farewell

Na.
Mielőtt netről szedett versidézetek gyűjtőhelyévé alakulna ez a hely, inkább odébbpattanok. Úgysem menő már a 21. században nagy, ósdi és lomha blogokat vezetni.
Ha nagyon ingerem lenne közölni magamból dolgokat, indítok valami új virtuális mókát másutt.

Tizenkilenc voltam, mikor elkezdtem ontani magamból a szösszeneteket idefent, most pedig egy híján húsz. Nem szívesen olvasnám vissza, micsoda hülyeségeket hordtam össze korábban, és ahogy megy az idő, a most legfrissebb bejegyzésekkel is hasonlóképpen leszek vélhetően. De azért itt hagyom szépen emlékbe ezt a kis kupac önmagamat.
És ha szétfeszít a fogalmazhatnék, írogatok majd valami nyilvántalan helyre, az asztalfióknak inkább, mint az internet előtti időkben.

Sziasztok, kedvesek :)

csönd

Most elmondom, mid vagyok, mid nem neked.
Vártál ha magadról szép éneket,
dícsérő éneked én nem leszek,
mi más is lehetnék: csak csönd neked.

E szó jó: csönd vagyok, csönded vagyok.
Ha rám így kedved van maradhatok,
ülhetsz csak tűrve, hogy dal nem dicsér,
se jel, se láng csak csönd, mely égig ér.

S folytatom mid vagyok, mid nem neked,
ha vártál lángot, az nem lehetek,
fölébem hajolj, lásd hamu vagyok,
belőlem csak jövőd jósolhatod.

Most elmondtam mid vagyok, mid nem neked.
Vártál ha magadról szép éneket,
dícsérő éneked én nem leszek,
mi más is lehetnék: csak csönd neked.

Szatmáry/Cseh: Csönded vagyok