Budapest: félévi szám-vetés

• 2. évfolyam, 4. félév, 33 kredit
• 4 és fél hónap szorgalmi időszak- ebből kb 28 napon tényleges (valamilyen, bármilyen) órai részvétel
  
• 7 vizsga
  
• 7 hét szakmai gyakorlat
• 5 hét fokozott arousal után 1 db társszervezett kiállítás
• 15 színházlátogatás
• 0% alkohol
  
• 16 mozifilm
• 13 koncert, ebből 7 "egyféle" (és még hátra van a VOLT...)
• 3 magán- és tizenvalahány belső idegenvezetés (nem végleges)
  
• 1 elszenvedett bűneset
• 0 mg nikotin
  
• kb 40 leúszott km
  
• min 1200 legyalogolt km
• 14 kikölcsönzött könyv
• 8 megvett könyv (új ill antikvár)
  
• 6 hazautazás
• 8 l kakaó, 2 l kávé, 9 tábla csoki
• kb 97 túró rudi
• 1 db saját születésnap
• min 3600 eltelefonált perc
• túl kevés levezetett km
• 8 megismert-megszeretett új együttes
• 34 új zenei album

és még folytathatnám

Budapest- a hónap bölcsessége

"Ha az, akinek van csöcse, de nincs agya,
megmutatja a csöcsét annak, akinek nincs csöcse, nincs agya, de van szeme,
akkor annak, akinek nincs csöcse, nincs szeme, de van agya,
nagyon sok pénze lesz."

Aranyigazság:)
Nem én találtam ki.

Viszont ezért nagyon szeressük azt -két s-sel-, akinek nincs csöcse, nincs rendes fogsora, de van humora. Ilyen. Meg amúgy egy irrdatlanulbeképzeltfasz -két r-rel-, de van gitárja és egyébként is egy zseni. Mondjuk erről speciel nem tehet.
;)

BudapEstikérdés

Ha odamenne hozzátok egy lúzercsávó az Oktogonon, hogy vidéki, nem ismeri ki magát, most lopták el mindenét, és küldözgetik a rendőrségtől népjóléti hivatalba és nem tud hazajutni mert olyan szerencsétlen stbstb- adnátok neki pénzt?

Még mindig ugyanaz

Hogy keltem föl? Zengedezéssel a fülemben. Most meg tanulnom kéne, de még annyira a tegnapiak hatása alatt vagyok, hogy muszáj valamilyen nyilvános fórumon kiereszteni a szívszorulást. Gyerekek, kóválygok. Ez...

Ez más volt, mint az eddigiek.
Eddig ugrabugrálás volt, húrok közé csapás, oszt uzsgyi, lehet élvezni a fenenagy örömködést, the moment's here and now, take it and run, reach for the sun.
Most üldögélés volt. Tompa fény. Ahogy a kéz a húrhoz ért, előtört a zengedezés.
Ültünk, vittek a fából, fémből, húrokról előkúszó-felszakadó hangok. Átrezegtek az egész termen, bekúsztak minden zugába, körülzengett mindenkit a hangszerek dalának és az emberi ének összefonódó harmóniája. Táncoltak az ujjak, ülve ringtak a testek, lágyultak a tekintetek, simultak az arcvonások.
Aztán hopp, megszakadt a varázs. Egy kacsintás, egy huncut szájzug-rángás, és ahogy gyorsult az ütem, úgy erősödött a taps és szélesedett a mosoly. Hajrázással az eufóriáig, ugrálás nélkül. Mindenhol üdvözülten csillogó szemek, szinte már tapintani lehet a jóérzést. Tenyér nem marad az ölben, és jól van ez így, mert elképzelhetetlen, mi lett volna, ha nem vezethetem le a kapott elmondhatatlant. Talán szétfeszít a kavargás, vagy átizzom, mint a villanykörte szála.
Aztán már minden mindegy, jön egyik dal a másik után, szívszorulást vált örömünnep. Az ember hol szívdobogva nyeli a könnyeit, hol nem bír magával egy ültő helyében. Repes a szív, lebeg a lélek, soha ilyen öröm nem volt még a befogadás. A fiúk fürdenek a katarzisunkban, töltekezünk egymásból, ők és a közönség...
... a vége: visszatérés, vidámság, hála, sugárzás. És taps, sokáig.

