az exhibicionizmus bukása az intimszféra diadala.

Egyébként meg mekkora szemétség ez a blogos dolog.
Akikről a leginkább írnék*, azokról nem tudok, mer olvassák. Illetve nem tudom, de lehet. Könnyen.
Párszor már ráfáztam.
Eh.
^^







_____________________
*Akikről a leginkább írnék, természetesen nem régi barátok és leggyakrabban ellenkező neműek. :P

höööööö (Fertőrákos)

Az idei karácsonyi szünet filmnézős. Amit ajándékba vettem, meg amit ajándékba kaptak. Azokat nézzük, meg még ami a tévébe megy.
Ma éppen Sörgyári capriccio, miszerint Menzel-film. :) És hogy teljes legyen a fíling, papa vett háromféle cseh sörremeket, és azokat kortyolgattuk elfele film alatt, hehehehehe. Hullámban a billentyűzet. No de mint tudjuk, két dolgot lehet csinálni némi alkohol után kifogástalanul: sms-t írni és .... ... ... blogolni. Na jó, meg egy harmadikat is.
De azt csak másoktól tudom. >:)

Még jó, hogy írásban lehet artikulálni. :D
Jóvan, jóvan, abbahagytam.
Boldog ünnepeket!!

Betrunken zind die Eizenbahneeeeeer,
zu Fuß gééhen die Mitfáhreeeeer.
Dunkel iszt, zéhen nichxts,
come on baby light my fájeeeeer!

Berúgtak a vasutasooooook,
gyalog menneeeeek aaaz utasoooook.
Sötéééééét vaaaan, nem láááátooook,
Gyere babáááám, gyújcsá láááángooooot!

wörld písz ;)

merikriszmesz

Egymást szeretgetős, ajándékpapírtépős, fadíszítős, degeszre-evős szép Karácsonyt nektek, akik néhanapján feltévedtek ide :)

És nektek is, akik nem, de szeretlek benneteket^^

még mindig nirvána

Szép, meleg, tompafényű, relaxzenés környezetben teakortyolgatással egybekötött vízipipázás után (cseresznyés dohány!! :)) konstatálni, hogy a mellékhelyiség tiszta, jóillatú és kifogástalan, felér egy karácsonyi ajándékkal.
Azért más napokon is visszamegyek, hogy lemeózzam.

Fertőrákos: no comment

Állok a zuhany alatt, benyit Húg. Már a fürdőszobába, nem a kabinba.
Aszongya, ezt nézd meg, milyen.
Kinyitom, nem látok, mert semmilyen éleslátóeszköz nincsen rajtam éppen.
Majd közelebb jön, mondja ő.
Visszacsukom, várjál, mondok, addig megmosom a jobb lábamat.
Mire ő: Mér, attól látni fogsz? ...

Sopron: nirvána

1. Édeshúgom elsőbáljára készülődni jó dolog.

2. Álló nap szendvicseket gyártani és szalvétákat hajtogatni a karácsonyi világzenére jó dolog.

3. Édeshúgom elsőbálját végigvihogva nosztalgiázni az 5 évvel ezelőtti sajátomra jó dolog.

4. Szembesülni azzal, hogy édeshúgom barátja egy végtelenül normális ember, jó dolog.

5. Bál alatt összetegeződni a volt magyarfakt-tanárommal jó dolog.

6. Az élet komoly és értelmetlenül vicces dolgait feszegetni az ő végletekig extrovertált, jótékony közléskényszerrel megáldott, tőlem 9 évvel fiatalabb leányával jó dolog.

7. Találkozni és jól elhülyéskedni-beszélgetni kölyök-önmagam egykori plátói szerelmével, konstatálva csendben azt, hogy azóta bizony egy évtized telt el, jó dolog.

8. Mindezek tudatában lubickolni a jóérzésben, figyelve a jóféle vörösbortól el-elakadó beszédű édesapákat, büszkeségtől csillogó szemű édesanyákat, igyekezettől el-elbotló, de vígan táncoló már alig ismerős tizenhat éveseket, kétrét görnyedni a felnőttek szókincsét használó, vadul hadonászó, kétméteres sugarú aurával rendelkező kisőrült 11éves, kéköves karatés leányzó hülyeségeitől... jó. Jó dolgok.

9. Majd romeltakarítás, lecipelés, körülményes búcsúzkodás után hátsóülésről kapatos kritikák közepette hazafuvarozni az egész minősíthetetlen bagázst, akiket az Isten érthetetlen tréfája folytán családomnak vagyok kénytelen nevezni, kellemesen fárasztó.

10. Hazaérkezvén az egész estés absztinencia feloldása a jól megérdemelt kupica szíverősítővel: a nap méltó befejezése.
^^

fájdul a hát, húzódik a kar, mosolyog a száj

Háromszor annyi ember rohangál Budapest utcáin, mint egyébként. Eddig szociábilis és toleráns lénynek hittem magam, de a mai nap után legszívesebben hisztérikus sikítással rohantam volna haza. Igénybe vesz a sok hajszolt lélek. Nem faszkodásról kéne szóljon ez az ünnep, gyermekeim...

És most jön a nyáron megismert egyik különösenjófej orosz nő Budapestre. Vonattal. Sztrájk van. Akkor is jön. Megállítják a vonatot a határon? Nem baj, kiszáll Párkányon, átjön Esztergomba, buszozik ide. Így kell ezt csinálni.

A jövőm meg elkezdte magát egyengetni. Slightly. De észrevehetően. Mindig ezt csinálja, mikor azt hiszem h szakadék felé visz a futószalag. Úgy csinál, mint a régi számítógépes játékok, ahol vitted a főhőst, ment előre te meg a háta mögül, kicsit felülről láttad a tájat. Ami egyre jött feléd, először semmi, majd bukkan elő a pixeles környezet, egyre nő és már elért és már elhagyott. Ha hibás volt és lassú, ürességbe vitted a figurát és fáziskéséssel, a lába érintésére jött elő az út is. Ez van most.

...meg tíz mexikói a csupasz körtefán

"Valaki kapcsolja már össze a melltartómat! Vagy adjatok egy melltartópántot...!" (nem én)
"Pont ezt. életemben először, basszus. Van valakinek egy körömreszelője?" (ez se)

Csúfos este volt.
Engem üldöz a fátum. Illetőleg az öreg. Mert nem hiszem el, hogy nem tudom rendesen enjoy myself, hanem mindig, ismétlem: m-i-n-d-i-g normálisakat fogok ki. Akikkel aztán pont emiatt nincs szívem "szórakozni". Ennek ellenére.... bammeg.
Négy lány, és valamivel több mint négy emberke egy másik kontinensről. (Kétszer kettő, mint tudjuk, néha öt...)

"Piros a szám? -Van szám?" (esseén)
"-Rosszabbak vagyunk, mint egy tv-s sorozat.
-Főleg, hogy ez egy mexikói sorozat..."

...meg mindezek apropóján még egyes közkézen-közszájon forgó emberekről is esett szó (nem rólunk) ... :)

Ugyanakkor annyira lovagok. Mikor egyikünket elkezdte inzultálni egy idióta magyar srác, a kisdrága egyből ugrott és majdnem összeverekedtek, hogy megvédjen minket.

Most négyen egybegyűlvén (lásd válságstáb) nyüffögünk, szidjuk, szeretjük, bánjuk, meg mégse, ennél is jobban anyázzuk eztakacskaringósmindenétavilágnak...
Véletlenek márpedig nincsenek.

Szeretlek téged, te kis élet. :)

húgzenekar: új számok

Kedveseim,

mostantól kedvenc tinizenekarunk, az Aspartam feldolgozások mellett saját szerzeményeket is játszik ^^

Meghallgatni, visszajelzést huginak és/vagy nekem!! :)

Erre itten ráklikk, honlapon playert hallgat (az első kettő szám az övék, az utána jövők meg az etalon:)), széjjelnéz, satöbbi.

Ja és a zenekar fontosnak tartja tisztázni, hogy bocsi hogy a hangzás nem az igazi, dehát hangmérnökbácsi nem volt maximalista és amúgyis demo...^^

good question

If God had a name, what would it be?
And would you call it to his face if you were faced with him in all his glory?
What would you ask if you had just one question?...

What if God was one of us?
Just a slob like one of us, just a stranger on the bus trying to make his way home...

If God had a face, what would it look like?
And would you want to see (if seeing meant that you would have to believe in things like heaven and in Jesus and the saints and all the prophets...)?

What if God was one of us?
Just a slob like one of us, just a stranger on the bus trying to make his way home...

-He's trying to make his way home back up to heaven all alone.
Nobody calling on the phone- except for the Pope maybe in Rome...:)

-Ez olyan kis szép.

Remélem, sok őrült rohangál még a világban. Egyre inkább úgy érzem, szükség van rájuk.

'seft

Lett új vasalódeszkám, mert a régi fából van, vaslábbal, ócska, nehéz és régi. Őt emiatt ki akartam dobni. Erre Janó nem elsinkófálta Vaterán 1 ft-ért?... ^^

...

Írhatnék koncert-beszámolót, fergetegeset. (S)írhatnék arról, hogy istenem, de rossz, hogy tegnap volt a legutolsó Jamie-koncert. Meghatározták az idei isteni 2008-amat.
(Ezek után össze ne merjenek nekem állni, mert oda lesz a tiszteletem.)
De nem.

Egyébként meg jaj, legyen már vége ennek az évnek. :) Mindig ilyenkor van holtpont, induljon már be valami, mondjuk a diplomám ügye... Úgy vágynék pörögni, ámde currently igazán nincsen miért.
Eskü, hogy valami beindult, majd onnan lesz észrtevehető, hogy nem lesz időm blogot írni, pláne ilyen morcos-híg löttyöt nem :P

kedvesőrült

What is the difference between this guy...











...and this guy?

Nothing. That's why we love him.
:)

csak álmos, de nem beteg

konkr
Jézusmárja, csináltam valami hasznosat. Tanulmányt. Olyan fiktív, hogy könyv is lehetne. Passzióból kutatásokat találok ki, ide jut az emberiség. Na jó, meg szépirodalmat olv, meg gerinccel fogl. Hogy azért mégis valamit.
Jövel, ó vizsgaidőszak, irányítsd lustán fetrengő partravetett kreatív energiáimat jótékonyan egy irányba. Vákuumban már bármit, amitől hasznosatcsinálok-érzésem támad. Hálistennek két hónap rézb.....ányászás* után dolgos hetek következnek, sőt, ahogy elnézem, dolgos, jövőegyengetéssel egybekötött hét hónap.
De hogy ez a jövőegyengetés ilyen frusztráló legyen... ja hogy én viszem túlzásba? Ugyan már.
:)


absztr
*Oké, nem volt az. Csak ősz volt, azt meg nehezen tűröm. Minél kevesebb napsütés (és tennivaló), annál nagyobb lelassulás/befordulás, felszínre engedés, számvetés, saját magad által kreált circus vitiosus. Némely esetben spirál. Ilyenkor még a rengeteg kulturális-mindenféle élmény is elázik a novemberi nyúlós ködszitálásban. Viszont: csak elalszik, nem hal meg. Majd felöltözik, ha.
Semmi sincsen heában.

Erdély, Nyikómalomfalva

Egy órája és tíz perce érkeztem meg Népligetbe, 12 és fél óra buszozás után.

