június 06, 2012

farewell


Na.
Mielőtt netről szedett versidézetek gyűjtőhelyévé alakulna ez a hely, inkább odébbpattanok. Úgysem menő már a 21. században nagy, ósdi és lomha blogokat vezetni.
Ha nagyon ingerem lenne közölni magamból dolgokat, indítok valami új virtuális mókát másutt.

Tizenkilenc voltam, mikor elkezdtem ontani magamból a szösszeneteket idefent, most pedig egy híján húsz. Nem szívesen olvasnám vissza, micsoda hülyeségeket hordtam össze korábban, és ahogy megy az idő, a most legfrissebb bejegyzésekkel is hasonlóképpen leszek vélhetően. De azért itt hagyom szépen emlékbe ezt a kis kupac önmagamat.
És ha szétfeszít a fogalmazhatnék, írogatok majd valami nyilvántalan helyre, az asztalfióknak inkább, mint az internet előtti időkben.

Sziasztok, kedvesek :)

csönd

Most elmondom, mid vagyok, mid nem neked.
Vártál ha magadról szép éneket,
dícsérő éneked én nem leszek,
mi más is lehetnék: csak csönd neked.

E szó jó: csönd vagyok, csönded vagyok.
Ha rám így kedved van maradhatok,
ülhetsz csak tűrve, hogy dal nem dicsér,
se jel, se láng csak csönd, mely égig ér.

S folytatom mid vagyok, mid nem neked,
ha vártál lángot, az nem lehetek,
fölébem hajolj, lásd hamu vagyok,
belőlem csak jövőd jósolhatod.

Most elmondtam mid vagyok, mid nem neked.
Vártál ha magadról szép éneket,
dícsérő éneked én nem leszek,
mi más is lehetnék: csak csönd neked.

Szatmáry/Cseh: Csönded vagyok

május 12, 2012

Félig csókolt csók

Egy félig csókolt csóknak a tüze
lángol elébünk.
Hideg az este. Néha szaladunk,
sírva szaladunk
s oda nem érünk.

Hányszor megállunk. Összeborulunk.
Égünk és fázunk.
Ellöksz magadtól: ajkam csupa vér,
ajkad csupa vér.
Ma sem lesz nászunk.

Bevégzett csókkal lennénk szívesen
megbékült holtak,
de kell az a csók, de hí az a tűz
s mondjuk szomorúan:
holnap, majd holnap.

Ady Endre (1906)

április 30, 2012

mozdulj!

Nem szabadulok.
Szokásoktól, nyomástól, függőségektől, feszültségtől. Pillanatokra, órákra, napokra eltávozik ugyan, de ugrásra készen várja, mikor boríthat újra el. Meg ott van a frusztráció is, hogy csak nem akar rendezettség kerekedni végre. Hogy nincs erőm még megállapítani se a prioritásokat, és azokra rágyúrni. Egyszerűbb megmaradni a berögzültnél, és így ellébecolni az életben valahogy. Csak a tudat ne lenne, hogy lehetne ennél jobban is. És itt speciel nem érdekel az se, hogy bizonyos szempontból irdatlan meló van mögöttem az elmúlt évet tekintve. Igénybe vagyok véve, persze, de emögé akkor se lehet elbújni. Nekem kéne kitörni, de honnan lesz rá energiám, ez itt a kérdés.
De legalább látom, mit kéne csinálnom, csak egyelőre nem visz rá a lélek. Na majd.
És itt hagyom abba a hisztit, az élet szép amúgy meg. :)

április 20, 2012

és akkor ez most rengeteg mindent helyretett


Magával ragadó az előadó, a történet, az előadásmód, a konklúzió.

április 15, 2012

Pilinszky.

április 12, 2012

költészet napja

Tavasz, tehát:


Már néha gondolok a szerelemre.
 
Már néha gondolok a szerelemre.
Milyen lehet - én Istenem - milyen?
Találkoztam tán véle messze-messze,
valahol Andersen meséiben?
Komoly és barna kislány lesz. Merengő.
A lelke párna, puha selyemkendő.
És míg a többiek bután nevetnek,
virágokat hoz majd a kis betegnek.
Ágyamhoz ül. Meséskönyv a szeme.
Halkan beszél, csak nékem, soha másnak.
Fájó fejemre hűs borogatást rak.
És kacagása hegedű-zene.
Egy lány, ki én vagyok. Hozzám hasonló.
Különös, titkos és ritkán mosolygó
Az éjbe néző. Fáradt. Enyhe. Csöndes.
Csak széttekint, és szobánkba csönd lesz.

