morzsák

= összefüggéstelen nyüffögések amorf alakzatban

• Fogam között átszűrt káromkodással erőszakolom fel a lábamra a korcsolyámat, erre felhangzik a Coldplay. Velem együtt ha jól hallottam, négyen kezdtük el azonnal diszkréten dúdolni/fütyülni. A két szomszédom biztosan.
• Könyvtárba betévedni veszélyes. Nem figyelsz oda és csak úgy elhozol nyolc könyvet, mert érdekel. (Meg egy Wodehouse-könyvet lazításchképpen. Ha majd megírtam a diplomát.)
  
• És volt a jégen egy halom kisprünty!!! És fogták egymás kezét mind a huszonhatan és úgy kígyóztak!
• Az oké hogy így piros a kezem a hidegtől kéremszépen, nade az milyen már, hogy a rakparton sétálva veszem észre, hogy a pirosba lila, érhálózatot követő minta vegyül? (Pontosan úgy, mint annál a csávónal a House 4. évad 5. epizódban, csak annak konkrétan iszapállagú volt a vére és kicsit rosszul volt- lehet hogy a kötőhártyagyulladás mégis jobb...?)
• Lehet megfázott a vesém.
• A Rádiókabaré gyilkos dolog. Maksa sose öregszik meg, Litkai egy állat, Kovácsandráspéter szimlán minősíthetetlen. Aaaalatok.
  Nagyon félve idézek a Maksa-híradóból, és előre is elnézést, de én úgy sírtam...:
  

"Ellentmondást szült egy makói asszony."
"Zambiában akkora szárazság tombol, hogy a lakosság minden olyan tüntetésre eljár, ahol vízágyúval oszlatnak."
"A 60 év felettiek számára ingyenes lesz az autópálya használata-- de csak mentővel."
"Budapesten ma ünnepélyes keretek között körbekerítették azt a 6x12m-es területet, ahol a közbiztonság megfelelő."
"Egyetlen koncertre csupán, de ismét összeáll Michael Jackson."
"Ma kora délután a vízilabdaszövetség kupolatermében Csapó Gábor vízilabdásunkról ünnepélyesen ajtót neveztek el."
"Budapesten aláírásgyűjtésbe kezdtek az analfabéták, hogy lássák, milyen is az."
"Időjárásunkat holnap az Északkelet felől érkező H. Bóna Márta határozza meg."

Bocs, ez volt az első és utolsó ilyen. ^^

axióma

Bármely egyszerű probléma megoldhatatlanná fejleszthető, ha eleget töprengünk rajta.



-- Ezt mért nem én találtam ki? Pedig 20 év lelki folyamatát foglalja össze. Problémagyárnak lenni minden, csak nem unalmas. ^^

a filozofikus nyavalygás öröme

Az olyan király, ha az ember csinál magának valami remegnivalót. Mert hát milyen élet az olyan, amikor minden békésen halad a maga medrében, és az ember lányának nincsen más dolga, mint ugyanolyan békésen sodródni a magától értedődés ringatón hömpölygő folyamán?
Dögunalmas, ha az ember lánya sokkal inkább raftingolna érzelmei sodrában. (Vagy, ha úgy tetszik, lelki örvényeiben, és még ragozhatnám.)

Ezért hát, hogy el ne sorvadjon a lélek, az ember lánya behunyja szemeit, megpördül önnön tengelye körül és kiragad magának valamit, amiből élményt, érzést kovácsolhat. Zenét, filmet, személyes beszélgetést és egyéb foszlányokat. Kiváló alapanyag. Nincs is más hátra, mint ehhez kapcsolódó múltbéli élményeket előrángatni, és tetszés szerint égbe kiáltó igazságtalanságokkal (éhező kisgyerekek, Gáza, magyar egészségügy, stb) kombinálni. Bár ez utóbbi fakultatív, lényeg, hogy könnyen gyógyuló, de azért legalább kapillárisan vérző seb keletkezzen, amit aztán ábrándos tekintet és szájszélben ülő keserűség mellett lehet fennkölt, élet által való átgázoltságot tükröző arckifejezéssel nyalogatni. A pillanatnyi fájdalmas lüktetésért kárpótol a felszabaduló endorfin és a gyors gyógyulás biztos tudata.

