sok(k)

Hm. Nincs időm, mit időm, kapacitásom blogolni. Igencsak fenyegető. Főleg, hogy pár hétig még maradok ennél a mostani szédítő iramnál.
De, és ezt ne kiabáljuk el, mintha kicsit engedne a nyomás. Egy egész kicsit. Már dereng a vége. A szorongás átment az egy fokkal kevésbé gázos megfelelési kényszerbe. Még mindig felaprózódom, de most már legalább el is hiszem, hogy van értelme. Kevésbé parttalan a dolog, úgy érzem.


És ez majd hétvégén, a költözéskor ismét jól fel fog borulni, óje.
Showtime, Act Two coming soon. Készüljetek.

No megállj, te élet, lesz itten ám nemulass. Csak egyszer pihenném ki magam végre. Meg az engem elborító tennivalók alól sem ártana lassan kikászálódni. Na majd.

vagy amit akartok

Eustressz vagy distressz vagy mi van mán. Stressz, az hótziher. Remeg a kezem, mint a hülyének, feleannyi idő alatt zsírosodik a hajam mint szokott, feszültségcsökkentő célból halálra zabálom magam, hajszolt vagyok és dekoncentrált, tartalékaim a minimumon, az élet szép, hurrá. Majd később jobb lesz, de legyen már. Nyüff, hadd üssek már valakit vagy valamit.

ma hallottam

"Azt akarom, ami lesz!"

2011 mottója, csont nélkül.

Köszöntem.

Három óra alvás után matracmintaboltba menni (ebédszünetben!) mekkora kicseszés már.