Nyikómalomfalván napközben sem melegszik mínusz egy fölé a tiszta, erős falusi levegő, így a már lehullt tíz centinek esélye nincsen elolvadni. A falu házai még mindig szabálytalanul sorakoznak a tulipános székelykapuk mögött, néhányukon a három éve kiöntött Nyikó pusztításának nyomaival. Viszont most már nem zötykölődik Zoltán Opelje, hiszen egy ideje aszfaltos út is megy már a Malomfalván, festéssel-zebrával, ahogy kell.
Juli barátnőm kicsi lánya gyönyörű, életvidám, okos és ritka béketűrő kisbaba a maga hét hetével. Mióta megláttuk Csengét a szülei karjában (aztán, ahogy odaadták, a sajátunkban), előtörtek az anyai ösztöneink és akik ottvoltunk 3 lány és 1 fiú, azóta mind gyereket akarunk:) Már most hiányzik a kiscsaj tejillatú szuszogása.
Bár, ha így folytatódik, a végén még ott kötünk ki kollektíven. Juliék a velünk jött baráti párnak nagyon ajánlgatták a szemközti házat (főleg az itteni mindent felülmúló gazdasági helyzet tükrében), nekem és barátnőmnek már megint akartak keríteni itteni párt... :) ("Lányok, ma délután vendéget várunk. Egy nagyon jó barátunk jön erre gyakran, szokott hozzánk jönni a boltba is. Laza csávó, olyan dumája van, hogy ahányszor bejön a boltba, a vevők mindig azt hiszik, megőrültünk, annyit idiótáskodunk. Mondtam neki ám, hogy lesz itt két egyedülálló barátném... egyetlenegy apró hibája van csak: elvált és van egy négyéves kisfia..." - ezek után rendkívül kellemes elcsevegni jelzett úriemberrel, abszolút fesztelen az egész, hiszen én tudom, hogy ő tudja, hogy én tudom, hogy azért jött, hogy... szóval szórakoztató:))
Sok, fehér, csillog, hideg, szánkónyom, és valóságos! Gyerekkoromban láttam utoljára ennyi havat egyszerre. Szép.
És másfél éve ettem utoljára ennyi töltött káposztalevelet, puliszkát és kemencés kenyeret. És még soha nem ittam közvetlen a tehénből kifolyt tejet. Minden kaja igazi, a hurka, a szalámi, a vaj, a tejföl, még a teafű is saját. Nem is voltunk hozzászokva, néhányunknak be is sztrájkolt az emésztőrendszere. De így utólag kit érdekel?
Már nagyon esedékes volt. (Nem a gyomorrontás.)

megyek

Este 11-kor indul a buszom Erdélybe.
Világgá mentem, majd jövök^^

uszodai konklúzió

A nyitás óta eltelt idő mennyisége fordítottan arányos a zuhanyzóban jelenlevő lábszag intenzitásával.

(Hogy ez hogyan lehetséges, arra nem derült fény- viszont ennek köszönhetően addig csak standby-módban leledző biológiai funkcióim a szaglószervi receptoraimat ért massive attack hatására a lehető legkellemetlenebb módon tértek életre.)
(De komolyan. Olyan durván fejbecsapott, hogy az már majdnem szinesztézia. (Nem, én soha nem akartam bölcsész lenni.))

Bp.

A leghasznosabb megsejtések, összefüggés-felfedezések és megnyugtató belátások olyanok, mint az álmok. Ahogy jöttek, tovább is állnak és csak akkor jössz rá, hogy erre már egyszer rájöttél, mikor újra előkerül a tudatod valamelyik fodrából. De ehhez ugyanannyi meló kell, mint amikor először jöttél rá. Néha több is.
Mikor erre rájöttem, vettem egy kisnoteszt, hogy minden revelációmat jól belejegyzetelek. Naiv voltam. De legalább rájöttem, mikor jönnek a legjobb gondolatok.
A legjobb gondolatai az embernek mindig akkor támadnak, ha nincs semmi a keze ügyében, amivel kimerevíthetné és megörökíthetné a megvilágosodás pillanatnyiságát. Úszás közben, tömött villamoson bambulva, elalvás előtt közvetlen, vezetés közben (akár csoportot, akár autót), templomban, beszélgetés alatt, katarzis átélése alatt, kertészkedés közben, részegen. Például.
Igazán kár értük, pedig napi 1-2 szokott lenni.

This is a typical köszbazdmeg-situation.

Budapest: amit a szó nem képes

...azt kifejezi a dallam. Hölgyeim és uraim, válogatás az utóbbi hetek hangulataiból.

Először őt, aki nem engedte a videóját beszúrni.















[update] Ja, utóbbi napok, nem hetek. Többnek tűnt. Tűnik.

Fertőrákos: hazamentem gondolkodni

Megint lezárult valami, megint pont (?) van a végén, megint ki van pipálva. És akkor az emberlánya széjjelnéz, tanácstalanul. És széttárja a kezét, hogy na és akkor most...?
Sok kérdés, mileszmilesz, -vigyázz közhely:- útkeresés. Minden nap új tervek- melyik lesz a végleges? Tök természetes, csak hát az ember idő után nyűgös lesz tőle. Főleg az olyan, aki nem szereti az átmeneti állapotokat. (Van, aki igen?) Mert végülis ki szeret az ugródeszka végén álldogálni? Háza ajtajából ködbe elindulni? - -
Mert ugye az élet attól élet, hogy mindig van egy cél, amit megvalósítasz. Kicsitől a nagy felé, apránként. Nincs is ezzel semmi hiba, amíg az ember elő tud rántani a belső zsebéből újat, hogy van másik. Mostanra készlethiány jelentkezett újabb ötletekből. Mármint értelmesekből.
Viszont egy készlethiány csak átmeneti lehet, nem? :) A cél mostantól az, hogy célt kell találni. In progress, ezerrel.
...
Gyerekek, mit szenvedtem, amíg eddig el nem jutottam...
^^

mondomén

maricc says:
máma minden [...bla...bla...] támadásnak vettem
fejci says:
.....de az is lehet, hogy kedves idegeid egy kicsit kimerültebbek az átlagosnál....
fejci says:
és a fáradság nálam elég sok mindenre magyarázat
maricc says:
de én már egy ideje nyolcórákat alszom
fejci says:
anyám,pedig az nem rossz
fejci says:
akkor tényleg támadnak:D

:D mondomén...

csöbörből vödörbe

Eddig stresszes voltam, mostan pedig frusztrált. Hogy mitől, arra nem sikerült rájönnöm.
Olyannyira, hogy máma minden ember felém irányuló megnyilvánulását támadásnak vettem. Kivétel nélkül. Aztán mikor megnyugtatásul gondoltam elmegyek úszni, hát mi történik? Hát nem találnak egy bombát a Margit-hídon? (margitszigeten van az uszodám)
Igen, az egész világ össze ellenem, és mindenki engem. És egyébként is.
Lőjetek már agyon.

Budapest, Opera

Ááááh, Wagner egy állat volt.
Már akkor biztos voltam benne, mikor Bayreuthban megnéztük a szülőházát és a sírját- a sajátján se kereszt, se név, a kutyájáén viszont mindkettő. Ő akarta így.
Képzeljétek, mikor Keresztelő Szent János állt a Jordánban, egy nő Nürnbergből odavitte a kisfiát (!!!!!) keresztelőre. A gyerek szintén a János (Johannes) nevet kapta, csak mire az anyja visszaért vele Nürnbergbe, nem emlékezett teljesen és így lett Hans. Ami a János beceneve arrafele. Baszki.
Ma délután 5 és féltizenegy között megnéztem A nürnbergi mesterdalnokokat. Egyrészt nem tudtam, hogy vígopera. De rájöttem. Richard barátunknak olyan brutálisan aberrált humora van, hogy az valami egészen felfoghatatlan. Ja, mert nemcsak a zenéjét írta, hanem a szövegét is. Néha Csehovba hajló semmi kis értekezések, amelyek aztán hirtelen mélyebb értelmet nyernek.
Csak az volt a szomorú, hogy amíg Vikivel ott szakadtunk meg az ilyen kis bújtatott hülyeségeken, rajtunk kívül senkinek sem tűnt fel, hogy ez ám nem akármilyen rafinált szellemesség volt.
És a zenéje sem rossz. pedig úgy álltam hozzá, hogy fontoskodó nyomasztó kürtzene, fúj. Nem is. Itt legalábbis.
Lisztferenc veje újabb két tisztelőt szerzett magának így posztumusz.

Budapest, Hotel Hélia, lobby- Panic Room

Ti mit csinálnátok, ha lenne egy taxis ismerősötök, aki ha kell ingyen visz ából bébe? Naná, hogy vitetnétek magatokat, én is azt teszem. És nomármost ha ez a taxisofőr megkérne, hogy ugyan találkozz már a főnökével, hogy megtudj valamit arról az iszonyúan király "biznisz"-ről, amiben akár te is benne lehetsz? Igen, baromi szarul hangzik, de nem éreznétek úgy, hogy a sok ingyentaxiért pofátlanság lenne nem elmenni?

Baljós árnyak
Kopaszodó barna haj miatt felcsúszott homlok (de még nem seggig ér), valamilyen gatya valamilyen ronda átlagsportcipővel, csíkos pólón nyitott cipzáros, drapp, hóna alatt és gallérjánál kibolyhosodott polár felsőrész.

- Jó napot, ... Gábor vagyok. ...Hogy? Ma-ri-ca? Aha, ez olyan szláv név? Vannak szláv felmenői? Nekem horvátok. Hogy az ön nagyapja is? Igazán kár, hogy már nem bírja a horvát nyelvet. Ja hogy német, na de milyen praktikus, biztos az idegenvezetés is emiatt van, ugye? Tessék, csak ön után. És az ön felmenői akkor Németországból jöttek. Értem, és persze, aztán meg a kitelepítés. Egyszerűen borzasztó, ami a kisebbségekkel akkor történt, borzasztó. Vannak ilyen ismerőseim, és... szörnyű dolgokat művelt akkor a magyar kormány... Sóhaj.
-Na de ne is kerülgessük olyan forrón a kását (nem viccből baszta el a szólást- a szerk.), vágjunk is bele. Ismeri ....-t? Nem? Ragyogó közgazdász végzettségű úriember (sic!) volt, ő írta többek között a Meggazgdagodni öröm, az Agymosás- neked is sikerülhet, a Marketingmenedzsment- bármi is legyen az és hasonló könyveket*, zseniális. Ennek semmi köze igazából a cégünkhöz, ha-ha-ha, csak annyi, hogy egyik ragyogó elmélete szerint az emberek négy csoportba tartoznak. Az alkalmazottak (rajzol) és a vállalkozók az emberiség 90%-a és a megtermelt javak 10%-át fogyasztják, halálra gürcölik magukat és semmi sem marad nekik. A cégtulajdonosok és a befektetők az emberiség 10%-a, akik a megtermelt javak 90%-ának fogyasztói és miután felépítették az üzletüket, anélkül is dől nekik a pénz, hogy bármit is csinálnának. A befektetők viszont tönkre is mehetnek lásd mostani gazdasági helyzet, tehát nekünk a cégtulajdonosokhoz hasonló állapotot kell elérnünk. Cégünk pont erre törekszik. Tud követni?

A politikusok se csinálhatnák jobban
-Ugyanis amíg a termék eljuk a végső fogyasztóhoz, rengeteg viszonteladón kell átmennie, ezért nagyon sokért vesszük meg mi. Ez nem jó nekünk, mert velünk fizettetik meg az egész üzletet (na-na-na), de a gyártóknak sem, mert az értékesítők olyan pofátlan szerződéseket kötnek velük, hogy nincs más választásuk (he???). Ezért mi ezt megkerüljük, és termékeinket közvetlenül a végső fogyasztóknak értékesítjük a zinterneten, mert a vezetésünk rájött, hogy mégiscsak a fogyasztókból él és ezért meg kell jutalmazni a fogyasztókat. Ezért aki nálunk regisztrál, alapból 30% kedvezményt kap minden nálunk rendelt termékre.

