Otthon

Szortírozom az emlékeimet.
Túl sok fotón túl kevés az ember.

Fertőrákos

Újra itthon, el se hiszem.
Miután befutott a vonat Bécsbe, azért még elnéztünk a KunstHausWien-be, meglestük hogy Hundertwasser bácsi mit alkotott. Hülye volt az öreg teljesen. :)

Még meg kell szoknom, hogy nem megyek egyből át a szomszédba sörözni, hanem inkább...
...megisszuk a bort, amit szuvenírként hoztam őseimnek. Két üveget ittunk ki hárman és ich muss sagen, nagyon finom rizlinget hoztam ajándékba:) Szülők ittak ebből egyáltalán? :) Szóval igyekszem minden félreírást korrigálni, amit a mozgó elmosódott billentyűzeten ejtek, remélem sikerál;) Ááááh nem hiszem el gyerekek, egy év, egy éééév!!! Mosmeg borozok a szüleimmel, mintha mi se történt volna. Csak kevesebtől jobban leszek. :)

Holnap alszom. Sokat. Helyre kell pihennem néhány dolgot, ami Németországban ért... Meg őszintén- azért egy napra háromnapnyi élmény, az hosszú távon megterhelő. :D Na jó, csapjatok agyon, holnaptól normális leszek. :)
^^

Bayreuth: az utolsó

Hát vége lett ennek is. Most jöttem haza búcsúbuliról, mely szomorúan, fáradtan és eseménytelenül telt. Azért vagyok már itthon.
Mikor eljöttem, azért körülölelgettem azokat, akiket első blikkre láttam. De túl sok embertől nem tudtam elbúcsúzni, jaj jaj. Többek között tőle sem, aki szerencsésen hamvába holt. Soha az életben nem fogjuk egymást látni, ez részben megnyugtató, részben frusztráló. Akkor is, ha az ésszerű énem tudja, hogy ez így van jól. You can't always get, what you want, énekli bölcsen a Rolling Stones. Főleg, ha azt se tudjuk, mi az, amit akarunk.
Hát legalább nem unatkoztam...
De tényleg. Egy percig se.

Mert jó olyanokat látni, hogy egy kínai meg egy japán egymással németül beszél. Meg ha már itt tartunk: egy kirgiz, egy magyar, egy fehérorosz, egy grúz, egy angol, egy kazah, egy spanyol meg mondjuk egy bolgár beszél egymással németül a készülő filmprojektjükről... Meg ma az egyik román csajszihoz magyarul szóltam és nem értettem, mit néz bután:)

Tegnap pedig olyan bulit csaptunk, hogy az hét nyelven beszélt. Aszonták a zemberek, hogy baromi vicces volt engem nézni ahogy illegetem magam:P jóvan, kicsit be voltam csiccsentve, ami így egy év után meglehetősen szokatlan érzés volt. De jó:) Ma pedig emiatt mindenki késett óráról. Akik ott voltunk, csak egymásra néztünk és röhögtünk. Karolina, a lengyel csaj alapból úgy néz ki, mint egy narkolepsziás tündér (ritka, vékony szálú hosszú szőke haj- álmos szemek), de ma basszus ránéztem és nem tudtam, hogy ásítsak vagy röhögjek:)

Ich will nicht zurück in die reale Welt, közölte velem az egyik angol csaj. Én ugyan maradnék, de hiányoztok, itthoniak:) Meg már kezdtem unni néhány embernek a pofáját így a végére:) De ez mindenhol így van.

egy éve történt

Emlékszünk.
Megrezzenünk.
Elborzadunk.
Sóhajtunk.
Fellélegzünk.
Köszönjük.
Sokszor.

Bayreuth, Sommeruni- Gala

Na, lement. Elénekeltük, eltáncolták, eljátszották, bemutatták, bemutattuk.
Húúúú, de izgi volt. :)
Volt itt minden: a zenei kurzusról ketten saját műveket adtak elő, meg kvartett, meg szaxofon, meg hasonló nyalánkságok. Olyan nagyon jó, 20. sz-i klasszikus zene ill 21. századi saját kompozíciók, amikben el lehetett merülni. Majdnem bőgtem:) aztán mégse.

A színházasok előadták a darabjukat (téma: multikulturalitás-kulturális konfliktusok, what else?), mi kornyikáltunk (nincs jobb szó rá... de élveztük), valaki balettozott. Élvezetes volt látni azokat az arcokat, akikkel együtt buliztál-beszélgettél, a színpadon valami komoly tevékenység közepette...

Aztán a film, bocsánat- a Mi Filmünk... Sokkal jobb lett, mint azt a grób snittekből (ez nem szakzsargon, csak lusta voltam rendesen lefordítani...:)) sejteni lehetett. Nem is volt annyira uncsi... és a poénok is átjöttek. Nagyságrendekkel jobb lett, mint a tavalyi film... majd megkapjuk dvd-n, aztán körbemutogatom nektek is. Utána ismeretlenek szólítottak le: "you were sooo funny!!!" Pedig én csak egy egyszerű híradóbemondónő voltam, abszolút nem wichtig, akit néha félrekapcsoltak, amikor éppen sminkelte magát. Jaj ez de jó volt, ugye te alapból a médiában akarsz tevékenykedni? És ugye már csináltál ilyet eddig is? És milyen szép a németed, alig hallani ki a magyar akcentust. De azért hallani, hogy nem vagy anyanyelvű. Mennyit éltél Németországban?
Szóval pirultunk, repkedtünk, gratuláltunk egymásnak... hajh, de jó volt. Utána afterparty, amin ott se akartam maradni, de aztán muszáj volt megünnepelni az ukrán csajokkal a nemzeti ünnepüket...:)

Holnap iszom. De csak kicsit. :)

Bamberg

tegnap:
Húú de cseszettül fáradt voltam. Aludni, aludni, aludniiii. Parti? Szó sem lehet róla.
De a magyarok kinn ültek az erkélyükön, menjek én is. Na, jó.
Megnéztünk egy filmet így az alvás határán. Néhányan el akartak ugrani egyetemi buliba. Hát elkísérem őket.
Ha már így ott vagyok, elcsörgök egy fél órát, ha jó lesz.
.
.
.
Három órát bírtam aludni tegnapról mára. (Meg tegnapelőttről tegnapra is- pedig mindig megfogadom, hogy na most aztán pihi...)
Ma meg Bambergbe mentünk.
Jaj, de érdemes volt, annyira van hangulata annak a városnak! Jók a templomai. Nagyon! Ezekbe jól érzi magát az öreg, az látszik.
Meg az egész város- utcácskák, templomok, sodródó emberek, középkori fíling, zenebona, utcai árusok, bratwurst, vigyor, taszigálás... Lejártuk a lábunkat, vettünk zenét meg irodalmat, kávé-süti, fotó, meg sütkéreztünk a napocskában meg a jóérzésben és hagytuk, hogy ismeretlen biciklivel közlekedő egyének felhívják a figyelmünket arra, hogy pulóverünk majdnem a földön hever. (Tényleg csak emiatt állt meg, hogy ezt közölje velem:))
Egész napnyi emberekkel hánykolódás után kellemesen elfáradtam. Hogy fogok én holnap reggel úszni...?
Ja, a magyarokkal holnap összeülünk drukkolni a vízis fiúknak. Attilára meg Natasára pedig büszkék vagyunk, legalább van mivel visszavágni az olasznak;) HAJRÁÁÁÁ!!! :)

Bayreuthi cafatkák

"Ti magyarok folyton veszekedtek. Szóltok egymáshoz aztán csak cserregtek egymásra. Viszálykodók... (Pedig csak hangosan oltogatjuk egymást:)) Amúgy a nyelvetek nagyon emocionális. Mint a spanyol vagy az olasz, csak ez semmire sem hasonlít és a világon semmit sem érteni belőle."

