Bayreuth, Campus- első benyomások

A Campus olyan, mintha Amerikában lennél. A kertvárosi részben van, két buszvonal visz oda, direkt ott vana megálló. Az épületek körül különutcában a kolik, amik ööö nem olyanok, mint a magyarok. Merthogy külön lakóegységek vannak. Egy ajtó mögött előszoba- fürdő- wc- konyha- erkély, és 6 külön szoba ami innen nyílik. Magyar 3* hotel minőség.
Kolik körül meg lakónegyed van, új sorházakkal, fodrászat, computerbolt, másolda, óvoda, pékség, étterem, 10 percnyi gyalogútra supermarkt. Jó környék.
Meg kurva szép! Komolyan, az a belváros... Csinálok képeket. Nagyon szép az egész, meg békés és rendezett. És otthonos is, mert az út szélén néha meglátok némi szemetet, ami jó érzés:)

És mennyetek ám a jó életbe, akik mondtátok nekem, h tuti mindjárt összeakadok magyarral...! :) A szobaszomszédom magyar. Nem egyből jöttünk rá, csak 5 perc német beszélgetés után:) Meg van egy német, egy kínai meg egy kazah csaj is velünk. Mi vagyunk egy lakóközösség.
Este volt ismerkedős est, söröztünk (a kekeckedők kedvéért: én alkmentes, de nem vették észre), ahol képtelenség volt h mindenki mindenkit megismerjen, de legalább a saját asztalunk + környéke spanolgatott valamelyest. Sok az orosz, kínai, japán (eddig), meg van 8 magyar. De mindenki vigyorog, mint a vadalma, ami balzsam a kis lelkemnek.

Nem rossz, nem rossz, ígéretes, de még nem történt ahhoz elég hogy bármit is mondjak. Mindenesetre ígéretes. Igazán hétfőn kezdődik a tánc.

Ja, és az én kurzusom ugye film és média Németo-ban. Most tudtam meg, mi a kurzus programja: dokumentumfilmet fogunk csinálni. Juhéé!!!:)
Meg lesz filmest, kommunikációs gyakorlatok, buli, városnézés, kirándulások más városokba, és eddig minden programon ott akarok lenni:) Ha az lesz, aminek eddig kinéz...
de csakazértse kiabálom el:)

Az emberek meg kedvesek. A boltban a néni, még ki se nyitottam a számat, elengeddett a bevásárlókosarammal és nagyon szépen, nyíltam mosolygott rám. A buszsofőr meg simán elvitt az egyetemig, mikor mondtam, hogy nincs nálam a bérletem (kaptunk ingyen bérletet és menzakártyát, amit ugyan fel kell tölteni pénzzel, de nagyon günstig.)

---és épp most mutatot nekem a mögöttem ülő olasz gyerek vmi vicces mailt, amit kapott. Eddig nem is szóltunk egymáshoz. Na, ezt szeretem ebben az egészben.

world peace

Bayreuth, Németország

Tegnap

Wien Westbahnhof, pénztár

- Jó napot, egy vonatjegyet kérnék Bayreuthig.
- Az hol van ??
- Németország...
- Oda nem is megy vonat.
- Dehogynem. 10.40-es, átszállás Nürnbergben, úgy visz el.
- Ja, tényleg.

Bécs- Dortmund járat (megáll: Nürnberg)

Tömve volt. Miután kipenderítettem a csajt, aki leült a helyemre, rá kellett jönnöm, hogy a bazi nehéz bőröndöm nem fér el a fejünk fölött (vagy csak én nem akartam sérvet kapni az emeléstől?). Szemmel tartani nem akartam, hogy aludhassak, plusz nem fért el sehol. Ekkor láttam meg a vonat csuklójában (mert van neki olyan) a csomagtárolót (mert olyan is van neki), ahol bedobsz egy eurót, kihúzol egy drótkötelet zárral a végén, ráhurkolod a bőrönd fülére és belehúzod a kötelet a kattanós zárba.
A piktogramok szerint.
Mert hogy az a kötél az istennek se ment bele a zárba akármit csináltam vele, az is biztos.
És akkor...
"... tudja a faszom, hogy a picsába..."
Honfitársaim! Hazám fiai!

Ők is ezzel balfaszkodtak, csak ők nem érték el a bőrönd fülét a kötéllel.
Ez azonnali intézkedést kívánt. Még a büféskocsis bácsit is mozgósítottuk, de nem tudott segíteni. És akkor jött a megvilágosodás. Egymásra néztünk honfitársammal.
Ő: Az ott lenn, az nem a te kulcsod a zárhoz?
Én. Jé, de. Akkor ezért nem ment bele a kötél a zárba.
Ő: Ja, van hozzá kulcs, nem tudtad?
Én: Na és te mért nem fekteted el a bőröndödet, tudod van rajta oldalt is másik fül.
Ő: Jé, fel se tűnt-
Egyszerre: köszi! :)

Állítólag kommunikáció szakos vagyok. Állítólag hatékonyan oldok meg problémákat.