Big Deal

• AZONNAL be kell regisztráljak, utána akár rendelek tőlük, akár nem, kapok pénzt, ha szólok ismerősöknek, akik utánam beregelnek és én ezután jutalékot kapok. Egyik jó, közeli ismerősük is másfél évig volt a rendszerben anélkül h bármi komolyat csinált volna, és egyszer csak hívták, hogy bónuszra jogosult. Ezután találkozót kért és mára ő a legjobb beszervezőember. Mások a termékeket rendelik csak meg netről és élvezik ennek előnyeit.
• Mert náluk minden termék koncentrátum. (Igaz, még azt nem mondták, mivel kereskednek és mit gyártanak. De koncentrátum. Ugyan kicsit később már ivóvízszűrőről is szó volt, de oda se neki.) És emiatt a 30% kedvezmény igazából 120%, mert négyszeres mennyiségre higítható. Figyeled a vaslogikát. Merthogy ők környezetkímélőek, ezért nem rakják bele a vizet és ez a csomagolás meg a szállítás szempontjából is mennyire jó.
  
• A cég neve nem derült ki számomra. Ezzel kellett volna kezdeni.
• Hogy milyen termékek vannak, csak apránként, a kontextusból összemazsolázva vált kábé világossá. Öblítő, fogkrém, háztartási tisztítószerek, kozmetikumok, ivóvízszűrő, étrend-kiegészítő. Mind növényi alapanyagokból. A tisztítószer is. Sőt, a műanyag flakonok, amiben tárolják, AZ IS LEBOMLIK, MERT AZ SE MŰANYAG, HANEM NÖVÉNYI, AMI MŰANYAGKÉNT VISELKEDIK. Ééérted. Mert csak a vizet és a cellulózt vonják ki a növényből, mert azzal nem bír a szervezet. (Hogy ez hogy jött ide, azt nem tudom). De a termékcsalád neve nem hangzott el.
• És mennyire jó az ivóvízszűrő, mert kiszűri a vízból a cisztákat meg a baktériákat (sic), így nem leszek többé rákos. Így megtakarítom magamnak az ásványvízvásárlást, mert csak a csapot kell kinyitnom. Gondoljak bele, így évente 730 flakonnal kevesebbel szennyezem a környezetemet.
• És nem kell többet elmennyi a tescóba a holmikért, hanem pár kattinitás...
• A taxissal ketten, felváltva puhítottak, néha egymás szavába vágva.
• Akármit mondtam/kérdeztem, a válaszban visszakanyarodtak oda, ahol nekik jó volt.

Nem akartam prosztó lenni...
...hiba volt.
-Nem hiszem, hogy én ebbe be akarok kerülni.
-Szóval, mikor regisztrálsz?
-Egyelőre köszönöm--- és elkezdtek beszélni 5 percig valamelyik termékről.
-Szóval KÖSZÖNÖM, meghallgattam, most biztos nem fogok regisztrálni--- dehát miért nem, amikor a világon semmi dolgom vele, csak ezblablablabla
-Nem, nekem nem fér bele az ilyesmi, nem szeretnék ilyen rendszer tagja lenni, szkeptikus vagyok nincs rá igényem--- De mi az hogy nem fér bele 5 perc, ez olyan rendszer ahol nincs kötelezettség, csak élvezni kell a termék nyújtotta előnyöket, és nincs igényed ara, hogy 30%-kal olcsóbban megkapj egy terméket úgy, hogy el se mész otthonról bla?
- Szó volt az elején botor és előre nem látó emberekről, akik leszarták a céget, miután bemutatták nekik. Vegyük úgy, hogy én most megismerkedtem ezzel a lehetőséggel és egyelőre maradjunk is ennyiben. Ne keressenek.--- De nem fogtam én fel, hogy minél előbb regisztrálok, annál jobb és ha később, akkor lecsúszok és mér nem használom ki akkor ezt a lehetőséget bla bla?............... Hát jó. Majd keresünk.

Szóval ketten ugrottak nekem verbális agresszióval, és próbáltak sarokba szorítani, de nagyon. Nem fogja fel az ilyen, hogy hiába vagyok húszéves csitri, nem tűröm, hogy annyira naivnak és hülyének nézzenek, hogy szánalmas és nevetséges ál-észérvekkel és álkalkulációkkal rábírjanak hülyeségekre. Minél inkább akarja, annál inkább állok ellen.

Rotációs kapával fogom kasztrálni, ha még egyszer megkeres és nem fogja fel, hogy elutasítom. A taxisbácsi meg mennyenapicsába, inkább megyek gyalog és válok cigánykamaszok prédájává, mert esküszöm attól nem szedálódtam le ennyire, mint ettől az egy óra kőkemény értelmetlenül szakszerűtlen, hiteltelen faszkodástól.
Jehova tanúi nem ennyire durvák, basszátok.

___________________
* A szerkesztőség a felismerhetőség elkerülése érdekében a címeket megváltoztatta és tartalmilag hasonlóakra cserélte.

Budapest: nem bírom ki,

muszáj arcoskodnom:

http://index.hu/politika/belfold/nemet8606/

http://www.nol.hu/cikk/510478/

Már egyes firkászok a saját kinti helyeiken is jelentettek meg rólunk... dagad a mellem. Bár a cikkekhez semmi közöm.

:)

Budapest: miért jó, ha egyedül vagy otthon hétvégén?

Mert nyitva tudod hagyni a wc-ajtót, így nem maradsz le a Petőfi Rádión éppen menő kedvenc számodról.

Budapesti őszi impressziók és egyéb hülyeségek

A lemenő nap vörösen aranyló sugarai

... már rég rossz, ha így kezdődik egy blogbejegyzés, mi? Nem is folytatom. Csak címszavakban a tegnapom:
park, őszi napsütés, pergő falevelek, tanulás, meleg, gyerekzsivaly, avarban botorkáló öregek, kutyasétáltatók, bokrok által elfogott, tompa forgalomzaj.
Részemről vad töltekezés. Így érezheti magát Sanyi, amikor hozzácsatlakoztatom az áramforráshoz. Ja, Sanyi a telefonom, de ez csak a beceneve (A Sanyi Erikszon mégiscsak túl hosszú egy ilyen bájos készüléknek. Nem is beszélve a magyarizált Erikfy Sándorról. Rémes, de nem tudtam róla lebeszélni. --Na jó, abbahagytam. Ezerbocs. Nem értem, hogy történhetett. Szóval:) Szóval ültem, tágítottam az én fejemet és közben valahol a köldökömhöz rajzott az energia. Mint Sanyinál az egyre töltődő elem-szimbólum. És valahogy egyszerre tudtam követni, amit olvasok és érzékelni, ahogy percek alatt lassan hátrébb húzódik rólam a fény és rávetül a Szent István Park házaira.

Egyébként meg új szokás van nálam kialakulóban: rákaptam a kávézóba járásra. Jobban mondva a kávézóban tanulásra. Annyira kikapcsol, ha odamész, beülsz, kérsz egy melange-t és eltanulgatsz mellette. Sokkal jobban megmarad minden a fejemben. Tényleg. Pedig azt hittem, hogy ilyenkor csak nézgelődök és nem tudok koncentrálni. Fenét nem, annyira el tudok merülni a mindenfélében, közben meg nemtom, ad valami plusz jóérzést a tudat, hogy éppen egy kávéházban ücsörögsz, mint a nagy művészek száz-százötven éve. Otthon bezzeg mindig eszembe jut valami, ami fontosabb a tanulásnál (mosni kell, takarítani fell, mosogatni kell, pisilni kell, teázni kell, jaj de koszos a körmöm, jaj jött-e emailem)... Még nem életforma, de tök jó lenne, ha azzá válna. Bár ez aktuális pénzügyi helyzet/aktuális teendők függvénye, ugye.

^^

Budapest

lám, mégiscsak szerethető. Pedig anno, mikor érkeztem, eléggé utálatos volt. És ronda és ellenséges és nagy és kiismerhetetlen. Aztán idegenvezetésre készülve kénytelen voltam ráébredni arra és felfedezni azt, hol is lakom én tulajdonképpen.

Lássuk be, eltölteni azzal egy délutánt/estét, hogy a várban ill. belvárosban flangálva gyönyörködj az őszi ködös naplementében, az alapvetően kellemes, hasznos és nyugtató. Ez a város pofátlanul az ujja köré csavart. :)
Friss, ma reggeli példa: felserkensz reggel 5-kor (az egész hetes álomkór ellenére úgy, hogy jaj mér nem vagyok már rég fenn), és negyed hétkor már az uszodában a külső medencében rovod a köröket, miközben minden háton úszott hossz egyben egy másfajta színárnyalatú égdarabkával járul hozzá a harmóniához. (Mert az.) Van valami fílingje annak, hogy miközben úszol 2500 métert, fölötted kivilágosodik. Érkezel sötétlilás fekete égbolt alá, kivilágított gőzölgő medencébe és távozol harmatkék ég alatt, aranyba mártott fák között.
Semmi nesz. Mindent körülvesz és elnyel a sugaraktól néhol áttört hűvös, puha pára. Miközben a Margit-hídon gyámoltalanul beindul a napi forgalom, alatta a folyó ködbe burkolódzva terül el. A rakparton néhol egy-egy kutyasétáltató, egyébként ihlető, derűs csönd. Egy-egy lepergő falevél töri csak meg a nyugalmat- dehogy töri, sokkal inkább belesimul a kába őszi ébredésbe.
...és én jól érzem magam, ahogy együtt tollászkodunk, a város és én. Észre sem vettem, mikor váltam a részévé. Bár tény, hogy ez nem végleges, korántsem. De attól még jól van ez így.

MÁRCIUS HARMADIKA IGENIS JELENTŐS NAP.

Budapest: kocsmázás közben

- Te, figyeld, hogy nekem milyen má.
- Mit akarsz, nekem szebb.
- De nekem hosszabb!
- Nekem meg egyenesebb és jobban áll!

... Fejenként 2 sör, 1 pálesz és 1 abszint után, az én jóbarátommal.
A hajunkról társalogtunk.
És nem röhögtük el :)

nocomment

Muszáj nekem is posztolnom. Zseniális. Perfect.

Budapest: a szecesszió reneszánsza

Nézzétek meg ezt a képet, azután kattintsatok ide és nézzétek a bal felső sarkot. Na?

Amúgy tényleg, manapság egyre több plakátról néznek ránk sejtelmesen Mucha-lányok. Divatba jött a csávó így hatvan évvel a halála után (újra). Meg egyre inkább érezni a levegőben a szecesszióval kapcsolatos, hm, rokonszenvet- elég csak arra gondolni, milyen Klimt-vagy Gaudí-hisztéria van manapság (és itt tényleg nem csak magamra gondolok:)) Divatmém, mi?

Alant némi Mucha. Tessék gyönyörködni.

Budapest: kezdődik

Gyanútlanul rohanok át a Ferenciek tereki aluljárón, erre meglátom a virágboltot. Éppen fonták a fenyőgallygirlandot a két fröccsöntött, feszült mosolyú Mikulás fölé.
Megtorpantam, mire hárman jöttek belém hátulról. De mire kinyitották a szájukat, én már habzó szájjal és eltorzult arccal teljes erővel gyepáltam a táskámmal a kirakat üvegét, verbálisan inzultálva a kedves kirakatrendező leányzó családját. Az eddig a sarokban csendben kéregető csoport lelkesen szurkolt az attrakciónak, egyikük volt olyan kedves kisegíteni egy sebtében felkapott kukával, mert az mégis nagyobbat csattan a plexiüvegen. A "Kérem segiccsen nembirok járni" feliratú táblát reszketve markoló bácsi is felpattant, kölcsönvette a vele szemben álldogáló távolba meredő, kalapot tartó fiú fehér botját és kéjes tarzanüvöltéssel vette ki a részét a mókából. Néhányan megálltak bámészkodni, egy néni rikácsolva valami rendőröket emlegetett, de rajta kívül senkit sem zavart meg a jelenet.

