I put a spell on you

Ahogy vannak férfiversek és női versek, úgy vannak férfidalok és női dalok. A fenti dalt először Nina Simone-tól hallottam. Egy határozott nő eltökélt erősködése volt ez. Otthagytál? Nem teheted, visszaszerezlek. Megigéztelek, az enyém vagy, nem menekülhetel. Minden kísérlet hiábavaló: birtokollak.
http://www.youtube.com/watch?v=Wt7lMqMzdws
Aztán megtaláltam a Harcsa Veronika verzióját. Megbabonáztalak, elvettem az eszedet a cicás nőiességemmel. Rád fonódtam,  körbevettelek, elborítottalak, elbódítottalak édeskés önmagammal, egyúttal magam is beléd bolondultam. Nem menekülhetsz, nem engedhetem, mert ha elhagysz, én is elvesztem. Muszáj fenntartanom kába ragaszkodásodat, mert rettegek, hogy egyszercsak elveszel, felszívódsz, akkor pedig mi lesz velem?
http://www.youtube.com/watch?v=f1AhRIqQKck
Női dal ez, nem vitás. Gondoltam én.

Aztán megtaláltam Joe Cocker feldolgozását. Hogy egy férfi énekelje ezt a dalt? Jé, hát ez úgy dalol, mint akinek kitépik a szívét. Hé, hova mész?! Magamévá tettelek, az enyém vagy, nem érted? Mindent megadtam neked, a tenyeremen hordtalak, nem lehetsz másé. Nem lehetsz!... (Mennyire mást jelent egy férfi ragaszkodása, mint egy nőé.) Meg persze a hősszerelmes-faktor is bejátszik itt.
http://www.youtube.com/watch?v=dGyYtleHwWw
Itt lettem kíváncsi, hogy valójában ki is írta ezt a dalt. Screamin' Jay Hawkins, kiadás éve: 1956. Eljutunk a ragaszkodástól, a függéstől, a birtoklási vágytól és a hősszerelmességtől az eredetig, a gyökerekig. Teátrális, expresszionizmusba hajló előadás. Az enyém vagy, nem menekülhetsz. Egyszer úgyis (megint) meg...kaplak. (Vérgőzös, tágult pupillájú, horkanva fújtató bikát vizionálok.) Nem érdekel, mit mórikálod magad, mit játszod az eszedet, véged lesz két pillanat alatt. Csak figyelj.
http://www.youtube.com/watch?v=PwXai-sgM-s
(Szóval megint csak a szex. :))
Párhuzam: középsuliban az egyik srácot az évfolyamról nagyon érdekelte az egyik osztálytársnőm. Ment is a piszkálódás-flörtölődés kettejük között, de a csaj, ahogy kell, csak cicázott. Imádta a helyzetet, tette-vette magát, de alapvetően mindig pattintott. A srác meg kergetődött az őrületbe, és egy ponton magánkívül mindenki előtt odavágta a csajszi arcába, hogy "Egyszer úgyis megbaszlak!" A spontán őszinteség:) Minden férfifrusztráció benne van ebben a mondatban. Pontot érő duma volt. Azóta idézzük.

Szóval annyira mást jelent egy dal attól függően, hogy férfi-e vagy női...
Olyan ez, mint a Magam adom. Amit mindenki ismer, az érzelmes előadásmódú, az számomra a női szemszög. Szerelem, kába bódultság, odaadás, átadás, satöbbi. Belefeledkezem, vele utazom, megszállom, felkavarom, felkavarodom, megoltalmazom, elragadom, megbabonázom, megbabonáztatom magam. Mennyi érzelem, mennyi mélység!...
http://www.youtube.com/watch?v=iEmyCkvX9tQ&feature=related
Na, szóval. Az eredeti verzió, ami az albumon található, teljesen más. Az a csajozásról szól. Férfiszemszög. Sálálálá, üdvözlöm, érintem, nem mutatom, nem várom, nem bántom és nem sajnálom. Aztán másnap mással ugyanezt, nem sajnálom, nem sajnáltatom magam, magam adom. Harmadnap meg egy harmadiknak adom magam (ha érted, hogy mondom, höhö, kacsintás). Aztán persze nem suttogom, elkántálom. A haverjaimnak. :)
http://www.youtube.com/watch?v=iOqcw1BvQyc

Nem mindegy... bár a kettő közötti átmenet baromi képlékeny tud lenni.

súly

A róka elhallgatott, és sokáig nézte a kis herceget.

- Légy szíves, szelídíts meg! - mondta.

(...)

- Jó, jó, de hogyan? - kérdezte a kis herceg.

- Sok-sok türelem kell hozzá - felelte a róka. - Először leülsz szép, tisztes távolba tőlem, úgy, ott a fűben. Én majd a szemem sarkából nézlek, te pedig nem szólsz semmit. A beszéd csak félreértések forrása. De minden áldott nap egy kicsit közelebb ülhetsz...

Másnap visszajött a kis herceg.

