április 28, 2011

day 09 - a song that you can dance to | dal, amely megtáncoltat

Egyértelmű.

Los del Rio - Macarena

Az egész koreográfia megy hiba nélkül, úgy ám.

day 08 - a song that you know all the words to | dal, amelyet kívülről fújsz


Kispál és a Borz - Szécsi Pál


Harcsa Veronika - You

Bocsi, csalok, a cím nem Two songs-ról szól, való igaz. De ahogy elolvastam az instrukciót, (a Lesz még rosszabb és a Replica mellett) ez a kettő ugrott be egyből és nem tudtam dönteni. Aztán elolvastam, milyen kritériumok alapján kell majd a többi 22 dalt kiválasztanom, és sehova se tudom egyiket se berakni asszem. Márpedig mindkettőt rendkívüli módon magaménak érzem, itt a helyük, nem vitás.

április 25, 2011

day 06 - a song that reminds you of somewhere | dal, amely egy bizonyos helyre emlékeztet


Global Deejays - California Dreamin' 2004

Nem egyre, háromra. A Free, a Colo és a Dózó. Vagyis a Free Style, a Colosso Club és a Dáridózó. Tizenhat évesen azért még elég nagy szám volt diszkóba járni. A mostaniaknak már az se az, de engem előbb még nem engedtek el. Viszont az egész suli Freebe járt akkor, ne már hogy én nem vagyok ott! Na, a 16. szülinapom után minden (második-harmadik) szombaton ott voltam én is. Abban az évben volt ez a szám nagy sláger. Utána jött a Colo, ami azért volt ultramenő, mert 18 alatt nem mehettél. Persze hogy megpróbáltuk, néha pofára estünk, de ha idősebb pasival mentél és/vagy erősen sminkeltél, azért beengedtek. De rajnak (bár akkor ez a szó még nem létezett) érezte magát az ember a sok nagy húszéves (muhaha) között! Aztán a vége felé, végzőben jött képbe a Dár. Azért akkor, mert ott már szerdánként volt parti, és végző előtt nem vált általánossá, hogy 2 óra alvás után járjon az ember suliba.
De milyen partik voltak:) 11-kor fel a táncparkettre, reggel 3-kor le. Az ismerős társaságban úgy szórakoztál, hogy nem volt nemszeretem szám. Amit játszottak, az mind fergeteges volt. Minőségi, jó zene. Tiszta felüdülés a befordulós Edda és The Rasmus-korszak után... :)

április 24, 2011

április 23, 2011

április 22, 2011

április 21, 2011

Máma operába menet az Andrássyn leelőzött egy ősz hajú, ránézésre 75-80 éves öreg néni. Rolleren. Csak úgy suhogott utána a térdig érő fehér otthonkája. Vádlijaiért pedig bármelyik bringás sírva könyörgött volna. Szép tempósan taposta előre magát a hölgy, csak úgy cikázott az álmosan andalgó jónép között. Tud élni.
Aztán. Lleülök az opera elé a lépcsőre ki a napra, alighogy leteszem magam, kutyakarom kopogását hallom a kövön, és zsupsz, ott terem egy fehér kutyus. Szépen megszaglászott, majd az azonosítást követően elégedetten leült mellém és nem mozdult vagy öt percig. Lógó nyelvvel nézett ki a fejéből, láthatóan jól érezte magát mellettem, szegény gazdija pedig hiába ráncigálta, Carmen (vagy Kármen) nem volt hajlandó felemelni ülepét mellőlem. Gazdi baromira nem értette, hogy mi van, én még kevésbé, mert a kutyák engem általában nagy ívben elkerülnek. Jól is teszik, macskás vagyok, nem különösebben szeretem a kutyanépséget. Valószínűleg ezt ők is érzik. Hát ez nem. Olyan nyugodtan üldögélt ott, mintha régóta ismerne és nagy ívben tett az előttünk toporgó gazdájára. Mekkora arc. Gazdi szerint amúgy a kutya sose csinál ilyet. Végül csak odébb ráncigálta, de az eb úgy berzenkedett, mintha az élete múlna rajta.