"Szia, én fehérorosz vagyok, a barátnőm ukrán, ő pedig kirgiz. És te...? Magyar? Ja, te vagy az a magyar csaj, aki úgy táncolt múlt kedden. Tök jól táncoltál..."

"Aaaah, brava Maria, brava. Micsoda talpmasszőr. Leszel a feleségem? Most vasárnap a gálán meg is tarthatjuk a hochzeitot. Aztán hazaviszlek és masszírozhatod apám lábát is... De tényleg, most hivatalosan is meg vagy híva Italia-ba."

"Milyen magyarnémet vagy te? Pon-zich-ter?... Há ilyet még nem hallottam, élő pon... poncihter nővel beszélgetek..."

"Fáradt vagy?... Papírkutya. Én ma is ötkor jöttem haza aztán látod milyen frissen nyomom... Veszel egy sört, beleöntesz egy kupica vodkát, és azonnal felhajtod különben elhabzik. Vagy iszol egy kumiszt, nálunk mindenki azt issza..." (Ez Alekszej, a kirgiz gyerek. A-R-C.)

"Mi??? Ne mondd, hogy megint buliba mész. Mikor alszol?... Hogy én mért nem megyek? Hát mert nekem néha aludnom is kell..." (Aztán én se mentem...:))

"MICSODA??? Ráki citrommal, behűtetlenül?! Meg vagytok ti veszve???" (Török gyerek arról, hogyan ne igyuk a nemzeti piájukat)

"Hmmmm. Almás dohányos vízipipa, dejóisaz. Na gyere, marica, csak egy slukk, kit érdekel az a 4 nap, naaaa." (Nehezen, de eltávozott tőlem a sátán. MÁR CSAK 4 NAP...)

^^

Bayreuth- csak úgy kicsusszant

Jézusmária, három hete vagyok itt.
Nem tűnik annyinak.

Amúgy meg annyira furcsa, néha szürreális ez a tábor-világ. Láttátok a Truman-show-t? Itt vagy egy inkubátorban, összezárva emberekkel, akiket alig ismersz, having a good time, rengeteg élmény. Mindenkin spanoláshoz elkerülhetetlen jófejség-álarc, problémákat kizárjuk, otthon hagytuk. Most nyíltak vagyunk és elbűvölőek, vigyorgunk ezerrel és imádjuk, hogy most egy kicsit felelőtlenek lehetünk, mint megboldogult serdülőkorunkban. Olyan dolgokat mondunk el magunkról, amiket más körülmények között keveseknek. Nem baj, kit érdekel, úgyse találkozunk soha többet. És tényleg.
A haza olyan messzinek-ködösnek tűnik. Bár persze mindenki gondol haza. Nehéz elképzelni, hogy majd megint régi kerékvágás. El is hessegetjük, attól függetlenül, hogy szeretjük, akik hazavárnak. Otthon majd az lesz furcsa, hogy itt voltunk.

A human relations, azok meg... mozgalmasak. Nem hittem volna, de még 3 hét után is megismerek új meg új embereket. Mostanában pl Ányával és Másával (igen, oroszok) szoktunk együtt röhögcsélni, de pont ma beszéltük meg az alattam lakó olasz Cristinával, hogy kéne együtt úszni járnunk... Ezek jó dolgok, bár persze emiatt meg eddig megismert arcokat hanyagol az ember törvényszerűen- pl a magyar srácokat, a kazah lakótársamat... vagy a török gyerekkel meg az angol csajjal se beszéltem 1000 éve. Hát ez van: sok kapcsolat- felszínes kapcsolat. Nyári táborba ez való. De akkor is tök fura még mindig (jó értelemben), hogy nincs vmi állandó társaságom. Varietas delectat.

Másfelől meg örüljetek, csodálkozó-szkeptikus népség: INNI AKAROOOK!!! :)
Tizenegy hónapig és egy hétig alig voltak nehézségeim ezzel kapcsolatban (bár dusmiéknál Rákoson meg VOLTon kellett némi önuralom), most viszont m-e-g-g-e-b-e-d-e-k egy kis anyatejért. Ezeknek itt mind úgy ízlik, meg azért milyen dolog már sörfőzdében almalevet szürcsölni... Jahj, váltsatok meg, ez borrrzasztó. :) A finom német sör/zsubrovka/chianti/.... idegen torkokon csusszan le, értetlen fejcsóválásoktól kísérve. Ej-ej, nem iszik velünk, nem akar a szesztestvérünk lenni, kimarad a jóból a kis szolid. Ej-ej. Na majd huszonhatodikán, ott nagyon megszívatjuk, kegyetlenül. (Istenem, segíts:)) Muhahahaha.
Legnagyobb öröm a káröröm, mert nincsen benne irigység, hogy nemismerem-dehébehóbaolvasom-zsókát idézzem.

Hm, nem is akartam öszvefoglalózni- főleg így, hogy még vége sincs. Na mindegy, ha már világra segítette magát, hát éljen:)

Bayreuth: jelek

Ingo Schulze nevét akkor hallottam először, mikor a Goethében szerveztük-szervezték, hogy könyvhétre eljöjjön, mivel most jelent meg magyarul fő műve, a Neue Leben.

Egy nap itt kint a Süddeutsche Zeitungot bogarászva megakadt a szemem a nevén. Új könyvet írt, Adam und Evelyn címmel. Egész oldalas kritika magasztalta az egekbe, kedvet kaptam hogy megvegyem.

Könyvesboltban első körben a Neue Lebent vettem meg, majd tegnap végül a másikat.

Ma Sprachkurson, ahol órák óta a DDR-falbontás témakört feszegetjük, megnéztünk egy riport-interjút Ingo Schulzéval. Az Adam und Evelynről van szó, ahol a címben forgó pár némi bonyodalmak során a Balatonnál köt ki, miközben kint leomlik a fal. Azt mondta, hogy Bacsó Pétertől kapta az ötletet a könyvhöz.

Igen, tudom, semmi különös. Csak én vagyok fatalista.