(Kosztolányi - A szegény kisgyermek panaszai)

Meg akkor a két jófiú:

ESTI SUGÁRKOSZORÚ


Előttünk már hamvassá vált az út,
És árnyak teste zuhant át a parkon,
De még finom, halk sugárkoszorút
Font hajad sötét lombjába az alkony:
Halvány, szelíd és komoly ragyogást,
Mely már alig volt fények földi mása,
S félig illattá s csenddé szűrte át
A dolgok esti lélekvándorlása.
Illattá s csenddé. Titkok illata
Fénylett hajadban s béke égi csendje,
És jó volt élni, mint ahogy soha,
S a fényt szemem beitta a szivembe:
Nem tudtam többé, hogy te vagy-e te,
Vagy áldott csipkebokor drága tested,
Melyben egy isten szállt a földre le,
S lombjából felém az ő lelke reszket?
Igézve álltam, soká, csöndesen,
És percek mentek, ezredévek jöttek -
Egyszerre csak megfogtad a kezem,
S alélt pilláim lassan felvetődtek,
És éreztem: szivembe visszatér
És zuhogó, mély zenével ered meg,
Mint zsibbadt erek útjain a vér,
A földi érzés: mennyire szeretlek!

(Tóth Árpád)

TÉTOVA ÓDA

Mióta készülök, hogy elmondjam neked
szerelmem rejtett csillagrendszerét;
egy képben csak talán, s csupán a lényeget.
De nyüzsgő s áradó vagy bennem, mint a lét,
és néha meg olyan, oly biztos és örök,
mint kőben a megkövesült csigaház.
A holdtól cirmos éj mozdul fejem fölött
s zizzenve röppenő kis álmokat vadász.
S még mindig nem tudom elmondani neked,
mit is jelent az nékem, hogy ha dolgozom,
óvó tekinteted érzem kezem felett.
Hasonlat mit sem ér. Felötlik s eldobom.
És holnap az egészet ujra kezdem,
mert annyit érek én, amennyit ér a szó
versemben s mert ez addig izgat engem,
míg csont marad belőlem s néhány hajcsomó.
Fáradt vagy s én is érzem, hosszú volt a nap, -
mit mondjak még? a tárgyak összenéznek
s téged dicsérnek, zeng egy fél cukordarab
az asztalon és csöppje hull a méznek
s mint színarany golyó ragyog a teritőn,
s magától csendül egy üres vizespohár.
Boldog, mert véled él. S talán lesz még időm,
hogy elmondjam milyen, mikor jöttödre vár.
Az álom hullongó sötétje meg-megérint,
elszáll, majd visszatér a homlokodra,
álmos szemed búcsúzva még felémint,
hajad kibomlik, szétterül lobogva,
s elalszol. Pillád hosszú árnya lebben.
Kezed párnámra hull, elalvó nyírfaág,
de benned alszom én is, nem vagy más világ,
S idáig hallom én, hogy változik a sok
rejtelmes, vékony, bölcs vonal
                                               hűs tenyeredben.
(Radnóti Miklós)

És a zseni:

A KÉT NEM

A nő: tetőtől talpig élet.
A férfi: nagyképű kisértet.

A nőé: mind, mely élő és halott,
úgy, amint két-kézzel megfoghatod;
a férfié: minderről egy csomó
kétes bölcsesség, nagy könyv, zagyva szó.

A férfi -- akár bölcs, vagy csizmavarga --
a világot dolgokká széthabarja
s míg zúg körötte az egy-örök áram,
címkék közt jár, mint egy patikában.
Hiába száll be földet és eget,
mindég a semmiségen át üget,
mert hol egység van, részeket teremt,
és névvel illeti a végtelent.
Lehet kis-ember, lehet nagy-vezér,
alkot s rombol, de igazán nem él
s csak akkor él -- vagy tán csak élni látszik --
ha nők szeméből rá élet sugárzik.

A nő: mindennel pajtás, eleven,
csak az aprózó észnek idegen.
A tétlen vizsgálótól összefagy;
mozogj és mozgasd s már királya vagy:
ő lágy sóvárgás, helyzeti erő,
oly férfit vár, kitől mozgásba jő.
Alakja, bőre hívást énekel,
minden hajlása életet lehel,
mint menny a záport, bőven osztogatva;
de hogyha bárki kétkedőn fogadja,
tovább-libeg s a legény vérig-sértve
letottyan címkéinek bűvkörébe.
Valóság, eszme, álom és mese
úgy fér hozzá, ha az ő köntöse;
mindent, mit párja bölcsességbe ránt,
ő úgy visel, mint cinkos pongyolát.
A világot, mely észnek idegenség,
bármeddig hántod: mind őnéki fátyla;
és végső, királynői díszruhája
a meztelenség.

