petőfirádió, időjárásjelentés- avagy miért jó rádiózni tanulás közben

"Aki napsütésre vágyik, az lője ki magát a sztratoszférába, a felhők fölött mindig derült az ég." :))

Ezért a mondatért megérte ma fölkelni.
Yes.
Yes.
YES! :D

miköze?

Valami minősíthetetlen infó-szakbarbár tétova elegyet, amit csak a kábé minden kósza fogalomra ráhúzott "információ" kifejezés tart össze... nos, algoritmusostul, ciklikusságostul, egyéb borzadályokkal megspékelve ezt kéne nekem bevágnom a másik tárgy mellé, 34 óra múlváig.
Márpedig én most alszom.
A legtrágárabb jelzőkkel szeretném illetni ennek az agymenésnek a kitalálóját.
Minősíthetetlen így önmagában is, nemhogy a kommunikációval összefüggésben (milyen összefüggésben?).

Illetve csak semmi rinya. Voltak, akik 20 éve történelem szakon "Mátyás kora" címszó alatt pecséttanból vizsgáztak;)
Kibírjuk, nevetve. Most kínunkban, utólag szívből.
Előre.
Az ágyikómba.

hommage à nemzetközi tanulmányok

-msn-beszélgetés nyomán-

-Na és mi a helyzet a lengyel külpolitikában?
-Ó, hát te le vagy maradva. 2008 nyarán, ugye, neutrális helyszínen való tárgyalások után kölcsönös megnemtámadási szerződést kötöttünk.
-...be is tartottátok?
-A legszigorúbban, sőt, hazatértünk óta mindenfajta diplomáciai kapcsolatot megszakítottunk.
-Akkor nem is létesítettetek közös Barátság-gázvezetéket? :)
-Nem is volt rá esély. A nagy távolságok miatt a lefektetés nem lett volna költséghatékony. A beruházás mértéke jelentősen meghaladta volna a várható hasznot, ami kormányaink egymásra mutogatásával végződött volna. A helyzetet sikeresen felismerve szerencsére időben sikerült semlegesítenünk a várható katasztrófát.

Asszem, ez így utólag teljes mértékben igazolta magát:)
^^

8 óra pihenés

Asszem, meglesz a hármas. A bele(nem)fektetett munkához viszonyítva a lehető legjobb eredmény.
(Hol van már az érettségikor 2 hét alatt 6 kilót fogyó kisvirágszál...?)

világbéke

demotivált

Na, ilyen se volt még, hogy a célegyenesben lesz elegem. De ez az anyag pont úgy közelíti meg a marketinget, ahogy az engem pont hidegen hagy. Görbe meg sok táblázat, vég nélküli besorolások és kategóriák. A hideg kiráz. (Az érdekes részén már rég túl vagyok...)

Szóval 5 órával ezelőtt fölkeltem, hogy most vizsgáig összerakjam, amit a tegnapi nap folyamán 600 oldalon elolvastam. Jelentem:
1. semmi lényegeset nem tudtam felidézni abból, amivel tegnap foglalkoztam,
2. totális apátiában lapozgatom a jegyzeteimet.

Szerintem vizsgáig lefekszem aludni.
píszenláv

nagy az Isten állatkertje, alacsony a kerítése

Két gyöngyszem, mai termés, még meleg.

Helyszín: Budapest, négyeshatos (kombínó!)

[erős, cigiszagú-borízű női alt]
"...és erre mondom neki, Béjla, te már nem szeretsz. Dehogynem, mondja ő, dehát hogyne szeretnélek, Editt. Igen persze, mondom én erre, akkor meg mit keres ott alattad az a tizenkilenc éves ribanc, azt mondd meg..."

[40-50-es, szemüveges, öltönyös üvölt]

"Nem, tudod, az nem hat. ... Ne hülyéskedj, amikor nekem volt szélgörcsöm, kiütött az Espumisan! Viszont a Rennie Deflatine az nagyon bejött. Új még a piacon. Egy nagyot ............-tam és vége is volt. Hogy mondod...? Betűzöm: Róbert-Ernő-Nándor-Nándor..."

gyanús a páciens, doktor úr

Agyhalott vagyok a sok marketingelmélettől. Ami -és most kapaszkodjatok:- ÉRDEKEL. Engem. Én se hittem volna, ne bámuljatok így. Csak nem derült ki, mert sose jártam be:P

Annyira készen vagyok, hogy a holtponton felhívtam anyámat és vagy 50 percen át vihogtunk gyakorlatilag a semmin. (Ja nem, az a teljes beszélgetésidő, ebből a tisztán rötyögésre fordított idő olyan 15-20 perc... de akkor is!) Illetve én vihogtam, ő meg rajtam röhögött:) Jahahaj, de nagyon leépültünk egymástól.