Eger: figyeld az ellipszilont

Nyolc lesz októberben, ikerpár unokatesóim Kristóf-fele. Három napja jön ki, és mutatja nekem a következő sebtiben firkantott műalkotást:

Nincs több mondanivalóm.

^^

Eger: kívánságműsor

Miután napokig ipari szinten űztem a semmit nagymamánál, kipofoztam magam a strandra úszni. Vicc, hogy hol beszéljük meg a soproni barátnőmmel a találkozót? Az egri strandon.
Na, miután szépen leégtünk a medencében és amellett, megkörnyékez bennünket két darab mosolygós leányzó. Van egy percetek? Egy mindig van. Mert az Eger Rádiótól vannak, és kérhetünk számot a kívánságműsorba. Már hogy a viharba ne. Ha nem élő. Nem volt az.
Lehet találgatni, kitől kértünk számot :)
De nem azt adták, amit kértem, hanem a legismertebb és ezért unalomig játszott hatéves szuperslágert. Mikor leadták, ügyesen kivágták azt a részt, mikor mondom a címet.
Húg meg megpistult, mert nem hallotta, mert nem volt rádióközelben. Mi se, de a rádióscsaj mobilját elragadva értesítettem anyámat, hogy hallgassa ám a város ritmusát 20 perc múlva, mert lélekbe'
ott leszek az éterbe'.

(Bocs.)

Kőszeg, Szélrózsa

{testvéri szeretet által vezérelt, szakmaiártalom-gyanús píár-marketingtevékenység mindenki zenei épülésére}

Van ez az országos evangélikus ifjúsági találkozó, amit párévente megrendeznek. És vannak hugiék, akik most az aktuális Szélrózsán zenéltek, ott voltunk. Kicsi terem, kevés szék, sok hangszer. Előtte páran lődörögtek, kezdésre félig voltunk. Aztán azalatt folyamatosan jöttek a hangra, a végére már az ablakban is lógtak.
A végén akárhogy tapsoltunk, nem jöttek vissza meghajlani, csak lemenekültek a színpadról:) Hja, szokni kell a vastapsot.
Mit mondjak? Büszke vagyok.

Itt alant csak zenetáboros baromkodásuk hallható. A zegyüttes még ettől jobb, csak arról nincs videjó;)

Sopron: Tarzan és Dzsén VOLTon

Sopron, VOLT

július 4: 3. nap,
mely egyértelműen a fesztivál csúcsát jelentette minden szempontból.
Koncertek: PASO, Belmondo, Belga, Jamie, Manu Chao, Kiscsillag

A mai nap jellemzésére egyetlen szó alkalmas maradéktalanul: eufória. Nem hittük volna.

Az volt, hogy legszívesebben beértünk volna Kiss Ádámra, de hát az is Red Lounge-os program, nem akartuk nagyon hugit kizárni a dologból, ő meg nem merte megint eljátszani a másikdiákos bulit. Hát bementünk fél hatra, PASO-ra.

Már tartott, mi gond nélkül bekapcsolódtunk, és roptuk végéig. Pedig én kímélni akartam magam Jamie-ig, nehogy a lényegre ne maradjon erőm. Hát nem sikerült, legyőzött a hangulat. Saajnos;)

Ezért muszáj volt elmenni Belgára is, pedig nem akartam. Mert az régen volt, hogy én azokra komolyan buliztam, és akkor az biztos snassz lesz. Snassz volt, de ott voltunk mindannyian, meg az ismerős számok meg… jóvanna, elragadott a nosztalgia, visszatértek a tagjaimba a reppes flegma integető mozdulatok emlékei, és nagyon durván visszamentünk 17 évesbe:) Kritikán aluli volt. De jóvolt nézni, ahogy a többi kedves ismeretlen nagyon vigyorog. Aztán a vége rossz lett és elmenekültünk. Kellett is, ha első sorban akartunk állani Jamie-nél. Akartunk. Vagyis hugi akart, én csak követtem.
…
A koncertről hadd ne nyüffögjek újra. Annyit mondok, hogy volt bennem olyasmi, hogy nyolcadszor már csak nem lesz akkora élmény, meg ismert számok, meg magasabb ingerküszöb fesztivál miatt stb. Tudtak újítani. Meg pesti barátokkal és soproni barátokkal együtt egy kedvenckoncerten, az tud nagyon jó lenni:) Világbéke.

Utána Manu. Törtetünk előre a közönség között, falba ütközünk. Épp kezdünk ugrálni a zenére, amikoris…
…Hé, tőletek kaptunk fasírtot!
Igen, a szakadt gatyás srácok voltak. Aszittük, lehidalunk.

július 5: 4. nap,
mely új mottóval gazdagítja a szállóigék repertoárját, levezetve és egyben keretbe foglalva a voltos eseményeket.
Koncertek: Professor Brinkfunk, Für Anikó+JR, Péterfy Bori

Délelőtt Egészséges erotikát néztünk és youtube-oltunk. (Vagy az előtte nap volt?) Találtunk standup comedyt és heti hetest. Ezen meghaltunk. Egész nap a szervál sanyarú sorsán bánkódtunk és sírtunk. És énekeltük a gyásznépdalt, ahogyan azt H.A. megalkotta. Valamikor este feltaláltunk azért a kempingre is így utoljára.