(Weöres Sándor)

április 11, 2012

ease up

Mindig elámulok, hogy egy kis előzékenységgel és kedvességgel mennyi akadályt el lehet görgetni a kommunikáció útjából. A legmorgósabb panaszkodósból is előjön a jófej, ha pozitívan közelítesz őfelé. Jó, nem mindig könnyű, de esküszöm, megéri. Ma is megérte :)
Jahj, emberek, de aranyosak is vagytok ti, ha akartok!

április 03, 2012

nyif

Nem jó ám a saját hangulatingadozásodnak rabja lenni. Vagy áldozata. Reggel még abban a hitben voltam, hogy rég indult ilyen jól a napom, a Knopfler zenei aláfestése mellett alakult is szépen meg produktívan, majd az esti tánc alatt két másodperc kellett ahhoz, hogy az agyam káposztalévé cseppfolyósodjon. A kedélyállapotom pedig híven követte e változásokat. (A gyomorgörcsöm még mindig nem szűnt meg.) Alattomos és kontrollálhatatlan dolgok ezek, nemszeretem, phű.

április 02, 2012

life is a rollercoaster

getting crazy on the waltzers but it’s the life that i choose
sing about the sixblade sing about the switchback and a torture tattoo
and i been riding on a ghost train where the cars they scream and slam
and i don't know where i'll be tonight but i'd always tell you where i am

in a screaming ring of faces i seen her standing in the light
she had a ticket for the races just like me she was a victim of the night
i put my hand upon the lever said let it rock and let it roll
i had the one arm bandit fever there was an arrow through my heart and my soul

and the big wheel keep on turning neon burning up above
and i'm just high on the world
come on and take a low ride with me girl
on the tunnel of love

it's just the danger when you're riding at your own risk
she said you are the perfect stranger she said baby let's keep it like this
it's just a cake walk twisting baby step right up and say
hey mister give me two give me two cos any two can play

and the big wheel keep on turning neon burning up above
and i'm just high on the world
come on and take a low ride with me girl
on the tunnel of love

well it's been money for muscle another whirligig
money for muscle and another girl i dig
another hustle just to make it big
and rockaway rockaway

and girl it looks so pretty to me just like it always did
like the spanish city to me when we were kids
oh girl it looks so pretty to me just like it always did
like the spanish city to me when we were kids

she took off a silver locket she said remember me by this
she put her hand in my pocket i got a keepsake and a kiss
and in the roar of the dust and diesel i stood and watched her walk away
i could have caught up with her easy enough but something must have made me stay

and the big wheel keep on turning neon burning up above
and i'm just high on the world
come on and take a low ride with me girl
on the tunnel of love

and now i'm searching through these carousels and the carnival arcades
searching everywhere from steeplechase to palisades
in any shooting gallery where promises are made
to rockaway rockaway from cullercoats and whitley bay out to rockaway

and girl it looks so pretty to me like it always did
like the spanish city to me when we were kids
girl it looks so pretty to me like it always did
like the spanish city to me when we were kids

(mark knopfler/dire straits - tunnel of love)

március 31, 2012

I put a spell on you

Ahogy vannak férfiversek és női versek, úgy vannak férfidalok és női dalok. A fenti dalt először Nina Simone-tól hallottam. Egy határozott nő eltökélt erősködése volt ez. Otthagytál? Nem teheted, visszaszerezlek. Megigéztelek, az enyém vagy, nem menekülhetel. Minden kísérlet hiábavaló: birtokollak.
http://www.youtube.com/watch?v=Wt7lMqMzdws
Aztán megtaláltam a Harcsa Veronika verzióját. Megbabonáztalak, elvettem az eszedet a cicás nőiességemmel. Rád fonódtam,  körbevettelek, elborítottalak, elbódítottalak édeskés önmagammal, egyúttal magam is beléd bolondultam. Nem menekülhetsz, nem engedhetem, mert ha elhagysz, én is elvesztem. Muszáj fenntartanom kába ragaszkodásodat, mert rettegek, hogy egyszercsak elveszel, felszívódsz, akkor pedig mi lesz velem?
http://www.youtube.com/watch?v=f1AhRIqQKck
Női dal ez, nem vitás. Gondoltam én.