Bayreuth: lógósan fárasztó

Mert máma elillantam filmes kurzusról. Mintakámfor. Ugyanis nem láttam még a városi plázát, és hirtelen erős vágy tört fel bennem ezen hendikepp eltüntetésére.
Többek között azért, mert úgy hatfős csoportunkban eddig nem túl sokan aktivizálták magukat így filmügyben. A dolog vészesen kezdett afelé tendálni, hogy marica fogja elvégezni a dolog oroszlánrészit, amire igazán nincsen szükség. Ezért úgy döntöttem, hagyom őket picsába, legalább hárman eddig hozzá se fütyültek a projekthez- adjunk nekik is esélyt a kibontkozásra. Holnap se leszek ott, csinálják csak. Majd csütörtök-pénteken csatlakozom és megnézem, mennyit fejlődtünk:)
És mivel tehát csodával határos módon váradiági sem ment be a saját óráira, mindezek okán (is) elplázáztuk a délutánt. Találtam egy téli csizmát 40 euróért. Nem mintha nem ŐT kerestem volna már tavaly is. Erre el kell utaznom Bajrajtig, hogy megleljem... no comment.
Aztán haza, alig szussz, máris kórus. Most meg kis üresjárat a buliig még-- holnap meg wanderung lesz vmi kastélyba, vagy várba (mittudomén:)), azért megyek, mert az eddigi 2 wanderungon nem voltam még, aztán az emberlánya kíváncsi, miről maradt le. Remélem, nem szakadó eső lesz, mint most van...

Bayreuth: taszigálódunk a történésekkel

Eredetileg Würzburgba mentünk volna a Sprachkursos lányokkal. Aztán kiderült, hogy szombaton Bambergbe van exkurzió, menjünk akkor arra. No de akkor jöttek a szlávok-lengyelek, hogy menjek velük Prágába. Aztán a magyar csajokkal gondoltuk, hogy mégis inkább Würzburgba meg Bambergbe meg Koburgba megyünk, de külön, nem csoporttal. Meg akkor már ellógjuk a pénteket is és így lesz kerek.
Jelenleg ott tart a dolog, hogy a pénteket ellógom a magyar csajokkal, megnézünk pár várost, hogy aztán szombaton elmenjek Prágába a sprachkursos lányokkal (szlávok kilőve), de onnan vasárnap délig jó lenne hazatérni, mert este gálaest lesz, ahol fel is lépek meg be is mutatják a filmemet.

Apropó, film. Megcsináltuk ugye tegnap a részemet, komoly híradóbemondónőként csinálok néha komolytalan dolgokat- ma visszanéztük az egész csoport jelenlétében. Eddig még sose láttam a saját arcomat kivetítve a fehér falra, de ezután se akarom, Booorzalmas. És ezt fogja vasárnap lesni úgy 300 ember...!

Ma is mi volt... Eredetileg én ma aludni akartam. Aztán szóltak, hogy lesz hepaj, amit igazán nem hagyhatok ki:P Egy nagyon, nagyon, n-a-g-y-o-n rossz film után hazatámolyogtunk kedves szomszédommal, én már berendezkedtem arra, hogy akkor hacacáréig punnyadok, mert le volt szíva az agyam totál. Ki is ültünk az erkélyre levegőzni, erre a szomszédos erkélysor legtetejéről elkezd lekiabálni egy magyar legíny. Ugyan nem nekem, de erről csak akkor értesültem, mikor egyszerre szóltunk vissza a felettem lakó ukrán csajjal- kedélyes bigámista Rómeóésjúlia-fíling kerekedett. Mikor már nem kaptam levegőt a röhögéstől, Rómeónak eszébe jutott feltessékelni magához. Nesze neked döglés. Felfáradtam, ott először is megismerkedtem Júlia-párommal, az ukrán lánnyal. Mire teljesen belemelegedtünk volna a beszélgetésbe, mennem is kellett hepajozni. Mentem is, ott meg hirtelen megismertem 2 orosz leányzót, akik honfitársaiktól gyökeresen eltérő módon nem csatlakoztak a 30fős orosz kommunába, hanem úgy döntöttek, talán németül kéne beszélni egy német nyári egyetemen. 2 perc múlva egymás vállán röhögtünk, hülyék ezek teljesen. Velük és még pár spanyollal elmentünk iszogatni vmi bárba, és hálát adtam az égnek, hogy nem valami izmos buli van, mert az lesz még holnap és holnapután is (mindkettő kötelező:) -tán csütörtökön is lógnom kéne). Innen hazafelé menvén pedig egyszer csak összeszedtek a kurzusvezetőim, hogy tanuljak meg zöld vadalmával golfozni tőlük. Ha már erre járok hajnali fél kettőkor. Megpróbáltam, nem ment, hazajöttem.

Ja, amúgy meg egész nap nem volt semmi.

Bayreuth, lazavasárnap

A cím nem hazudik. Igen, laza, először mióta idejöttem:) Én csináltam ilyennek direkt és készakarva, mert ha valamire jó volt az első pesti évem, hát arra biztos, hogy tudom mikor kell megállni. Most kellett.
Először is 10 órát aludtam. Ilyen se volt még augusztusban. Mikor felébredtem, nem tudtam hol vagyok, mert némethonban biztos nem, ott nincs pihenés. Aztán pár perc lustulás után megggyőződtem róla, hogy de.
Aztán neteltem és mostam és kicsit éltem a szobámban, nehogy az legyen róla az egyetlen emlékem, hogy oda ájultam mindig be buli/átutazott nap után:) Meg olvastam, méghozzá szépirodalmat, amire már olyan másfél éve biztos nem volt példa. Utánagondoltam, és komolyan. Az utóbbi időben Waczlawick, Freud meg Csíkszentmihályi voltak a táplálékom, meg hugi tinitanácsadója:) Jó, oké, Harry Potter 6-7 is, de az kivétel, HP mindig mindent felülírt az életemben, mikor megjelent. Olyankor 2 napig nem lehetett velem beszélni. Ja meg nagyi nyálas romantika-limonádéiból is lecsúszott 1-2 (más ott nincs), a legutóbbi pedig állítom, hogy s-z-í-n-v-o-n-a-l-a-s volt. Tényleg. Meg volt egy Müller Péter-könyv is, de azt félbehagytam.

Aztán egytől háromig forgattunk. Nem jött senki a csapatból, csak én meg a 2 kurzusvezető. De több nem is kellett, én voltam a szereplő, engem kellett rögzíteni digitálisan. És baromi gyorsan haladtunk:) Aszonták, nagyon professionell voltam. Ez ugyan nem igaz, de ha őőők mondjáák... :P
Ja igen, megkapjuk ám akész remekművet majd dvd-n, majd aki kéri, azzal megnézem:) Vagy nem, attól függ milyen lesz a végeredmény:)

Aztán összefutottam az olasszal, aki elmesélte a randiját a lánnyal, aki tetszik neki. Meg értekeztünk az olimpiáról ("Maria, a magyarok nagyon szarok idén." Kabbe. :))

Aztán elmentem úszni végre 2 hét után a szabadstrandra. Van ott hálistettek egy ötvenes medence, ahol tűrhetően kevesen vannak. Áááh, dejóvoltaznekem. Két hete méltatlanul hanyagolt tricepszem szinte hálálkodott, hogy végre adok neki munkát:) Holnap is megyek:) Ja és a vicc, hogy a napijegy diákoknak 1,80 euró. Érted, 432 forint...