Red Lounge. Für Anikó Jamie-ékkel. Bevittük a hugit, nem szórakoztunk itt összevissza, ezen ott kellett lenni és kész. De még mennyire. Húú gyerekek, a Fürnek van hangja, a Bereményi tud költeni, a Hrutka meg tud komponálni. Ha ez eddig kérdés lett volna, hát mostantól nem az. Megesett velem az a csúfság, hogy néztem a Fürt meg a vokálozó Schmidtverát, ringatóztunk (nem rángatóztunk) a dalokra és leszartuk a fiúkat. Egy kicsit. Meg kell szereznem ezeket a dalokat, zseniális. Ott olvadoztunk egy órán keresztül és azt se tudtam, hova legyek.

Külön élmény volt az utolsó ráadás szám: Hrutka, Für, Giret, Schmidt. Ének, gitár. De hogyan. Szemérmetlen volt, ahogy becézték a húrokat és zavarbaejtő a beleélés az arcaikon.
Abbahagytam.
Aztán lötyögés, Péterfy Bori a végére. Egy utolsó ugrálás, T. Ambrus párhuzamba állítása egy edzőcipőt viselő pocokkal, fázás, hazautazás.

Miazmás.

Sopron, VOLT

július 2: 1. nap,
melyen egyesül a voltolósok kicsiny köre, beköltözés után pedig megtekéntésre kerül a fesztplacc, ily módon nyakig merülvén a koncertelés bugyraiba
Koncertek: Budapest Bár, Roy Paci, Kispál

A vonat hálistennek megjött 20 perc késéssel. Hazakerül, lepakol, besózva, esz, isz, visszabusz, felbusz, odaér. Tömeg, sor. Bejutási. Nekünk viszont VOLTklubkárty, víájpí kassza, víájpí sor (hol?), víájpí karkötő, jee. Checkpoint, táska letaperol, nó szúróvágó, jessz hatlitervíz. Vihetjük, ollé.
Első koncert: Budapest Bár, megnyitó. Essősor, mert hol ha nem ott, és feszülten várunk. Aztán bejönnek a zenészek, meg számonként a hazai áternátív szcéna művészei. Némethjuci az szokásos, Kisstibi cccsinoss (doromb), a hangulat prímás, a zene szintén, Frenk meg olyan, mint Edith Piaf. Kajakra. Mély tüzű, félig hunyt szemek, laza csuklótartás, ringó csípő. Vagy csőbuzi, vagy nagyon jól játssza, hogy az. ARC. :) A többire is ugráltunk, kezdésnek-bemelegítésnek ideális.
Jó, koncert után kinyomtatott program elő, micsináljunk, hova menjünk? Ahogy ültünk a nagyszínpad kopár szíksarján, fasírtot ettünk és néha vakartunk a fejünkön egyet, odajött két csávókám. Helló, nézzétek, kiszakadt a gatyánk. Szerintetek gáz? Szerintetek trendi? -Tökig fel volt az hasadva, az a valaha volt nadrág. Mire kifejtettük a véleményünket a jelenségről, már ott ültek oszt oltogattuk egymást, részegesfiúk és mi. A honnan jöttetek és ki kinek a húga problematikájának elemzése után hangzott el idei fesztiválunk első maradandó szállóigéje:
- És a szőke szépség hol tanul?
- A Zsékáeffen, egészen múlt hétig.
- (tiszteletteljes részvéttel) Kibasztak???
- Nem, lediplomáztam.

Visítás.
Aztán megosztottuk velük a fasírtunkat. Aztán felcsendült kétszáz méterrel előrébb Roy Paci, Manu Chao trombitása. Erre muszáj volt csávóékat otthagyni a picsába és első sorba előrefutva másfél órán keresztül ugrálni. Spontánkoncert rulz, ez nagyon jó volt!!! Olaszok, táncolva trombitálnak-trombitálva táncolnak, kacsintanak az első sorba, vigyorognak, mi meg fanatizálódunk és ugrálunk a ritka jó trombitás skára/akármire. Végig. Itt legyintett meg minket először a világbéke-érzés, mikor körülnézel és mindenki, ismerős-ismeretlen visszavigyorog reád.
Nem hittük el.

Aztán maradtunk is ott, mert kezdődött Kispál. Körbetelefon minden soproni drágaembernek, hogy holvaaagy, ittvagyokjobbraelöööl, majd feladtuk, mert annyian. Húg előrébb akart menni, mi nem, mert nem volt kedvünk pogóhoz. Aztán mégis. Álldogálunk és pofázunk, és nekem hirtelen olyan ismerős lett a mellettem álló. Simi?????
Ő volt.
VÁÁÁÁÁHTEMEGMIÓTAÁLLSZITT?
Jó, lényegtelen, de ez azért beszarás. Az ötezres tömegben pont egymás mellé... Azért túltettük magunkat rajta.
Kispál amúgy gyenguska volt. Értsd: semmi extra. Azért ugráltunk rá, meg adogattuk a légszörfözőket, mert mundér és becsület. De akkor is.
Aztán elpapírkutyultunk, fájafejem fájaderekam, éhesvagyok fáradtvagyok, mennyünkhaza hazamentünk.

