mozdulj!

Nem szabadulok.
Szokásoktól, nyomástól, függőségektől, feszültségtől. Pillanatokra, órákra, napokra eltávozik ugyan, de ugrásra készen várja, mikor boríthat újra el. Meg ott van a frusztráció is, hogy csak nem akar rendezettség kerekedni végre. Hogy nincs erőm még megállapítani se a prioritásokat, és azokra rágyúrni. Egyszerűbb megmaradni a berögzültnél, és így ellébecolni az életben valahogy. Csak a tudat ne lenne, hogy lehetne ennél jobban is. És itt speciel nem érdekel az se, hogy bizonyos szempontból irdatlan meló van mögöttem az elmúlt évet tekintve. Igénybe vagyok véve, persze, de emögé akkor se lehet elbújni. Nekem kéne kitörni, de honnan lesz rá energiám, ez itt a kérdés.
De legalább látom, mit kéne csinálnom, csak egyelőre nem visz rá a lélek. Na majd.
És itt hagyom abba a hisztit, az élet szép amúgy meg. :)

és akkor ez most rengeteg mindent helyretett

Magával ragadó az előadó, a történet, az előadásmód, a konklúzió.

Pilinszky.

költészet napja

Tavasz, tehát:


Már néha gondolok a szerelemre.
 
Már néha gondolok a szerelemre.
Milyen lehet - én Istenem - milyen?
Találkoztam tán véle messze-messze,
valahol Andersen meséiben?
Komoly és barna kislány lesz. Merengő.
A lelke párna, puha selyemkendő.
És míg a többiek bután nevetnek,
virágokat hoz majd a kis betegnek.
Ágyamhoz ül. Meséskönyv a szeme.
Halkan beszél, csak nékem, soha másnak.
Fájó fejemre hűs borogatást rak.
És kacagása hegedű-zene.
Egy lány, ki én vagyok. Hozzám hasonló.
Különös, titkos és ritkán mosolygó
Az éjbe néző. Fáradt. Enyhe. Csöndes.
Csak széttekint, és szobánkba csönd lesz.

(Kosztolányi - A szegény kisgyermek panaszai)

Meg akkor a két jófiú:

ESTI SUGÁRKOSZORÚ


Előttünk már hamvassá vált az út,
És árnyak teste zuhant át a parkon,
De még finom, halk sugárkoszorút
Font hajad sötét lombjába az alkony:
Halvány, szelíd és komoly ragyogást,
Mely már alig volt fények földi mása,
S félig illattá s csenddé szűrte át
A dolgok esti lélekvándorlása.
Illattá s csenddé. Titkok illata
Fénylett hajadban s béke égi csendje,
És jó volt élni, mint ahogy soha,
S a fényt szemem beitta a szivembe:
Nem tudtam többé, hogy te vagy-e te,
Vagy áldott csipkebokor drága tested,
Melyben egy isten szállt a földre le,
S lombjából felém az ő lelke reszket?
Igézve álltam, soká, csöndesen,
És percek mentek, ezredévek jöttek -
Egyszerre csak megfogtad a kezem,
S alélt pilláim lassan felvetődtek,
És éreztem: szivembe visszatér
És zuhogó, mély zenével ered meg,
Mint zsibbadt erek útjain a vér,
A földi érzés: mennyire szeretlek!

(Tóth Árpád)

TÉTOVA ÓDA

Mióta készülök, hogy elmondjam neked
szerelmem rejtett csillagrendszerét;
egy képben csak talán, s csupán a lényeget.
De nyüzsgő s áradó vagy bennem, mint a lét,
és néha meg olyan, oly biztos és örök,
mint kőben a megkövesült csigaház.
A holdtól cirmos éj mozdul fejem fölött
s zizzenve röppenő kis álmokat vadász.
S még mindig nem tudom elmondani neked,
mit is jelent az nékem, hogy ha dolgozom,
óvó tekinteted érzem kezem felett.
Hasonlat mit sem ér. Felötlik s eldobom.
És holnap az egészet ujra kezdem,
mert annyit érek én, amennyit ér a szó
versemben s mert ez addig izgat engem,
míg csont marad belőlem s néhány hajcsomó.
Fáradt vagy s én is érzem, hosszú volt a nap, -
mit mondjak még? a tárgyak összenéznek
s téged dicsérnek, zeng egy fél cukordarab
az asztalon és csöppje hull a méznek
s mint színarany golyó ragyog a teritőn,
s magától csendül egy üres vizespohár.
Boldog, mert véled él. S talán lesz még időm,
hogy elmondjam milyen, mikor jöttödre vár.
Az álom hullongó sötétje meg-megérint,
elszáll, majd visszatér a homlokodra,
álmos szemed búcsúzva még felémint,
hajad kibomlik, szétterül lobogva,
s elalszol. Pillád hosszú árnya lebben.
Kezed párnámra hull, elalvó nyírfaág,
de benned alszom én is, nem vagy más világ,
S idáig hallom én, hogy változik a sok
rejtelmes, vékony, bölcs vonal
                                               hűs tenyeredben.
(Radnóti Miklós)

És a zseni:

A KÉT NEM

A nő: tetőtől talpig élet.
A férfi: nagyképű kisértet.

