sok oldal

A nap tanulsága: Én egyszerre sok vagyok, engem szokni kell.

Egyrészt: hurrá, egyéniség vagyok, elsőre sem egyszerű, tehát nem tucatember.
Másrészt: basszus! Nem hiszem el, hogy mindenki ezzel jön! Ennyire csak nem vagyok besorolhatatlan?! A fene akar mindenkinek fejtörést okozni a jelenlétével.
Esküszöm, különcnek lenni egyszerre áldás és átok. Tök jó, hogy hagyok valami nem szokványos benyomást az emberekben, de muszáj emiatt mindig ezzel a fura tekintettel méregetni? Főleg, hogy tudatosan semmit sem teszek ezért. Így alakul és kész. Mindig ide lyukadok ki (akikkel nem vagy korlátozottan, azok lesznek a barátaim). Miért???
Vannak emberek, akik ezen tudatosan dolgoznak, fura hajat vágatnak maguknak, fura ruhákban járnak, művészkocsmába járnak. Innen üzenném nekik, hogy én semmi ilyesmi, és mégis, méghozzá újra és újra. Az egy dolog, hogy nem cserélnék, mert inkább ilyen vagyok, mint üres és felszínes, de valahol néha azért kétségbeesem. Nehogymá. Nehogymá rajtam gondolkozni kelljen. Pedig a jelek szerint de. Mindenki hülye, csak én vagyok helikopter. Általában erre büszke szoktam lenni, de időnként komolyan fel bírom ezen kapni a vizet. Hát én nézek bárkire is furán, mert nem olyan vagyok, mint ők?... Na ugye. Ugyanezt várom el. De mérges vagyok most.

nagysága inkább szépségében, mint kiterjedésében rejlik

Nem tudom, miért akarok most feltétlenül irodalmi/szövegírásos témájú bejegyzéseket, mindenesetre:
van ez a cikk.
Ennyi képzavart, ennyi minden koncepció nélkül egymás mögé vetett kifejezést nem tudom, mikor láttam utoljára. Julianne Moore színésznő eladásra váró házáról igyekszik olvasmányos leírást adni, nem is akárhogy.

• Egy New York-i városi ház, a régi "Little Bohemian" kerület csupa 19. századi épülettel beszőtt utcáin hat hálószobával, három és fél fürdőszobával 12,5 millió dollárért eladó. A rózsás téglaépület öt szintjét betöltő személy Julianne Moore, aki ...
• Bár egy átlagos nagypolgári léptéknek kijáró ház területével rendelkezik a West Street 11-es szám alatti ingatlan, ...
• Ugyanakkor pozitívuma, hogy hátsókerttel rendelkezik, melynek nagysága inkább szépségében, mint kiterjedésében rejlik, mivel mintegy 10 négyzetméteres. Az igazat megvallva se nem túl szép, se nem túl kertszerű, inkább csak egy udvar. (Ez az abszolút kedvenc. nem tudom elhinni, hogy ezt önszántából és komolyan írta le bárki.)
• ... belső megjelenésében is inkább a modernebb átirat, mint a korhű változat jellemzi a helyiségek kialakítását.
• Míg a dolgozószobában és a nappaliban a szürke-fehér falak dominálnak, a háló és a különleges, kandallós fürdőszoba hófehéret érdemelt ki.
• A dolgozószobában Julianne Moore kedvenc bútora az íróasztal göcsörtös faágból kialakított olvasólámpája, aminek különleges, organikus formáját szerette meg. Ebből a vonalból mindjárt elhelyezett még egy újabbat a kandallópárkányra is.
• Furcsa szerzet a dohányzóasztal is, ami a tulajdonos organikus faforma iránti szeretetének egy újabb darabja.

Nehéz megszólalni ezekben a percekben.

