piros, átlátszó, fehér, piros

(Ez az új évszám színkódja, ahogy én látom a számjegyeket.)

Nem mindegy, hogy számvetés vagy vámszedés, höhö.
Mondjuk számvetésről jelen esetben szó sincs, az igazi fordulat mindig szeptember elején van, nem januárban, akármit is mond a naptár.
De annyit mindenesetre hadd szögezzek le, hogy ritka eseménydús évnek nézek utána, sokmindent elkezdtem, sokmindent félbehagytam és sokmindent befejeztem. Régi korszakok lezárultak és helyükbe újak léptek. Volt nagyon lent és nagyon fent. (Heaven wouldn't be so high I know if the times gone by hadn't been so low.)  Nem tudom, mikor unatkoztam utoljára. Nem tudom, mikor pihentem utoljára. Viszont jól esik ez a féktelenség, egyszer meg úgyis vége lesz.

Úgyhogy a következő évre maradhat ez az irány, köszönöm. Esetleg kevesebb intenzitással és több pihenéssel, ha kérhetem, különben rámegyek.
És szeretet!

"heaven wouldn't be so high I know if the times gone by hadn't been so low"

És, ki tudja hányadszor, megint és újra ki kell raknom ezt itt. Fészbúkra már nem akarom, mert sokadszorra lenne kint. Ide meg olyan kevesen jártok, hogy bármivel, bármeddig van pofám idegelni a kedves képzelt közönséget :)

Deep Purple - Sometimes I feel like screaming

Aztán:

Uriah Heep - Sunrise (Ez az egész album odacsap amúgy.)

Amúgy meg így utólag is boldog karácsonyt mindenkinek, ez mostan kivételesen szép és szeretetteljes volt, jó volt otthon nagyon. Végre. Jó dolog a szeretetet újra és újra megtapasztalni, főleg azt a feltétlen fajtát. Jó tényleg érezni azt, hogy tökmindegy miket mesélsz magadról, kislányom, hogy milyenre fested a hajadat, az se érdekel, hogy rapszodikus hangulatember létedre azt a hideget-meleget, amit másoktól kapsz, egy az egyben továbbsugárzod magadból is - akkor is ugyanaz az általunk szeretett kismarica maradsz, na gyereide, rágjalakmeg. És hát amilyen az adjonisten... :)

Nincs ám az rendben, hogy az ember pont karácsonyra teszi magát teljesen készre. Pont ilyenkorra kéne feltöltődve várni az ünnepet, erre a sok hülye birka lohol az ajándékokért meg lógó nyelvvel, utolsó lehelletével takarít. Mi a halálnak? Nem erről kéne szóljon ez a dolog. Erre akármerre nézek, stresszes és kedvetlen arcokat látok. A sajátoméval együtt. Sírni tudnék, annyira elemi bennem a kimerültség.
Ez a kor nem kompatibilis a karácsonnyal.

De az is lehet, hogy csak az adventi tavasz.

Biztos a téli napsütés teszi. Vagy a sötétben pislákoló gyertyaláng. Az új függönyök, ahogy libbennek az ablak előtt. A két napja tartó lakáscsinosítás in general. A Disney-dalok. Eva Cassidy. A swing. A táncok. Karácsony közeledte. A Tamás-mise. Nem tudom.

De olyan erővel tört ki rajtam egyszerre, kétségbeesett hévvel a szeretetéhség, hogy egészen megszeppentem.

Eva Cassidy - Somewhere