gondtalan talan talan tatam

Az oké, hogy élményhajhász voltomból következően életem alapból némileg intenzív, no de ennyi ingert pár nap alatt, pozitívat...? Régen esett ennyire jól mulatozni, mint mostanában. Régen esett ennyire jól dolgozni, mint mostanában. Régen... mindegy.

Az utóbbi napokban meggyőződhettem róla, hogy nemhiába szeretek én ska-ra ugrándozni, hogy nemhiába járkálok templomba, hogy nemhiába voltam/vagyok beleszeretve a Jamie-ék koncertjeibe, hogy nemhiába váltottam szakdoga-témát, hogy nemhiába szerettem 16-18 évesen hülyét csinálni magamból a táncparketten, hogy nemhiába hogy önismétlek önismétlek önismétlek elégleszmár, no.

A füleim hátrahúzódása miatt a szemem körüli területen jobban feszül a bőr. Valami okból kifolyólag ez automatikusan a szájam széle és a füleim közötti távolság csökkenését vonja maga után.

váratlan enyh' :)

A saját magamon kb 6percenként végigfuttatott self-monitoring-scanprogramom szerint valami helyrekerült. Vagypedig trójai és nem is, csak úgy tesz, mintha. Vagypedig a helyrekerülés majd új gondolatfolyamatokat, tehát tanácstalanságot fog majd generálni.* Hátaztán, ezért élek.

Mindenesetre mindenféle logikus és/vagy tudatos ok nélkül pörgök, nagyon nagyon nagyon, de nem ám úgy, hogy szétesve, ahogy pedig usually szoktam. Nem, nirvána van mindeközben.
Átmeneti kozmosz a mikrokáoszomban, hurrá. ^^

________________
*Ez a legvalószínűbb, bonyi kisvilágom nem hagy unatkozni. Időnként megpihenni viszont, amint a mellékelt ábra mutatja, igen. Kösziérte.

Pizsama, Signal-lehellet, az arcomba issza magát befelé a NiveaSoft, a billentyűzet glicerintől ragacsos, ég a kislámpa, kezd fázni a lábam.

Kétféle várakozás van.

Az egyiknél tudod, mire vársz, mert egyértelmű, mert már megtörtént veled, mert megint szeretnéd, hogy megtörténjen. Akkor is, ha természetszerűleg egyre inkább amortizálódik minden egyes történés által. De türelmetlenül lobogva szeretnéd, hogy újra. Mindennapi teendőid közül folyton kifigyelsz, számolod, mennyi van még hátra, amíg. Lámpalázasan készíted magadat. Születésnapi köszöntésére vár így a kisgyerek.

A másiknál csak halovány találgatás, ha egyáltalán. Valami lesz, valamikor. De lesz. Mondják a zsigerek, mint amikor a térded nyikkanásából megérzed az időváltozást. Hogy hogyan változik, az már más kérdés. Furcsa, lebegő létállapot- az ember él, mint eddig, de tudja, hogy valami viszi. Nem tudni, merre, nem tudni, meddig, kiderül, ha odaérünk. Türelmetlen nem is lehet az ember, ha nem is tudja, mire kéne várnia. Rábízza magát az ember ilyenkor a lesz bizonyosságára. Bármi is. Fák várják így a tavaszt a rakparti hódarás szélfúvásban.

A másikat, beteljesülése után, gyakran követi az egyik.

A frufrum ráragadt a homlokomra, viszket a fülbevalóm helye és lefagy a talpam. Kontaktlencsétlenül, ügyetlenül fókuszálna a pupillám. Mindjárt befordítom.

tök poén

Coldplay- Lostot megnéz, frontember szemét meglát, gondol: ő rokon. Halak.
Utánanéz: egy nappal énelőttem született (persze nem évre pontosan :)).

Nem ez az első eset.
:)

létkérdés

Muszáj nekem folyton agyalni?
Muszáj nekem folyton pózolni?
Muszáj nekem folyton pofázni?

(!)

az utánozhatatlan E.P.

A diplomámoz való kutakodás előhozta belőlem a híresíró-rajongó bakfis bölcsészlányt. Dehát mit tegyek, ha egyszer ilyeneket küld be, mint:

"Tekintsük A halmazt. Ez legyen a prímszámok halmaza. Egy pozitív egész számot prímszámnak nevezünk, ha 1-en és önmagán kívül más egész számmal nem osztható. Az 1-et nem tekintjük annak (noha!), de ilyen a 2, 3, 5, 7… és így tovább. B halmaz legyen a valaha élt magyar írók halmaza, tehát ha valaki magyar író, akkor benne van, és ha benne van (most az mindegy, hogy nyakig vagy bokáig), az magyar író. Írónak azt nevezzük… hát lényegében, amit prímnek, hogy az egyen és önmagán kívül ne legyen más osztója (lásd még: a mindenséggel mérd magad!), ha pedig valaki író és magyarul ír, az magyar író. (Ez a felfogás tehát nem tud értelmet tulajdonítani a „magyarul ír, de nem magyar író” kifejezésnek, illetve ez barokkos kifejezése annak, hogy illető nem író.) – Ez a prím váratlanul tényleg jó definíció, vannak pl. az ikerprímek, 11-13, 17-19, Goethe és Schiller, Arany és Petőfi, Stan és Pan."