Július 3, 2. nap,
mely a kezdeti izgalmak után szokatlanul, de nem méltatlanul lötyögősre sikeredvén mégiscsak királyságnak bizonyul.
Koncertek: Harcsa Veronika, Frenk, Tátrai Tibor, Nemjuci, Kaukázus, Cypress Hill, Erik Sumo, Pál Utcai Fiúk

Harcsavercsa egy Red Lounge nevezetű sátorban énekelt. Ez olyan, hogy tizennyolcas karika van és elkérik a személyidet. Mert bent lehet dohányárut és alkoholt kapni. (!!!) Mert a fesztivál egyéb területein meg nem, hahaha.
Szóval húg kapott egy diákot meg egy szemüveget és csorogtunk be. Mi bejutottunk, ő fennakadt, mert nem pakolta el a többi iratát... kiszúrták, kibaszták. Nem gáz, elment másokkal máshova, mi meg ott bent aludtunk egy jóízűt a finom jazzre. Ha éppen nem akadtunk ki azon, hogy H.V. nem tud konferálni. Mer’ buta. Mint a tök. De úgy énekel hogy elájulsz, úristen ez hogy fér össze?...

Aztán rájöttünk, hogy mi nem maradunk bent Ganxsta Zolira (jazz verzió!!!!!!), mert Frenk nyomja másutt. A csávó komoly hatást gyakorolt ránk előző napi piafkodásával. Ma is: „Make a sex noise- ah ah ah”- és üvölt, mint egy kéjsóvár riharongy. ARC:)

Aztán noconcept. Viszont rátaláltunk a CIB Bank bódéjára, aminek a tetejére csináltak padlószőnyeges babzsákos ejtőzős erkélyt. Ahol nekünk mindig volt helyünk, mert nem szabadott ott dohányozni. El is töltöttünk ott 2-3 órát, közben át-átnéztünk Tátrai Tiborra (hihetetlen, ahogy jár a keze a húrokon) meg Nemjucira (hát nem is), meg Kaukázusra (nem győzött meg), meg Cypressre (egyenesen szar).

Aztán éjfél lett és kezdődött Erik Sumo. Gyerekek, zseniális. A Harcsa itt hálistennek nem dumál hülyeségeket, csak teszi amihez ért, meg ott van Tövisházi Ambrus barátunk, aki jóóóó. No meg Kiss Erzsi. Hogy az mekkora egy ceremóniamester, azt elmondani nem lehet. Jútyúbon visszafogott, itt meg üvölt mint a sakál és egyszerűen kurvajó. Amúgy jazzt játszanak, alternatív módon és én szimplán elvesztettem a józan eszemet. (Pedig nem is voltunk beszíva, mint körülöttünk mindenki.) Komoooly.

Aztán átnéztünk puf-ra, bementünk, lecsekkoltuk, megcsillan-e a fény a Lecsó koponyáján, majd mikor konstatáltuk a tényt, kifordultunk a helyről (nem emiatt) és hazakocsiztunk.

Sopron, festőterem {updated}

Dalí-kiállítás van nálunk még hatodikáig. Amire naná, hogy el kell menni, olyan nincs, hogy megpattantfestőkedvelő kultúrhajhász marica ne merüljön alá a kilapult órák és fogpiszkálólábú óriás látomáselefántok enyhén beszívottgyanús világába.
Mentünk be a bejáraton (mi, a Bund,) és éppen odaértünk a pénztáros-jegyszedő nénikhez, amikor két ámber fordult hozzánk. Egyikük egy szemceruzát markolt harrypotteres kéztartással és elkezdte magyarázni, hogy ez segíthet nekünk abban, hogy ingyé' bejussunk a kiállításra. Nem értettük. Merthogy csak ki kéne magunkat mázolni úgy, ahogy a plakáton. Márhogy azon a plakáton? Aha, és bajuszt, naturalmente.
Hm.
Barátnők nem éppen úgy álltak, mint aki mindenáron fekete szőrzetet szeretne rózsás orcájára applikálni. Viszont kacsintottak egymásra, hogy na majd...
És ha én megcsinálom, ők is ingyen bemehetnek?
Természetesen. Hogyne, hogyne.

Ezer szerencsétek, hogy kilenc évesen török basának öltöztem farsangon.
Akkor még nagypapám rajzolt nekem bajusz-szakáll kombót, most én próbálkoztam hasonlóval. Lehetett volna kackiásabb is... na ez van, ezt kell szeretni. A két ember szerette.