Aztán megtaláltam Joe Cocker feldolgozását. Hogy egy férfi énekelje ezt a dalt? Jé, hát ez úgy dalol, mint akinek kitépik a szívét. Hé, hova mész?! Magamévá tettelek, az enyém vagy, nem érted? Mindent megadtam neked, a tenyeremen hordtalak, nem lehetsz másé. Nem lehetsz!... (Mennyire mást jelent egy férfi ragaszkodása, mint egy nőé.) Meg persze a hősszerelmes-faktor is bejátszik itt.
http://www.youtube.com/watch?v=dGyYtleHwWw
Itt lettem kíváncsi, hogy valójában ki is írta ezt a dalt. Screamin' Jay Hawkins, kiadás éve: 1956. Eljutunk a ragaszkodástól, a függéstől, a birtoklási vágytól és a hősszerelmességtől az eredetig, a gyökerekig. Teátrális, expresszionizmusba hajló előadás. Az enyém vagy, nem menekülhetsz. Egyszer úgyis (megint) meg...kaplak. (Vérgőzös, tágult pupillájú, horkanva fújtató bikát vizionálok.) Nem érdekel, mit mórikálod magad, mit játszod az eszedet, véged lesz két pillanat alatt. Csak figyelj.
http://www.youtube.com/watch?v=PwXai-sgM-s
(Szóval megint csak a szex. :))
Párhuzam: középsuliban az egyik srácot az évfolyamról nagyon érdekelte az egyik osztálytársnőm. Ment is a piszkálódás-flörtölődés kettejük között, de a csaj, ahogy kell, csak cicázott. Imádta a helyzetet, tette-vette magát, de alapvetően mindig pattintott. A srác meg kergetődött az őrületbe, és egy ponton magánkívül mindenki előtt odavágta a csajszi arcába, hogy "Egyszer úgyis megbaszlak!" A spontán őszinteség:) Minden férfifrusztráció benne van ebben a mondatban. Pontot érő duma volt. Azóta idézzük.

Szóval annyira mást jelent egy dal attól függően, hogy férfi-e vagy női...
Olyan ez, mint a Magam adom. Amit mindenki ismer, az érzelmes előadásmódú, az számomra a női szemszög. Szerelem, kába bódultság, odaadás, átadás, satöbbi. Belefeledkezem, vele utazom, megszállom, felkavarom, felkavarodom, megoltalmazom, elragadom, megbabonázom, megbabonáztatom magam. Mennyi érzelem, mennyi mélység!...
http://www.youtube.com/watch?v=iEmyCkvX9tQ&feature=related
Na, szóval. Az eredeti verzió, ami az albumon található, teljesen más. Az a csajozásról szól. Férfiszemszög. Sálálálá, üdvözlöm, érintem, nem mutatom, nem várom, nem bántom és nem sajnálom. Aztán másnap mással ugyanezt, nem sajnálom, nem sajnáltatom magam, magam adom. Harmadnap meg egy harmadiknak adom magam (ha érted, hogy mondom, höhö, kacsintás). Aztán persze nem suttogom, elkántálom. A haverjaimnak. :)
http://www.youtube.com/watch?v=iOqcw1BvQyc

Nem mindegy... bár a kettő közötti átmenet baromi képlékeny tud lenni.

március 27, 2012

súly


A róka elhallgatott, és sokáig nézte a kis herceget.
- Légy szíves, szelídíts meg! - mondta.
(...)
- Jó, jó, de hogyan? - kérdezte a kis herceg.
- Sok-sok türelem kell hozzá - felelte a róka. - Először leülsz szép, tisztes távolba tőlem, úgy, ott a fűben. Én majd a szemem sarkából nézlek, te pedig nem szólsz semmit. A beszéd csak félreértések forrása. De minden áldott nap egy kicsit közelebb ülhetsz...
Másnap visszajött a kis herceg.
- Jobb lett volna, ha ugyanabban az időben jössz - mondta a róka. - Ha például délután négykor érkezel majd, én már háromkor elkezdek örülni. Minél előrébb halad az idő, annál boldogabb leszek. Négykor már tele leszek izgalommal és aggodalommal; fölfedezem, milyen drága kincs a boldogság. De ha csak úgy, akármikor jössz, sosem fogom tudni, hány órára öltöztessem díszbe a szívemet... (...)
Így aztán a kis herceg megszelídítette a rókát. S amikor közeledett a búcsú órája:
- Ó! - mondta a róka. - Sírnom kell majd.
- Te vagy a hibás - mondta a kis herceg. - Én igazán nem akartam neked semmi rosszat. Te erősködtél, hogy szelídítselek meg.
- Igaz, igaz - mondta a róka.
- Mégis sírni fogsz! - mondta a kis herceg.
- Igaz, igaz - mondta a róka.
- Akkor semmit sem nyertél az egésszel.
- De nyertem - mondta a róka. (...)
- Az emberek elfelejtették ezt az igazságot - mondta a róka. - Neked azonban nem szabad elfelejtened. Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél. Felelős vagy a rózsádért...