Meg az egyik kedvenc, utóbbi időben méltatlanul hanyagolt blogra is föl kellett menekülnöm a tananyag elől, és a könnyeimet törölgetve jöttem le onnan. Édes istenem, hát muszáj engem a szívelégtelenséggel kombinált rekeszizompanaszok felé sodorni? :)
(Mitől van ez? Mittudom. Vízkereszt. Vagy amit akartok.)

Ha így folytatom, még a végén le is nyomok vmi páleszt, mintegy megkoronázva a mai napot:) Na jó, nem. Még a végén lerészwgedem, amit soha nem bocsátanék meg magamnak.

sok hű meg ha és még több vááá fulladt itt most dadogásba

Túl egy vizsgán és egy unexpected csúcsélményen. Olyanon, hogy utána pár percig reszkettem a rám szakadt mondatok igazságának súlya alatt.

Milan Kundera: Tréfa

Kötelező. Ezt hívják kulturális élménynek? Nem, várjál... Hogyan- hogy hívják az olyat, ami egy világrendet tesz benned helyre, mindezt alattomosan, hogy csak az utolsó oldalakon döbbensz rá? Jobban, mint Márainál és jobban, mint Márqueznél? Úgy, hogy azt hiszed, hogy most megint sikerült megragadni valamennyit az élet pofátlan és fölényes bonyolultságából? (Bölcsészsál, mi?)

Erre igazán nem számítottam. Azt hittem, könnyedebb lesz, erre odahajít nekem egy marék epifániát, nekem meg ahogy kapnám el, jó hogy nem tépi le a karom. Nevet adott olyan eddig kimondatlan sejtés-gomolyagoknak, amik már régóta ott hányódtak lelkem zugában a félhomályban. Ez meg itt simán rátette a kezem a villanykapcsolóra, amiért vaktában tapogattam. És most, hogy felkattintottam, kiderült, hogy ezek az amorf porcicák voltaképpen

Ráadásul pont most.
Pont most végzett töredezettség-mentesítést lelkem merevlemezén.

Izabella

Izabella, te kövér nő, megőrjítesz te drága.
Te vagy a férfiak egyetlen igazi nőideálja.

Izabella, te kövér nő, lezabálom a rúzsodat.
Én meghalok -ha úgy akarod- a tűsarkaid alatt.

Bele fogok dögleni a nagy-nagy örömmámorba,
míg orgazmusaink csúcsain azt üvöltöm: trallala.

Melleid tengerének én leszek a kapitánya,
emlőidet szopogatva utazom a másvilágra.

Krémes sütik és tejszínhab, szirupos, édes mámor.
Cukros zselatin, aszpik, dzsem folyik kifelé a számból.

Zsíros, kocsonyás hústornyok, sonka oldalszalonna,
kolbászok lágyan siklanak majd egy-egy testnyílásomba.

Izabella, te kövér nő, megőrjítesz te drága.
Te vagy a férfiak egyetlen igazi nőideálja.

Izabella te kövér nő, lezabálom a rúzsodat.
Én meghalok -ha úgy akarod- a tűsarkaid alatt.

A sarki henteshez betérek: Kérem, darálja csak le a szívemet!
- mert húspogácsákba akarom sütni az igazi érzelmeket.

Óh, drágám rágd meg a szerelmemet, falatozz belőlem újra,
s ha megemésztettél -a beleid mentén- eressz a hűs habokba.

Izabella, te kövér nő, megőrjítesz te drága.
Te vagy a férfiak egyetlen igazi nőideálja.

Izabella te kövér nő, lezabálom a rúzsodat.
Én meghalok -ha úgy akarod- a tűsarkaid alatt.


Nem én írtam. Azok a hülyék ott az előző posztból.

Vad Fruttik: Kicsit lassabb

Nem lassú szám. Semmi nyál.
Először olvasd el, majd alatta hallgasd. Kicsit ratyi a minőség, de hallgatható.

"Egy szobanövény levelei között
tejfehér fény szűrődik át.
Ülök a kanapé szélén,
és nézem az asztal sarkát.
Jókedv a levegőben,
és szépen süt a nap.
Olyan puhán érzékelek.
Egy kicsit minden lassabb.

Egy kicsit minden lassabb.

Oly távol vagy most tőlem,
valahol a szőnyeg peremén.
Húzódj közelebb hozzám,
hadd hódítsalak meg én.
Kérlek ne légy szégyenlős,
tudod, hogy nem vagyok nős.
Lágy édesség vár rád,
mikor csókra nyílik a szád.