Meg hálaisten könnyen le lehetett mosni. Utána pedig gátlástalanul műélvezni.
Ez az ember, én mondom nektek, nem volt normális. Ez hülye.
Hasonló hátast eddig Hundertwassernél és Van Gogh-nál sikerült dobnom. Ez az, amikor állsz, és nézed a képeket, színeket, formákat, és nem akarod elhinni. Félelmetes, mikor úgy érzed, hogy átjön a mondanivaló. Legalábbis valami átérzésféle környékez meg. Ránézel, és: aha, szerintem is. Persze az ember honnan tudná. (Lásd Arany János és "gondolta a fene"...) De úgy érzi, mintha.
Az már csak hab a tortán, hogy két napja kezdtem el újraolvasni az Alice Csodaországban-t. És mi van a galériafalon? A Dalí illusztrációi a könyvhöz... Leültem.
Hát meg az egész szimbólumai, a kifejezésmód... minden egyes kép előtt újra meg újra meg kellett állapítanom, hogy a pasi a) egy zseni, b) egy elvont aaalat, c) igaza van. Ez hülye.

Budapest: félévi szám-vetés

• 2. évfolyam, 4. félév, 33 kredit
• 4 és fél hónap szorgalmi időszak- ebből kb 28 napon tényleges (valamilyen, bármilyen) órai részvétel
  
• 7 vizsga
  
• 7 hét szakmai gyakorlat
• 5 hét fokozott arousal után 1 db társszervezett kiállítás
• 15 színházlátogatás
• 0% alkohol
  
• 16 mozifilm
• 13 koncert, ebből 7 "egyféle" (és még hátra van a VOLT...)
• 3 magán- és tizenvalahány belső idegenvezetés (nem végleges)
  
• 1 elszenvedett bűneset
• 0 mg nikotin
  
• kb 40 leúszott km
  
• min 1200 legyalogolt km
• 14 kikölcsönzött könyv
• 8 megvett könyv (új ill antikvár)
  
• 6 hazautazás
• 8 l kakaó, 2 l kávé, 9 tábla csoki
• kb 97 túró rudi
• 1 db saját születésnap
• min 3600 eltelefonált perc
• túl kevés levezetett km
• 8 megismert-megszeretett új együttes
• 34 új zenei album

és még folytathatnám

Budapest- a hónap bölcsessége

"Ha az, akinek van csöcse, de nincs agya,
megmutatja a csöcsét annak, akinek nincs csöcse, nincs agya, de van szeme,
akkor annak, akinek nincs csöcse, nincs szeme, de van agya,
nagyon sok pénze lesz."

Aranyigazság:)
Nem én találtam ki.

Viszont ezért nagyon szeressük azt -két s-sel-, akinek nincs csöcse, nincs rendes fogsora, de van humora. Ilyen. Meg amúgy egy irrdatlanulbeképzeltfasz -két r-rel-, de van gitárja és egyébként is egy zseni. Mondjuk erről speciel nem tehet.
;)

BudapEstikérdés

Ha odamenne hozzátok egy lúzercsávó az Oktogonon, hogy vidéki, nem ismeri ki magát, most lopták el mindenét, és küldözgetik a rendőrségtől népjóléti hivatalba és nem tud hazajutni mert olyan szerencsétlen stbstb- adnátok neki pénzt?

Még mindig ugyanaz

Hogy keltem föl? Zengedezéssel a fülemben. Most meg tanulnom kéne, de még annyira a tegnapiak hatása alatt vagyok, hogy muszáj valamilyen nyilvános fórumon kiereszteni a szívszorulást. Gyerekek, kóválygok. Ez...

Ez más volt, mint az eddigiek.
Eddig ugrabugrálás volt, húrok közé csapás, oszt uzsgyi, lehet élvezni a fenenagy örömködést, the moment's here and now, take it and run, reach for the sun.
Most üldögélés volt. Tompa fény. Ahogy a kéz a húrhoz ért, előtört a zengedezés.
Ültünk, vittek a fából, fémből, húrokról előkúszó-felszakadó hangok. Átrezegtek az egész termen, bekúsztak minden zugába, körülzengett mindenkit a hangszerek dalának és az emberi ének összefonódó harmóniája. Táncoltak az ujjak, ülve ringtak a testek, lágyultak a tekintetek, simultak az arcvonások.
Aztán hopp, megszakadt a varázs. Egy kacsintás, egy huncut szájzug-rángás, és ahogy gyorsult az ütem, úgy erősödött a taps és szélesedett a mosoly. Hajrázással az eufóriáig, ugrálás nélkül. Mindenhol üdvözülten csillogó szemek, szinte már tapintani lehet a jóérzést. Tenyér nem marad az ölben, és jól van ez így, mert elképzelhetetlen, mi lett volna, ha nem vezethetem le a kapott elmondhatatlant. Talán szétfeszít a kavargás, vagy átizzom, mint a villanykörte szála.
Aztán már minden mindegy, jön egyik dal a másik után, szívszorulást vált örömünnep. Az ember hol szívdobogva nyeli a könnyeit, hol nem bír magával egy ültő helyében. Repes a szív, lebeg a lélek, soha ilyen öröm nem volt még a befogadás. A fiúk fürdenek a katarzisunkban, töltekezünk egymásból, ők és a közönség...
... a vége: visszatérés, vidámság, hála, sugárzás. És taps, sokáig.