És ez csak a kezdete az előadásának. Olyan katarzisom van, mint Kunderánál, csak itt most szívem szerint minden második mondatot beidézném. Nem fogom megtenni.
Eskü, mingyá elsírom magamat. Frenetikus ez az ember, ahogy játszik szavakkal, szintagmákkal, mondatstruktúrákkal és jelentésváltozatokkal. Hülyére röhögöm magam az utalgatásaitól.


...nem bírom ki, valamilyen formában muszáj megosztanom az írást: belinkelem, így, aki szeretné, olvasson bele. Figyelem, csak bölcsészhajlandóságú elborult lények tudnak vele mit kezdeni! (De azok sokat.)
Áh, ezért jöttem a világra, hogy ilyen lélek- és intellektussimogatásokban legyen részem, köszönöm, égi cinkostárs.

nosce te ipsum

Helyrekerülős időszak van- nem feltétlenül kellemes, ám szükséges. A dolgok ugye hányódnak az ember lelkében, ahogy lustán hömpölygeti maga előtt a tudatfolyam. Aztán néha, a felhajtóerőnek engedelmeskedve egészen meghökkentő dolgok bukkannak fel. Nem váratlan, de zavarbaejtő. Főleg, ha mindezt még megerősíti (na jó: elősegíti) egy tintapacás teszt is. Újrapozicionálós meló az önismereti részlegnek.

közérdekű, közhasznú, közjó

Ákos jön Fertőrákosra koncertet adni júniusban!!!
Alhattok nálam :D

all is calm, all is bright

Jelentem, én most rendkívül kellemetesen érzem magamat.
Csúnyán relaxed tudatállapotban (nem, korántsem alkoholtól, tényleg).

[Update]: még nem.
[Update 4:30]: most már igen:) de csak egy feles.
^^

beszippant

Könyvből fölnéz, géphez odaevickél, mailcheck, döbbenten konstatál, hogy Gmail-téma szerint Budapesten jelenleg esik a hó. Kinéz ablakon, és tényleg.

Reggel 10 óta fennvagyok és nem tűnt fel.
Diplomára készülni veszélyes dolog.

"Felnőttél."

-mondta anyám és beszédjének folyása csobogott is tovább, sziklává dermedt megdöbbenésem mellett gond nélkül gurgulázott tova szavainak áradata. Végülis minek ezen fennakadni, ez a természetes.

(Hát azért...)

fecseg a felszín, hallgat a.

Impresszionista, nem-gondolkodom-mit-írjak, hirtelenjött bejegyzés, nesze világ.

Ha nem csal az emlékezetem, ma van egy éve hogy eltoltam a képem az első Jamie-Robi-koncertre... Erre most jöttem rá a négyeshatoson, mert nem tudam rájönni, mi a túrónak szól egész nap az It's your life a fülemben... well, tán ezért.

Egyébként zavarbaejtően tavasz van ma. Az emberek az utcán nem is tudják mire vélni a dolgot, mintha nem bíznának a szeleburdi napsütésben. A téli begubózottságunkból bizalmatlanul pillogunk ki a csalóka napfénybe, serényen sietve igyekszünk nem tudomást venni az erős, fényes levegőről. Mintha egész Budapest bevett volna egy nagy csomag Airvaves-t. Aztán a Duna-parton vett volna egy nagy lélegzetet, mert baromira fújt amúgy. Mal wieder pofátlanul gyönyörű volt a budai panoráma. Lila hegyek az enyhe párán átszűrődő rózsaszín-sárga-szürkés épületek mögött, undorító. Mondom, zavaromban nem tudtam mire vélni a várost ma.
De azért betyátbecsületből megszüntettem az otp-s számlámat, és fényképész néni is kihozta belőlem a maximumot (egyetemi fényképes önéletrajzon nem mindegy, hogyan festesz. Jelentem, szúrós szemmel és visszafogott mosollyal méregetem a világot a fehér háttér elől...).