Most meg döglöm:) Attól függően, hogy lesz-é valami happening, vagy grillezünk, vagy keretes szerkezettel zárva a mai napot, ismételten lustulok:)

Amúgy dejóvolt így egyedül egész nap. Már hiányzott.

Drezda

Mai útitársam 28 éves, jogász-dottore, és 9 éve minden héten lenyírja a haját. Szeret lezáratlan bicikliket lopni, továbbá szívesen énekli fennhangon a buszon a zenét, amit együtt hallgatunk. Ha nem ezt teszi, akkor Magyarország és Olaszország hidegháborús kapcsolatairól elmélkedik, elmeséli a szerelmi életét, aminek kapcsán közli, hogy aki férfi és nem sírt még nő miatt, az nem tudja mi az a szerelem, vagy elmondja, hogy hány gyereket akar mennyi idő alatt, milyen neműt (ha mégsem olyan lesz, max elcseréli a kórházban). Ma lopott egy esernyőt Drezdában, mert ő elfelejtett hozni. És kért tőlem dezodort, mert ő most nagyon büdös. Amúgy ő az e-mailezős gyerek első hétről. Kicsit sem egyéniség.

Drezdáról nem tudom, mit gondoljak- szeressem vagy ne? Nehéz eldönteni, mert mostanság tömve volt turistával. A város ugyanis 802 éves és most van Stadtfest. Minden nyüzsgött a rengeteg bódé körül, taszigáltuk egymást jobbra-balra, hamis jazz fújdogált át a masszív esőfüggönyön. A cipőm kb 6 perc alatt ázott szarrá, utána minden lépés egy tocsogó élmény. A sok ember miatt nem jutottam be a Semper-Operbe, meg a Zwingerbe sem. Ott ugyanis az eső elől bemenekült emberek ordították túl egymást- hát nem ezekkel egy fedél alatt akartam megnézni Rafaellót. A Frauenkirche különösen felháborított: csak akkor engednek be, ha a) csoporttal vagy és bevisz az idegenvezető, b) előre bejelentkeztél. Az Isten házába. Na megnézném azt, aki ezt kitalálta, hogy hogyan húz sorszámot Szent Péternél, mert a Nagyfőnök csak úgy fogad...
Na aztán, mikor elegem lett a vízből meg a sok emberből, meg abból, hogy semmit se tudok megnézni normálisan, szépen szorosabbra markoltam az esernyőt és átmentem az Elbán turistáknak nem szívesen mutogatott környéket nézni. Hogy könnyebben eldönthessem, hogy állok én ezzel a várossal. Hát, láttam sok panelházat és képzeljétek: szemetet. Meg török gettóscsávókat sikátorokban meg foghíjas járdát. Meg gyönyörű barokk homlokzatú házakat ebben a DDR-miliőben, na ez volt az ütős kombináció. Tanulságos volt elbóklásznom arrafelé, végre nem a térképet vizslattam meg a fényképezőgépemet, hanem mentem a szimatom után. Az eső meg csak esett. Maradt még időm, ezért bementem a Hofkirchébe félórára száradni (ide bezzeg nem kértem írásos kérvényt, hogy bemehessek...). Na, végre egy szép, ízléses barokk/rokokó templom! Nagyon szép átmoszférája volt neki.
Az egész várost amúgy javában újjáépítik. A Frauenkirche körüli részt tökújra megcsinálták, sok a letakart homlokzat még így is. És marha sok Ungarische Lángos-stand látható a tereken.

Szóval úgy döntöttem, hogy 5 éven belül visszatérek és felmérem, mennyit sikerült városrendezni. Addigra remélem, hogy a sok ember nem fog zavarni városi sétámban, eljutok a zwinger galériájába, az operába, a tűztoronyba, a frauenkirchébe meg a világ legszebb szecessziós tejcsarnokába, mert ezek mind kimaradtak:(

A vendéglőkben viszont marha jól főznek. Olyan gnocchit ebédeltem, hogy az 7 nyelven beszélt. (Olasz felvilágosított egyébként, hogy az nem 'gnokki', hanem 'nyokki'. Tette mindezt felháborítóan kioktató pofával. Azt hittem, megütöm:))

Ja igen, meg a Panometerbe is elmentünk! Na, az jó volt, ajánlom mindenkinek. Ez egy újkeletű dolog, egy múzeumféleség. Olyan, mint a mi Feszty-körképünk, csak nagyobb, van hozzá fényeffekt és számítógépes programmal kreálták. Panorámakép a 18. sz-i Drezdáról. Nagyon jó cucc. Direkt meghatódtam, amíg néztem. Ma egyébként is csendes-szemlélődős-távoldarévedtenvigyorgós napom volt (már ha az olasz hagyott révedni).
Náthás, az meg holnap lesz. Tuti megfáztam a két napja tomboló esőzéstől. Felétek meg melegrekord, mi? Pheeeee.
;)

Bayreuth- fatalizmus

Mennyi az esélye annak, hogy Bayreuthban nyári egyetemen másfél hét után kiderül az egyik honfitársadról, hogy apád főnökének a fia?

Ugye?...

Bayreuth, Sommeruni-party

Mikor odaértünk, alig lézengtek. Ami nem volt jó, mert a filmjelenetünkhöz kellett volna némi bulizó tömeg. Az adódott aztán egy óra alatt, így semmi akadálya nem lett annak, hogy egy olyan riporternő tudósítását örökítsük meg, akit beszippant a... bulizó tömeg. Komolyan, ez lesz a legnagyobb poén az egész filmben:P De tényleg jó lett.
Ahhoz képest.

És egyhetes lelkitusának vetett véget egy váratlan tisztázó beszélgetés. Kiderült, hogy mégiscsak rendes, hogy egyem azt a pici szívét...! Megoldódott, nem hiszem el, most minden annyira helyrekerült...

Na mindezen felbuzdulva aztán akkora partyt csináltunk, hogy nem értem, hogy nem dőlt ki a zépületnek oldalfala neki:) Odamentünk táncolni az emberek közé, roptuk-roptuk, erre aki eddig ült mind odacsatlakozott, a végén kb 3 nagy körben álltunk. Mindenki vigyorgott mindenkire, egymást nyomkodtuk be a kör közepébe, ahonnan aztán körbetáncoltunk... Öt új arcot ismertem meg, egy hétvégi kirándulás-meghívást kaptam pusztán mert olyan jól táncoltunk együtt (addig nem is beszéltünk a csajjal), és kb 15-en röhögtek ki, mert úgy ráztam, mint egy 16 éves lelkes csitri. Nagyon durva volt:D Odajöttek japánok, és kiabálták, hogy góintuszenflensziszó (= goin' to san francisco:D), és elvoltunk. Kilenc embert csaptam pofán a hajammal, egy gyereket megtanítottam rendesen mozogni. :) Meg persze az olasz, aki szerint jé, tudok táncolni, az szintén mindenhol ott volt:) Egy nagy világbéke-vigyor volt az a 4 óra, komolyan.
Két éve leírtam a diszkót mint engem szórakoztató időtöltést. És otthon továbra se hiszem, hogy ez fog boldoggá tenni, de ilyen környezetben és ilyen emberekkel... hűűha.
Mégis igaz a mondás: haverokat a legjobban két dolog hoz össze: valamit közösen szidni, valamire közösen bulizni.
--Ezt most én találtam ki. Aforizmagyáros lángelme vagyok én, hahh.
;)