Nehéz az ocsúdás, hangfoszlányok emlékei kísértenek most is.
Legszívesebben ezt itt mind fölpakolnám a fórumra, hogy tessék, ezt művelitek velem:) De nem megy. Oda csak fölösleges hülyeségeket tudok írni valahogy. De talán nem is baj, jól van ez így.

Jól van na, először voltam ilyen csendesen.
Na kész, befejeztem, most jobb. Igyekszem a lehető legkevesebb ilyet postolni, de ezt most kellett.
Talán kedvcsinálónak megteszi? 21-én lesznek a Gödörben, szóval gyertek el! :)


Anyám mondá
"Hát ez a koncert... ezen tíz évet fiatalodtam. Nem is kell ide botox, kisimít ez!"

Budapest, igényesmulatóhely

Itt van Mama. Mivel leánya (a hegy) nem tudja/bírja hazatolni a képét egész júniusban, ő (Mohamed) úgy döntött, megoldja. És ha már voltolyankedves, meghívtam egy előre nem betervezett Jamie-re nem minden önérdek nélkül ;)

Háááááááááááááááááááát. Gyerekek...
Ők is ültek- mi is ültünk, asztalkák- italszürcsölés, zenélés- vigyorgás. Bensőség.
Olyan kis finoman, pontosan, szépen. Váltakozva némi szolid, ám tisztességes bolondulással, amire meg kellett néhol lebegtetni a hajkoronát.... :) Az ember nem tudja néha, sírjon-é avagy nevessen.
A biztonság kedvéért felváltva alkalmaztam a kettőt.

Többet egyelőre nem tudok írni.
*sóhaj*
^^

Ugyanott: fesztivál és komédia

Tenyeres-talpas, igénytelenül öltözött nő. Őszbe forduló, derékig érő haj, amit lila pomponos hajgumi fog össze úgy-ahogy. A maca pórázán egy szemüveges, halkan-szólok-azt-is-alig srác bazinagy fényképezőgéppel. Tört, de érthető német beszéd, erős szláv akcentussal.

Bifór
- Jó napot, nem lehetne azt csinálni, hogy mielőtt kezdődik, felmegyünk a párommal és lefényképezzük a lépcsőházat?
- Jó napot, az a helyzet...
- ... tudja, annyi ember van itt mindenfelé és utálom hogy összevissza mászkálnak és belefutkosnak a képbe. Gyűlölöm ezt a sok embert. Na, megengedi?
- Sajnos nem engedhetem (mosoly). Vezetés előtt senkit sem engedhetek be, sajnálom. A vezetés alatt bőven lesz alkalmuk fényképezni, amennyiben vásároltak fotójegyet.
- Perszepersze, vásároltunk, mit képzel, hogyne vásároltunk volna. De vezetés alatt ott lesz az a sok ember és.... ahhhrg. Hadd fényképezzünk már előtte!
- Nem (mosoly). Sajnálom.
- Dehát nem hiszem el, miért nem? Hiszen még senki sincs itt! Vígan végeznénk a kezdésig!...
- Nem lehet (rendületlen mosoly). Én szívesen engedném, de tiltja a szabály és a szerződésem, sajnálom.
- (csúnya, vészjósló, villogó szemű tekintet)
- ... Tudja mit? Megígérem, hogy a vezetés végén, amikor már mindenki lement, lefényképezhetik a lépcsőházat, jó?
- Az nem az igazi...

Közben
- És, mint már szó volt róla...
- ...miről volt szó? Megismételné? El voltam foglalva a fényképezéssel és nem hallottam.
- Sajnálom, kértem Önöket már az elején, hogy ne maradjanak le. Most is kérném, hogy maradjanak itt, mert feltartóztatják a csoportot.
- (persze csakazértse)

Áftör
- És itt van még egyszer a lépcsőház. Tessék, lehet fényképezni.
- Ááááááh, rrremek.
(...)
És van ezen a helyen valami szobor Sissiről?
- Persze hogy van, mutattam is.
- Mi? Mi az hogy mutatta? Én nem láttam semmi ilyesmit!
- Persze hogy nem, mivel ott is végig fényképezett. Ha velünk tartott volna, láthatta volna Ön is.
- Akkor mutassa meg nekem most!
- Sajnálom, nem mehetünk vissza, a vezetés véget ért. Kérem, jöjjenek le velem a kijárathoz.
- Na ide figyeljen. Nekünk ma van a nászutunk. És SZERETNÉNK MEGNÉZNI A SZOBROT.
- Megnézhették volna, hogyha nem szakadnak le fényképezni...
- Dehát nem is mondta előre, mire számítsunk!
- Mivel Ön sem mondta előre, mennyire érdekli a szobor.
- Nem ezért! Maga jobban szerette a többieket! Végig hozzájuk beszélt, nekünk meg hátat fordított!!!
- Én ezt máshogy látom, ne haragudjon (mosoly, többi csoporttag helyesel).
- Akkor mért nem tudok a szoborról, azt mondja meg?
- Mert nem volt ott, amikor kellett volna...
- Ezért kérem, mutassa meg!
- Nem tehetem. Tiltja a szabály, hogy visszamenjünk. Viszont ha ennyire érdekli Sissi, tudom ajánlani a kastélyát Gödöllőben, ott rengeteg szobrot talál.
- Az engem nem érdekel!! Oda nem tudunk elmenni! Nekem ez a szobor kell!!!
- Sajnálom, nem tehetek semmit.
- Ahhhh, maga engem diszkriminál!!!! Maguk mind egy követ fújnak! Semmire nem tartom magát! Kein respekt!
- Viszontlátásra (mosoly)!
- (habzó szájjal jobbra el)