Agonizálásból, főleg mondvacsináltból bármikor, bármennyit.
Garantáltan fitten tartja a lelki életet.

mindig van lejjebb

Tinikorom zenecsatornájának tízéves nosztalgiaműsorán nyihogok. Britniszpírsz, 'N Sync, Christinaagiléra, Eminem, Alcazar, repperek, vonaglós-táncolós zene. Meg a sok tucctucc, ami disco"queen"(khm... sántít, tudom, erősen)-korszakomban volt trendi. És_még_élvezem_is!

De most komolyan, ki nem akart volna legalább egyszer az életében kicsit, néhány percre a 18 éves Britni alakjával/ mozgáskultúrájával/ romlatlan ribancosságával rendelkezni? (Lányokról beszélek.) Hit me baby one more time. Mindezzel együtt természetesen szívből utáltam a némbert sikerének csúcsán.
Ami most már nem gátolt meg abban, hogy a számait hallva, a nosztalgia szirupjától elbódulva ne kezdjem el feleleveníteni öt évvel ezelőtt használatos, utólag arcpirító diszkóvonagolás-eszköztáramat. Egyedül voltam, és ti soha nem fogjátok ezt tőlem még egyszer látni. A pillanat varázsa elröppent, és többet ne is jöjjön vissza, mert a tánc lejtése közben jól meghúztam a belső combomat.

Mostan viszont hadd tisztelegjek a kisasszony korai munkássága előtt ezzel az acapella-remake-kel. Németül beszélők előnyben: a szöveg az eredeti tükörfordítása. A minőségért pedig elnézést, csak ez volt.

muzsika, meg más

Oldalt új zenék, mostantól. Több, mint ami látható, ha leviszed az egeret, még elgörög a lista végéig. Jó mazsolázást!



Ja,

és ezen meg másfél napja vihogok:

Check out a kis Greggie szemöldökráncát, meg a többi eltalált részletet... meg azt a leírhatatlan dumbnesst, amivel belenéznek a világba mindannyian. Kész. egyből elindult a fejemben az intrózene chipmunk-stílusban. Rosszabb, mint a happy tree friends...

otthon, végre, finom bor, vicces film

Mért nem mondta senki, hogy a bridget jones ennyire.... HAsONLÍT RÁM??? :P :D
Most kellett rájönnöm, hogy (szégyenszemre) most láttam először??
Kiittam egy üveg bort,most mire megnéztem :D Visítva röhögtünk rajta szülőkkel. (Hazaérek, menetrendszerűen megkínálnak borral-pálinkával:P)
Éjjen, n incs több vizsga--- SÓTÁJM!!!!

A nemjózn egyéneket el kéne tiltani a bloglástól,ha már egyszer megesik az a csúfság, hogy majdnem hibátlan pötyögéssel bírnak gépelni.
Főleg, ha ez néha kínos, ,lásd szilveszter.
világbékeee
szeretlek titeket

köszöntem!

Ez most végre megint egy olyan nap volt, hogy én csak átsuhantam a teendőimmel együtt a délelőttön, csak úgy el-msn-eztem egy délutánt és este csak úgy elnosztalgiáztam (kvázi végig röhögtem) egy isteni finom szederpálinka és egy még finomabb sárgadinnyés vízipipa mellett nyáriegyetemről megmaradt földijeimmel.

Csak úgy megtörtént.
Valami árad. Jó ez.
Jelenleg fölöttébb elégedett vagyok a világgal.