A nőé: mind, mely élő és halott,
úgy, amint két-kézzel megfoghatod;
a férfié: minderről egy csomó
kétes bölcsesség, nagy könyv, zagyva szó.

A férfi -- akár bölcs, vagy csizmavarga --
a világot dolgokká széthabarja
s míg zúg körötte az egy-örök áram,
címkék közt jár, mint egy patikában.
Hiába száll be földet és eget,
mindég a semmiségen át üget,
mert hol egység van, részeket teremt,
és névvel illeti a végtelent.
Lehet kis-ember, lehet nagy-vezér,
alkot s rombol, de igazán nem él
s csak akkor él -- vagy tán csak élni látszik --
ha nők szeméből rá élet sugárzik.

A nő: mindennel pajtás, eleven,
csak az aprózó észnek idegen.
A tétlen vizsgálótól összefagy;
mozogj és mozgasd s már királya vagy:
ő lágy sóvárgás, helyzeti erő,
oly férfit vár, kitől mozgásba jő.
Alakja, bőre hívást énekel,
minden hajlása életet lehel,
mint menny a záport, bőven osztogatva;
de hogyha bárki kétkedőn fogadja,
tovább-libeg s a legény vérig-sértve
letottyan címkéinek bűvkörébe.
Valóság, eszme, álom és mese
úgy fér hozzá, ha az ő köntöse;
mindent, mit párja bölcsességbe ránt,
ő úgy visel, mint cinkos pongyolát.
A világot, mely észnek idegenség,
bármeddig hántod: mind őnéki fátyla;
és végső, királynői díszruhája
a meztelenség.

(Weöres Sándor)

ease up

Mindig elámulok, hogy egy kis előzékenységgel és kedvességgel mennyi akadályt el lehet görgetni a kommunikáció útjából. A legmorgósabb panaszkodósból is előjön a jófej, ha pozitívan közelítesz őfelé. Jó, nem mindig könnyű, de esküszöm, megéri. Ma is megérte :)
Jahj, emberek, de aranyosak is vagytok ti, ha akartok!

nyif

Nem jó ám a saját hangulatingadozásodnak rabja lenni. Vagy áldozata. Reggel még abban a hitben voltam, hogy rég indult ilyen jól a napom, a Knopfler zenei aláfestése mellett alakult is szépen meg produktívan, majd az esti tánc alatt két másodperc kellett ahhoz, hogy az agyam káposztalévé cseppfolyósodjon. A kedélyállapotom pedig híven követte e változásokat. (A gyomorgörcsöm még mindig nem szűnt meg.) Alattomos és kontrollálhatatlan dolgok ezek, nemszeretem, phű.

life is a rollercoaster

getting crazy on the waltzers but it’s the life that i choose

sing about the sixblade sing about the switchback and a torture tattoo

and i been riding on a ghost train where the cars they scream and slam

and i don't know where i'll be tonight but i'd always tell you where i am

in a screaming ring of faces i seen her standing in the light

she had a ticket for the races just like me she was a victim of the night

i put my hand upon the lever said let it rock and let it roll

i had the one arm bandit fever there was an arrow through my heart and my soul

and the big wheel keep on turning neon burning up above

and i'm just high on the world

come on and take a low ride with me girl

on the tunnel of love

it's just the danger when you're riding at your own risk

she said you are the perfect stranger she said baby let's keep it like this

it's just a cake walk twisting baby step right up and say

hey mister give me two give me two cos any two can play

and the big wheel keep on turning neon burning up above

and i'm just high on the world

come on and take a low ride with me girl

on the tunnel of love

well it's been money for muscle another whirligig

money for muscle and another girl i dig

another hustle just to make it big

and rockaway rockaway

and girl it looks so pretty to me just like it always did

like the spanish city to me when we were kids

oh girl it looks so pretty to me just like it always did

like the spanish city to me when we were kids

she took off a silver locket she said remember me by this

she put her hand in my pocket i got a keepsake and a kiss

and in the roar of the dust and diesel i stood and watched her walk away

i could have caught up with her easy enough but something must have made me stay

and the big wheel keep on turning neon burning up above

and i'm just high on the world

come on and take a low ride with me girl

on the tunnel of love

and now i'm searching through these carousels and the carnival arcades

searching everywhere from steeplechase to palisades

in any shooting gallery where promises are made

to rockaway rockaway from cullercoats and whitley bay out to rockaway

and girl it looks so pretty to me like it always did

like the spanish city to me when we were kids

girl it looks so pretty to me like it always did

like the spanish city to me when we were kids

(mark knopfler/dire straits - tunnel of love)