Kosztolányi 2

’Curiouser and curiouser!’ cried Alice (she was so much surprised, that for the moment she quite forgot how to speak good English);

- Egyre murisabb! kiáltott fel Alice.
Úgy meglepődött, hogy egyszeriben elfelejtett szépen beszélni.

Kosztolányi Dezső fordít

Alice Csodaországban: van ugyebár a Cheshire Cat, aki egy folyton vigyorgó macska, néha eltűnik, néha egyes testrészei látszanak csak, és hülyeségeket beszél.
Ő Kosztolányi fordításában Fakutya lett.

Eredeti:
’You must be [mad],’ said the Cat, ‘or you wouldn’t have come here.’
Alice didn’t think that proved it at all; however, she went on ‘And how do you know that you’re mad?’
’To begin with,’ said the Cat, ‘a dog’s not mad. You grant that?’
’I suppose so,’ said Alice.
’Well, then,’ the Cat went on, ‘you see, a dog growls when it’s angry, and wags its tail when it’s pleased. Now I growl when I’m pleased, and wag my tail when I’m angry. Therefore I’m mad.’
’I call it purring, not growling,’ said Alice.
’Call it what you like,’ said the Cat. ‘Do you play croquet with the Queen to-day?’

Kosztolányi:
- Ha nem volnál bolond - válaszolt a Fakutya -, nem jöttél volna ide.
Alice-t ez nem győzte meg. Ezért tovább faggatta a Fakutyát.
- És honnan tudja, hogy maga bolond?
- Nézd - felelte a Fakutya -, egy rendes kutya az nem bolond, ugyebár?
- Nem - mondta Alice.
- Na, látod - folytatta a Fakutya. - A rendes kutya, ha dühös, akkor morog, és ha örül, akkor csóválja a farkát. Én pedig akkor morgok, ha örülök, s akkor csóválok a farkam, ha dühös vagyok. Ezért vagyok én bolond.
- De... - ellenkezett Alice.
- Semmi de - szakította félbe a Fakutya. - Inkább arról beszélj, eljössz-e ma a Királynőhöz krokettezni?

Botrány.
Attól, hogy jó költő vagy, nem kell ám elszállni és önkényeskedni.

tantusz

Telefonos szervezkedés tavasziszünet-ügyben.

én: Akkor jössz majd húsvétra? Vagy hogy lesz?
ő: Jajaja persze, csak azt nem tudom, mikor és hogyan. De Húsvéthétfő az mindenképp benne lesz.
én: Na majd akkor döntsed el, oszt szólj.
ő: Csak bonyolítja mondjuk a dolgot, hogy szerdán már suli van, kedden meg április 6-a.
én: Aha...
szünet
ő: Hallasz?
én: Persze. Azt mondtad, hogy kedden lesz április 6-a.
ő: Igen, azt mondtam.
én: ...igen, és...?
szünet
ő: De azt tudod, mi lesz április 6-án...?
én: He? Mi az hogy mi...... JA! Tényleg!...
ő: ...

pavlov

Nomármost. Meg lett nekem mutatva egy autóreklám, persze éjszaki, azzal az állítólagos indokkal, hogy az jobb annál a másik autóreklámnál, amit én szeretek. Már az árulkodó volt, hogy nahát, dejszen svéd zenéje van az autóreklámnak. Mit érdemel az a bűnös, aki kerülőutakon akar engem svéd zenekarra megtéríteni? Ahelyett, hogy szólna, hogy hé de jó ez a zenekar, hallgassad már meg. Ahelyett benyom nekem egy reklámot jutubon, abban a biztos tudatban, hogy nem nyugszom, míg ki nem derítem, ki énekli a zenéjét. Ott volt a kísértés, hogy csakazértse keresek rá, nem kapom be a horgot. Csak sajnos túl jó volt a zenekar. A "megoszt facebookon" gomb megnyomásával egyidőben felsejlett, ahogyan röhög a markába a zenetérítő csirkefogó.

A pofátlanság a dologban az, hogy kőkemény taktika lakozik mindemögött. Merthogy a kutakodás, meg a csakazértse. Ha nyíltan térítene, csakazértse néznék utána, ergo hagyja, hogy "magamtól" kezdjek el kutakodni. Csöppet pőrén érzem most magam, lerándult a lepel erről az oldalamról is. Mármint a kutakodósról. Tudniillik szeretek utánanézni futólag hallott, látott, felbukkanó dolgoknak. Egy ismeretlen szó egy szövegben, valaminek a zenéje, párbeszéd a buszon - rögvest lecsekkolom wikipédián. Nem mintha titkoltam volna mindezt, dehogyis, nem vagyok én kém vagy mi. Csakhát itten vannak bizonyos emberek, akik erre maguktól rájönnek, aztán meg szégyentelenül kihasználják az én tulajdonságaimat, hogy az általuk kívánt reakciót váltsák ki belőlem megfelelő ingerek elindításával.