Bayreuth, gyorsan 2 óra között

Megyek holnap Drezdába, Würzburgba mégsem, mert aznap filmet forgatunk. Ma meg holnapután meg hétfőn meg kedden forgatás lesz, ma fejezzük be a konceptet, lehet hogy a mai totál eseménytelen buliba is levisszük a kamerát és a műsor kedvéért úgy teszünk, mintha gigantikus megaparty lenne;)

Egyébként jaj, de mennyire be vagyok én fogva. Befogtam magam. Kultúrprogram, látványosságok, repkedek egyik jófej embertől a másikig, Snickers- megállni tilos:) Azért néha megállok, sóhaj, körülnéz, elégedetten nyugtáz. :) Mint tegnap, amikor sütött a nap és volt egy szabad óránk és napoztunk az egyetem udvarán. World peace.

Ma bezzeg--- zuhog az eső, 15 fok van, abszolút mufurc idő, pfui teufel. Hogy lesz itten ihlet, nemtom. Majd felspanoljuk egymást a teammel, remélhetőleg.

Ja és itt a vég: felfedeztem a könyvesboltokat. Asszem fel kell vásárolnom az egész Ingo Schulze- és Martin Walser- életművet... már vettem tőlük egyet-egyet, mert jelet kaptam, hogy vegyek... :)
És amilyen filmeket nézek! Baaaromi jók. Én itten mást se csinálok, csak művelődöm interkulturálisan. Meg ilyesmik.

Bayreuth: buli után, hazafelé

olasz: Maria, te tudsz táncolni.
marica: Ja...
olasz: Ilyenkor nem azt kell mondani hogy ja, ezt csak én mondhatom. Neked azt kell mondani, hogy jaj dehogyis, vagy megkérdezni, hogy tényleg? .

Ja, bocs... :)

Bayreuth: Mülltrennung

Lecsipkedtem némi elhalt bőrt a sarkamról és kidobtam a "biológiai hulladék" feliratú tárolóba.

Bayreuth-

Na, újra hídember lettem. Ami elkerülhetetlen, ha egyszerre mindenhol vagy. Ez az, amikor jóban vagy A-val és B-vel is, de ők egymást utálják és neked fikázzák egymást, te meg vonogathatod a válladat. Ez van most így a magyarok között, fasza.
Egy előnye van: engem legalább mindenki szeret:P Legalábbis egyikük sem utál.

Szintén ma hangzott el a "vélemény rólam" rovat egyik csúcskategóriás szösszenete. Az egyik magyar gyerek a következő explicit véleményt formálta rólam: "Jé, te értelmesebb vagy, mint amilyennek gondoltalak." Óh. :)
Jó, utána már árnyalt, hogy merthogy eddig nem gondolt semmit, mert alig beszélgettünk... de ez nagyon szép, direkt és érthető volt, meg vagyok tisztelve. :P

Amúgy máma esős, mufurc, agyleszívós, tinglitangli nap volt. Fúj. Csak a film volt baromi jó (Wie ein fliehendes Pferd, egy Martin Walser-novella filmverziója, szétröhögtem az agyam.), amúgy eh, felejtős.
De rossznak nem rossz.
:)

intermezzo: játék a szavakkal

Semmi köze az eddigiekhez, de... wow.

(A zöld aláhúzottra ha kattintasz, meg is hallgathatod, amit alatta találsz.)

egyfelől:

üdvözlöm érintem nem mutatom
nem emlékeztetem nem kutatom
nem zavarom zavarom csak figyelem
belefeledkezem vele utazom
nem sürgetem nem várom
nem bántom nem sajnálom
nem sajnáltatom magam magam adom
neki megadom neki megadom magam
felkavarom felkavarodom
megálmodom belelátom
megkövetem megkövetelem
megszelídítem megbánom
meggyújtom eloltom meggyújtom eloltom
megoltalmazom elragadom
elragadtatom magam magam adom
megadom megadom neki megadom magam
nem suttogom elkántálom
megkóstolom megkínálom
keveredek belehabarodom
belefeledkezem vele utazom
felismerem feltüzelem
megszállom megbabonázom
megbabonáztatom magam magam adom
megadom megadom neki megadom magam

illetve:

zakóba zárva zizeg a zélet a zsebeibe zsével
a' óra nyújtja ja nyugis, nyálas perceket má'
körötte csacsog a család, csak a napa meg az ipa néma
zsivajba bújnak a tiki-taki óra hangjainál
az a zsivaj, ami sose hiba, zsivaj, ami neki sose' fáj

sziporkát szór a színes, puha-pici lenolajos álom
a vénség várva-várja a cicuka százait már
nem passzol össze sehogy a manus öregurui kora s a' óvszer
beszáradt vágya, de zeng az aorta, ha cica riszál
ez a cica, aki sose hiba, cica, aki neki sose' fáj

zsírba zsúfolva érsz fel
sárba zsákolva mész el
és az óra az Úrra,
az Úr az órára
várva szájtátva
áll

München meg Nürnberg

Szombaton egyik, ma a másik.
Ehh.
És filmeskurzusra elvileg 40 oldalt kellett volna olvasnom. Ez van, de szar lett volna, ha bármelyiket is kihagyom.
No hát gyerekek, az a helyzet, hogy ha a jövőben valamilyen oknál fogva mégsem tudnék Magyarországon lakni (szándékaim ellenére), akkor Bajorország. Először is München egy olyan 1,3 milliós város, amelynek forgalomtól elzárt belvárosát lehetetlen 3 óra alatt bebarangolni. Tele van templommal, szépépületekkel, homlokzattal meg valami felszabadult fílinggel.
Mikor odaért a busz, először is csináltunk kétórás buszos vároznézést. Olympia, meg fontosabb monumentek, meg a szecessziós kerület. Én hívom így, mert ott a legtöbb ház gyööööönyörűű jugendstil-homlokzattal rendelkezik (királyék erkélyrács, fekete-fehér mozaikos oszlop, szenvedélyespiros ajtókeret...), és én majdnem leugrottam a mozgó járműról, hogy én most itt szépen ittmaradok egész hátralevő életemben, mert ez nem lehet igaz.
Ehhez mondta a mellettem ülő váradiági: "Mész ősszel Szabadkára? Majd vegyél be nyugtatót."
Aztán három óra szabadprogram: belvárosnézés, fényképezés. A belváros szombatonként csurig van emberrel, mert minden nyitva van- a hely ugyanis leginkább Prága, a Sziget fesztivál és a bécsi Mariahilfer ötvözeteként funkcionál. Söröző, bót, templom, közterület, épület, sokember. Mondom SOK. Annyi, hogy nem tudsz csak úgy bármit lefényképezni, mert odébbsodornak a világ minden nációjából idetódult emberek.
Aztán kifulladni se volt idő, mert vittek tovább a buszok a Pinakothek-ek felé. Hatalmasat röhögtem én is a szó hallatán, mert ugye ha a Bibliothek-ben könyveket kapsz, akkor a Pinakothek-ben nyilván...
képeket.
Khm.
Van egy Alte Pinakothek (antikvitástól 1700-as évekig), egy Neue Pinakothek (1700-asoktól 19/20. szford) meg egy P. der Moderne (20. sz-tól a hasra esett nyolcas végtelen fele). Én a Neue-ban voltam. Aszongya Goyánál kezdte, portréművészet, mindenféle németek és angolok, tájképek, romantika, aztán a lényeg: Gauguin, Renoir, Monet, Manet, Van Gogh, Klimt, Khnoppf, Munch, Rodin...
Maradjunk annyiban, hogy nem volt elég rá másfél óra. Majdnem elaléltam a gyönyörtől. (A linkekre kattintva kinyílik az a 3 kép, amik előtt egyenként min 5 percet töltöttem el). Nem hittem volna, hogy egyszer így lesz, de megkedveltem Rodint.