Epilóg

A maca még elment a kasszához és a turistashopba is majrézni a szobor miatt. Pechjére nem tudtak németül és engem hívtak fordítani...
Amúgy tényleg nem mehetek mindenkivel oda, ahova ő akar és tényleg tiltják is nekünk. És másnál sem teszek kivételt. És idő sem volt rá, mert már zártunk.

Budapest, magyarállamioperaház

Előtte el kellett menni úszni. Mert. Valamivel muszáj volt levezetni. Meg aludni se tudtam úgyse.
Szóval izmok megacéloz, tüdő kitágít, habokból kibukkan, megszárítkozik, újjászület--ne. Szeretnéd, mi? Na de hát, mi ez a lanyhaság, csak keményen. Nagy levegő, mellet ki, hasat be, menet indul egy-kettő, célobjektumig meg se áll.
Van itt ám (ön)fegyelem, jó korán odaértem (annak ellenére, hogy legszívesebben szűkölve futottam volna az ellenkező irányba). Ilyenkor az első számú szabály: ne hagyj időt magadnak a parára. Zum Befehl, igenis, értettem, kérdezgettem, kitöltöttem, röhögcséltem, futkorásztam, megbeszéltem, ettem, ittam, átöltöztem, és hipp-hopp eltelt fél óra, itt is volt a csoport.

A vesztőhely.
Az oroszlán kitátott pofája.
A halál torka.

Nyolc nyugdíjas német biciklista plusz csoportkísérő.
Brrr.*
Itt álldogáltak oszt pislákoltak szerényen.
Marica meg odamegy, kéremkövessenek, és apa, kezdődiiik. Irány a kiismerhetetlen labirintus.

---innentől már jó volt, csak be kell szereznem egy karórát, mert mobilon időt nézni kicsit gáz. (De úgy cseleskedtem, hogy nem vették észre;)) Amúgy is aranyosak voltak, annyira lekötötte őket az ópernhausz szépsége meg az én dajcsspráchém (az egyetlen, amiről nem tehetek, a többi az én bűnöm:)), hogy fel se tűnt nekik az első 5 perc bénázása. Legalábbis nem mutatták.

Kiléptem a Labirintus kapuján. Szétnéztem. Az égen ugyanazok a csúnya felhők, kicsit szemerkél. Az autók hasítanak az Andrássyn, némi nyirkos szellő borzolja az útmenti hársfák lombját. Elcsetlek az Oktogonig, felbotlok a villamosra, leszédülök a Jászain. Rátalálok a Duna-partra, ott a sziget, a híd meg a világörökség egyéb részei hátul.--
Láttátok az Arany Ászok-reklámot, amikor a csávó segít megtolni a csajszi kocsiját, és ettől annyira megörül magának, hogy ott terem egy egész riói karnevál? Na, elindultam a Duna-parton, és egyszerre kezdett el rikoltani Tom Jones, zengedezni Norah és bolondulni Jamie&Robi (naná, hogy a Hole-ra;)).
Hehh.

marica szív tűzkeresztség
___________
* Nem mintha én még eddig sose, sőt, de akkoris. Én se értem. Node ez már azóta történelem:)

Budapest, álmatlan éjszaka után

Téma: Megtaláltam az irataid
Feladás dátuma: május 30., 11:04


Hello ma hajnalban megtaláltam az irataidat és a kulccsomódat, elvigyem a címedre vagy eljössz érte a Rxxxxx Utca 2-ben lakom kb 10-15 percre -tőled ahogy néztem. De mivel most dolgozom csak úgy 3 körül leszek otthon vagy egyenesen mehetek oda hozzád.

Hívj fel ha úgy jó és a telefonod megvan még vagy írj ide.

Tel.: 30/xxxxxxx

Üdv.: Zsxxxx

Szerencséd volt.


Szerencsém volt.
Miután végigpattogtam azon a maradék hajnalt, hogy mikor hova kéne menni (rendőrség újra, zárcsere, környék végigkutatása), el is mentem mindenhova és elintéztem mindent amit akartam. Zár kicserélve, közös képviselő informálva =riasztva, biztonságérzet úgy-ahogy helyreállítva. Erre jön az iwiw-üzi.
A csávó kap egy pezsgőt:))
Én meg talán mégis hazatalálok ezen a hétvégén.

