Dublin

Szeretettel üdvözlök mindenkit az ír fővárosból. Balos közlekedés van, meg hideg, de napsütés, ami arrafele ritka. Állítólag van, hogy 60 napig folyamatosan esett az eső. Mióta mi itt vagyunk, semmi.

Már a reptérre való kiérkezésünk is tartogatott meglepetéseket. Jobbnak láttuk a 7 órai becsekkolás előtt fél órával kimenni Ferihegyre. Aztán végül betársultam egyik barátunk mellé, akit kivittek kocsival - 7-re. Sebaj, van még idő. De miért nincs senki a 2B terminálon? Mert az 1-esről indulunk. Hoppá. Család (és kocsi) visszahív, gyorsan átsuhanunk a másikra, elérjük gond nélkül, ilyen menők vagyunk. Ez a nap is jól kezdődik. :)

Megérkezve többféle dolog fogadott. Például nincs kötelező biztostás a kocsin, amivel mentünk volna. Szóval ez ugrott. Ami kár, mert csupa olyan helyre mentünk volna, ahova tömegközlekedés nem megy. De tervezgetünk bőszen. Tegnap alapból nem kellett volna a kocsi, ma tömegközlekedéssel és némi gyaloglással elmentünk oda, ahova kellett volna a kocsi, és úgy tűnik, holnaputántól pedig tudunk bérelni. Nem mintha unatkoznánk. Még nem láttunk pubot, mert eddig tartott a pálinkánk :) Szóval holnap az útvonal(újra)tervezés mellett lesz mit csinálni.

A másik dolog a szállás. Régen munkásszálló volt, ajtónyitás után az első, amit látsz, egy lépcső, ami fölvisz az élet központjába, a felső szinti szobákba. Lent még 2 szoba és konyha. Mint a filmekben. Csak a tisztaság nem olyan, mint a filmekben. A fürdőkádba papucs nélkül nem merünk beállni, a konyhát meg mi takarítottuk ki, mert addigi állapotában inkább fertőzésre, semmint főzésre volt alkalmas. Nem részletezem, de lehangoló, hogy 4 ember ennyire nem törődik a környezetével és láthatóan jól elvan a koszban.

Két dolgot láttunk eddig: Dublint és Glendalough-t. Kapaszkodjunk meg, bús magyarok: az ír főváros semennyivel sem tisztább, mint a magyar. Sőt. Amit takarítanak, az az elit rész, és a parkok. Amúgy ugyanúgy kerülgeted a kutyaszart, mint itthon. A városkép eléggé eklektikus, egymáshoz nem illő épületek egymás mellett, és minden templom neogót vagy neoromán. (Vajon miért :)). Este kirajzanak a bulizni vágyók, harisnya nélkül grasszálnak miniszoknyában a lányok, láttunk beszívott 11-12 éves kiscsajokat, és a partizni igyekvők harsány csoportjai között nehéz megállni két lábon. Az épületek főleg sorházak, és itt nem festi ki mindenki magának a rá eső részt a homlokzaton, mint Pesten, valószínűleg törvény szabályozza ezt. Már ahol nem tégla a ház, amit alapból nem festenek. Itt az egyéniségét mindenki a bejárati ajtó színének választásában éli ki, az épülettől függetlenül a bugyirózsaszíntől a királykékig a színskála minden árnyalatában. Vannak szép részek, ezek általában a sznob részek is, és vannak randák, pont ahogy itthon. Ja igen, a Guinness sörgyár az jó. Interaktív kiállítás, és persze a végén megkínálnak :)

Glendalough: hegyek, tavak, mohos fenyőtörzsek, páfrány az ághajlatban, vízesés, Kr. u. 800-as szerzeteskolostor, amit csak kívülről láttunk. Lélegzetelállító, gyönyörű, szívderítő, remélem, a többi része is ilyen szép az országnak! Jó ilyen környezetben túrázni. Olyan amúgy, mint a Gyűrűk ura erdei díszlete. A helyesebb ír csávók is megdöbbentően bírnak Frodóhoz hasonlítani.

Most itt rotyog a paprikás krumpli (igen, én csináltam, miután a vett 7,5 kg krumplin fogunk élni ezen a héten), szóval lassan vacsi. De majd még meg kell írnom, milyen az ír buszsofőr.