március 19, 2012

ljubljana sweet swing festival

Élménybeszámoló következik:

Jaj jaj jaj jaj jaj de jó volt!!!
Még ilyet mégmégmégmég sok ilyet még!
:)

március 10, 2012

forgácsok

Az utóbbi 10 percben a következők fogalmazódtak meg bennem olyan hirtelenséggel, hogy muszáj volt kiírnom magamból:

1.
Kezdem azt gondolni, hogy az érdem egyáltalán nem valid kategória. A fontos és evilágon túlmutató dogok egyszerűen nem érdem kérdései. Az, hogy milyen életed van, nem érdem kérdése. Hogy sorscsapások érnek-e vagy rádmosolyog-e a szerencse, nem érdem kérdése. A szeretet nem érdem kérdése. Persze, azt kapod vissza, amit adsz, és ha a sorsodat nem is tudod mindig befolyásolni, azért nagymértékben a te saját hozzáállásodon és önerődön múlik, hogyan látod és kezeled az életed történéseit, hogyan és mennyit teszel hozzá, mit hozol ki belőle. De az érdemhez ennek semmi köze. Az érdem emberi kategória, mesterséges érték, amit mi hoztunk létre a kölcsönös elismerés és motiváció céljából. Jobban működik a társadalom így. Olyan ez, mint a pénz. Hasznos, persze - de egy ponton túl egész egyszerűen elenyészik a jelentősége. (Érdemből nem lesz jó neked a túlvilágon, csak ha szerettél.)

2.
Aztán van az a gyönyörű Rolling Stones-idézet, hogy You can't aways get what you want. Ehhez annyit fűznék hozzá, hogy ez egy áldás. Az ember hülye. Fogalma sincs, ki/mi kéne neki igazából. Amit ő akar, az korántsem biztos, hogy jó is lenne neki. Úgyhogy ha valami nagyon nem jön össze, annak valószínűleg megvan a maga oka. Próbálkozni persze lehet - de érdemes belátni, ha tényleg nem. És hú, de nehéz ebbe beletörődni. Utálatos dolog ez nagyon. (De ha utólag kiderül, hogy érdemes volt letenni a vágyottról, az meg nagyon megnyugtató. :))

3.
Az ártás pedig sose jó. Még úgy se, hogy valaki nekem ártott, ezért én most visszaártok. Amikor másnak ártasz, igazából magadnak ártasz, függetlenül attól, ki kezdte. Ennyi.
Ezért vagyok magamra határtalanul kiakadva, ha miattam, főleg az önzőségem miatt, mások sérülnek. Csak hajszolom az élvezeteket, tekintet nélkül arra, hogy ez másokra nézve milyen következménnyel jár. És újra és újra eljátszom ezt, pedig elvileg pontosan tisztában vagyok azzal, hogy lehetne ezt elkerülni. Fújfúj.

március 09, 2012

Sok mindent kaptam nőnapra is. Szeretetet, virágot, gesztusokat, törődést, bókot, megannyi apró-szép megnyilvánulást férfimódra. Köszönöm a figyelmességet, a bánásmódot. Finom kis tulipántkehelyben pihenő törékeny tündelénynek érzem magam oltalmatokban, ti férfiak.

március 04, 2012

üröm

Tegnap annyira átéreztem, hogy a szeretet nem érdem kérdése, hanem válogatás nélkül  mindenkinek jár és mindenki felé kiárad,  függetlenül mindentől. Kellett ehhez az, hogy velem éreztessék sokan ugyanezt.
Az az euforikus, édes-bús, egyszerre ujjongó és nyöszörgő érzés, amely szétvet, amikor sok ember szeretetét érzed magad felé áradni, a lábad elengedi a földet, és azt se tudod, mihez kezdjél, hogy kifejezd azt a végtelen hálát és jóérzést, ami épp átjár. Aztán számba veszel mindenkit, aki ma minden öncél nélkül jó volt hozzád és/vagy egyszerűen fontos neked, és ettől a végtelen boldogságba egyúttal valami megfoghatatlan melankólia is vegyül. (Steve Morse gitárszólói.) De kell ez is, kell a mélység, hogy ellenpontozzon. Ettől lesz olyan borzongatóan szép. És evilági.
Jaj, ti emberek, nincs is arra szó, hogy én titeket mennyire.