Aztán hazajöttünk és én még sétáltam egy kicsit Bayreuthban is, mert sötétben is gyönyörű (szemfüles kódfejtők kedvéért: a szobaszomszédomal sétáltam, aki lány:)).

Máma meg csoportjeggyel elvontattuk magunkat Nürnbergig a saját szakállunkra. Mi magyarok. Vicces volt, mikor jegyet akartunk venni. Van errefele egy BayernTicket nevű intézmény. Az olyan, hogy 25 euróért 0-24 óráig max 5-en utazhattok Bajorországon belül bárhová. Az, ha öten vagytok ugye 5 euró per kopf. Na, éppen vennénk a jegyet, mikor odajön hozzánk 2 leányzó, hogy ők 10 euróért odaadják az ő ticketjüket. Érvényes volt, megvettük, kihoztuk 2 euróból a Nürnberg oda-visszát.
Hogy a német vonatozás-fíling meglegyen, vettünk Die Weltet és Bildet, és művelődtünk masszívan. Grúziai krízis. Basszus- ezért nem szólt tegnap semmit a grúz gyerek a nyári egyetemről...! Nem értettük, mért ássa bele magát a létező összes újságba, mindezt a müncheni opera előtt...
Nürnberg meg kúúl. Egész nap (11-19) az óvárosban bolyangtunk. Megnéztük a várat, a Spielzeugmuseumot (nyüjj!), ettünk ebédre nürnbergit zsömlében, kaptam egy sms-t, minden létező hídon átmentünk, minden templomot megnéztünk, ebből kettőt volt érdemes, válaszoltam egy sms-re, megállás nélkül fotóztam, csodáltuk a fachwerkhausokat... Apropó templom: a németek ijesztően értenek ahhoz, hogy egy gyönyörű gót templomot elcsúfítsanak oda nem illő modern izékkel, úgymint hetvenes évekbeli batár orgona, modern üvegablak, neogót (másfajta!!!) szószék, barokk (!!!!) szobrok, ehh. Megbontja néhol a harmóniát. A müncheni Frauenkirche pl eléggé leamortizált. A kolitól 300 m-re lévő modern templomba se fogok egyhamar elmenni- ott tanultam meg, hogy Jézust nyomi, debil hajléktalanként is lehet ábrázolni....

De korántsem végeztem egyik várossal se. Van még elszámolnivalónk bőven. Münchenbe még el kell mennek megnézni a szecessziós kerületet és mindhárom pinakothek-et, továbbá a bmw-múzeum és az oktoberfest ismételt meglátogatása is tervben van.
Nürnbergbe meg karácsony környékén kéne visszamenni (Európa legszebb karácsonyi vására, no meg a mézaskalács), meg a design- és a kommunikációs múzeumot (!!!) is meglesném már akkor.
Jáááááááj, ilyenkor mindig feltör bennem a pillanatnyi bizonyoság: én a kultúrszcénában akarok tevékenykedniii!!!
:)

Bayreuth, végre saját szobámból

De elkiabáltam. Nem tudom, fokozatosan egyre érdektelenebb ez a filmes kurzus. Szart se csinálunk igazából, holott már forgatnunk kéne. Elvileg.

Amúgy történelmi pillanat ez a mostani: már a szobámból, laptopról internetezek, hállelúja. Végre, miután megtaláltam a fizikai címemet és a rosszat adtam meg, majd ma reggel kijavítottam a hibát, most már minden intakt.

Szóval nagyon sokminden program van, minden napra jut valami, ami estig kitart (a hézagokat saját magam pótoltam- most is asszem jövő héttől színjátszós körbe is fogok járni, miután nem sok értelmét látom a filmes ötletbörze-sörözésnek ugyanabban az időpontban). Strandon még nem voltam, pedig már szólít a gerincem (bár be lett nekem ígérve reá masszázs:)), de reggel hétkor nyit, kilenckor meg már órám van. Utána meg bezár, mire odajutnék. Valahogy hétvégére kéne időzíteni... de hogy, mikor ott meg exkurzió van más városokba, vasárnap meg múzeumozni akarok?!...

Apropó exkurzió. Holnap megyünk Münchenbe, 25 euróért- ebben a busz van benne meg a szintén buszos városnézés... Múzeumjegy az nincs. Kicsit elment a kedvem így ettől, mert nyilvánvaló hogy fele ennyiből ki lehetne hozni, csak zsebre teszik a másik felét ("munkadíj")... Jobban megérné összeszedni 4 embert, és Gruppentickettel olcsón odavonatozni, oszt kalap. Áh, lehet h eladom a foglalójegyemet másnak és elmegyek másokkal (van előnye a csapongásnak) Prágába ilyen olcsó jeggyel. A lehetőségek száma minden, csak nem korlátozott.

És még a várost se barangoltam be, csak megnéztem, az meg nem elég egy ilyen tüneménynek (so einem Schatz von Stadt- német spec szintagma-- jajhj), ebbe bele kell élnie magát az embernek (na, ez is germanizmus- szóval a részévé kell válni, na).

Azt hiszem, visszafiatalodtam 17 évesre, legalábbis nagyon úgy érzem magam. Hová lett az én tudatosan formált blog-írásmódom? Most itt csak spontán tütymörgök be kósza impressziókat időnként mondaton belül is témát váltva, na szép, mondhatom. Most meg képes voltam ezen elfilozofálni egy mondat erejéig.

Na, ilyen hülye a kedves lányotok/ testvéred/ barátnőtök/ minden egyebetek, láttyátok. Reméljétek, hogy nem ketyósul meg teljesen az elköv 3 hétben... igyekszem épeszű maradni, de ennyi impulzus közepette nem könnyű. Eléggé magával ragad így most minden. Mi minden lesz itt még, édes jó Istenem. Ez még csak a kezdet.