Engem a vodka döntöget romba, jutott eszembe ma este. Nyilván a vodkáról, amivel meg lettem kínálva, és nyilván, miután már megittam.

a zenekar neve: Stratovarius

- És milyen volt életed első rockkoncertje?

Majdnem lenyeltem keresztbe. Méghogy első rockkoncert...

- Khm, életem első power metal koncertje volt ez.
- Áh, a power metal az igazi rock.
- ...


Egyébként meg kifejezetten tetszett, ahogy minden, ami megugráltat, meghajráztat (haj-ráz és nem hajráz éérted), megkiabáltat és eksztázisközeli állapotba hoz. Szóval az ideális feszültséglevezető. Ezt inkább élvezed, és nem belepusztulsz. De még én is, aki vendég vagyok ebben a metál-szubkultúrában és úgy egyáltalán a zene világában is, még én is éreztem, hogy ez bizony csemege. Ez egy profi zenekar volt, pózok nélkül zenéltek, nagyon együtt voltak, mind hangzásban, mind egyéb értelemben. Tudnak zenélni együtt és külön-külön, és tudnak tömeget hipnotizálni. Külön díjaztam a klasszikus, populáris és a filmzenékre tett utalásaikat néhány felvezetésben. Szóval minőség, tényleg, wow. Tisztelet és elismerés, főhajtás. Köszönöm, NAGYON élveztem.
Ettől ugyan nem fogom szórni az ördögvillákat, de a zenekart megkedveltem. A műfajjal alapból sohasem volt bajom, szeretem én a rockot, amíg dallamos. Hát ez az.

filó

Három napja ötlött föl, majd eltűnt. Ma fülöncsíptem végre. Hogyaszongya:

A boldogság és a szenvedély két külön dolog. Triviálisnak triviális, de most gondoltam bele úgy igazán. Két külön dolog alatt nem azt értem, hogy nincs közöttük átfedés, hanem, hogy egymástól függetlenül is léteznek. A szenvedélyed nem feltétlenül tesz boldoggá, lásd szerencsejáték, alkohol+drogok, plátói szerelem. Vagyhát az a boldogság, ami olyankor van, azt én nem hívnám boldogságnak. Inkább örömnek, mert pillanatnyi.

Boldogságon nem pillanatnyi és elillanó jóérzést értek. A boldogság olyasvalami, ami meghúzódik belül, nem is feltétlenül tudatosan, és amitől nekiállsz fényleni. Javulnak a biológiai funkcióid, és bár nem veszed észre, pozitívabb (és rugalmasabb) lesz a hozzáállásod az élet (mindennapi) dolgaihoz. Általában akkor jössz rá a jelenlétére, mikor megszűnik, hasonlóan az egészséghez. Tényleg: a boldogság lelki egészség? Sterilül hangzik, de mér ne.

Meghát a szenvedélyben benne van a "szenved" szó... És tényleg, ha elkap, nem sokáig bírod, mert felemészt. A boldogság nem csinál ilyet, az csöndesen sugárzik maga elé. A szenvedély folyamatosan és hosszú távon egészségtelen (de alkalmanként szárnyakat ad!), a boldogság kevésbé. Viszont a boldogság önzővé, kényelmessé és szűklátókörűvé tehet.

És van olyan, hogy csak az egyik van meg. Élhetsz csak szenvedélyben, boldogtalanul, mint a heroinista vagy az ifjú Werther; és élhetsz szenvedély nélkül, boldogan, mint a keleti bölcsek vagy alacsony vérmérsékletű szerelmespárok. Aztán persze különféle kombinációk is léteznek, de egymás nélkül is simán megvan a két dolog.

Én ezen teljesen elcsodálkoztam.

11-es járatra megyek dolgozni, fél 11-kor érkezem, lepakolok, levetkőzöm.

kollegina: Nem lesz 11-es járat.
én: Nem? És erről miért nem tudtam?...
kollegina: ...mert én is most tudtam meg...

Nem szoktam én ilyent mondani. (Mennyivel szebb lett volna: "És ez mikor derült ki?") Kommunikációs szakember, én, az.

nagyon üt

Európa magyar szemmel - katt a képre nagyításért.

A képet köszi Lolának!

akkor és most

Vannak a klasszikusok. És vannak az adaptációk. Egyik jobb, mint a másik. Enjoy.