Na jó, talán nem teljesen így volt. Talán mindez csak átvillant az agyamon, amíg tizedmásodperc múlva vágtattam föl a lépcsőn a hetes busz felé.
De cseszettül valóságosnak tűnt.

Hát emberek, elseje van, ha nem vettétek volna észre. It's Christmas time, engedjünk a dévaj kacsintású mikulásbácsi csábításának. Ho-ho-ho.

indulatszavas tőmondat

Jaj.

Budapest: a kis vicces

- Miért nem vezetik át a 4-es metró vonalát a Corvinus Egyetem épülete alatt?

- Mert félnek, hogy ütközne az oktatás színvonalával.

Nem én találtam ki, de akár tőlem is lehetne:P Nem, ez speciel a projektvezetés tanáromtól származik és... hát a tény, hogy fenti viccesség egy oktatótól származik, önmagában elég beszédes. Illetve hogyismondjam: ahhoz képest, amit ettől az állítólag jónevű egyetemtől várni lehet, keveset kapunk. Mert persze vicces, hogy olyanok az óráink, hogy tudsz mellette teljes állásban dolgozni, aztán gond nélkül minimum négyegészre vizsgázni. Ettől kicsit durvább, hogy a diplománk mérete, amit idén kéne majd írjunk, min. 30, max 40 oldal kell legyen, másfeles sortávval. Ja és köv félévben ki kell csengetnem majd húsz kilót az almamáternek, hogy felvehessem a maradék tárgyaimat.

Hogyhogy?

Hát úgy, hogy elkövettem azt a szarvashibát, hogy minden félévben három választható tárgyat vettem föl (plusz nyelv), mer' érdekelt, azért. Így a félévenkénti 30 kreditszámot mindig túlléptem 3-4-5-6 kredittel, ami eddig összegződött, így mostani félév végén 170 kreditnél fogok tartani. A 182-ből. (180 + 10% kredit, de a 10%-nyi 18-ból lement 16 a nyelvi órák miatt.) Köv félév kötelező tárgyai összesen 22 kreditet érnek, vagyis a fennmaradó 12 kreditet túllépem még 10-zel. De azért meg már fizetni kell, kreditenként 2000 ft-ot. Mert állambácsi csak 180+10%-nyit finanszíroz. Azannyaköcsögit.

Szóval ha többet akarsz tanulni, mint amennyit mindenképp szükséges, akkor má fizessé, lúzer stréber.

Én meg már aszittem, előrelátó vagyok, hogy ennyi cuccot fölveszegetek, legalább a végén majd nem kell agyonpakolnom magam tárgyakkal, hogy meglegyen a kreditszám a diplomához.

Lómásikoldala tipikus esete.

De hogy én újra meg újra megszopom az ilyen túlbuzgásaimmal... ^^

;)

Bp: relax- és wellnessprogram

Egésznapos tötymörögve lébecolás, olyan ráérősen (de fura ez a szó a saját számból).
Reggel nemzuhany, se smink, se karóra. Szemüvegben, két copf, sál a nyakban, vastagzokni, egész napos túlaludott lebegés. Csak én, a laptopom, a mobilom és rengeteg zene. Vég nélküli youtube, két éve nem hallgatott café del mar, friss für anikó, éppen-felfedezett moloko. Blog-lemaradás behozása, találkák fixálása, nyári egyetemeseknek végre-valahára életjel-adás. Meg kipakolással egybekötött gyorstakarítás. Sok sms(-sel egybekötött hajtépés). Hetihetes. Egymagában éneklés náthásan ugráló hanggal. Filmnézés kereskedelmi csatornán. Csend, de nem magány. Este egésznapos böjt megszegése túrórudival.

De kellett már ez mind.
Lómásikoldala.
Holnaptól tán középút.

Szeged-Hódmezővásárhely-Temesvár-Szabadka-Pécs,

és környékeik. Tíz német újságíró plusz 2 kolléga plusz sofőr.
Vótittminden.

Holnap alszom ameddig alszom, kipakolok, rendet csinálok, takarítok és egynapi böjtöt fogadok. Telefont messze elkerülöm, a torkomat beszédhang nem hagyja el. Egy hét intenzív szervezés-vezetés-tolmácsmunka-jópofizás-idegbaj-röhögés-nemalvás-világlátás után egy nap antiszocialitásra jogot formálnék.

Sztorik majd jönnek, elöljáróban egypár szösszenet:

1) Halászcsárda Szegeden, vonás a falon jelzi a 2006-os árvíz állását (= szemfa fölött, a tető alját verdeste). Német újságíró némi halászlé és bor utáni idült állapotban:
- Da sind die Fische ja direkt in die Küche geschwommen...
(Legalább a halak mindjárt egyből beúsztak a konyhába...)

2) Szekszárd, borászcsalád magyarázza a hozzáértő pofával pohárbaszaglászó-kóstolgató németeknek, hogy hogyan készül...
... a bor. A szőlő szüretelésétől a hordóból való kiivásig. Ezzel kapcsolatban felmerült a szakmai kérdés:
-És akkor ezek szerint vörös szőlőből is lehet fehérbort csinálni. Vagy nem?...
-Ne legyél már hülye, csak fehérből lehet vöröset, gondolj a színkeverésre!

3) Buszsofőrrel beszélgetünk, légy mászkál a combomon, sofőr le akarja csapni, de nem mer nagyot ütni, hátha én halok bele:) Azért mondtam, hogy nyugodjan koncenráljon a rovarra, én bírom a strapát.
-Bírod a strapát? Szereted, ha vernek? :-)

4) Biogenetikai intézet, genetikus bácsi meséli a genetikai kísérleteit egereken. Tudományos magyarázat, bólogató-álmegértő komolyság, konferencia-prezentáció-légkör.
Az egyik egér a kísérletek folyamán-folyományaképpen megdöglött. Részvétteljes kérdés:
- Mi volt a neve?
- (???) ... Lucy.
- Sokat jelentett Önnek Lucy? Milyen volt az a nap, amikor elhalálozott?
(Wie war der Tag, an dem Lucy starb?)

(na ez komoly volt, itt egyszerre tizenhármunknak kellett hirtelen papírzsebkendő. igen, persze hogy az egeret sirattuk... meg én magamat, hogy hova kerültem:))

...csak Virág elvtárs szavaival élhetek: innentől a nemzetközi helyzet csak fokozódott.

Budapest, Opera

Én nem azért idegenvezetek, hogy kultúrkövet meg országimázs. Én teljesen önző módon a saját magam örömére terelgetek csoportokat, elsősorban terápiás célból:) Na jó, azért ha utánagondolok, némi kultúra- meg országrólvalóbenyomás-közvetítés mégiscsak vegyül a dologba... kicsi.

Megint úgy mentem oda, hogy utálom az embereket és hogy mit kell odavonszolnom magam rekordmeleg villamoskésős szárazszeles tarkóizzadós időben.
Ráadásul voltak vagy negyvenen és összevissza hangoskodtak (délnémetek, azok tudnak...).
Aztán ahogy elkezdtem beszélni, csittegtek egymásnak, eldugultak és összevissza csillogott a kis szemük. Utazónyugdíjas mindenét az ősz kis fejüknek.
Aztán az öreg bácsik elkezdtek velem flörtölni (akarni). Életemben nem röhögtem ennyit csoporttal.

Hazafelé a Jászain parádéztam éppen végig operás fehér munkapólómban, amikor egy nikotintól összeaszott fekete festett hajú negyvenes veréb kapott utánam: "Elnézést, segítenél egy pillanatra? A jóistennek nem nyílik ki -nyomja felém a kólásüveget-, te meg olllyan jó kondiba' vagy..." naaagyvigyor.
Kinyitottam. Egy mozdulattal.
^^

már Budapest

Mire felhordtuk a cuccaimat, megéheztem, így mivel lusta voltam kiolvasztani vmi hazait, inkább lementem főzelékesfiúhoz babgulyásért. Úgyis egész nyáron nem láttam. Jöttek az emberek, jöttem én, szokásos pármondat, majd leves megkap, kérdi kedvesen az épp akkor belépő magas ősz embertől mögöttem, hogy heló, mit szabad. Áh, mondta Hajós András, várj, megint csörgök, beszéljetek addig a lányommal.
Mire fizettem, már kért.
Szeretek itt lakni:)

még egy kis sommeruni: gondolat-csapongások a sokféleség körül

Interkulturalitás, kultúrsokk.

Sommerunin minden második mondatban helyet kapott valamelyik szó a kettő közül- jogosan. Gyerekek, ennyi tömény és közvetlen kultúraköziséget az életben nem tapasztaltam. Az egyik legbizarrabb impresszióm (eh bocs, untrendi vagyok: flessem) volt, mikor a kínai srác mondott valamit egy kínainak látszó(?) csajnak, aki viszont japán volt. Nem boldogultak, így tört némettel kommunikáltak. Mekkorafless. Utána kérdeztük, hogy mért, ti nem látjátok egymáson valahogy, hogy honnan vagytok? Nem, jött a válasz, miért is tudnánk, hogy ez vietnámi, az meg koreai. És tényleg: mér, mi európaiak látjuk egymáson, melyikünk melyik országból van?...

A legjobbat mondjuk ezzel kapcsolatban Hyo Mee-n röhögtük. Ferdeszemű-sötéthajú-nagymosolyú, kérdjük, honnan jött. Mondja, Belgiumból. Meglepődünk, kérdezzük, és egyébként? Hát, egyébként most Hollandiában lakik, mert ott tanul. És nem értette, mit vagyunk úgy oda. (Később, mikor leesett neki, azért mondta, hogy az ősei valamikor Koreából vándoroltak ki…) Kéremszépen, mi ez, ha nem interkulturalitás. Ráadásul egy emberben.

Mert ugyan minden nap mondták, hogy hú de jó, kettőszáznegyvenvalahány ember ötvenhat országból, de ezt megtapasztalni azért mégiscsak ütős. Hogy egy összeverbúválódott baráti társaság összevissza riheg-röhög valamin németül, neked meg, aki köztük vagy, hirtelen bevillan, hogy jesszusom, én magyar, ők ukránok, ő orosz, ez török, az meg román. És mégis ennyire. Sörreklám: egy nyelvet beszélünk.

Főleg, hogy tematikailag is kapcsolódjunk, bulizáskor. Ki nem szarja le, honnan jöttél, gyere igyál velünk Bajorok Büszke Nemzeti Sörét. Vagy az oroszokkal vodkát, a magyarokkal pálinkát, a lengyelekkel zsubrovkát, a csehekkel becherovkát, a kirgizekkel kumiszt. Százan együtt buliznak, akárkihez odamész, rádnevet és emeli poharát, bármi is van benne. Mindenki mindenkit szeret, ha berúgsz, hazaviszünk. Ha csak kicsit, együtt ropjuk reggelig a tökmindegy, milyen zenére és örülünk, hogy velünk ünnepelsz.

Persze vannak gátak is. Más nyelvi rendszerből adódó más gondolkodási szokások miatt főleg. Ez főleg a humorban, a többnyire lefordíthatatlan nyelvi kifejezőeszközökön látszik... Mikor 5 perce magyarázod külhoni haverjaidnak grillezés közben a „szépre száll a füst- bolond aki állja” mondást. Merthogy van egy magyar szólás, szó szerint ez és ez, és ezt akkor mondjuk, amikor, és azt jelenti, hogy… És a végén megkérdezik, hogy de hát a füst arra száll, amerre a szél fúj, nem?? És tényleg nem érti.

