jó zene

Megint naiv voltam. Azt hittem, hogy oké, akkor most még a koncertig a telefonomon marad a Sonata Arctica-diszkográfia, aztán majd koncert után szépen leszedem és hallgatok mást. Mission: failed. Valami miatt úgy gondoltam, hogy a koncert majd szépen lezárja az idestova fél éve tartó élvezkedést, és nem számoltam azzal, hogy az élő fellépések sokkal inkább az ellenkezőjét szokták okozni. Szóval most van az, hogy én eddig is szerettem az új albumot, de így két nappal a koncert után egyenesen új dimenziók tárulnak fel a zene meg a szöveg értelmezésében (bár a zene esetében maradjunk inkább a "befogadás" kifejezésnél). Nem meglepő, hisz a többi albummal sem tudok egyelőre betelni. Zsigerből tudom már, melyik hang után mi következik, de még mindig felfedezek számokban olyat, amit eddig nem. Szóval én ezt az együttest kifulladásig-megcsömörlésig hallgatni fogom. Az énekessel pedig egyszer úgyis elvetetem magam feleségül. (Kiss Tibi megszottyadt és megöregedett.)
És most, miután ma is lement a diszkográfia (darunter az utolsó album vagy hatszor egymás után), csakazértsem tőlük rakok be videót. Nem árt néha egy kis változatosság.

lindy hop

Amikor mufurc állapotban odamegyek a táncstúdióba, nem, nem akarok most táncolni, mert most csúnya vagyok, zsíros a hajam, nem fogok tetszeni a fiúknak, és amúgy sincs kedvem, fáradt vagyok, bénán mozgok, szakdogát kéne írnom stb,. és lesz belőle egy olyan, de olyan óra, hogy megemlegetem. Amikor az óra felénél eszmélek, hogy bakker, én nem is akartam mosolyogni meg hülyén kalimpálva vihogni (fogalmam sincs, mit gondolhat rólam mindenki), de nem tehetek mást.  És mindenki annyira kedves :):):) Utána még egy órán keresztül akartam volna tánclépésekben járni, dacára annak, hogy ott tanítgattak órán, hogyan kell magamat vezetni hagyni... De ez az egész beszarás. A tanár a hülye szövegével, a csoport, a zene, amit még nem kapunk, mert nincs olyan szám, ami még elég lassú lenne nekünk... Sok hülye egy rakáson, hát meg kell halni. És senkit sem érdekelt a zsíros hajam.