(És bocs, hogy ilyen ronda. A blogger nem szereti a Wordből beszúrt dolgokat. Táblázatokat meg pláne nem.)

Petőfi: Megy a juhász… Megy a juhász szamáron, Földig ér a lába; Nagy a legény, de nagyobb Boldogtalansága. Gyepes hanton furulyált, Legelészett nyája, Egyszer csak azt hallja, hogy Haldoklik babája. Fölpattan a szamárra, Hazafelé vágtat; De már későn érkezett, Csak holttestet láthat. Elkeseredésében Mi telhetett tőle? Nagyot ütött botjávaj A szamár fejére.	Lackfi János: Megy Béla bá Megy Béla bá trabanton, Nyakában a lába, Kétrét hajtva fér szegény Be a kocsijába. Épp kerítést hegesztett, Legyen szépen rendbe, Mikor szól a telefon, S a főorvos benne. Pedig úgy volt, már haza Hozhatja a nénit, Megszerelve antenna, Tévét együtt nézik. Késő bánat, Trabantra Csap rá az együgyű, Fényszóró-fémkarika Gurul, mint jegygyűrű.		Vörös István: A földúton Megy az Audi földúton, kőhöz koppan alja, nagy a kocsi, a sofőr még nagyobbnak tartja. Gondolkodni, ha vezet, nem épp könnyű munka. Észreveszi, hogy be van a motorház nyomva. Kipattan a kocsiból, és telefonálgat; a szerelő nincs otthon, de így mégse járhat. Bokor alá beparkol. Mi más telne tőle? És egy rongyot terít a motorháztetőre.
Weöres Sándor: Buba éneke Ó ha cinke volnék, útra kelnék, hömpölygő sugárban énekelnék - minden este morzsára, buzára visszaszállnék anyám ablakára. Ó ha szellő volnék, mindig fújnék, minden bő kabátba belebújnék - nyári éjen, morzsára, buzára elcsitulnék jó anyám ölében. Ó ha csillag volnék, kerek égen, csorogna a földre sárga fényem - jaj, de onnan vissza sose járnék, anyám nélkül mindig sírdogálnék.		Vörös István: A busz éjjeli éneke Ó, ha metró volnék, lefékeznék, sötét alagútban elmerengnék. Minden este visszhangzó garázsba, betolatnék a hideg rámpára. Ó, ha troli volnék, úgy suhannék, minden sétálóra vizet vernék. Nyári este fehér neonfényben elcsitulnék a remiz mélyében. Ha villamos volnék a körúton végigsiklanék a villanydróton. Jaj, a sínről le sohase térnék, nem is kéne nekem várostérkép.
Kormos István: Vackor Hol volt, hol nem, messze, messze, volt egy boglyos, lompos, loncsos és bozontos, Vackor nevű kicsi medve, nem is medve, csak egy apró, lompos, loncsos és bozontos, piszén pisze kölyökmackó.		Lackfi János: Szőnyegpadló Hol volt, nem itt, a mindenit, na, ez biztos, volt egy foltos, szöszös bolyhos és kopottas, neve sincsen padlószőnyeg, nem is szőnyeg, hanem széles, pihés, krémes és krémszínű pihén-puha szőnyegpadló.
Weöres Sándor: Csiribiri Csiribiri csiribiri zabszalma - négy csillag közt alszom ma. Csiribiri csiribiri bojtorján - lélek lép a lajtorján. Csiribiri csiribiri szellő-lány szikrát lobbant, lángot hány. Csiribiri csiribiri fült katlan - szárnyatlan szállj, sült kappan! Csiribiri csiribiri lágy paplan - ágyad forró, lázad van. Csiribiri csiribiri zabszalma - engem hívj ma álmodba.		Lackfi János: Parabola Parabola, parabola antenna, nézzünk tévét éppen ma! Parabola, parabola futballmeccs, lassított gól, sípcsont reccs! Parabola, parabola sminkremlám. Bőröd fittyed? Kend ezt rá! Parabola, parabola bankrablók, lő, fut, robban, légből lóg. Parabola, parabola popcsillag, rázós ritmus popsidnak. Parabola, parabola antenna, űrlény caplat álmodba!
Petőfi Sándor: Szeget szeggel (részlet) Jaj, a hátam, Jaj, a hátam Odavan! Szomszéd bácsi kiporozta Csúfosan. Átkozott a görcsös fütykös Somnyele! Mellyel engem oly pogányul Cséplele. Mért is tart hát kertet s benne Körtefát? És az isten rá gyümölcsöt Minek ád? Csábitólag kandikált a Körte rám; Csábjait ki már sehogysem Állhatám. Átugrottam a plánkon - Átesém! Hogy megingott bele májam És vesém. S nem elég ez; szomszéd bácsi Rajtakap, S akkor jön még a valódi Haddelhadd. Én teremtôm! mért is értem E napot? Megrakott, hogy minden csontom Ropogott. Nesze, monda, nesze másik, Harmadik! E a mindentudó tudja, Hányadik. Jelen volt a holdvilág a Lakzinál; Búsan nézte: szomszéd bácsi Mit csinál. Fellegekbôl vett magára Gyászmezet, És megosztva szenvedésem Könnyezett.		Vörös István: Gépet géppel (részlet) Jaj, a gépem, jaj, a gépem odavan! Mert egy vírus összerágta csúfosan. Átkozott az internetnek istene! Átkozott a falnak minden kábele. Mért is ad hát tudást s benne laptopot? Mért van isten, így is mindent megkapok. Most a vírus megtanított arra is, az sincs, mi van; hiszen könnyen változik. Átugrottam a palánkon - a gépbe! Ha az enyém, a vírustól megvédem. Bent a világ folyékony, mint az álom, ha belépek, a gonoszt meg- találom. Én teremtőm! Ki formálta e vírust? Büdös és zöld, akár egy kro- kodílus. Ez nem monda, messze mászik, partra jön! Akkorát rúg, majd beszakad képernyőm. Bezuhog a holdvilág az ablakon; széjjelrágott fájljaimat bogozom. Fellegekből vett magára gyászmezet, rámtámadt a mesterséges környezet.