február 19, 2012

tavasz

Sometimes I feel like...
Na. Valami csak megmoccanta magát belül, a fecsegő felszín alatt.
Legalábbis erre enged következtetni az, hogy a szobámban, az ágyon hanyatt vágódva verem magam led zepre, bachra meg deep purple-re baromi átéléssel, katatón katarzisban. Ez ugyan így most marha ironikus itten egyfelől, de mi tagadás: tény, hogy némi emóció szabadult föl bennem most több hónapos bénultság után másfelől. Márhogy olyan rendes, minőségi cucc. (Merthogy érzelem és érzelem között is van ám különbség, picsogta közbe legott a bennem rejtező Coelho, esetleg Müllerpéter.)
Felébredtem?
Meglátjuk, kiderül.
Addig is: vihánc on, bármennyire is paradoxnak tűnik ez így most.

február 12, 2012

Amikor este 10-kor derült égből eszembe jut, hogy dehát van egy figura, ami a múltkor tökre nem ment, hogy is volt?... Aztán előtte-utána-közben csak előjön a többi is, ami már úgy-ahogy megvan. Hát meg aztán már csak az endorfinlöketből kifolyólag is bakkecskéket megszégyenítő módon szökdösöm át a nappalin oda-vissza. Aztán 2-kor ocsúdok, hogy jé. :)
Azért nem könnyű ám lopakodva ugrálni, huh. Alattunk laknak címszó alatt csak zokniban és óvatosan lehet zsizsegni már ilyenkor. De nem baj :)

február 07, 2012

fatál

Azért sem félek, hogy mit művelek/hova jutok/mi történik velem, mert szinte folyamatosan deja vu-k kísérik életem történéseit - egy héten belül átlagosan négy. Nagyon nagy biztonságot ad ez az érzés. Az elrendeltség tudatának biztonságát. Megerősít abban, hogy bármi történik, jó az úgy.

Cseh/Bereményi - A jobbik részem

(Ja, ettől függetlenül dehogy poshadok bele valamibe, ami nem tetszik. Fura ez.)

február 02, 2012

Tegnap volt fél éve, hogy gyanútlanul odasertepertéltem a munkahelyemre, hogy én mostantól akkor nyolc órában. Kapcsolatunk azóta is töretlen.
És ugyancsak tegnap volt egy éve, hogy odatévedtem a táncsuliba swingórára. Tudta akkor a halál, mi lesz ebből... Kaptunk tortát :)

Bizony, rohan az idő, csak hogy mondjak valami eredetit. És atyaég, mennyi minden történt közben. Évekre elegendő történés esett meg velem ebben az időintervallumban. Amelyekért továbbra se győzök hálálkodni, akkor is, ha helyenként eléggé nyaktörő menet volt. Hol hegy-, hol lejt-, de hasznos és élménydús.
Keep it up.

január 15, 2012

bare necessities

Sok minden történik rendületlenül, de belül most mégis nyugi van.
A kulcs asszem az, hogy ne várjunk egy helyzettől (bármilyen helyzettől) többet, mint ami és ne akarjunk görcsösen belecsimpaszkodni semmibe. Se célba, se vágyba, se emlékbe, se érzésbe, se lehetőségbe, se emberbe. Vágyni is akkor jó, ha működik az elengedés. Szeretném hogy megvalósuljon (bármi), teszek is érte, de nem fogom magam tökön szúrni, ha mégse. Az ember létezzen, nyújtogassa csápjait és ha talál valami jót, akkor közeledjen felé és örüljön neki. Mint az egysejtű organizmusok. Meg mint Disney Baluja.

Disney's Jungle Book - Bare necessities
(Tanítani kéne ezt a felfogást, ami ebből a dalból árad.)

Mindettől eltekintve valami van a levegőben. Fordulatot neszelek, akármerre nézek. Barátok, ismerősök élete, politika, gazdaság, az én kis szemétdombom - mindenhol van valami.
De belül most mégis nyugi van.