Hallatlan. A saját fegyvereimmel. :)

kapunyitási pánik

Váááááááááááááááááá!
Shoppingolni akarok meg margitszigetelni meg bulizni meg koncertre járni meg ugrálni meg extázisba esni!! Legyen már tavasz meg nyár!!!!!

Na igen, ez az az állapot, amikor már rég esti tornát kéne csinálnom meg aludnom, de nem tudok elszakadni a zenétől. Ez történik, ha az ember kiselőadást vállal a magyar és a német populáris zene összehasonlításáról. Az utolsó pár órában zenei stílusokon utaztam keresztül és még mindig sírhatnékom van. Annyi jó zene van!!! Kezdtem a korán meghalt, Amerikában is number one számot produkáló osztrákkal, folytattam táncdalénekesekkel mindkét országból, aztán valahogy begyütt a progresszív rock meg a punkrock, aztán tinikorom kedvenc tehetségkutató-nyertes foghíjas norvégjánál ragadtam le remegni, meg disco is volt, meg kis downtempo. Most meg jazzpop. A legfinomabb fajtából. Szvinget nem merek elkezdeni hallgatni, mert akkor nem lesz alvás :)
De esküszöm, most pihentem annyit, amennyit mióta síből visszajöttem, nem. Örömkönnyek, áh.



Ja igen: akinek van otthon Aerosmith, Prosectura és/vagy Solaris, ne kíméljen! Uriah Heep, Pearl Jam is jöhet! Meg Péterfy Bori! Meg Colorstar! Meg... eh.

kék pályák completed

Váááh, síeltem! Én...! :)

És igen, túléltem és igen, pozitív csalódás volt, és igen, még jobban meg akarok tanulni majd legközelebb. Még ott vagyunk, mindjárt indulunk vissza, holnap negyed 9-re megyek dolgozni, hurrá. Csak ahogy odaértünk, egyre rosszabbodott az idő. Pénteken csak borult volt, szombaton enyhe szél, vasárnap visszafújt a lejtőn és/vagy oldalba kapott, ma pedig az erős szél rengeteg hóval párosult. Annyival, hogy reggelre 15-20 cm esett, hólánc nélkül nem engedtek volna fel, és egy csúszás után úgy döntöttem, hogy inkább vissza kéne stoppolni a hegyről a szállásra. Két méter volt a látótávolság, lefagytál, nem volt jó. De a másik három nap csak tanultam. A második nap felére már el is kezdtem élvezni a dolgot. Mondjuk a bokacseszegető-térdrugóztató sebesség egyelőre továbbra se a barátom, ellentétben a hóekével, bár itt is sok időbe telt, míg megszoktuk egymást. De megszoktuk.

(Facing the ugly truth: Holnaptól május elejéig elvileg minden délután vmi beadandón kéne ügyködnöm. 4-5 db, átlag 10 oldal, ha nem több. Hurrá. Mi mindent meg nem tesz az ember a pluszkreditekért.)

karaoke kockamódra

Na kérem, ne tessék törődni a videó szövegével. Scrollozzon csak mindenki lejjebb.



Énekeljünk a zenére bátran a következő szöveggel:

Gyök kettő, gyök kettő, gyök kettő.
Gyök kettő, gyök kettő, gyök kettő.

Számítás, köbre emelés, számítás,
Köbre emelés, számítás, ó-ó-ó-ó.
Számítás, köbre emelés, számítás,
Köbre emelés, számítás, ó-ó-ó-ó.

Számítunk, érezd a varázsát,
Ahogyan f(x) előjelet vált
És tart a végtelenbe.
Nem jut más az eszembe,
Milyen lehet a konvexitás?

Szummázunk egy per ká négyzetet,
Gyorsabban, mint a köbgyököket.
A pínégyzet per hat
Oly gyönyörűnek hat,
Mint egy newtoni együttható.

R: Konkáv utakon, konvex utakon
Megpihennek az aszimptóták,
Vannak olyanok – olyan feladatok:
Kellemetlen, ha deriválják.
Minden suhan: a sor, ha növekvő,
A négyzetszámok a térben;
Miért nem lehetek én is konvex,
Vagy lenne határértékem!

R

Gyök kettő…
Nyolc vektor kell, oly nagy az erő,
Sebesség a vektor hosszával nő.
A vektorösszeadás
Egyszerű, nem kell hozzá más,
Csak alapvető rajztudás!

2x R

Gyök kettő…
Számítás, köbre emelés…

/forrás: kockaeder.hu/

turnin' twenty-two

Hát én évről évre egyre jobban meghatódom.