mulasztó

Addig-addig pihentem, míg el nem felejtettem bemenni dolgozni.



Három túrát vittem volna, az első már a vége felé lehetett, mikor nekem a metrón állva elkezdett derengeni, hogy hát nagyon nem ott kéne lennem, ahol éppen vagyok. De a másik kettőre odaértem. Hál' Istennek a vendég nem szívott, beugrott egy kolléga. Szóval a helyzet megmenekült, de a felelősség attól még az enyém. Megbeszéltük, egyszer belefért, többször nem fog, nem is akarom, haragszom magamra nagyon. Grrr.

fogyasztó

Addig-addig neteztem, míg kedvem nem támadt shoppingolni.

Van.

let the sunshine in

Azt, hogy egy jó időszak milyen hosszú, a rossz hangulatok közötti időbeli távolság alapján (is) lehet meghatározni. (Rossz hangulat az, amitől rájössz, hogy amit a közelmúltban annak hittél, nem is volt az, mert EZ az.)
Hát, most van EZ, minden számomra ismert ok nélkül, csak úgy. Ezek alapján marha hosszú jó időszakom volt:) Volt? VAN!!!

léj bekk end indzsoj dö túr

Kis önbizalom-növesztő minden szakmabelinek...

új

Hát itt van. Mit itt van, mi vagyunk benne. Nyakig, tökig, bokáig, ki hogy.
Let's make the best out of it.
Most hogy így benne vagyok, egész jólesően lubickolok így az első óráiban. Kellemes érzés, nem olyan, mint az előzőek. Ja, az előzőekben hányingerem volt, azt elfelejtettem. Érdekes tanulság továbbá, hogy buli nélkül is lehet szép a szilveszter. Mármint tudtam én eddig is, hogy valószínűleg létezik ilyen, csak gyerekkoromon kívül nem volt ilyen még. Most lett. Jólesett csöndesen kisompolyogni az óévből, lerázni a bakancsunkról a latyakját, és továbbtalpalni a következőbe.

A tavalyi az elkezdések évének bizonyult. Szeretném ezeket folytatni, és bizonyos tűréshatárig jöhetnek a többi új dolgok is. Szeretem a jó tendenciákat, de a megrekedéseket nem. A jóban is meg lehet rekedni, ezt nem akarom. Szóval lavírozok tovább a kis papírhajómon az élet fürdőkádjában. Jó habos a vize.