őrült emberek

Videóposztolós kedvemben vagyok így vizsgaidőszak vége felé.
Először is az őrült norvég animációcsináló gyereket (itt pont nem az animáció a lényeg, de keressetek rá- Lasse Gjertsen):

...well, enough said. And secondly, check out this guy. Esetlegesen emlékeztethet valami amerikai orvossorozat címszereplőjére... tfak itt ekkifit befédhibáf. Enjoy. :)

Tessék megnézni dec 6-i posztomat és velem bólogatni.

petőfirádió, időjárásjelentés- avagy miért jó rádiózni tanulás közben

"Aki napsütésre vágyik, az lője ki magát a sztratoszférába, a felhők fölött mindig derült az ég." :))

Ezért a mondatért megérte ma fölkelni.
Yes.
Yes.
YES! :D

miköze?

Valami minősíthetetlen infó-szakbarbár tétova elegyet, amit csak a kábé minden kósza fogalomra ráhúzott "információ" kifejezés tart össze... nos, algoritmusostul, ciklikusságostul, egyéb borzadályokkal megspékelve ezt kéne nekem bevágnom a másik tárgy mellé, 34 óra múlváig.
Márpedig én most alszom.
A legtrágárabb jelzőkkel szeretném illetni ennek az agymenésnek a kitalálóját.
Minősíthetetlen így önmagában is, nemhogy a kommunikációval összefüggésben (milyen összefüggésben?).

Illetve csak semmi rinya. Voltak, akik 20 éve történelem szakon "Mátyás kora" címszó alatt pecséttanból vizsgáztak;)
Kibírjuk, nevetve. Most kínunkban, utólag szívből.
Előre.
Az ágyikómba.

hommage à nemzetközi tanulmányok

-msn-beszélgetés nyomán-

-Na és mi a helyzet a lengyel külpolitikában?
-Ó, hát te le vagy maradva. 2008 nyarán, ugye, neutrális helyszínen való tárgyalások után kölcsönös megnemtámadási szerződést kötöttünk.
-...be is tartottátok?
-A legszigorúbban, sőt, hazatértünk óta mindenfajta diplomáciai kapcsolatot megszakítottunk.
-Akkor nem is létesítettetek közös Barátság-gázvezetéket? :)
-Nem is volt rá esély. A nagy távolságok miatt a lefektetés nem lett volna költséghatékony. A beruházás mértéke jelentősen meghaladta volna a várható hasznot, ami kormányaink egymásra mutogatásával végződött volna. A helyzetet sikeresen felismerve szerencsére időben sikerült semlegesítenünk a várható katasztrófát.

Asszem, ez így utólag teljes mértékben igazolta magát:)
^^

8 óra pihenés

Asszem, meglesz a hármas. A bele(nem)fektetett munkához viszonyítva a lehető legjobb eredmény.
(Hol van már az érettségikor 2 hét alatt 6 kilót fogyó kisvirágszál...?)

világbéke

demotivált

Na, ilyen se volt még, hogy a célegyenesben lesz elegem. De ez az anyag pont úgy közelíti meg a marketinget, ahogy az engem pont hidegen hagy. Görbe meg sok táblázat, vég nélküli besorolások és kategóriák. A hideg kiráz. (Az érdekes részén már rég túl vagyok...)

Szóval 5 órával ezelőtt fölkeltem, hogy most vizsgáig összerakjam, amit a tegnapi nap folyamán 600 oldalon elolvastam. Jelentem:
1. semmi lényegeset nem tudtam felidézni abból, amivel tegnap foglalkoztam,
2. totális apátiában lapozgatom a jegyzeteimet.

Szerintem vizsgáig lefekszem aludni.
píszenláv

nagy az Isten állatkertje, alacsony a kerítése

Két gyöngyszem, mai termés, még meleg.

Helyszín: Budapest, négyeshatos (kombínó!)