Budapest, éjjel egyedül hazafelé

Nem fikció

Sértett 00.30 perc körül szállt le a Lehel téren a 950-es buszról, és elindult hazafelé. Félúton lépteket hallott, melyek egyre közeledtek. Egy idő után megállapította, hogy ketten vannak, mivel beszélgettek egymással, de nem értette, hogy mit. Az utca üres volt, az idő derűs, +18 fok, mesterséges fényvilágítással. A léptek gyorsultak, sértett szintén szaporázta lépteit abban a reményben, hogy hamar hazaér és nem igazolódik be gyanúja, miszerint bűnelkövetési célból követik. Azonban röviddel azelőtt, hogy hazaért volna, az elkövetők (két 17 év körüli fiatalember) utolérték. 00.45 perc lehetett ekkor. Egyikük megragadta a sértettet jobb karjánál fogva, másikuk a bal oldalán lévő válltáskát próbálta elragadni. Mivel a sértett a táskát hóna alatt erősen magához préselte, ez nem sikerült. Két további sikertelen próbálkozás után az, amelyikük eddig jobb oldalát fogta, hajánál fogva lerántotta a sértettet a földre, úgy hogy az térdre esett. Innentől az egyik fiú maga felé húzta a sértettet, a másik pedig ki próbálta tépni a táskát a kezéből, ami pár másodperc múlva sikerült is. Ezután azonnal elengedték a sértettet és futva elmenekültek, bekanyarodva az első mellékutcába.
Mindeközben az elkövetők rövid tőmondatokat kiáltottak egymásnak illetve az "add ide, add már ide bazmeg" típusú mondatokat a sértettnek. Szóbeli vagy egyéb fenyegetés illetve komolyabb bántalmazás nem történt.
Sértett megjegyzi, hogy erőteljes kiabálására semmilyen reakció nem történt, a dühös-kétségbeesett "hülye faszfej gecik, hozzátok vissza a táskámat bazmeg" mondat még sikert is aratott az elkövetők körében.
A bűntény következtében a táska és az abban lévő értékek, úgymint készpénz, mp3- lejátszó, lakáskulcs, iratok (személyi igazolvány, lakcímkártya, bankkártyák, vezetői engedély, TAJ-kártya, adókártya, bérletek, olvasójegyek, diákigazolvány), határidőnapló stb. képezi a keletkezett kárt.

Idáig tartott a helyszínelés meg a feljelentés meg a jegyzőkönyvbe vétel. A gyatra-homályos személyleírásom nem feltétlenül segíti a rendőrség munkáját, a kis rohadékok legyenek boldogok a személyenként kábé 3500 "megkeresett" forintjukkal, én viszont járkálhatok hivatalból hivatalba. Anyagi kár elhanyagolható, alternatív költségek az egekben, várható egészségügyi/pszichés következmény max egy gutaütés a méregtől. Bankkártyák letiltva, zárcsere és gázspray beszerzése holnap. Vagyis ma.

Budapest, még mindig

Zéhára való elmélyült (muhaha) tanulás. A pontos idő 19.56, teló csörög. Szia Marica, hol vagy? Miért? Mert rád vár mindenki.
Hoppá.
Az idegenvezetés este nyolctól.
Én tizenháromker, ők kilker.
Ocsúdás+ fejvesztett körbekörberohangálás 1 perc, felöltözés 2 perc, ház elé nyargalás 1 perc, taxifogás 30 mp, út ideje 12 perc. Meglátni a célállomást: felbecsülhetetlen.

Odaálltam az összeverődöttek elé, rájuk néztem, és abban a pillanatban mindent elfelejtettem. Hogy meghúztak, hogy egész nap duzzogtam, hogy semmi se sikerült. Tabula rasa. És meséltem. És hallgattak. És ennyi.
Ennyi kell nekem, gyerekek.
^^

Budapest (még egy ideig)

A tények:

1. Adva vagyon egy ösztöndíjas nyári egyetemi kurzus Bayreuthba. Megítélve, nekem. Szeptemberre. Ennek a megpályázására ment rá két hónap az életemből előző félévben, nem akart simán menni a dolog, szóval megszenvedtem érte. Éjjen.

2. Továbbá adva vagyon egy programszervezős-tolmácsolós-kísérgetős, összesen többhónapos munkalehetőség, nekem. Marha érdekes, testhezállónak tűnik, lelkesítő kilátások. A program megvalósul: szeptember folyamán. Éjjen.

3. Dilemma. Németország, érdekes kurzus, sok külföldi arc, buli, satöbbi, meg sokat feccöltem bele, most mondjam le??? Illetve: érdekes meló, lehetőség, kárrier, jó esetben kapcsolatok, ilyesmi. Most ezt hagyjam elúszni???

4. E-mail a német ösztöndíjbizottságnak tegnap, probléma vázolása, bátortalan kérés másik kurzusra való átjelentkezés ügyében. Várható reakció: a) nem válaszolnak, b) válaszolnak, de későn, c) akkor is kiröhögnek és elküldenek az anyámba.

5. Elhatározás: ha 3 napig nem jön válasz, lemondom a melót, dolgoztam idén eleget, legalább majd pihenek, ki tudja mikor jutok ki Németo-ba legközelebb, stb. Beletörődés.

6. E-mail a német ösztöndíjbizottságtól ma: "Az Ön átjelentkeztetése az augusztusi kurzusra sikeresen megtörtént."

Bazmeg.
Bazmeg! :D