- Jobb lett volna, ha ugyanabban az időben jössz - mondta a róka. - Ha például délután négykor érkezel majd, én már háromkor elkezdek örülni. Minél előrébb halad az idő, annál boldogabb leszek. Négykor már tele leszek izgalommal és aggodalommal; fölfedezem, milyen drága kincs a boldogság. De ha csak úgy, akármikor jössz, sosem fogom tudni, hány órára öltöztessem díszbe a szívemet... (...)

Így aztán a kis herceg megszelídítette a rókát. S amikor közeledett a búcsú órája:

- Ó! - mondta a róka. - Sírnom kell majd.

- Te vagy a hibás - mondta a kis herceg. - Én igazán nem akartam neked semmi rosszat. Te erősködtél, hogy szelídítselek meg.

- Igaz, igaz - mondta a róka.

- Mégis sírni fogsz! - mondta a kis herceg.

- Igaz, igaz - mondta a róka.

- Akkor semmit sem nyertél az egésszel.

- De nyertem - mondta a róka. (...)

- Az emberek elfelejtették ezt az igazságot - mondta a róka. - Neked azonban nem szabad elfelejtened. Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél. Felelős vagy a rózsádért...

ljubljana sweet swing festival

Élménybeszámoló következik:

Jaj jaj jaj jaj jaj de jó volt!!!

Még ilyet mégmégmégmég sok ilyet még!

:)

forgácsok

Az utóbbi 10 percben a következők fogalmazódtak meg bennem olyan hirtelenséggel, hogy muszáj volt kiírnom magamból:

1.
Kezdem azt gondolni, hogy az érdem egyáltalán nem valid kategória. A fontos és evilágon túlmutató dogok egyszerűen nem érdem kérdései. Az, hogy milyen életed van, nem érdem kérdése. Hogy sorscsapások érnek-e vagy rádmosolyog-e a szerencse, nem érdem kérdése. A szeretet nem érdem kérdése. Persze, azt kapod vissza, amit adsz, és ha a sorsodat nem is tudod mindig befolyásolni, azért nagymértékben a te saját hozzáállásodon és önerődön múlik, hogyan látod és kezeled az életed történéseit, hogyan és mennyit teszel hozzá, mit hozol ki belőle. De az érdemhez ennek semmi köze. Az érdem emberi kategória, mesterséges érték, amit mi hoztunk létre a kölcsönös elismerés és motiváció céljából. Jobban működik a társadalom így. Olyan ez, mint a pénz. Hasznos, persze - de egy ponton túl egész egyszerűen elenyészik a jelentősége. (Érdemből nem lesz jó neked a túlvilágon, csak ha szerettél.)

2.
Aztán van az a gyönyörű Rolling Stones-idézet, hogy You can't aways get what you want. Ehhez annyit fűznék hozzá, hogy ez egy áldás. Az ember hülye. Fogalma sincs, ki/mi kéne neki igazából. Amit ő akar, az korántsem biztos, hogy jó is lenne neki. Úgyhogy ha valami nagyon nem jön össze, annak valószínűleg megvan a maga oka. Próbálkozni persze lehet - de érdemes belátni, ha tényleg nem. És hú, de nehéz ebbe beletörődni. Utálatos dolog ez nagyon. (De ha utólag kiderül, hogy érdemes volt letenni a vágyottról, az meg nagyon megnyugtató. :))

3.
Az ártás pedig sose jó. Még úgy se, hogy valaki nekem ártott, ezért én most visszaártok. Amikor másnak ártasz, igazából magadnak ártasz, függetlenül attól, ki kezdte. Ennyi.
Ezért vagyok magamra határtalanul kiakadva, ha miattam, főleg az önzőségem miatt, mások sérülnek. Csak hajszolom az élvezeteket, tekintet nélkül arra, hogy ez másokra nézve milyen következménnyel jár. És újra és újra eljátszom ezt, pedig elvileg pontosan tisztában vagyok azzal, hogy lehetne ezt elkerülni. Fújfúj.

Sok mindent kaptam nőnapra is. Szeretetet, virágot, gesztusokat, törődést, bókot, megannyi apró-szép megnyilvánulást férfimódra. Köszönöm a figyelmességet, a bánásmódot. Finom kis tulipántkehelyben pihenő törékeny tündelénynek érzem magam oltalmatokban, ti férfiak.

üröm

Tegnap annyira átéreztem, hogy a szeretet nem érdem kérdése, hanem válogatás nélkül  mindenkinek jár és mindenki felé kiárad,  függetlenül mindentől. Kellett ehhez az, hogy velem éreztessék sokan ugyanezt.
Az az euforikus, édes-bús, egyszerre ujjongó és nyöszörgő érzés, amely szétvet, amikor sok ember szeretetét érzed magad felé áradni, a lábad elengedi a földet, és azt se tudod, mihez kezdjél, hogy kifejezd azt a végtelen hálát és jóérzést, ami épp átjár. Aztán számba veszel mindenkit, aki ma minden öncél nélkül jó volt hozzád és/vagy egyszerűen fontos neked, és ettől a végtelen boldogságba egyúttal valami megfoghatatlan melankólia is vegyül. (Steve Morse gitárszólói.) De kell ez is, kell a mélység, hogy ellenpontozzon. Ettől lesz olyan borzongatóan szép. És evilági.
Jaj, ti emberek, nincs is arra szó, hogy én titeket mennyire.