Vagy mikor vakarom az orrom és rámszólnak az ukrán csajok, hogy be ne rúgjak. Mivan??? Hát mert náluk azt mondják, hogy az orrviszketés az alkoholizálási vágyat tükrözi. Aha. :)

Vagy mikor egyes emberek kicsit megrökönyödtek, hogy én mért jobbra indítok puszival és mért adok belőle mindjárt balra is egyet. Hát mert in Ungarn így szokás puszit adni. De csak akkor nyugodott meg, mikor ezt, látva az arcát, magyarázólag hozzáfűztem. Mert náluk csak egyet balra. Jézus, akkor őnáluk ez mekkora merészségnek számíthat- biztos olyan, mintha nekem akarna vki négyet lenyomni egyszerre :)

A másik, ami ebből adódik: kurva sok önreflexió. Mintha valahogy többet jelentene, ha egy távoli ország lakója alkot rólad véleményt. Mert ha még ő is, aki pedig ennyire messze lakik és máshogy érzékeli a világot, úgy lát, mint a honfitársad (vagy éppen nem), akkor az is baromi sokat mond. Márpedig az effajta feedback-morzsák szinte félóránként potyognak az emberre teljesen spontán és észrevétlen. Akár szóban, akár apró gesztus-megnyilatkozásokban, de szinte folyamatosan kapod. Kétszázegynéhány ember folyamatos társaságában nem is lehetne másképp. Elkerülhetetlen.
Több mint tanulságos.

rezignáció

Feloszlik a Jamie-Robi-zenekar.

Otthon

Szortírozom az emlékeimet.
Túl sok fotón túl kevés az ember.

Fertőrákos

Újra itthon, el se hiszem.
Miután befutott a vonat Bécsbe, azért még elnéztünk a KunstHausWien-be, meglestük hogy Hundertwasser bácsi mit alkotott. Hülye volt az öreg teljesen. :)

Még meg kell szoknom, hogy nem megyek egyből át a szomszédba sörözni, hanem inkább...
...megisszuk a bort, amit szuvenírként hoztam őseimnek. Két üveget ittunk ki hárman és ich muss sagen, nagyon finom rizlinget hoztam ajándékba:) Szülők ittak ebből egyáltalán? :) Szóval igyekszem minden félreírást korrigálni, amit a mozgó elmosódott billentyűzeten ejtek, remélem sikerál;) Ááááh nem hiszem el gyerekek, egy év, egy éééév!!! Mosmeg borozok a szüleimmel, mintha mi se történt volna. Csak kevesebtől jobban leszek. :)

Holnap alszom. Sokat. Helyre kell pihennem néhány dolgot, ami Németországban ért... Meg őszintén- azért egy napra háromnapnyi élmény, az hosszú távon megterhelő. :D Na jó, csapjatok agyon, holnaptól normális leszek. :)
^^

Bayreuth: az utolsó

Hát vége lett ennek is. Most jöttem haza búcsúbuliról, mely szomorúan, fáradtan és eseménytelenül telt. Azért vagyok már itthon.
Mikor eljöttem, azért körülölelgettem azokat, akiket első blikkre láttam. De túl sok embertől nem tudtam elbúcsúzni, jaj jaj. Többek között tőle sem, aki szerencsésen hamvába holt. Soha az életben nem fogjuk egymást látni, ez részben megnyugtató, részben frusztráló. Akkor is, ha az ésszerű énem tudja, hogy ez így van jól. You can't always get, what you want, énekli bölcsen a Rolling Stones. Főleg, ha azt se tudjuk, mi az, amit akarunk.
Hát legalább nem unatkoztam...
De tényleg. Egy percig se.

Mert jó olyanokat látni, hogy egy kínai meg egy japán egymással németül beszél. Meg ha már itt tartunk: egy kirgiz, egy magyar, egy fehérorosz, egy grúz, egy angol, egy kazah, egy spanyol meg mondjuk egy bolgár beszél egymással németül a készülő filmprojektjükről... Meg ma az egyik román csajszihoz magyarul szóltam és nem értettem, mit néz bután:)

Tegnap pedig olyan bulit csaptunk, hogy az hét nyelven beszélt. Aszonták a zemberek, hogy baromi vicces volt engem nézni ahogy illegetem magam:P jóvan, kicsit be voltam csiccsentve, ami így egy év után meglehetősen szokatlan érzés volt. De jó:) Ma pedig emiatt mindenki késett óráról. Akik ott voltunk, csak egymásra néztünk és röhögtünk. Karolina, a lengyel csaj alapból úgy néz ki, mint egy narkolepsziás tündér (ritka, vékony szálú hosszú szőke haj- álmos szemek), de ma basszus ránéztem és nem tudtam, hogy ásítsak vagy röhögjek:)

Ich will nicht zurück in die reale Welt, közölte velem az egyik angol csaj. Én ugyan maradnék, de hiányoztok, itthoniak:) Meg már kezdtem unni néhány embernek a pofáját így a végére:) De ez mindenhol így van.

egy éve történt

Emlékszünk.
Megrezzenünk.
Elborzadunk.
Sóhajtunk.
Fellélegzünk.
Köszönjük.
Sokszor.

Bayreuth, Sommeruni- Gala

Na, lement. Elénekeltük, eltáncolták, eljátszották, bemutatták, bemutattuk.
Húúúú, de izgi volt. :)
Volt itt minden: a zenei kurzusról ketten saját műveket adtak elő, meg kvartett, meg szaxofon, meg hasonló nyalánkságok. Olyan nagyon jó, 20. sz-i klasszikus zene ill 21. századi saját kompozíciók, amikben el lehetett merülni. Majdnem bőgtem:) aztán mégse.

A színházasok előadták a darabjukat (téma: multikulturalitás-kulturális konfliktusok, what else?), mi kornyikáltunk (nincs jobb szó rá... de élveztük), valaki balettozott. Élvezetes volt látni azokat az arcokat, akikkel együtt buliztál-beszélgettél, a színpadon valami komoly tevékenység közepette...

Aztán a film, bocsánat- a Mi Filmünk... Sokkal jobb lett, mint azt a grób snittekből (ez nem szakzsargon, csak lusta voltam rendesen lefordítani...:)) sejteni lehetett. Nem is volt annyira uncsi... és a poénok is átjöttek. Nagyságrendekkel jobb lett, mint a tavalyi film... majd megkapjuk dvd-n, aztán körbemutogatom nektek is. Utána ismeretlenek szólítottak le: "you were sooo funny!!!" Pedig én csak egy egyszerű híradóbemondónő voltam, abszolút nem wichtig, akit néha félrekapcsoltak, amikor éppen sminkelte magát. Jaj ez de jó volt, ugye te alapból a médiában akarsz tevékenykedni? És ugye már csináltál ilyet eddig is? És milyen szép a németed, alig hallani ki a magyar akcentust. De azért hallani, hogy nem vagy anyanyelvű. Mennyit éltél Németországban?
Szóval pirultunk, repkedtünk, gratuláltunk egymásnak... hajh, de jó volt. Utána afterparty, amin ott se akartam maradni, de aztán muszáj volt megünnepelni az ukrán csajokkal a nemzeti ünnepüket...:)

Holnap iszom. De csak kicsit. :)

Bamberg

tegnap:
Húú de cseszettül fáradt voltam. Aludni, aludni, aludniiii. Parti? Szó sem lehet róla.
De a magyarok kinn ültek az erkélyükön, menjek én is. Na, jó.
Megnéztünk egy filmet így az alvás határán. Néhányan el akartak ugrani egyetemi buliba. Hát elkísérem őket.
Ha már így ott vagyok, elcsörgök egy fél órát, ha jó lesz.
.
.
.
Három órát bírtam aludni tegnapról mára. (Meg tegnapelőttről tegnapra is- pedig mindig megfogadom, hogy na most aztán pihi...)
Ma meg Bambergbe mentünk.
Jaj, de érdemes volt, annyira van hangulata annak a városnak! Jók a templomai. Nagyon! Ezekbe jól érzi magát az öreg, az látszik.
Meg az egész város- utcácskák, templomok, sodródó emberek, középkori fíling, zenebona, utcai árusok, bratwurst, vigyor, taszigálás... Lejártuk a lábunkat, vettünk zenét meg irodalmat, kávé-süti, fotó, meg sütkéreztünk a napocskában meg a jóérzésben és hagytuk, hogy ismeretlen biciklivel közlekedő egyének felhívják a figyelmünket arra, hogy pulóverünk majdnem a földön hever. (Tényleg csak emiatt állt meg, hogy ezt közölje velem:))
Egész napnyi emberekkel hánykolódás után kellemesen elfáradtam. Hogy fogok én holnap reggel úszni...?
Ja, a magyarokkal holnap összeülünk drukkolni a vízis fiúknak. Attilára meg Natasára pedig büszkék vagyunk, legalább van mivel visszavágni az olasznak;) HAJRÁÁÁÁ!!! :)

Bayreuthi cafatkák

"Ti magyarok folyton veszekedtek. Szóltok egymáshoz aztán csak cserregtek egymásra. Viszálykodók... (Pedig csak hangosan oltogatjuk egymást:)) Amúgy a nyelvetek nagyon emocionális. Mint a spanyol vagy az olasz, csak ez semmire sem hasonlít és a világon semmit sem érteni belőle."

"Szia, én fehérorosz vagyok, a barátnőm ukrán, ő pedig kirgiz. És te...? Magyar? Ja, te vagy az a magyar csaj, aki úgy táncolt múlt kedden. Tök jól táncoltál..."

"Aaaah, brava Maria, brava. Micsoda talpmasszőr. Leszel a feleségem? Most vasárnap a gálán meg is tarthatjuk a hochzeitot. Aztán hazaviszlek és masszírozhatod apám lábát is... De tényleg, most hivatalosan is meg vagy híva Italia-ba."

"Milyen magyarnémet vagy te? Pon-zich-ter?... Há ilyet még nem hallottam, élő pon... poncihter nővel beszélgetek..."

"Fáradt vagy?... Papírkutya. Én ma is ötkor jöttem haza aztán látod milyen frissen nyomom... Veszel egy sört, beleöntesz egy kupica vodkát, és azonnal felhajtod különben elhabzik. Vagy iszol egy kumiszt, nálunk mindenki azt issza..." (Ez Alekszej, a kirgiz gyerek. A-R-C.)

"Mi??? Ne mondd, hogy megint buliba mész. Mikor alszol?... Hogy én mért nem megyek? Hát mert nekem néha aludnom is kell..." (Aztán én se mentem...:))

"MICSODA??? Ráki citrommal, behűtetlenül?! Meg vagytok ti veszve???" (Török gyerek arról, hogyan ne igyuk a nemzeti piájukat)

"Hmmmm. Almás dohányos vízipipa, dejóisaz. Na gyere, marica, csak egy slukk, kit érdekel az a 4 nap, naaaa." (Nehezen, de eltávozott tőlem a sátán. MÁR CSAK 4 NAP...)

^^

Bayreuth- csak úgy kicsusszant

Jézusmária, három hete vagyok itt.
Nem tűnik annyinak.

Amúgy meg annyira furcsa, néha szürreális ez a tábor-világ. Láttátok a Truman-show-t? Itt vagy egy inkubátorban, összezárva emberekkel, akiket alig ismersz, having a good time, rengeteg élmény. Mindenkin spanoláshoz elkerülhetetlen jófejség-álarc, problémákat kizárjuk, otthon hagytuk. Most nyíltak vagyunk és elbűvölőek, vigyorgunk ezerrel és imádjuk, hogy most egy kicsit felelőtlenek lehetünk, mint megboldogult serdülőkorunkban. Olyan dolgokat mondunk el magunkról, amiket más körülmények között keveseknek. Nem baj, kit érdekel, úgyse találkozunk soha többet. És tényleg.
A haza olyan messzinek-ködösnek tűnik. Bár persze mindenki gondol haza. Nehéz elképzelni, hogy majd megint régi kerékvágás. El is hessegetjük, attól függetlenül, hogy szeretjük, akik hazavárnak. Otthon majd az lesz furcsa, hogy itt voltunk.