[erős, cigiszagú-borízű női alt]
"...és erre mondom neki, Béjla, te már nem szeretsz. Dehogynem, mondja ő, dehát hogyne szeretnélek, Editt. Igen persze, mondom én erre, akkor meg mit keres ott alattad az a tizenkilenc éves ribanc, azt mondd meg..."

[40-50-es, szemüveges, öltönyös üvölt]

"Nem, tudod, az nem hat. ... Ne hülyéskedj, amikor nekem volt szélgörcsöm, kiütött az Espumisan! Viszont a Rennie Deflatine az nagyon bejött. Új még a piacon. Egy nagyot ............-tam és vége is volt. Hogy mondod...? Betűzöm: Róbert-Ernő-Nándor-Nándor..."

gyanús a páciens, doktor úr

Agyhalott vagyok a sok marketingelmélettől. Ami -és most kapaszkodjatok:- ÉRDEKEL. Engem. Én se hittem volna, ne bámuljatok így. Csak nem derült ki, mert sose jártam be:P

Annyira készen vagyok, hogy a holtponton felhívtam anyámat és vagy 50 percen át vihogtunk gyakorlatilag a semmin. (Ja nem, az a teljes beszélgetésidő, ebből a tisztán rötyögésre fordított idő olyan 15-20 perc... de akkor is!) Illetve én vihogtam, ő meg rajtam röhögött:) Jahahaj, de nagyon leépültünk egymástól.

Meg az egyik kedvenc, utóbbi időben méltatlanul hanyagolt blogra is föl kellett menekülnöm a tananyag elől, és a könnyeimet törölgetve jöttem le onnan. Édes istenem, hát muszáj engem a szívelégtelenséggel kombinált rekeszizompanaszok felé sodorni? :)
(Mitől van ez? Mittudom. Vízkereszt. Vagy amit akartok.)

Ha így folytatom, még a végén le is nyomok vmi páleszt, mintegy megkoronázva a mai napot:) Na jó, nem. Még a végén lerészwgedem, amit soha nem bocsátanék meg magamnak.

sok hű meg ha és még több vááá fulladt itt most dadogásba

Túl egy vizsgán és egy unexpected csúcsélményen. Olyanon, hogy utána pár percig reszkettem a rám szakadt mondatok igazságának súlya alatt.

Milan Kundera: Tréfa

Kötelező. Ezt hívják kulturális élménynek? Nem, várjál... Hogyan- hogy hívják az olyat, ami egy világrendet tesz benned helyre, mindezt alattomosan, hogy csak az utolsó oldalakon döbbensz rá? Jobban, mint Márainál és jobban, mint Márqueznél? Úgy, hogy azt hiszed, hogy most megint sikerült megragadni valamennyit az élet pofátlan és fölényes bonyolultságából? (Bölcsészsál, mi?)

Erre igazán nem számítottam. Azt hittem, könnyedebb lesz, erre odahajít nekem egy marék epifániát, nekem meg ahogy kapnám el, jó hogy nem tépi le a karom. Nevet adott olyan eddig kimondatlan sejtés-gomolyagoknak, amik már régóta ott hányódtak lelkem zugában a félhomályban. Ez meg itt simán rátette a kezem a villanykapcsolóra, amiért vaktában tapogattam. És most, hogy felkattintottam, kiderült, hogy ezek az amorf porcicák voltaképpen

Ráadásul pont most.
Pont most végzett töredezettség-mentesítést lelkem merevlemezén.

Izabella

Izabella, te kövér nő, megőrjítesz te drága.
Te vagy a férfiak egyetlen igazi nőideálja.

Izabella, te kövér nő, lezabálom a rúzsodat.
Én meghalok -ha úgy akarod- a tűsarkaid alatt.

Bele fogok dögleni a nagy-nagy örömmámorba,
míg orgazmusaink csúcsain azt üvöltöm: trallala.

Melleid tengerének én leszek a kapitánya,
emlőidet szopogatva utazom a másvilágra.