A zene egyre klasszabb.
Egy kicsit minden lassabb.
Az ízek finomabbak.
Egy kicsit minden lassabb.
A kedvem remek, és a vérem
-egy kicsit minden lassabb-
hevesebben pezseg ha a szíveden a szívem."



Szerintem szemtelen. Sőt, dögös. Rrrrrrrrr :)

[Update] Ez szól most, ritmusra teregettem az ágyneműt. Épp egy lepedővel roptam, mikor jött a "tudod hogy nem vagyok nős" -sor. Pont éppen kiráztam a lepedőt, és erre nem kirepül belőle végszóra egy fekete bugyi?
Kicsit sem stílszerű.

részlegesen részegesen

langy esőben, tömör ködben,

hót részegen, mély gödörben,

szilveszternek nehéz napján

négykézláb az árok partján

átölelem a világot:

boldog újévet kívánok!

--Majdnem, csak baráti társasággal, ötödik emeleten, négykézláb meg csak amíg a lábam alól a másodperc törekéke erejéig kicsúszott talajt vissza nem parancsoltam. Köd meg valszeg nem volt, mert látszott a tűzijáték. És nem hót, csak kicsit.
Azoktól, akiket telefonon, sms-ben és e-mailben ok nélkül zaklattam, ezúton kérném szíves elnézésüket. Ne fojtsátok el a vigyort a bajszotok alatt, én se teszem:)

Köszönöm a szép szilvesztert, kedvesbarátaim!
És mindenkinek olyan frenetikus 2009-et, amilyen az én 2008-am volt:)

2009, új

Óh, gyerekek. Hát megvolt. Berúgtam kicsit, kijózanodtam kicsit, most meg mindjárt hazamegyek. De jó volt. Ideillő. A többiek lassan alszanak. Boldogot. Ha ez olyna lesz, mint az előző év, akkor ................................

az exhibicionizmus bukása az intimszféra diadala.

Egyébként meg mekkora szemétség ez a blogos dolog.
Akikről a leginkább írnék*, azokról nem tudok, mer olvassák. Illetve nem tudom, de lehet. Könnyen.
Párszor már ráfáztam.
Eh.
^^







_____________________
*Akikről a leginkább írnék, természetesen nem régi barátok és leggyakrabban ellenkező neműek. :P

höööööö (Fertőrákos)

Az idei karácsonyi szünet filmnézős. Amit ajándékba vettem, meg amit ajándékba kaptak. Azokat nézzük, meg még ami a tévébe megy.
Ma éppen Sörgyári capriccio, miszerint Menzel-film. :) És hogy teljes legyen a fíling, papa vett háromféle cseh sörremeket, és azokat kortyolgattuk elfele film alatt, hehehehehe. Hullámban a billentyűzet. No de mint tudjuk, két dolgot lehet csinálni némi alkohol után kifogástalanul: sms-t írni és .... ... ... blogolni. Na jó, meg egy harmadikat is.
De azt csak másoktól tudom. >:)

Még jó, hogy írásban lehet artikulálni. :D
Jóvan, jóvan, abbahagytam.
Boldog ünnepeket!!

Betrunken zind die Eizenbahneeeeeer,
zu Fuß gééhen die Mitfáhreeeeer.
Dunkel iszt, zéhen nichxts,
come on baby light my fájeeeeer!

Berúgtak a vasutasooooook,
gyalog menneeeeek aaaz utasoooook.
Sötéééééét vaaaan, nem láááátooook,
Gyere babáááám, gyújcsá láááángooooot!

wörld písz ;)

merikriszmesz

Egymást szeretgetős, ajándékpapírtépős, fadíszítős, degeszre-evős szép Karácsonyt nektek, akik néhanapján feltévedtek ide :)

És nektek is, akik nem, de szeretlek benneteket^^

még mindig nirvána

Szép, meleg, tompafényű, relaxzenés környezetben teakortyolgatással egybekötött vízipipázás után (cseresznyés dohány!! :)) konstatálni, hogy a mellékhelyiség tiszta, jóillatú és kifogástalan, felér egy karácsonyi ajándékkal.
Azért más napokon is visszamegyek, hogy lemeózzam.

Fertőrákos: no comment

Állok a zuhany alatt, benyit Húg. Már a fürdőszobába, nem a kabinba.
Aszongya, ezt nézd meg, milyen.
Kinyitom, nem látok, mert semmilyen éleslátóeszköz nincsen rajtam éppen.
Majd közelebb jön, mondja ő.
Visszacsukom, várjál, mondok, addig megmosom a jobb lábamat.
Mire ő: Mér, attól látni fogsz? ...

Sopron: nirvána

1. Édeshúgom elsőbáljára készülődni jó dolog.