A bejegyzések között eltelt idő rohamosan csökken, ez csak egyet jelenthet: hogy rohadtul mást kéne csinálnom, de nem visz rá a lélek. Szorgalmi időszak fele van, futószalagon gyártom a fordításokat, írom a szakdogámat, operában beindult a szezon, kezd elegem lenni, hisztikriszti.
De ha már elkezdtem pötyögni, muszáj beraknom ezt a videót, készen vagyok ettől a számtól és ettől a pasitól. Olyan apró, hogy két ujjam között összeroppantanám, de ezt olyan bámulatos hiperaktivitással kompenzálja, hogy eszem megáll. Kis cuki. Feleségül csak azért nem mennék hozzá, mert zavarna, hogy széltébe-hosszába kétszer akkora vagyok :D (Hja, tavasz van, minden veréb megtetszik, hebrencs vagyok és szeleburdi, továbbá idétlen bakfis. Jujj. Kicsit olyan, mintha konstansul be lennék csiccsentve. Zsongok, na. A fejemben agy helyett sűrű, rózsaszín köd és szivárványsörényű pónilovak. Vérciki, de ez van.)
Visszatérve a dalhoz: erőteljes, magával ragadó, ha 18 éves lennék, fanatikusan rajonganék. Tisztességes progresszív, epikus hangzású stadionzene ez, hatásában ilyen U2/Coldplay szintű dolog, csak az eggyel fiatalabb célcsoportnak szánva. Katarzist nem okoz, de hallgatni nagyon kellemes, szépen bepörget. A videó képei pedig gyönyörűek.

(Kösz, Lola:))

1984 - az eddigi legjobb megállapítás

Pont nem a könyv lényegi mondanivalójába tartozik. Winston elkezdi olvasni a könyvet.

"The book fascinated him, or more exactly reassured him. In a sense it told him nothing that was new, but that was part of the attraction. It said what he would have said, if it had been possible for him to set his scattered thoughts in order. It was the product of a mind similar of his own, but enourmously more powerful, more systematic, less fear-ridden. The best books, he perceived, are those that tell you what you know already."

"Bizonyos értelemben [a könyv] semmi újat nem mondott neki, de ez csak hozzájárult varázsához. Azt mondta el, amit ő mondott volna el, ha lehetővé vált volna számára, hogy rendezhesse szétszórt gondolatait. Egy olyan elme műve volt, amely hasonló az övéhez, de mérhetetlenül hatalmasabb, rendszeresebb, a félelemtől sokkal kevésbé lenyűgözött. A legjobb könyvek, értette meg, azok, amelyek azt mondják el az embernek, amit már tud."(ford. Szíjgyártó László)

És ez tényeg így van. Hogy ez eddig nem esett le..! A legjobb olvasmányélményeim aha-élmények. Jétényleg-élmények. Mikor nem a szádba rágják, mint Coelho (brrr), hanem megállapítanak valamit, aminek a pedzegetése tőled sem állt korábban távol.
Amúgy az egész könyv tényleg jó. Nyelvileg élvezet, tartalmilag nyomasztó, de jókat mond.

életérzés

Teljesen így:

Amióta megvan a kedvenc pink színű cipőm (jelenleg az egyetlen félcipőm, szóval rengeteget hordom), a pink ruhadarabok meg kiegészítők szép csendben kezdenek beszállingózni a szekrényembe, hogy felváltsák az utóbbi hónapok domináns fekete cuccait. Tavasz van, vagy mi a szösz, úgyhogy hurrá. Éljen a pink invázió, éljen a picsáskodás feminin jelleg megerősödése! Mellesleg a szőkéhez kifejezetten jól áll.

Akár naplóbejegyzés is lehetne,...

...de most pont gép előtt szállt meg az ihlet, úgyhogy kössétek föl a gatyátokat. Az ilyen eszmefuttatások/self-monitoringok/állapotfelmérések nálam mindennaposak. És még nem mentem rá:) Éljen a lelki karbantartás.

