asszertivitás

Én eddig nem csináltam azt, ha a munkahelyemen valamit elcsesztek, hogy szóljak. Mert nem kell konfliktus és mert engem úgyse érint. Aztán ma mégis, mert nagyon ciki dolgot sikerült összemenedzselni. Még okostojás mitdumálszbele módra megoldási javaslattal is előálltam. És meghallgattak és nem vették támadásnak. És úgyis le fogják szarni :)

az a bizonyos lépés

...ami éppen kijön. Amikor a mérleg nyelve egyenes, és minden úgy kiegyen van súlyozva.

Ez egyébként félelmetes, hogy miután a kezdeti lappangást követően rakódtak és rakódtak egymásra a dolgok és elintéznivalók, én pedig jó pálma módjára nőttem a teher alatt, a kritikus pontnál ahogy jöttek, úgy kezdtek ezek leépülni egyik a másik után. Határidők tolódnak ki, terjedelmi előírások mérséklődnek, megbeszélt szívatások maradnak el. Pedig Isten a tanúm rá, végeztem volna ezeket is becsületesen, mint az eddigieket. Gyártottam az elintézéseket futószalagon, csak az intézés sebességénél gyorsabban jöttek az új feladatok. Valahogy ez most nem izgatott különösebben - erre tessék, pont most lassul a felbukkanó elintézendők rohama. Most, hogy felvérteztem magam a közelgő idegbaj ellen, vetkezhetem újra le a vértemet. Na mondjuk nem mintha a tunyulás veszélye fenyegetne a következő hetekben...illetőleg a nap meg a nyugta, továbbá mindkettő dicsérete sem elhanyagolandó szempontok.

EP 60

Kovács András Ferenc
Kettős ballada Esterházy Péterről

„Mondjátok, hol van, hova lett
Flóra, a szép nő, Róma fénye?
Archipiada hol lehet
S Thais, vele egy anya vére?
Hol a tapsra, szóra, zenére
Tó fölött ébredő Ekhó
Emberfölötti tünde lénye?"

(Villon - Szabó Lőrinc)

És hol van Esterházy Péter?
Ekhózza légi szó-legó,
Barokk menny zengje száz spinéttel,
Angyal sóhajtsa: „Ó meg Ó!"
Hirdesse színház, dóm, csehó,
Tűnt, égi összhang, földi hangtan,
Hűhózza hűség, hűtse hó -
Mais ou sont les neiges d'antan?

De hol van Esterházy Péter?
Délceg nevének hallatán
Szívekben hosszan rezg a két R,
S mint érme várak padlatán,
Mit dáridókra pall a dán
Herceg is, úgy peng, oly roppantan,
Hogy visszacsengi balladám -
Mais ou sont les neiges d'antan?

De hol vagy Esterházy Péter?
Téged magyar kíván, s kivan,
Mert minden eszme, mázli, métely
Bételt... S mi pang a pakliban -
Tán szittya tantra, kanti tan,
Tézis, matézis, törzsi tamtam?
Ha írsz, mit érsz, mi vagy, s mi van?
Mais ou sont les neiges d'antan?

Író vagy, Esterházy Péter,
S ki olvas, jobb lesz, boldogabb -
Dühöng ma persze pár kivétel,
Ki dúlna könyvesboltokat...
S az írás annyi dolgot ad -
Örök jelenbe átsuhantan
Hord pillanatnyi voltokat!
Mais ou sont les neiges d'antan?

Hatvan vagy, Esterházy Péter,
Ötven ki voltál épp imént -
Ez így megy Pesten kvázi spéttel,
Ha szépre tart a nép igényt...
Ne rigmust, írj te még rigényt,
Míg él a nyelv, s potomra van tan -
Magasra nyargalj égi mént!
Mais ou sont les neiges d'antan?

Ad astra, Esterházy Péter,
Parnasszra röppentsen Pegáz -
Szavamra, nem lesz bárki tétel
Világegyetemen... De gáz,
Ahogy bolygókkal eldekáz
Az Úr, ha mókáz, ám torpantan
Csillagrajzásban feszt megáz -
Mais ou sont les neiges d'antan?

shift

Új látószöget fedeztem föl. Fentről nézek lefele.