tavasz

Sometimes I feel like...
Na. Valami csak megmoccanta magát belül, a fecsegő felszín alatt.
Legalábbis erre enged következtetni az, hogy a szobámban, az ágyon hanyatt vágódva verem magam led zepre, bachra meg deep purple-re baromi átéléssel, katatón katarzisban. Ez ugyan így most marha ironikus itten egyfelől, de mi tagadás: tény, hogy némi emóció szabadult föl bennem most több hónapos bénultság után másfelől. Márhogy olyan rendes, minőségi cucc. (Merthogy érzelem és érzelem között is van ám különbség, picsogta közbe legott a bennem rejtező Coelho, esetleg Müllerpéter.)
Felébredtem?
Meglátjuk, kiderül.
Addig is: vihánc on, bármennyire is paradoxnak tűnik ez így most.

Amikor este 10-kor derült égből eszembe jut, hogy dehát van egy figura, ami a múltkor tökre nem ment, hogy is volt?... Aztán előtte-utána-közben csak előjön a többi is, ami már úgy-ahogy megvan. Hát meg aztán már csak az endorfinlöketből kifolyólag is bakkecskéket megszégyenítő módon szökdösöm át a nappalin oda-vissza. Aztán 2-kor ocsúdok, hogy jé. :)

Azért nem könnyű ám lopakodva ugrálni, huh. Alattunk laknak címszó alatt csak zokniban és óvatosan lehet zsizsegni már ilyenkor. De nem baj :)

fatál

Azért sem félek, hogy mit művelek/hova jutok/mi történik velem, mert szinte folyamatosan deja vu-k kísérik életem történéseit - egy héten belül átlagosan négy. Nagyon nagy biztonságot ad ez az érzés. Az elrendeltség tudatának biztonságát. Megerősít abban, hogy bármi történik, jó az úgy.

Cseh/Bereményi - A jobbik részem

(Ja, ettől függetlenül dehogy poshadok bele valamibe, ami nem tetszik. Fura ez.)

Tegnap volt fél éve, hogy gyanútlanul odasertepertéltem a munkahelyemre, hogy én mostantól akkor nyolc órában. Kapcsolatunk azóta is töretlen.
És ugyancsak tegnap volt egy éve, hogy odatévedtem a táncsuliba swingórára. Tudta akkor a halál, mi lesz ebből... Kaptunk tortát :)

Bizony, rohan az idő, csak hogy mondjak valami eredetit. És atyaég, mennyi minden történt közben. Évekre elegendő történés esett meg velem ebben az időintervallumban. Amelyekért továbbra se győzök hálálkodni, akkor is, ha helyenként eléggé nyaktörő menet volt. Hol hegy-, hol lejt-, de hasznos és élménydús.
Keep it up.