Ezek után már csak a fíling kedvéért jegyzem meg, hogy mikor meló után a szép idő miatt kis bőröndömet húzva komótosan elgyalogoltam a Blaháig, az összes lámpához úgy értem oda, hogy az orrom előtt váltott zöldre. Úgyhogy a Nagykörúton sietni nem érdemes, a greenwave 2 km/h-nál van :)

És akkor éles váltás: következzék a rettenet.
day 02 - your least favourite song | a dal, amelyet a legjobban utálsz
Justin Bieber - Eenie Meenie

Elnézést, tudom, divat lett JB-t szidni, találhattam volna valami eredetibb gagyi dalt, de ez nagyon adta magát, főleg ez a verzió. Vérlázító, ahogy egyik hang követi a másikat és csakazértsem találja el. Rakhattam volna gyatra ciki számokat (Gumimaci, trabantot utánozó ringtingting-béka, Schnappi das kleine Krokodil, Mizu), de azok direkt rosszak. Ide valami olyasmi kívánkozott, amit halálosan komolyan gondolnak, ÉS mégis szar, ÉS még betegre is keresik magukat vele. Bármelyik David Guetta-számot is beraktam volna jó szívvel, de ő legalább állítólag tud bulit csinálni. De ez a nyápic bilifejű kölök minden szempontból egy siralom. Dalszövegei érthetetlenek, se a dallam, se a hangszerelés, se az előadásmód nem dob semmit, és még csak nem is jó pasi. A kistinik meg sírnak. Én is, csak más okból.

április 20, 2011

30 days song challenge

Jó játék, elvileg a facebookon kéne csinálni, de akarja a halál telipakolni az üzenőfalat ilyenekkel. Harminc napon át ki kell rakni bizonyos kritériumok alapján napi egy dalt. Na, ezt fogom most én is itt, a jelentősen alacsonyabb látogatású virtuális játszóteremen űzni.
Csapjunk is a lecsóba:

day 01 - your favourite song | kedvenc dalod
Anathema - Thin Air

Mert mivel is kezdenénk, ha nem a legváltozékonyabb és legdefiniálhatatlanabb kategóriával. Mert mi is az, hogy kedvenc szám? Az a pillanatnyi hangulat/élethelyzet/életkor/zenei trendek függvénye. Úgyhogy olyat választottam, ami nem mainstream és nem is kötődik szorosan egy ismert szubkultúrához sem. Viszont úgy van összerakva, hogy 10 év múlva is elismerően fogok rá csettinteni, ha meghallgatom, ergo: "kiszeretni" nem fogok belőle soha, viszonylagosan állandó jelleggel szeretem az ilyet. Az egész album úgy ahogy van, zseniális egyébként.

április 17, 2011

Katarzis

Találkozol egy évek óta nem látott baráttal, akivel a kapcsolat is úgy-ahogy meg volt szakadva. Ilyen magyartalan konstrukcióval, mert nem most szakadt meg, hanem korábban, és egyikünk se ért rá foltozgatni földrajzi meg fizikai távolságok meg mindenféle egyéb kifogások miatt. Aztán sokadik nekifutásra csak összejön, ketten kétfelől egy helyen és egy időben, csodás, no hát beszélgessünk. Fog majd menni a ki hogy van, mit dolgozik, mit csinál dolog, biztos kellemes lesz remélhetőleg.
Aha.
A csaj csont nélkül megjátszotta velem azt, amit én szoktam néha másokkal. Feltűnésmentesen kérdez, és hallgat figyelmesen. Keveset vet közbe - épp annyit, hogy ne csússzunk át az ő dolgaiba, de egyértelmű legyen, hogy követi végig, amit mondok. Én pedig észre se vettem, és elmeséltem neki mindent. Az elmúlt négy évemet. Kezdve a közelmúlttal, onnantól össze-vissza ugrálva az időben, de úgy, hogy a történetrészek egymáshoz tematikusan kapcsolódtak. Néha ugyan észrevettem magam és kérdeztem pár dolgot én is, de csak folyton visszacsúsztunk az én életembe. És mondtam, és mondtam, és meséltem, szó szót követett, és csak felmerült még egy történet, aztán egy következő, végeláthatatlanul kígyóztam át egyik témától a másikhoz, olyan simán és észrevétlenül csusszant ki belőlem egyszerre az a sokaknak sokszor elmesélt sokminden, annyira adták magukat az egyes események, benyomások, érzések, lelki vetületek, ahogyan Seherezádé meseszövevényében bukkant fel egyik szál a másik után. És miközben mondtam és meséltem, ezek a szálak a szemem láttára álltak össze tarka szőttessé. Megannyi eseményből tárult elém saját életem bonyolult, színes mintázata. Összeállt miért és ezért, ha és akkor, tarkítva kósza talánokkal. Megkezdett mondatok, félbemaradt emlékezések fesléseire került takaros szegés. Számba vettem és számra vettem régi, félig feledett eseményeket és nemrég történt eseteket, csak hurkoltam a szálakat, majd felálltam, ránéztem és ott volt minden, az ok, az okozat és a megmagyarázhatatlan, tökéletesen kereken, mint egy frappánsan előadott prezentáció. Egy este alatt több minden nyert számomra értelmet, mint az elmúlt évek önelemzései során. Pusztán azáltal, hogy egy szuszra, szép sorjában el- és kimondtam, ami bennem volt. Csak úgy.
Ami ebben a szép: az elmúlt hetek sejtései, felismerései, felszínre bukkant elégedetlenségei gyönyörűen illeszkednek mindehhez. Itt valami régóta érlelődött, most pedig egy este alatt kiforrott, tessék, ez a végső löket kellett hozzá. Értelmeztem, felismertem, bevallottam, ráláttam, feloldoztattam. Köszönöm.
Recseg-ropog a gerincem, nyaknál-deréknél ugrálnak helyükre az eddig merev csigolyák, mióta hazaértem.
Level complete.