Krémes sütik és tejszínhab, szirupos, édes mámor.
Cukros zselatin, aszpik, dzsem folyik kifelé a számból.

Zsíros, kocsonyás hústornyok, sonka oldalszalonna,
kolbászok lágyan siklanak majd egy-egy testnyílásomba.

Izabella, te kövér nő, megőrjítesz te drága.
Te vagy a férfiak egyetlen igazi nőideálja.

Izabella te kövér nő, lezabálom a rúzsodat.
Én meghalok -ha úgy akarod- a tűsarkaid alatt.

A sarki henteshez betérek: Kérem, darálja csak le a szívemet!
- mert húspogácsákba akarom sütni az igazi érzelmeket.

Óh, drágám rágd meg a szerelmemet, falatozz belőlem újra,
s ha megemésztettél -a beleid mentén- eressz a hűs habokba.

Izabella, te kövér nő, megőrjítesz te drága.
Te vagy a férfiak egyetlen igazi nőideálja.

Izabella te kövér nő, lezabálom a rúzsodat.
Én meghalok -ha úgy akarod- a tűsarkaid alatt.


Nem én írtam. Azok a hülyék ott az előző posztból.

Vad Fruttik: Kicsit lassabb

Nem lassú szám. Semmi nyál.
Először olvasd el, majd alatta hallgasd. Kicsit ratyi a minőség, de hallgatható.

"Egy szobanövény levelei között
tejfehér fény szűrődik át.
Ülök a kanapé szélén,
és nézem az asztal sarkát.
Jókedv a levegőben,
és szépen süt a nap.
Olyan puhán érzékelek.
Egy kicsit minden lassabb.

Egy kicsit minden lassabb.

Oly távol vagy most tőlem,
valahol a szőnyeg peremén.
Húzódj közelebb hozzám,
hadd hódítsalak meg én.
Kérlek ne légy szégyenlős,
tudod, hogy nem vagyok nős.
Lágy édesség vár rád,
mikor csókra nyílik a szád.

A zene egyre klasszabb.
Egy kicsit minden lassabb.
Az ízek finomabbak.
Egy kicsit minden lassabb.
A kedvem remek, és a vérem
-egy kicsit minden lassabb-
hevesebben pezseg ha a szíveden a szívem."



Szerintem szemtelen. Sőt, dögös. Rrrrrrrrr :)

[Update] Ez szól most, ritmusra teregettem az ágyneműt. Épp egy lepedővel roptam, mikor jött a "tudod hogy nem vagyok nős" -sor. Pont éppen kiráztam a lepedőt, és erre nem kirepül belőle végszóra egy fekete bugyi?
Kicsit sem stílszerű.

részlegesen részegesen

langy esőben, tömör ködben,

hót részegen, mély gödörben,

szilveszternek nehéz napján

négykézláb az árok partján

átölelem a világot:

boldog újévet kívánok!

--Majdnem, csak baráti társasággal, ötödik emeleten, négykézláb meg csak amíg a lábam alól a másodperc törekéke erejéig kicsúszott talajt vissza nem parancsoltam. Köd meg valszeg nem volt, mert látszott a tűzijáték. És nem hót, csak kicsit.
Azoktól, akiket telefonon, sms-ben és e-mailben ok nélkül zaklattam, ezúton kérném szíves elnézésüket. Ne fojtsátok el a vigyort a bajszotok alatt, én se teszem:)

Köszönöm a szép szilvesztert, kedvesbarátaim!
És mindenkinek olyan frenetikus 2009-et, amilyen az én 2008-am volt:)

2009, új

Óh, gyerekek. Hát megvolt. Berúgtam kicsit, kijózanodtam kicsit, most meg mindjárt hazamegyek. De jó volt. Ideillő. A többiek lassan alszanak. Boldogot. Ha ez olyna lesz, mint az előző év, akkor ................................