Bayreuth- az események sodrában

Hűűű, most meg annyminden lett itt egyszerre, hogy nem is tudom. Tegnap még sörfőzdét néztünk, meg elindultunk buliba, amiből beszélgetés-sétálás lett, ma is buli lesz (de oda tényleg elmegyek:)), meg holnap kirándulás Münchenbe. Vasárnap pedig remélem lesz egyszer időm saját magamra is.
És a kurzusok kezdenek némi értelmet nyerni. Remélem nem kiabáltam el semmit:)

Bayreuth: kérdezz-felelek

Tegnapról mára kialudtam magam.
Ez az utolsó alkalom, hogy netszobából irkálok, ma délutántól bekötik a netet a szobába, laptophoz és mostantól tán gyakrabban és részletesebben. Talán.
Ma is csak azért volt időm, mert vmi bájgúnár, aki Bayreuthban vmi turisztikai főgóré, és borrzalmasan édeskés stílusban tartott előadást délelőtt turizmusról, ami hálistennek félórával előbb vége lett, mint a Sprachkurs lett volna. Ja, Sprachkurson konkrétan semmi nincsen. Kikaptunk egy szórakozott professzort, aki csak a felét hallja meg annak, amit hozzászólunk és ez a kommunikációs diszharmónia kicsit megzavarja az interakciót (szakbarbárság rulz), ami magyarán szólva totál leszív a kétszer másfél óra végére. Hiábavalóság. Elvileg Németország idegen szemmel (idegenség fogalma) meg német hétköznapok témában kéne beszélve csiszolnunk némettudásunkat...

Igazi szemináriumon azért nem voltam, mert olyan a Corvinus komm szakon nincsen. Itt is csak az az egy volt eddig:)

Az ének meg mekkora viccesség! Úgy kezdtük, hogy 5 percig indiánszökdelés, karkörzés, aztán légzőgyakorlatok (hülye pofát kellett hozzá vágni), aztán ének. We will rock you, hetvenes évekbali popszámok, gyerekdalok, részegesdalok. Poén. :) Utána mentünk karaoke-zni, ami abból állt, hogy négyen (egy kínai gyerek, egy belga-koreai csaj és egy angol csaj meg szerénységem) beültünk nyitásig egy szabadtéri helyre inni. Itt az alkmentes sör is naggyon finom:) Aztán elmentünk a helyre, ahol egy részeges egyetemi bandán kívül senki-semmi nem volt. Majdnem hazamentünk, de a részegek sikítva kérleltek, hogy maradjunk. Végül engedtünk.
AKKORA PARTY VOOOOOLT :D
Mert félórán belül megtelt a placc egyetemisekkel és óriásit bulájoztunk. Ilyen mindenki mindenkit szeret party volt, juhé:D
Még most is emlegettük. Azt nem tudom, hogy ma elmenjek-e este, mert holnap tuti lesz buli... ilyen nagy horderejű gondjaim vannak.

Még történt egy csomó minden, de ezt majd később- most hadd eszmefuttassak az én szocializálódási szokásaimról. Ezen szoktam gondolkodni, ha van rá időm:)
-akadémiai székfoglaló-
Én így nem tartozom klikkhez, egyhez se, ami itt ritka. Én így csapongokk jobbra-balra, spanolgatok ha úgy van, napközbe aktuális csoporttásrakkal/ magyarokkal lógok, de ahogy vmi ismerős szembe jön, leállok vele bájcsevegni. Aztán vissza, aztán a következő, a végtelenségig. Csapongás van. Délután mindig kultúrprogram van, akkor ott is mindenki ott szokott lenni, aki aranyos- magyarok főleg, meg ott a lengyel gyerek, aki ominózus buli óta szeret velem beszélgetni és kíváncsi vagyok, ez meddig tart ki, de ott is százfele szakadok. Vicces, nincs standard csoportom, ahol megbújok, hanem vándorlok, ha akad hova/kihez.

Még tudnék tripla annyit írni, de meglincselnek a várakozók. Futok el, majd legközelebb.
Ma Németország legnagyobb sörfőzdéjét nézzük meg. Tegnap az Ermitázs volt, ami egy rohadt nagy angolkert néhány kastéllyal, baromi szép.
Este meg még nem tudom:D
^^

Bayreuth, hételeje

Még a gépteremből írok, ahova napközben lehetetlenség bejutni, viszont sikerált lehívni laptopról azt a mac-adressének vagy mi a túrónak hívott kódot is, amivel az egyetemisták tudnak lokalizálni, így majd holnaputántól várhatóan a nap 24 órájában, a hét mind a 7 napján lesz internyetem, hahh. Ami egyebek mellett arra is jó, hogy némi képanyagot juttassak az éterbe- bár erre csak akkor lesz időm, ha minden szocializálódási kísérletem kudarcba fullad. Olyan meg nincs. :)

Napom kb úgy néz ki, hogy reggel 9-12.30 Sprachkurs egy kicsit szórakozott professzorral, akivel nem mondanám, hogy élmény órán dolgozni. De nem tudom, van-e nála jobb... illetve egy biztos van, aki kultóraszemináriumot tartott tegnap. Életemben először igyazi szemináliumon voltam. Hozzászóltam, megdicsértek (ezt csak Mami miatt írom, hogy dagadjon a melle:)).
Ebédszünet után Fachkurs, a tkp filmes kurzus olyan 25 emberrel minden országból, nyelvileg nem tagolt. De érdekes mód itt ez nem zavaró. A kurzust 2 huszonéves csaj tartja, jó fejek, ügyesek, tudnak koordinálni mindent. Eddig elmélet volt-van, jövő héttől kezdünk el alkotni. Alkotásunk a 24-én tartandó gálán kerül bemutatásra. :)

Meg, hogy ne unatkozzak, eldöntöttem, hogy járok énekkórusba, mert itt ilyen is van. Ha gagyi német dalocskákat trillázunk, akkor is. (Jaj, negyed óra múlva kezdődik.) Igazából színjátszókörbe akartam menni, mint gimiben, de az üti a tanítási időn kívüli filmes összeröffenéseinket. És a filmes kurzustanár tartja az kórust is, szóval azt tuti nem fogja ütni.

De minden nap estig haza se megyek, pedig közel van. Ma megnéztük a bayreuthi grófi operát. Egy barokk tünemény. A képek, amit csinéltam róla, szarok lennek, de vettem képeslapot. :)
Jelenleg azon ügyködöm, hogy az estéim/éjszakáim is hasonlóan eseménydúsan teljenek :)

^^

Bayreuth- Was ist phatt am Staat?

Klikkesedünk, klikkesedünk.

Az oroszok meg a japánok nagyon, de nyelv alapján valamennyire mindenki. Mi is megtaláltuk a többi magyart, nincsen ebben semmi hiba, mert hétfőn úgyis szétválasztanak és két külön csoportban fogunk tevékenykedni (plusz a szobatársak, akikkel vagy, plusz akikkel szabadidődben- jól meg van ez szervezve.)