A human relations, azok meg... mozgalmasak. Nem hittem volna, de még 3 hét után is megismerek új meg új embereket. Mostanában pl Ányával és Másával (igen, oroszok) szoktunk együtt röhögcsélni, de pont ma beszéltük meg az alattam lakó olasz Cristinával, hogy kéne együtt úszni járnunk... Ezek jó dolgok, bár persze emiatt meg eddig megismert arcokat hanyagol az ember törvényszerűen- pl a magyar srácokat, a kazah lakótársamat... vagy a török gyerekkel meg az angol csajjal se beszéltem 1000 éve. Hát ez van: sok kapcsolat- felszínes kapcsolat. Nyári táborba ez való. De akkor is tök fura még mindig (jó értelemben), hogy nincs vmi állandó társaságom. Varietas delectat.

Másfelől meg örüljetek, csodálkozó-szkeptikus népség: INNI AKAROOOK!!! :)
Tizenegy hónapig és egy hétig alig voltak nehézségeim ezzel kapcsolatban (bár dusmiéknál Rákoson meg VOLTon kellett némi önuralom), most viszont m-e-g-g-e-b-e-d-e-k egy kis anyatejért. Ezeknek itt mind úgy ízlik, meg azért milyen dolog már sörfőzdében almalevet szürcsölni... Jahj, váltsatok meg, ez borrrzasztó. :) A finom német sör/zsubrovka/chianti/.... idegen torkokon csusszan le, értetlen fejcsóválásoktól kísérve. Ej-ej, nem iszik velünk, nem akar a szesztestvérünk lenni, kimarad a jóból a kis szolid. Ej-ej. Na majd huszonhatodikán, ott nagyon megszívatjuk, kegyetlenül. (Istenem, segíts:)) Muhahahaha.
Legnagyobb öröm a káröröm, mert nincsen benne irigység, hogy nemismerem-dehébehóbaolvasom-zsókát idézzem.

Hm, nem is akartam öszvefoglalózni- főleg így, hogy még vége sincs. Na mindegy, ha már világra segítette magát, hát éljen:)

Bayreuth: jelek

Ingo Schulze nevét akkor hallottam először, mikor a Goethében szerveztük-szervezték, hogy könyvhétre eljöjjön, mivel most jelent meg magyarul fő műve, a Neue Leben.

Egy nap itt kint a Süddeutsche Zeitungot bogarászva megakadt a szemem a nevén. Új könyvet írt, Adam und Evelyn címmel. Egész oldalas kritika magasztalta az egekbe, kedvet kaptam hogy megvegyem.

Könyvesboltban első körben a Neue Lebent vettem meg, majd tegnap végül a másikat.

Ma Sprachkurson, ahol órák óta a DDR-falbontás témakört feszegetjük, megnéztünk egy riport-interjút Ingo Schulzéval. Az Adam und Evelynről van szó, ahol a címben forgó pár némi bonyodalmak során a Balatonnál köt ki, miközben kint leomlik a fal. Azt mondta, hogy Bacsó Pétertől kapta az ötletet a könyvhöz.

Igen, tudom, semmi különös. Csak én vagyok fatalista.

Bayreuth: lógósan fárasztó

Mert máma elillantam filmes kurzusról. Mintakámfor. Ugyanis nem láttam még a városi plázát, és hirtelen erős vágy tört fel bennem ezen hendikepp eltüntetésére.
Többek között azért, mert úgy hatfős csoportunkban eddig nem túl sokan aktivizálták magukat így filmügyben. A dolog vészesen kezdett afelé tendálni, hogy marica fogja elvégezni a dolog oroszlánrészit, amire igazán nincsen szükség. Ezért úgy döntöttem, hagyom őket picsába, legalább hárman eddig hozzá se fütyültek a projekthez- adjunk nekik is esélyt a kibontkozásra. Holnap se leszek ott, csinálják csak. Majd csütörtök-pénteken csatlakozom és megnézem, mennyit fejlődtünk:)
És mivel tehát csodával határos módon váradiági sem ment be a saját óráira, mindezek okán (is) elplázáztuk a délutánt. Találtam egy téli csizmát 40 euróért. Nem mintha nem ŐT kerestem volna már tavaly is. Erre el kell utaznom Bajrajtig, hogy megleljem... no comment.
Aztán haza, alig szussz, máris kórus. Most meg kis üresjárat a buliig még-- holnap meg wanderung lesz vmi kastélyba, vagy várba (mittudomén:)), azért megyek, mert az eddigi 2 wanderungon nem voltam még, aztán az emberlánya kíváncsi, miről maradt le. Remélem, nem szakadó eső lesz, mint most van...

Bayreuth: taszigálódunk a történésekkel

Eredetileg Würzburgba mentünk volna a Sprachkursos lányokkal. Aztán kiderült, hogy szombaton Bambergbe van exkurzió, menjünk akkor arra. No de akkor jöttek a szlávok-lengyelek, hogy menjek velük Prágába. Aztán a magyar csajokkal gondoltuk, hogy mégis inkább Würzburgba meg Bambergbe meg Koburgba megyünk, de külön, nem csoporttal. Meg akkor már ellógjuk a pénteket is és így lesz kerek.
Jelenleg ott tart a dolog, hogy a pénteket ellógom a magyar csajokkal, megnézünk pár várost, hogy aztán szombaton elmenjek Prágába a sprachkursos lányokkal (szlávok kilőve), de onnan vasárnap délig jó lenne hazatérni, mert este gálaest lesz, ahol fel is lépek meg be is mutatják a filmemet.

Apropó, film. Megcsináltuk ugye tegnap a részemet, komoly híradóbemondónőként csinálok néha komolytalan dolgokat- ma visszanéztük az egész csoport jelenlétében. Eddig még sose láttam a saját arcomat kivetítve a fehér falra, de ezután se akarom, Booorzalmas. És ezt fogja vasárnap lesni úgy 300 ember...!

Ma is mi volt... Eredetileg én ma aludni akartam. Aztán szóltak, hogy lesz hepaj, amit igazán nem hagyhatok ki:P Egy nagyon, nagyon, n-a-g-y-o-n rossz film után hazatámolyogtunk kedves szomszédommal, én már berendezkedtem arra, hogy akkor hacacáréig punnyadok, mert le volt szíva az agyam totál. Ki is ültünk az erkélyre levegőzni, erre a szomszédos erkélysor legtetejéről elkezd lekiabálni egy magyar legíny. Ugyan nem nekem, de erről csak akkor értesültem, mikor egyszerre szóltunk vissza a felettem lakó ukrán csajjal- kedélyes bigámista Rómeóésjúlia-fíling kerekedett. Mikor már nem kaptam levegőt a röhögéstől, Rómeónak eszébe jutott feltessékelni magához. Nesze neked döglés. Felfáradtam, ott először is megismerkedtem Júlia-párommal, az ukrán lánnyal. Mire teljesen belemelegedtünk volna a beszélgetésbe, mennem is kellett hepajozni. Mentem is, ott meg hirtelen megismertem 2 orosz leányzót, akik honfitársaiktól gyökeresen eltérő módon nem csatlakoztak a 30fős orosz kommunába, hanem úgy döntöttek, talán németül kéne beszélni egy német nyári egyetemen. 2 perc múlva egymás vállán röhögtünk, hülyék ezek teljesen. Velük és még pár spanyollal elmentünk iszogatni vmi bárba, és hálát adtam az égnek, hogy nem valami izmos buli van, mert az lesz még holnap és holnapután is (mindkettő kötelező:) -tán csütörtökön is lógnom kéne). Innen hazafelé menvén pedig egyszer csak összeszedtek a kurzusvezetőim, hogy tanuljak meg zöld vadalmával golfozni tőlük. Ha már erre járok hajnali fél kettőkor. Megpróbáltam, nem ment, hazajöttem.

Ja, amúgy meg egész nap nem volt semmi.

Bayreuth, lazavasárnap

A cím nem hazudik. Igen, laza, először mióta idejöttem:) Én csináltam ilyennek direkt és készakarva, mert ha valamire jó volt az első pesti évem, hát arra biztos, hogy tudom mikor kell megállni. Most kellett.
Először is 10 órát aludtam. Ilyen se volt még augusztusban. Mikor felébredtem, nem tudtam hol vagyok, mert némethonban biztos nem, ott nincs pihenés. Aztán pár perc lustulás után megggyőződtem róla, hogy de.
Aztán neteltem és mostam és kicsit éltem a szobámban, nehogy az legyen róla az egyetlen emlékem, hogy oda ájultam mindig be buli/átutazott nap után:) Meg olvastam, méghozzá szépirodalmat, amire már olyan másfél éve biztos nem volt példa. Utánagondoltam, és komolyan. Az utóbbi időben Waczlawick, Freud meg Csíkszentmihályi voltak a táplálékom, meg hugi tinitanácsadója:) Jó, oké, Harry Potter 6-7 is, de az kivétel, HP mindig mindent felülírt az életemben, mikor megjelent. Olyankor 2 napig nem lehetett velem beszélni. Ja meg nagyi nyálas romantika-limonádéiból is lecsúszott 1-2 (más ott nincs), a legutóbbi pedig állítom, hogy s-z-í-n-v-o-n-a-l-a-s volt. Tényleg. Meg volt egy Müller Péter-könyv is, de azt félbehagytam.

Aztán egytől háromig forgattunk. Nem jött senki a csapatból, csak én meg a 2 kurzusvezető. De több nem is kellett, én voltam a szereplő, engem kellett rögzíteni digitálisan. És baromi gyorsan haladtunk:) Aszonták, nagyon professionell voltam. Ez ugyan nem igaz, de ha őőők mondjáák... :P
Ja igen, megkapjuk ám akész remekművet majd dvd-n, majd aki kéri, azzal megnézem:) Vagy nem, attól függ milyen lesz a végeredmény:)

Aztán összefutottam az olasszal, aki elmesélte a randiját a lánnyal, aki tetszik neki. Meg értekeztünk az olimpiáról ("Maria, a magyarok nagyon szarok idén." Kabbe. :))

Aztán elmentem úszni végre 2 hét után a szabadstrandra. Van ott hálistettek egy ötvenes medence, ahol tűrhetően kevesen vannak. Áááh, dejóvoltaznekem. Két hete méltatlanul hanyagolt tricepszem szinte hálálkodott, hogy végre adok neki munkát:) Holnap is megyek:) Ja és a vicc, hogy a napijegy diákoknak 1,80 euró. Érted, 432 forint...

Most meg döglöm:) Attól függően, hogy lesz-é valami happening, vagy grillezünk, vagy keretes szerkezettel zárva a mai napot, ismételten lustulok:)

Amúgy dejóvolt így egyedül egész nap. Már hiányzott.

Drezda

Mai útitársam 28 éves, jogász-dottore, és 9 éve minden héten lenyírja a haját. Szeret lezáratlan bicikliket lopni, továbbá szívesen énekli fennhangon a buszon a zenét, amit együtt hallgatunk. Ha nem ezt teszi, akkor Magyarország és Olaszország hidegháborús kapcsolatairól elmélkedik, elmeséli a szerelmi életét, aminek kapcsán közli, hogy aki férfi és nem sírt még nő miatt, az nem tudja mi az a szerelem, vagy elmondja, hogy hány gyereket akar mennyi idő alatt, milyen neműt (ha mégsem olyan lesz, max elcseréli a kórházban). Ma lopott egy esernyőt Drezdában, mert ő elfelejtett hozni. És kért tőlem dezodort, mert ő most nagyon büdös. Amúgy ő az e-mailezős gyerek első hétről. Kicsit sem egyéniség.