Nehéz az ocsúdás, hangfoszlányok emlékei kísértenek most is.
Legszívesebben ezt itt mind fölpakolnám a fórumra, hogy tessék, ezt művelitek velem:) De nem megy. Oda csak fölösleges hülyeségeket tudok írni valahogy. De talán nem is baj, jól van ez így.

Jól van na, először voltam ilyen csendesen.
Na kész, befejeztem, most jobb. Igyekszem a lehető legkevesebb ilyet postolni, de ezt most kellett.
Talán kedvcsinálónak megteszi? 21-én lesznek a Gödörben, szóval gyertek el! :)


Anyám mondá
"Hát ez a koncert... ezen tíz évet fiatalodtam. Nem is kell ide botox, kisimít ez!"

Budapest, igényesmulatóhely

Itt van Mama. Mivel leánya (a hegy) nem tudja/bírja hazatolni a képét egész júniusban, ő (Mohamed) úgy döntött, megoldja. És ha már voltolyankedves, meghívtam egy előre nem betervezett Jamie-re nem minden önérdek nélkül ;)

Háááááááááááááááááááát. Gyerekek...
Ők is ültek- mi is ültünk, asztalkák- italszürcsölés, zenélés- vigyorgás. Bensőség.
Olyan kis finoman, pontosan, szépen. Váltakozva némi szolid, ám tisztességes bolondulással, amire meg kellett néhol lebegtetni a hajkoronát.... :) Az ember nem tudja néha, sírjon-é avagy nevessen.
A biztonság kedvéért felváltva alkalmaztam a kettőt.

Többet egyelőre nem tudok írni.
*sóhaj*
^^

Ugyanott: fesztivál és komédia

Tenyeres-talpas, igénytelenül öltözött nő. Őszbe forduló, derékig érő haj, amit lila pomponos hajgumi fog össze úgy-ahogy. A maca pórázán egy szemüveges, halkan-szólok-azt-is-alig srác bazinagy fényképezőgéppel. Tört, de érthető német beszéd, erős szláv akcentussal.

Bifór
- Jó napot, nem lehetne azt csinálni, hogy mielőtt kezdődik, felmegyünk a párommal és lefényképezzük a lépcsőházat?
- Jó napot, az a helyzet...
- ... tudja, annyi ember van itt mindenfelé és utálom hogy összevissza mászkálnak és belefutkosnak a képbe. Gyűlölöm ezt a sok embert. Na, megengedi?
- Sajnos nem engedhetem (mosoly). Vezetés előtt senkit sem engedhetek be, sajnálom. A vezetés alatt bőven lesz alkalmuk fényképezni, amennyiben vásároltak fotójegyet.
- Perszepersze, vásároltunk, mit képzel, hogyne vásároltunk volna. De vezetés alatt ott lesz az a sok ember és.... ahhhrg. Hadd fényképezzünk már előtte!
- Nem (mosoly). Sajnálom.
- Dehát nem hiszem el, miért nem? Hiszen még senki sincs itt! Vígan végeznénk a kezdésig!...
- Nem lehet (rendületlen mosoly). Én szívesen engedném, de tiltja a szabály és a szerződésem, sajnálom.
- (csúnya, vészjósló, villogó szemű tekintet)
- ... Tudja mit? Megígérem, hogy a vezetés végén, amikor már mindenki lement, lefényképezhetik a lépcsőházat, jó?
- Az nem az igazi...

Közben
- És, mint már szó volt róla...
- ...miről volt szó? Megismételné? El voltam foglalva a fényképezéssel és nem hallottam.
- Sajnálom, kértem Önöket már az elején, hogy ne maradjanak le. Most is kérném, hogy maradjanak itt, mert feltartóztatják a csoportot.
- (persze csakazértse)