Tegnap volt még szintfelmérő teszt, ami alapján besorolnak a nyelvi csoportba. Megírtuk, mind a 241-en (55 országból). Ma kijavítják és megsemmisítik. Holnap meg kifüggesztik a beosztást, neved mellett lesz kiírva a tanár neve. Oldalt fognak állni a tanárok, a fejük fölött fogják tartani kartonlapra írt nevüket. Komolyan. :)

Meg volt koligyűlés, campusvezetés, szabályok ismertetése, este pediglen grillparty. Na, ott történt némi baromkodás- gyerekek, fájt a hasfalam:) Az még hagyján, hogy sok emberre kevés grillsütő jutott és navajonki sütögetett 10 ember számára virslit fél órán át aktív közutálat kereszttüzében, japán-spanyol-orosz zsivaj közepette. De mikor az egyik részeg német gyereknek beadtuk, hogy Magyarországon nincsen áram meg vezetékes víz, ő pedig erre elkezdte ecsetelni nekünk, hogy az hogy működik- - -

És ugyanő a címben is olvasható német_nigger_gettószlenget (sic!) tanított nékünk, követelve, hogy kórusban ismételjük (nem tettük).

- (hö, közbe niggeresen kalimpál) Was ist phatt am Staat? (kb Mi a stájsz, ugyanannyi értelme is van)

- Alles korrekt, Bruder/Schwester (hö, beint)

Fúj, ez kommunikációs lelkemnek kicsit..... nehéz csemege volt. Ja igen, és ujjainkkal W betűt kellett (volna) formázni, mert az West Coast meg Wessi meg Westdeutschland meg West-Berlin, és az a cool.

Ja meg Alessandro, a tegnapi bejegyzésben megemlített e-mailes gyerek az készen van. Meglát (nem csak engem, bárkit), CIAOOOO, füligvigyor. Tegnap négyszer cserélt öltözéket minden ok nélkül. ARC.

Ma várost nézünk majd. Ééés pukkadjatok meg: gospelkoncert is lesz a közeli templomban este:) Mikor ezt közölték velem, megkérdezték, hogy tudom-e, mi az. Az arcom láttán elnézést kértek.

A hét folyamán megpróbálom bevezettetni laptophoz is a netet- különben a Stundenplant elnézve amúgy se tudom, mennyi időm lesz fellátogatni nyetre. Az a helyzet állt elő, hogy eleddig minden programon részt szeretnék venni, amit csak kínálnak, mert marhára érdekfeszítő.

Csak győzzem.

^^

Bayreuth, Campus- első benyomások

A Campus olyan, mintha Amerikában lennél. A kertvárosi részben van, két buszvonal visz oda, direkt ott vana megálló. Az épületek körül különutcában a kolik, amik ööö nem olyanok, mint a magyarok. Merthogy külön lakóegységek vannak. Egy ajtó mögött előszoba- fürdő- wc- konyha- erkély, és 6 külön szoba ami innen nyílik. Magyar 3* hotel minőség.
Kolik körül meg lakónegyed van, új sorházakkal, fodrászat, computerbolt, másolda, óvoda, pékség, étterem, 10 percnyi gyalogútra supermarkt. Jó környék.
Meg kurva szép! Komolyan, az a belváros... Csinálok képeket. Nagyon szép az egész, meg békés és rendezett. És otthonos is, mert az út szélén néha meglátok némi szemetet, ami jó érzés:)

És mennyetek ám a jó életbe, akik mondtátok nekem, h tuti mindjárt összeakadok magyarral...! :) A szobaszomszédom magyar. Nem egyből jöttünk rá, csak 5 perc német beszélgetés után:) Meg van egy német, egy kínai meg egy kazah csaj is velünk. Mi vagyunk egy lakóközösség.
Este volt ismerkedős est, söröztünk (a kekeckedők kedvéért: én alkmentes, de nem vették észre), ahol képtelenség volt h mindenki mindenkit megismerjen, de legalább a saját asztalunk + környéke spanolgatott valamelyest. Sok az orosz, kínai, japán (eddig), meg van 8 magyar. De mindenki vigyorog, mint a vadalma, ami balzsam a kis lelkemnek.

Nem rossz, nem rossz, ígéretes, de még nem történt ahhoz elég hogy bármit is mondjak. Mindenesetre ígéretes. Igazán hétfőn kezdődik a tánc.

Ja, és az én kurzusom ugye film és média Németo-ban. Most tudtam meg, mi a kurzus programja: dokumentumfilmet fogunk csinálni. Juhéé!!!:)
Meg lesz filmest, kommunikációs gyakorlatok, buli, városnézés, kirándulások más városokba, és eddig minden programon ott akarok lenni:) Ha az lesz, aminek eddig kinéz...
de csakazértse kiabálom el:)

Az emberek meg kedvesek. A boltban a néni, még ki se nyitottam a számat, elengeddett a bevásárlókosarammal és nagyon szépen, nyíltam mosolygott rám. A buszsofőr meg simán elvitt az egyetemig, mikor mondtam, hogy nincs nálam a bérletem (kaptunk ingyen bérletet és menzakártyát, amit ugyan fel kell tölteni pénzzel, de nagyon günstig.)

---és épp most mutatot nekem a mögöttem ülő olasz gyerek vmi vicces mailt, amit kapott. Eddig nem is szóltunk egymáshoz. Na, ezt szeretem ebben az egészben.

world peace

Bayreuth, Németország

Tegnap

Wien Westbahnhof, pénztár

- Jó napot, egy vonatjegyet kérnék Bayreuthig.
- Az hol van ??
- Németország...
- Oda nem is megy vonat.
- Dehogynem. 10.40-es, átszállás Nürnbergben, úgy visz el.
- Ja, tényleg.

Bécs- Dortmund járat (megáll: Nürnberg)

Tömve volt. Miután kipenderítettem a csajt, aki leült a helyemre, rá kellett jönnöm, hogy a bazi nehéz bőröndöm nem fér el a fejünk fölött (vagy csak én nem akartam sérvet kapni az emeléstől?). Szemmel tartani nem akartam, hogy aludhassak, plusz nem fért el sehol. Ekkor láttam meg a vonat csuklójában (mert van neki olyan) a csomagtárolót (mert olyan is van neki), ahol bedobsz egy eurót, kihúzol egy drótkötelet zárral a végén, ráhurkolod a bőrönd fülére és belehúzod a kötelet a kattanós zárba.
A piktogramok szerint.
Mert hogy az a kötél az istennek se ment bele a zárba akármit csináltam vele, az is biztos.
És akkor...
"... tudja a faszom, hogy a picsába..."
Honfitársaim! Hazám fiai!

Ők is ezzel balfaszkodtak, csak ők nem érték el a bőrönd fülét a kötéllel.
Ez azonnali intézkedést kívánt. Még a büféskocsis bácsit is mozgósítottuk, de nem tudott segíteni. És akkor jött a megvilágosodás. Egymásra néztünk honfitársammal.
Ő: Az ott lenn, az nem a te kulcsod a zárhoz?
Én. Jé, de. Akkor ezért nem ment bele a kötél a zárba.
Ő: Ja, van hozzá kulcs, nem tudtad?
Én: Na és te mért nem fekteted el a bőröndödet, tudod van rajta oldalt is másik fül.
Ő: Jé, fel se tűnt-
Egyszerre: köszi! :)

Állítólag kommunikáció szakos vagyok. Állítólag hatékonyan oldok meg problémákat.