Drezdáról nem tudom, mit gondoljak- szeressem vagy ne? Nehéz eldönteni, mert mostanság tömve volt turistával. A város ugyanis 802 éves és most van Stadtfest. Minden nyüzsgött a rengeteg bódé körül, taszigáltuk egymást jobbra-balra, hamis jazz fújdogált át a masszív esőfüggönyön. A cipőm kb 6 perc alatt ázott szarrá, utána minden lépés egy tocsogó élmény. A sok ember miatt nem jutottam be a Semper-Operbe, meg a Zwingerbe sem. Ott ugyanis az eső elől bemenekült emberek ordították túl egymást- hát nem ezekkel egy fedél alatt akartam megnézni Rafaellót. A Frauenkirche különösen felháborított: csak akkor engednek be, ha a) csoporttal vagy és bevisz az idegenvezető, b) előre bejelentkeztél. Az Isten házába. Na megnézném azt, aki ezt kitalálta, hogy hogyan húz sorszámot Szent Péternél, mert a Nagyfőnök csak úgy fogad...
Na aztán, mikor elegem lett a vízből meg a sok emberből, meg abból, hogy semmit se tudok megnézni normálisan, szépen szorosabbra markoltam az esernyőt és átmentem az Elbán turistáknak nem szívesen mutogatott környéket nézni. Hogy könnyebben eldönthessem, hogy állok én ezzel a várossal. Hát, láttam sok panelházat és képzeljétek: szemetet. Meg török gettóscsávókat sikátorokban meg foghíjas járdát. Meg gyönyörű barokk homlokzatú házakat ebben a DDR-miliőben, na ez volt az ütős kombináció. Tanulságos volt elbóklásznom arrafelé, végre nem a térképet vizslattam meg a fényképezőgépemet, hanem mentem a szimatom után. Az eső meg csak esett. Maradt még időm, ezért bementem a Hofkirchébe félórára száradni (ide bezzeg nem kértem írásos kérvényt, hogy bemehessek...). Na, végre egy szép, ízléses barokk/rokokó templom! Nagyon szép átmoszférája volt neki.
Az egész várost amúgy javában újjáépítik. A Frauenkirche körüli részt tökújra megcsinálták, sok a letakart homlokzat még így is. És marha sok Ungarische Lángos-stand látható a tereken.

Szóval úgy döntöttem, hogy 5 éven belül visszatérek és felmérem, mennyit sikerült városrendezni. Addigra remélem, hogy a sok ember nem fog zavarni városi sétámban, eljutok a zwinger galériájába, az operába, a tűztoronyba, a frauenkirchébe meg a világ legszebb szecessziós tejcsarnokába, mert ezek mind kimaradtak:(

A vendéglőkben viszont marha jól főznek. Olyan gnocchit ebédeltem, hogy az 7 nyelven beszélt. (Olasz felvilágosított egyébként, hogy az nem 'gnokki', hanem 'nyokki'. Tette mindezt felháborítóan kioktató pofával. Azt hittem, megütöm:))

Ja igen, meg a Panometerbe is elmentünk! Na, az jó volt, ajánlom mindenkinek. Ez egy újkeletű dolog, egy múzeumféleség. Olyan, mint a mi Feszty-körképünk, csak nagyobb, van hozzá fényeffekt és számítógépes programmal kreálták. Panorámakép a 18. sz-i Drezdáról. Nagyon jó cucc. Direkt meghatódtam, amíg néztem. Ma egyébként is csendes-szemlélődős-távoldarévedtenvigyorgós napom volt (már ha az olasz hagyott révedni).
Náthás, az meg holnap lesz. Tuti megfáztam a két napja tomboló esőzéstől. Felétek meg melegrekord, mi? Pheeeee.
;)

Bayreuth- fatalizmus

Mennyi az esélye annak, hogy Bayreuthban nyári egyetemen másfél hét után kiderül az egyik honfitársadról, hogy apád főnökének a fia?

Ugye?...

Bayreuth, Sommeruni-party

Mikor odaértünk, alig lézengtek. Ami nem volt jó, mert a filmjelenetünkhöz kellett volna némi bulizó tömeg. Az adódott aztán egy óra alatt, így semmi akadálya nem lett annak, hogy egy olyan riporternő tudósítását örökítsük meg, akit beszippant a... bulizó tömeg. Komolyan, ez lesz a legnagyobb poén az egész filmben:P De tényleg jó lett.
Ahhoz képest.

És egyhetes lelkitusának vetett véget egy váratlan tisztázó beszélgetés. Kiderült, hogy mégiscsak rendes, hogy egyem azt a pici szívét...! Megoldódott, nem hiszem el, most minden annyira helyrekerült...

Na mindezen felbuzdulva aztán akkora partyt csináltunk, hogy nem értem, hogy nem dőlt ki a zépületnek oldalfala neki:) Odamentünk táncolni az emberek közé, roptuk-roptuk, erre aki eddig ült mind odacsatlakozott, a végén kb 3 nagy körben álltunk. Mindenki vigyorgott mindenkire, egymást nyomkodtuk be a kör közepébe, ahonnan aztán körbetáncoltunk... Öt új arcot ismertem meg, egy hétvégi kirándulás-meghívást kaptam pusztán mert olyan jól táncoltunk együtt (addig nem is beszéltünk a csajjal), és kb 15-en röhögtek ki, mert úgy ráztam, mint egy 16 éves lelkes csitri. Nagyon durva volt:D Odajöttek japánok, és kiabálták, hogy góintuszenflensziszó (= goin' to san francisco:D), és elvoltunk. Kilenc embert csaptam pofán a hajammal, egy gyereket megtanítottam rendesen mozogni. :) Meg persze az olasz, aki szerint jé, tudok táncolni, az szintén mindenhol ott volt:) Egy nagy világbéke-vigyor volt az a 4 óra, komolyan.
Két éve leírtam a diszkót mint engem szórakoztató időtöltést. És otthon továbra se hiszem, hogy ez fog boldoggá tenni, de ilyen környezetben és ilyen emberekkel... hűűha.
Mégis igaz a mondás: haverokat a legjobban két dolog hoz össze: valamit közösen szidni, valamire közösen bulizni.
--Ezt most én találtam ki. Aforizmagyáros lángelme vagyok én, hahh.
;)

Bayreuth, gyorsan 2 óra között

Megyek holnap Drezdába, Würzburgba mégsem, mert aznap filmet forgatunk. Ma meg holnapután meg hétfőn meg kedden forgatás lesz, ma fejezzük be a konceptet, lehet hogy a mai totál eseménytelen buliba is levisszük a kamerát és a műsor kedvéért úgy teszünk, mintha gigantikus megaparty lenne;)

Egyébként jaj, de mennyire be vagyok én fogva. Befogtam magam. Kultúrprogram, látványosságok, repkedek egyik jófej embertől a másikig, Snickers- megállni tilos:) Azért néha megállok, sóhaj, körülnéz, elégedetten nyugtáz. :) Mint tegnap, amikor sütött a nap és volt egy szabad óránk és napoztunk az egyetem udvarán. World peace.

Ma bezzeg--- zuhog az eső, 15 fok van, abszolút mufurc idő, pfui teufel. Hogy lesz itten ihlet, nemtom. Majd felspanoljuk egymást a teammel, remélhetőleg.

Ja és itt a vég: felfedeztem a könyvesboltokat. Asszem fel kell vásárolnom az egész Ingo Schulze- és Martin Walser- életművet... már vettem tőlük egyet-egyet, mert jelet kaptam, hogy vegyek... :)
És amilyen filmeket nézek! Baaaromi jók. Én itten mást se csinálok, csak művelődöm interkulturálisan. Meg ilyesmik.

Bayreuth: buli után, hazafelé

olasz: Maria, te tudsz táncolni.
marica: Ja...
olasz: Ilyenkor nem azt kell mondani hogy ja, ezt csak én mondhatom. Neked azt kell mondani, hogy jaj dehogyis, vagy megkérdezni, hogy tényleg? .

Ja, bocs... :)

Bayreuth: Mülltrennung

Lecsipkedtem némi elhalt bőrt a sarkamról és kidobtam a "biológiai hulladék" feliratú tárolóba.

Bayreuth-

Na, újra hídember lettem. Ami elkerülhetetlen, ha egyszerre mindenhol vagy. Ez az, amikor jóban vagy A-val és B-vel is, de ők egymást utálják és neked fikázzák egymást, te meg vonogathatod a válladat. Ez van most így a magyarok között, fasza.
Egy előnye van: engem legalább mindenki szeret:P Legalábbis egyikük sem utál.

Szintén ma hangzott el a "vélemény rólam" rovat egyik csúcskategóriás szösszenete. Az egyik magyar gyerek a következő explicit véleményt formálta rólam: "Jé, te értelmesebb vagy, mint amilyennek gondoltalak." Óh. :)
Jó, utána már árnyalt, hogy merthogy eddig nem gondolt semmit, mert alig beszélgettünk... de ez nagyon szép, direkt és érthető volt, meg vagyok tisztelve. :P

Amúgy máma esős, mufurc, agyleszívós, tinglitangli nap volt. Fúj. Csak a film volt baromi jó (Wie ein fliehendes Pferd, egy Martin Walser-novella filmverziója, szétröhögtem az agyam.), amúgy eh, felejtős.
De rossznak nem rossz.
:)

intermezzo: játék a szavakkal

Semmi köze az eddigiekhez, de... wow.

(A zöld aláhúzottra ha kattintasz, meg is hallgathatod, amit alatta találsz.)

egyfelől:

üdvözlöm érintem nem mutatom
nem emlékeztetem nem kutatom
nem zavarom zavarom csak figyelem
belefeledkezem vele utazom
nem sürgetem nem várom
nem bántom nem sajnálom
nem sajnáltatom magam magam adom
neki megadom neki megadom magam
felkavarom felkavarodom
megálmodom belelátom
megkövetem megkövetelem
megszelídítem megbánom
meggyújtom eloltom meggyújtom eloltom
megoltalmazom elragadom
elragadtatom magam magam adom
megadom megadom neki megadom magam
nem suttogom elkántálom
megkóstolom megkínálom
keveredek belehabarodom
belefeledkezem vele utazom
felismerem feltüzelem
megszállom megbabonázom
megbabonáztatom magam magam adom
megadom megadom neki megadom magam

illetve:

zakóba zárva zizeg a zélet a zsebeibe zsével
a' óra nyújtja ja nyugis, nyálas perceket má'
körötte csacsog a család, csak a napa meg az ipa néma
zsivajba bújnak a tiki-taki óra hangjainál
az a zsivaj, ami sose hiba, zsivaj, ami neki sose' fáj

sziporkát szór a színes, puha-pici lenolajos álom
a vénség várva-várja a cicuka százait már
nem passzol össze sehogy a manus öregurui kora s a' óvszer
beszáradt vágya, de zeng az aorta, ha cica riszál
ez a cica, aki sose hiba, cica, aki neki sose' fáj

zsírba zsúfolva érsz fel
sárba zsákolva mész el
és az óra az Úrra,
az Úr az órára
várva szájtátva
áll