2. Álló nap szendvicseket gyártani és szalvétákat hajtogatni a karácsonyi világzenére jó dolog.

3. Édeshúgom elsőbálját végigvihogva nosztalgiázni az 5 évvel ezelőtti sajátomra jó dolog.

4. Szembesülni azzal, hogy édeshúgom barátja egy végtelenül normális ember, jó dolog.

5. Bál alatt összetegeződni a volt magyarfakt-tanárommal jó dolog.

6. Az élet komoly és értelmetlenül vicces dolgait feszegetni az ő végletekig extrovertált, jótékony közléskényszerrel megáldott, tőlem 9 évvel fiatalabb leányával jó dolog.

7. Találkozni és jól elhülyéskedni-beszélgetni kölyök-önmagam egykori plátói szerelmével, konstatálva csendben azt, hogy azóta bizony egy évtized telt el, jó dolog.

8. Mindezek tudatában lubickolni a jóérzésben, figyelve a jóféle vörösbortól el-elakadó beszédű édesapákat, büszkeségtől csillogó szemű édesanyákat, igyekezettől el-elbotló, de vígan táncoló már alig ismerős tizenhat éveseket, kétrét görnyedni a felnőttek szókincsét használó, vadul hadonászó, kétméteres sugarú aurával rendelkező kisőrült 11éves, kéköves karatés leányzó hülyeségeitől... jó. Jó dolgok.

9. Majd romeltakarítás, lecipelés, körülményes búcsúzkodás után hátsóülésről kapatos kritikák közepette hazafuvarozni az egész minősíthetetlen bagázst, akiket az Isten érthetetlen tréfája folytán családomnak vagyok kénytelen nevezni, kellemesen fárasztó.

10. Hazaérkezvén az egész estés absztinencia feloldása a jól megérdemelt kupica szíverősítővel: a nap méltó befejezése.
^^

fájdul a hát, húzódik a kar, mosolyog a száj

Háromszor annyi ember rohangál Budapest utcáin, mint egyébként. Eddig szociábilis és toleráns lénynek hittem magam, de a mai nap után legszívesebben hisztérikus sikítással rohantam volna haza. Igénybe vesz a sok hajszolt lélek. Nem faszkodásról kéne szóljon ez az ünnep, gyermekeim...

És most jön a nyáron megismert egyik különösenjófej orosz nő Budapestre. Vonattal. Sztrájk van. Akkor is jön. Megállítják a vonatot a határon? Nem baj, kiszáll Párkányon, átjön Esztergomba, buszozik ide. Így kell ezt csinálni.

A jövőm meg elkezdte magát egyengetni. Slightly. De észrevehetően. Mindig ezt csinálja, mikor azt hiszem h szakadék felé visz a futószalag. Úgy csinál, mint a régi számítógépes játékok, ahol vitted a főhőst, ment előre te meg a háta mögül, kicsit felülről láttad a tájat. Ami egyre jött feléd, először semmi, majd bukkan elő a pixeles környezet, egyre nő és már elért és már elhagyott. Ha hibás volt és lassú, ürességbe vitted a figurát és fáziskéséssel, a lába érintésére jött elő az út is. Ez van most.

...meg tíz mexikói a csupasz körtefán

"Valaki kapcsolja már össze a melltartómat! Vagy adjatok egy melltartópántot...!" (nem én)
"Pont ezt. életemben először, basszus. Van valakinek egy körömreszelője?" (ez se)

Csúfos este volt.
Engem üldöz a fátum. Illetőleg az öreg. Mert nem hiszem el, hogy nem tudom rendesen enjoy myself, hanem mindig, ismétlem: m-i-n-d-i-g normálisakat fogok ki. Akikkel aztán pont emiatt nincs szívem "szórakozni". Ennek ellenére.... bammeg.
Négy lány, és valamivel több mint négy emberke egy másik kontinensről. (Kétszer kettő, mint tudjuk, néha öt...)

"Piros a szám? -Van szám?" (esseén)
"-Rosszabbak vagyunk, mint egy tv-s sorozat.
-Főleg, hogy ez egy mexikói sorozat..."

...meg mindezek apropóján még egyes közkézen-közszájon forgó emberekről is esett szó (nem rólunk) ... :)

Ugyanakkor annyira lovagok. Mikor egyikünket elkezdte inzultálni egy idióta magyar srác, a kisdrága egyből ugrott és majdnem összeverekedtek, hogy megvédjen minket.

Most négyen egybegyűlvén (lásd válságstáb) nyüffögünk, szidjuk, szeretjük, bánjuk, meg mégse, ennél is jobban anyázzuk eztakacskaringósmindenétavilágnak...
Véletlenek márpedig nincsenek.

Szeretlek téged, te kis élet. :)