Nem mintha nagy újdonságot mondanék, de intenzív önkeresés van. (Megint.) De most más körülmények között. Nem gyámoltalanul és bizonytalanul botladozva keresek magamnak kapaszkodási pontokat, azonosulási lehetőségeket és viselkedésmintákat, miközben az életem összeomlásától tartok. Az életem megvan, alapjai adottak, éppen alakulja magát, én közben hol a sok tennivaló miatt szitkozódva, hol a tavasztól bódultan teszem a dolgom, és mintegy mellékesen, próbálom "reinvent myself". Magyarul ez nem működik, a "föltalálni magam" itthon nem teljesen, de mást jelent, mint angolul vagy németül, de a lényege az, hogy magamat újradefiniálom, a megváltozott életkörülményekben újra megkeresem a helyemet és a szerepemet a világ egészében. Megújulok, legalábbis próbálok. Ehhez nagytakarítás szükségeltetik: számvetés. Magammal, a hozzám közelállókhoz való kapcsolatommal, a velem kapcsolatos történésekkel. A megtörtént dolgokat elmúlt dolgokká kell alakítani: odamenni, újraélni, megérteni, elfogadni és megfelelő címkével ellátva fölrakni lelkem kiskamrájának polcára. A levont tanulságokból aztán lehet építkezni: beépíteni a személyiségbe, ezáltal árnyalni az attitűdöt, az értékrendet. Ilyenkor lehet megpróbálni szembenézni a hibákkal és jó szokásokat felvenni, abban a reményben, hogy rendszeres alkalmazásukkal tulajdonsággá válhatnak. Én most éppen különböző hozzáállásokat, viselkedéseket próbálgatok. Nagyon izgalmas! Ha látok valakiben valamit, amit követendőnek gondolok, megpróbálom átvenni. Igen, utánozom. Nincsen ebben semmi rossz, születésünktől fogva így tanulunk. Aztán attól függően, hogy sikerül-e teljesen internalizálnom ("magamévá tennem"), vagy valamiért mégis idegen tőlem a dolog, megtartom vagy elvetem.Szerepeket és jelmezeket, álarcokat próbálgatok, bújok át egyikből a másikba.
Ez a külsőmre is kiterjed: hajszín, hajhossz, alak, ruhatár jelenleg tervezés alatt. Étrend felforgatva, gerinc tornáztatva, nyelv és tánc tanulása folyamatban. Természetellenesnek és túlkontrollált dolognak hangzik ez, de hát valahogy mindenki kreál magának valamilyen imázst. Én most jelenleg átpozicionálom magam, vannak ilyen életszakaszok. Persze a bőrömből nem tudok és nem is akarok kibújni és az emberi kapcsolataim sem sínyelhetik meg, hogy éppen megkergültem és pubertásokat megszégyenítő módon alakítgatom az énképemet. Az alapok már megvannak, csak a felépítményt baszkurálom. Like, a ház már áll, csak a berendezést tervezem át, kidobálok pár lomot meg beújítok pár újat az IKEÁból. Ezért a kockázat is sokkal alacsonyabb, annál rosszabb nem nagyon történhet, hogy maradok a jelenlegi állapotomban. Szóval nem aggódom amiatt, hogy nagyon kivetkőznék magamból, erre eredendően képtelen vagyok. Mindig ugyanaz a bizonytalan és esendő, de öntudatos lánygyerek maradok, aki eddig is voltam, csak próbálok jobbá lenni. A szó minden értelmében.
Úgyhogy jelentem, egy nagy "Woooohooooo!" felkiáltással belevetettem magam életem rózsaszín felfújhatós gyerekmedencéjébe és tapicskolok ottan egyelőre lelkesen. Remélem, jutok is valamire.

hanyatlás

Húgommal nézzük az eurovíziós fesztivál svéd selejtezőjének produkcióit.
m: Azért szomorú, hogy a svédek hova jutottak az Abba óta.
a: Mér, ez olyan, mint a magyarok és a foci...

Amúgy nem tudom ki az a Wolf Kati, de bár az ő száma is meglehetősen davidguettoid, azaz semmilyen, még ő is kenterbe veri a svédek nyikhaját. Jááááj. Bár, ha tinilány lennék, valószínűleg más véleménnyel lennék erről

operás beöltözős hepaj

Este 8, indulásra készen. Rózsaszínre festett haj, műpírszing az orrban, fekete rúzs, fekete göncök, töredező lila körömlakk, öt kiló fekete smink szemenként. Unokatesóm hazaállít, meglát, aszongya:
"És most milyen koncert lesz?"
...
És a megdöbbentő mégse ez volt, hanem a buliban kapott sok pozitív visszajelzés. Illik hozzám. Nézzek ki így gyakrabban. A műpírszingben egyet mindenesetre majd vezetek, mert megígértem. Köt a szavam meg a betyárbecsület :)

Úristen! Sonata a Szigeten! Most nyáron! Váááááá!!!

(lehet hogy mondták a koncerten?... ha igen, épp bambulhattam.)