München meg Nürnberg

Szombaton egyik, ma a másik.
Ehh.
És filmeskurzusra elvileg 40 oldalt kellett volna olvasnom. Ez van, de szar lett volna, ha bármelyiket is kihagyom.
No hát gyerekek, az a helyzet, hogy ha a jövőben valamilyen oknál fogva mégsem tudnék Magyarországon lakni (szándékaim ellenére), akkor Bajorország. Először is München egy olyan 1,3 milliós város, amelynek forgalomtól elzárt belvárosát lehetetlen 3 óra alatt bebarangolni. Tele van templommal, szépépületekkel, homlokzattal meg valami felszabadult fílinggel.
Mikor odaért a busz, először is csináltunk kétórás buszos vároznézést. Olympia, meg fontosabb monumentek, meg a szecessziós kerület. Én hívom így, mert ott a legtöbb ház gyööööönyörűű jugendstil-homlokzattal rendelkezik (királyék erkélyrács, fekete-fehér mozaikos oszlop, szenvedélyespiros ajtókeret...), és én majdnem leugrottam a mozgó járműról, hogy én most itt szépen ittmaradok egész hátralevő életemben, mert ez nem lehet igaz.
Ehhez mondta a mellettem ülő váradiági: "Mész ősszel Szabadkára? Majd vegyél be nyugtatót."
Aztán három óra szabadprogram: belvárosnézés, fényképezés. A belváros szombatonként csurig van emberrel, mert minden nyitva van- a hely ugyanis leginkább Prága, a Sziget fesztivál és a bécsi Mariahilfer ötvözeteként funkcionál. Söröző, bót, templom, közterület, épület, sokember. Mondom SOK. Annyi, hogy nem tudsz csak úgy bármit lefényképezni, mert odébbsodornak a világ minden nációjából idetódult emberek.
Aztán kifulladni se volt idő, mert vittek tovább a buszok a Pinakothek-ek felé. Hatalmasat röhögtem én is a szó hallatán, mert ugye ha a Bibliothek-ben könyveket kapsz, akkor a Pinakothek-ben nyilván...
képeket.
Khm.
Van egy Alte Pinakothek (antikvitástól 1700-as évekig), egy Neue Pinakothek (1700-asoktól 19/20. szford) meg egy P. der Moderne (20. sz-tól a hasra esett nyolcas végtelen fele). Én a Neue-ban voltam. Aszongya Goyánál kezdte, portréművészet, mindenféle németek és angolok, tájképek, romantika, aztán a lényeg: Gauguin, Renoir, Monet, Manet, Van Gogh, Klimt, Khnoppf, Munch, Rodin...
Maradjunk annyiban, hogy nem volt elég rá másfél óra. Majdnem elaléltam a gyönyörtől. (A linkekre kattintva kinyílik az a 3 kép, amik előtt egyenként min 5 percet töltöttem el). Nem hittem volna, hogy egyszer így lesz, de megkedveltem Rodint.

Aztán hazajöttünk és én még sétáltam egy kicsit Bayreuthban is, mert sötétben is gyönyörű (szemfüles kódfejtők kedvéért: a szobaszomszédomal sétáltam, aki lány:)).

Máma meg csoportjeggyel elvontattuk magunkat Nürnbergig a saját szakállunkra. Mi magyarok. Vicces volt, mikor jegyet akartunk venni. Van errefele egy BayernTicket nevű intézmény. Az olyan, hogy 25 euróért 0-24 óráig max 5-en utazhattok Bajorországon belül bárhová. Az, ha öten vagytok ugye 5 euró per kopf. Na, éppen vennénk a jegyet, mikor odajön hozzánk 2 leányzó, hogy ők 10 euróért odaadják az ő ticketjüket. Érvényes volt, megvettük, kihoztuk 2 euróból a Nürnberg oda-visszát.
Hogy a német vonatozás-fíling meglegyen, vettünk Die Weltet és Bildet, és művelődtünk masszívan. Grúziai krízis. Basszus- ezért nem szólt tegnap semmit a grúz gyerek a nyári egyetemről...! Nem értettük, mért ássa bele magát a létező összes újságba, mindezt a müncheni opera előtt...
Nürnberg meg kúúl. Egész nap (11-19) az óvárosban bolyangtunk. Megnéztük a várat, a Spielzeugmuseumot (nyüjj!), ettünk ebédre nürnbergit zsömlében, kaptam egy sms-t, minden létező hídon átmentünk, minden templomot megnéztünk, ebből kettőt volt érdemes, válaszoltam egy sms-re, megállás nélkül fotóztam, csodáltuk a fachwerkhausokat... Apropó templom: a németek ijesztően értenek ahhoz, hogy egy gyönyörű gót templomot elcsúfítsanak oda nem illő modern izékkel, úgymint hetvenes évekbeli batár orgona, modern üvegablak, neogót (másfajta!!!) szószék, barokk (!!!!) szobrok, ehh. Megbontja néhol a harmóniát. A müncheni Frauenkirche pl eléggé leamortizált. A kolitól 300 m-re lévő modern templomba se fogok egyhamar elmenni- ott tanultam meg, hogy Jézust nyomi, debil hajléktalanként is lehet ábrázolni....

De korántsem végeztem egyik várossal se. Van még elszámolnivalónk bőven. Münchenbe még el kell mennek megnézni a szecessziós kerületet és mindhárom pinakothek-et, továbbá a bmw-múzeum és az oktoberfest ismételt meglátogatása is tervben van.
Nürnbergbe meg karácsony környékén kéne visszamenni (Európa legszebb karácsonyi vására, no meg a mézaskalács), meg a design- és a kommunikációs múzeumot (!!!) is meglesném már akkor.
Jáááááááj, ilyenkor mindig feltör bennem a pillanatnyi bizonyoság: én a kultúrszcénában akarok tevékenykedniii!!!
:)

Bayreuth, végre saját szobámból

De elkiabáltam. Nem tudom, fokozatosan egyre érdektelenebb ez a filmes kurzus. Szart se csinálunk igazából, holott már forgatnunk kéne. Elvileg.

Amúgy történelmi pillanat ez a mostani: már a szobámból, laptopról internetezek, hállelúja. Végre, miután megtaláltam a fizikai címemet és a rosszat adtam meg, majd ma reggel kijavítottam a hibát, most már minden intakt.

Szóval nagyon sokminden program van, minden napra jut valami, ami estig kitart (a hézagokat saját magam pótoltam- most is asszem jövő héttől színjátszós körbe is fogok járni, miután nem sok értelmét látom a filmes ötletbörze-sörözésnek ugyanabban az időpontban). Strandon még nem voltam, pedig már szólít a gerincem (bár be lett nekem ígérve reá masszázs:)), de reggel hétkor nyit, kilenckor meg már órám van. Utána meg bezár, mire odajutnék. Valahogy hétvégére kéne időzíteni... de hogy, mikor ott meg exkurzió van más városokba, vasárnap meg múzeumozni akarok?!...

Apropó exkurzió. Holnap megyünk Münchenbe, 25 euróért- ebben a busz van benne meg a szintén buszos városnézés... Múzeumjegy az nincs. Kicsit elment a kedvem így ettől, mert nyilvánvaló hogy fele ennyiből ki lehetne hozni, csak zsebre teszik a másik felét ("munkadíj")... Jobban megérné összeszedni 4 embert, és Gruppentickettel olcsón odavonatozni, oszt kalap. Áh, lehet h eladom a foglalójegyemet másnak és elmegyek másokkal (van előnye a csapongásnak) Prágába ilyen olcsó jeggyel. A lehetőségek száma minden, csak nem korlátozott.

És még a várost se barangoltam be, csak megnéztem, az meg nem elég egy ilyen tüneménynek (so einem Schatz von Stadt- német spec szintagma-- jajhj), ebbe bele kell élnie magát az embernek (na, ez is germanizmus- szóval a részévé kell válni, na).

Azt hiszem, visszafiatalodtam 17 évesre, legalábbis nagyon úgy érzem magam. Hová lett az én tudatosan formált blog-írásmódom? Most itt csak spontán tütymörgök be kósza impressziókat időnként mondaton belül is témát váltva, na szép, mondhatom. Most meg képes voltam ezen elfilozofálni egy mondat erejéig.

Na, ilyen hülye a kedves lányotok/ testvéred/ barátnőtök/ minden egyebetek, láttyátok. Reméljétek, hogy nem ketyósul meg teljesen az elköv 3 hétben... igyekszem épeszű maradni, de ennyi impulzus közepette nem könnyű. Eléggé magával ragad így most minden. Mi minden lesz itt még, édes jó Istenem. Ez még csak a kezdet.

Bayreuth- az események sodrában

Hűűű, most meg annyminden lett itt egyszerre, hogy nem is tudom. Tegnap még sörfőzdét néztünk, meg elindultunk buliba, amiből beszélgetés-sétálás lett, ma is buli lesz (de oda tényleg elmegyek:)), meg holnap kirándulás Münchenbe. Vasárnap pedig remélem lesz egyszer időm saját magamra is.
És a kurzusok kezdenek némi értelmet nyerni. Remélem nem kiabáltam el semmit:)

Bayreuth: kérdezz-felelek

Tegnapról mára kialudtam magam.
Ez az utolsó alkalom, hogy netszobából irkálok, ma délutántól bekötik a netet a szobába, laptophoz és mostantól tán gyakrabban és részletesebben. Talán.
Ma is csak azért volt időm, mert vmi bájgúnár, aki Bayreuthban vmi turisztikai főgóré, és borrzalmasan édeskés stílusban tartott előadást délelőtt turizmusról, ami hálistennek félórával előbb vége lett, mint a Sprachkurs lett volna. Ja, Sprachkurson konkrétan semmi nincsen. Kikaptunk egy szórakozott professzort, aki csak a felét hallja meg annak, amit hozzászólunk és ez a kommunikációs diszharmónia kicsit megzavarja az interakciót (szakbarbárság rulz), ami magyarán szólva totál leszív a kétszer másfél óra végére. Hiábavalóság. Elvileg Németország idegen szemmel (idegenség fogalma) meg német hétköznapok témában kéne beszélve csiszolnunk némettudásunkat...

Igazi szemináriumon azért nem voltam, mert olyan a Corvinus komm szakon nincsen. Itt is csak az az egy volt eddig:)

Az ének meg mekkora viccesség! Úgy kezdtük, hogy 5 percig indiánszökdelés, karkörzés, aztán légzőgyakorlatok (hülye pofát kellett hozzá vágni), aztán ének. We will rock you, hetvenes évekbali popszámok, gyerekdalok, részegesdalok. Poén. :) Utána mentünk karaoke-zni, ami abból állt, hogy négyen (egy kínai gyerek, egy belga-koreai csaj és egy angol csaj meg szerénységem) beültünk nyitásig egy szabadtéri helyre inni. Itt az alkmentes sör is naggyon finom:) Aztán elmentünk a helyre, ahol egy részeges egyetemi bandán kívül senki-semmi nem volt. Majdnem hazamentünk, de a részegek sikítva kérleltek, hogy maradjunk. Végül engedtünk.
AKKORA PARTY VOOOOOLT :D
Mert félórán belül megtelt a placc egyetemisekkel és óriásit bulájoztunk. Ilyen mindenki mindenkit szeret party volt, juhé:D
Még most is emlegettük. Azt nem tudom, hogy ma elmenjek-e este, mert holnap tuti lesz buli... ilyen nagy horderejű gondjaim vannak.

Még történt egy csomó minden, de ezt majd később- most hadd eszmefuttassak az én szocializálódási szokásaimról. Ezen szoktam gondolkodni, ha van rá időm:)
-akadémiai székfoglaló-
Én így nem tartozom klikkhez, egyhez se, ami itt ritka. Én így csapongokk jobbra-balra, spanolgatok ha úgy van, napközbe aktuális csoporttásrakkal/ magyarokkal lógok, de ahogy vmi ismerős szembe jön, leállok vele bájcsevegni. Aztán vissza, aztán a következő, a végtelenségig. Csapongás van. Délután mindig kultúrprogram van, akkor ott is mindenki ott szokott lenni, aki aranyos- magyarok főleg, meg ott a lengyel gyerek, aki ominózus buli óta szeret velem beszélgetni és kíváncsi vagyok, ez meddig tart ki, de ott is százfele szakadok. Vicces, nincs standard csoportom, ahol megbújok, hanem vándorlok, ha akad hova/kihez.

Még tudnék tripla annyit írni, de meglincselnek a várakozók. Futok el, majd legközelebb.
Ma Németország legnagyobb sörfőzdéjét nézzük meg. Tegnap az Ermitázs volt, ami egy rohadt nagy angolkert néhány kastéllyal, baromi szép.
Este meg még nem tudom:D
^^