valahogy így

kicsi a világ

Megyek oda tegnap operában a csoportomhoz, illedelmesen bemutatkozom, elindulunk, erre ketten megkérdezik: Nem te voltál 2 napja a vízibuszon?

Szegények, most aztán megint ugyanazt kapták a pénzükért...

Hát persze. Nem cukorsokkot kaptam az édességstop utáni első étkezésemtől, csak emésztési panaszokat. Kétrét görnyedés, kétórás fetrengés a görcsöktől. (Szigorúan munka után, pedig még előtte ettem. Hiába, az elfojtás. (Bár az is lehet, hogy a délelőtti munkahelyi mulasztásom sztressze jött ki utólag - de akkor is az elfojtás.))
És még annyira nem is esett jól. (Bár a meglepetést nagyon szerettem!:))

pantha rei

Nem is tudtam, hogy az életfilozófiám Hérakleitosz-gondolat. Azt hittem már, én találtam ki.

K.O.

Fölkelek, hallgatok zenét. Ugyanazt az együttest. Újra meg újra. Bőgök az intrón, satöbbi. Húha, el kéne menni valamikor koncertre.
Csörög a telefon: nincs kedved elmenni szept 30-án Milánóba koncertre?
(Aki nem értené: ennek az együttesnek a koncertjére.)
...
This is a typical OMG-situation.

panaszpatak

Fejfájással ébredtem és nem múlt el. Rossz volt az óra az egyetemen. Azóta elolvastam egy tankönyvet és egy szakfolyóiratot. Ettem ebédet, de nem ízlett. Elfogyott a pénzem. Kevesebb fizut kapok, mint amire számítottam. Spórolásból kétoldalasan fénymásoltam volna, de bekapta a papírt, a fénymásolófiú meg törölte a beállításokat és megnyomta a gombot. Eredmény: kétszer annyi papír és 40 ft-tal több, mint amennyit ki tudtam fizetni.
Szar ez a nap, emberek.

még mindig berlin

Egyébként meg mekkora egy picsa vagyok. Mit csinálok a kulturálódás után? Shoppingolok. Hol? Plázában. Mit? Ruhát. Méghozzá tipikusan csak Németországban fellelhető h&m és Orsay üzletekben.

(De legalább lett ruhám, amilyenből már itthon nem volt a méretemben.)

verliebt in berlin

Megjöttem. Olyan helyen jártam,

• amely mostani formáját jó 20 éve nyerte el. Korábban az Európai Nagy Fal vágott át rajta vakon, mostanra kiheverte a szétosztottságot, legalábbis ránézésre.
  
• ahol nem tévedsz el, akárhogy is szeretnél, mert a közlekedési hálózat nem enged. Ráállsz a táblákra, követed és eléred, ott is vagy, vagy ha nem, útbaigazítanak két szóval.
  
• ahol ha átszökdösöl az úton 5 méterre a zebrától a kocsik között, hátratolatnak, hogy jobban elférj.
• ahol máshogy néznek ki a gyalogos közlekedési lámpa figurái. Kalapjuk van, bakker.
• ahol nem tudnak főzni. De felvágottban és krumpliban azért jók.
• amelynek keleti része jobban néz ki a nyugatinál. Ezt hívják túlkompenzálásnak.
• ahol a magyar beszédünkre csak felfigyelt egy komáromi bácsi.
• amelyben rengeteg a panelház, az üvegpalota, és a szocreál, de a szép részek azok tényleg azok. Parkok tarkítják a betonvidéket, templomoktól és múzeumoktól hemzseg a központ.
  
• amelynek van pár múzeuma is. Láttam az Istár-kaput és beleszerettem az iszlám képzőművészetbe.
• ahol az időjárás nem szeretett. Eső és nyolc, azaz nyolc fok. Ennek ellenére is szép a hely.
• ahol szintén vannak emeletes buszok, méghozzá békávésok. Városnézés gyorsan, olcsón.
• amelynek háborúban megrongált épületeit nem szeretik eredetiben helyreállítani. Inkább a rom + modern hozzátoldás/berendezés a menő. Enyhe szemöldökráncolás.
  

Na szóval az van, hogy én itt egyszer lakni fogok. Mert van egy hangulata a helynek. Mert sokféle, de nem összevissza. Az emberek végzik a dolgukat, hivatalból kedvesek, valami befogadás lengi be a helyet. Talán, mert hozzászoktak a turistákhoz. És a sok panelházzal kevert mindenféle épület ellenére van itt harmónia, van egy viszonylag egységes arca az egész hóbelevancbak, ami miatt számomra még esőben és hidegben is nagyon szerethető ez a Berlin. Amit egyik német városról, ahol eddig megfordultam, sem állíthatok ennyire határozottan. (Való igaz, Münchenre csak 3 órám volt, oda még vissza kell menni.) Ez annál is meglepőbb, mert vaskos negatív előítéletekkel mentem oda. Kifejezetten nem voltam rá kíváncsi, nagyon északon van az már, hülye tájszólással beszélnek, nagy a város, biztos sötét és rideg, mint az ottaniak. Én kérek elnézést :)