Voltam a Goethében is szakdogához-kell-könyvért is. A recepciónál tovább nem is jutottam, mert lekapcsolt a kedvenc recepciósBrigim:) Meg a házmesterZoli is odajött közölni velem a maga kacsintgatós módján, hogy ilyen konttyal úgy nézek ki, mint egy nyugdíjas, amúgy meg örül, hogy lát. Aztán majd szorítsak ám helyet nekik abban a diplomában, kac-kac. :)

Nagyon szeleburdi vagyok ma. Ordas hangulatváltozásokkal (lásd teázós tegnapi/mai). Hm, a pályázgatásnál és jelentkezéseknél stresszelőbb jelenségekkel még nem találkoztam. Elég, ha 7féle (!!!) különböző, jövőddel összefüggő dolog ügyében intézgetsz határidőre, plusz a nyakadon egy diploma, plusz némi fejtörés, plusz még akkor barátaid is vannak, meg egyetemed meg kvázi-munkahelyed.
Na várj, most így leírva az egész szitu hirtelen olyan ismerős. Ja, csak vége a vizsgaidőszaknak. :P Akkor semmi gáz, csak egy diploma meg egy nyelvvizsga a plusz tennivaló, éljen. Jövőegyengetés van, izomból.

mindenkinek, aki szereti

Aszongya:

"Vízkereszt, vagy amit akartok - hogy mindenki lássa, aki szeretné, márciusban még 2, áprilisban és májusban 1-1 előadással búcsúztatjuk ezt a remek darabot."

(forrás: www.quimby.hu)

GYERTEEEK!!!!

érthetetlen

Tegnap tea, vízipipa és finom szendvics közepette cserbenhagyott a hedonizmusom. Nem ittam ki, nem szívtam el, nem ettem meg.

??

bevillanás bál utánról

Jézusom, én "Erős vár a mi Istenünk"-et énekeltem a wc-ben!

life is short- eat dessert first!

Sulibálom volt tegnap, akkor, ott még nem volt előre tudható, khm, hogyan végződik. Anyum mindenesetre -biztos, ami biztos- míg amíg nem mentem tovább bulizni, elkérte a fehérarany fülbevalómat, mert "kieshet"... magától értetődik, hogy, khm, a táncolást értjük ezalatt. Akkor ő már tudta azt, amit én még nem. Vagy, ahogy utána ma beszélgettük:

Mami: -Hát... Reméltem, hogy nem, de tudtam, hogy igen.
Maricc: -Érdekes, nálam pont fordítva volt...

((Ehhez képest... :)
Volt ami volt, leszen ami leszen, én már csak hátradőlve figyelgetem életem folyásának kanyargós útjait. Vigyorgós vállvonogatás van (,vaze- csak hogy fokozzuk a zalliteráció varázsját). Na majdcsak.))

papucs orrán pamutbojt

Pom-Pomot nézni youtube-on és rájönni hogy még mindig tudod kívülről a bevezető szöveget, felemelő érzés.
Köntösben reggel teát szürcsölni és közben felváltva bossa novát és very heavy soft rockot hallgatni pedig kifejezetten az élet szépségei közé tartozik.

wörld písz

vagy amit akartok

Háthúhogyaza...mindenségitneki, ez a Shakespeare-Quimby koprodukcióban keletkezett Vízkereszt... darab mennyire frenetikus. Az utolsó előadást csíptük el, első sor, zenekar diszkréten a színpad balhátsón. De azért néha kaptak pár színészi ki- illetve beszólást. (A reklámból ismert nyuszómuszóbácsi veszedelmes volt. "Elhallgatni! Abbahagyni! Lete-leteszed azt mingyá?! Há' mitképzeltek, hóvagytok ti, ez nem koncert, hannem színházi előadás! És te is fijam [billentyűshöz]. Mijaneved, tee? Roland!...*) Annyira fergetegesre csinálták, hogy már az első felvonás végére totál elcsigázódtunk a röhögéstől, és még másnap is fájt a szemem sarka, mert kicsípte a könnyem sója. :)
Vitathatatlanul életem legnagyobb, legjobb színházi élménye. Naaaagyvigyor.
Közlöm: jólvagyok.



_____________________
* nem Rolandnak hívják. Na akkor miért így hívta? A helyes megfejtő jutalma taps! Billentyűművészek, Ivi és Annácska nem játszhatnak:)

nirvána

Most jövök Quimbyről- IIIGEEEEEEN. Ez már nagyon érett és nagyon jó volt és hosszú hetek lefojtott ugrálásigényei törtek felszínre:) Azok az emberek, akik mögöttem álltak, biztos nagyon utálnak, mert egyrészt kitakartam előlük mind Kisstibi, mind Livius gyönyörű látványát, másrészt a pofájukba ráztam libbenő hajkoronámat, mert otthon hagytam a hajgumit.
És volt ez, amit már amúgy egyszer régen belinkeltem és azóta is fáhjdalmasan szhenvedek rá, amikor csak hallom- hát még élőben. Ugyanolyan volt, mint a videón, sőt még jobb és naggyon beleéltük magunkat.
Azóta nincs hangom.



Na holnap -vagyis már ma- este is program lesz, megyek Quimbyre. Igen, megint, csak most majd színházban játszanak. Tudokén:)