április 06, 2011

tavasz esti városnézés

Máma este könyvtár után hazagyalogoltam a langyos naplementében és megnéztem azokat a helyeket, amelyekre kíváncsi voltam. El a Fővámig megcsodálni a zöldbe forduló Gellérthegyet és a pesti hídfőnél kialakított játszóteret (benne a kisprüntyökkel(!!)), majd Kisváciucca az Erzsébet hídig, hogy útba essen a kedvenc házam. Csodaszép, napsütéses, szeles idő, álturistáskodáshoz a legjobb.
Amire viszont a leginkább kíváncsi voltam, az a blogokban mostanában annyit emlegetett Március 15. tér. Hát gyerekek, nem csalódtam. Gyönyörű! Tényleg! És igényesen, szépen, ízlésesen, egységes koncepció alapján kialakítva! Szép díszburkolat, plexipadló alatt a Contra Aquincum maradványai, modern, formatervezett padok és ülések, kőbe vésett érdekességek, virágágyások, pár hét múlva majd a fű is kisarjad. Az egyik pad kőtámlájának hátuljára mintha merő szórakozásból faragták volna oda a templom alaprajzát és annak változásait építésétől egészen máig. Meg kell kerülni és háromszor is odanézni, hogy észrevegyük egyáltalán: van ott valami. Szeressük az ilyen csemegéket. Ilyesmi eldugott infók a kövezeten is vannak: konkrétan belekarcolták a Limest, bronztáblán a mai magyar vonatkozású római településekkel. És ha a gyepbe belenyúló, egymás elé rakott köveken, mint valami stégen, az ember végigugrándozik (de csak azért, nehogy fűre lépjen), elolvashatja Pannonia provincia történetének fontosabb állomásait. Vizuálisan és kulturálisan is színvonalas, mindenféle érzéket gyönyörködtető hely lett ez. És ha valaki giccsben szeretne részesülni, akkor a Váci felől, az átjárón keresztül közelítse meg. Lemenő nap sugaraitól övezett Erzsébet híd lesz a jutalma. (Képek a fenti linkek alatt dögivel.)
Aztán mikor elértem a Jászaiig, látom ám, hogy a Margit híddal is haladnak, a látszat tehát csal. A híd oldalát (vagyis inkább a hídfőét) elkezdték beburkolni díszkővel. Első ránézésre olyannal, mint ami a Lánchídnál is van, historizáló, dekoratív, de nem hivalkodó. Ahol a híd ráfut a járdára, oldalt pici díszoszlop is van már, meg az átjárók nyílása is kapott díszszegélyt, szép lesz, tetszős.
Mindeközben a nap mindvégig pofátlanul sütött, zöld lehelletű fák, rózsaszín virágok, járdaszéli pitypang és gyepkikezdő százszorszép garantálták a könnybe lábadt szemű réveteg/bamba mosolyt. Szép lesz ez a város, a magja legalábbis határozottan kupálódik.