Áftör
- És itt van még egyszer a lépcsőház. Tessék, lehet fényképezni.
- Ááááááh, rrremek.
(...)
És van ezen a helyen valami szobor Sissiről?
- Persze hogy van, mutattam is.
- Mi? Mi az hogy mutatta? Én nem láttam semmi ilyesmit!
- Persze hogy nem, mivel ott is végig fényképezett. Ha velünk tartott volna, láthatta volna Ön is.
- Akkor mutassa meg nekem most!
- Sajnálom, nem mehetünk vissza, a vezetés véget ért. Kérem, jöjjenek le velem a kijárathoz.
- Na ide figyeljen. Nekünk ma van a nászutunk. És SZERETNÉNK MEGNÉZNI A SZOBROT.
- Megnézhették volna, hogyha nem szakadnak le fényképezni...
- Dehát nem is mondta előre, mire számítsunk!
- Mivel Ön sem mondta előre, mennyire érdekli a szobor.
- Nem ezért! Maga jobban szerette a többieket! Végig hozzájuk beszélt, nekünk meg hátat fordított!!!
- Én ezt máshogy látom, ne haragudjon (mosoly, többi csoporttag helyesel).
- Akkor mért nem tudok a szoborról, azt mondja meg?
- Mert nem volt ott, amikor kellett volna...
- Ezért kérem, mutassa meg!
- Nem tehetem. Tiltja a szabály, hogy visszamenjünk. Viszont ha ennyire érdekli Sissi, tudom ajánlani a kastélyát Gödöllőben, ott rengeteg szobrot talál.
- Az engem nem érdekel!! Oda nem tudunk elmenni! Nekem ez a szobor kell!!!
- Sajnálom, nem tehetek semmit.
- Ahhhh, maga engem diszkriminál!!!! Maguk mind egy követ fújnak! Semmire nem tartom magát! Kein respekt!
- Viszontlátásra (mosoly)!
- (habzó szájjal jobbra el)

Epilóg

A maca még elment a kasszához és a turistashopba is majrézni a szobor miatt. Pechjére nem tudtak németül és engem hívtak fordítani...
Amúgy tényleg nem mehetek mindenkivel oda, ahova ő akar és tényleg tiltják is nekünk. És másnál sem teszek kivételt. És idő sem volt rá, mert már zártunk.

Budapest, magyarállamioperaház

Előtte el kellett menni úszni. Mert. Valamivel muszáj volt levezetni. Meg aludni se tudtam úgyse.
Szóval izmok megacéloz, tüdő kitágít, habokból kibukkan, megszárítkozik, újjászület--ne. Szeretnéd, mi? Na de hát, mi ez a lanyhaság, csak keményen. Nagy levegő, mellet ki, hasat be, menet indul egy-kettő, célobjektumig meg se áll.
Van itt ám (ön)fegyelem, jó korán odaértem (annak ellenére, hogy legszívesebben szűkölve futottam volna az ellenkező irányba). Ilyenkor az első számú szabály: ne hagyj időt magadnak a parára. Zum Befehl, igenis, értettem, kérdezgettem, kitöltöttem, röhögcséltem, futkorásztam, megbeszéltem, ettem, ittam, átöltöztem, és hipp-hopp eltelt fél óra, itt is volt a csoport.

A vesztőhely.
Az oroszlán kitátott pofája.
A halál torka.

Nyolc nyugdíjas német biciklista plusz csoportkísérő.
Brrr.*
Itt álldogáltak oszt pislákoltak szerényen.
Marica meg odamegy, kéremkövessenek, és apa, kezdődiiik. Irány a kiismerhetetlen labirintus.

---innentől már jó volt, csak be kell szereznem egy karórát, mert mobilon időt nézni kicsit gáz. (De úgy cseleskedtem, hogy nem vették észre;)) Amúgy is aranyosak voltak, annyira lekötötte őket az ópernhausz szépsége meg az én dajcsspráchém (az egyetlen, amiről nem tehetek, a többi az én bűnöm:)), hogy fel se tűnt nekik az első 5 perc bénázása. Legalábbis nem mutatták.

Kiléptem a Labirintus kapuján. Szétnéztem. Az égen ugyanazok a csúnya felhők, kicsit szemerkél. Az autók hasítanak az Andrássyn, némi nyirkos szellő borzolja az útmenti hársfák lombját. Elcsetlek az Oktogonig, felbotlok a villamosra, leszédülök a Jászain. Rátalálok a Duna-partra, ott a sziget, a híd meg a világörökség egyéb részei hátul.--
Láttátok az Arany Ászok-reklámot, amikor a csávó segít megtolni a csajszi kocsiját, és ettől annyira megörül magának, hogy ott terem egy egész riói karnevál? Na, elindultam a Duna-parton, és egyszerre kezdett el rikoltani Tom Jones, zengedezni Norah és bolondulni Jamie&Robi (naná, hogy a Hole-ra;)).
Hehh.

marica szív tűzkeresztség
___________
* Nem mintha én még eddig sose, sőt, de akkoris. Én se értem. Node ez már azóta történelem:)