mindent, azonnal!

Vannak emberek, akik tisztában vannak az adottságaikkal és képességeikkel. Tudják, mi megy vagy mi mehet nekik, és mi az, ami kevésbé. Ezért ezek az emberek leginkább azzal foglalkoznak, amihez értenek. Így garantált a sikeresség, nő az önbizalom, minimalizálható a kudarc, és még akár előrébb is lehet jutni, folyamatosan fejlődni. Az erőbefektetés minimális, a haszon maximális. Ezeket az embereket sikerorientált embereknek nevezzük.
A sikerorientált emberek addig érzik jól magukat, amíg lubickolhatnak a területükön. Mindenki elégedett velük és ők is elégedettek magukkal. Egyesek egész életükben jól elvannak így, viszont vannak mások, akik egy idő után hagyják magukat elringatni a saját folyamatosan jó teljesítményüktől, megrekednek és belefásulnak. Megint mások, észrevéve ennek veszélyét, új területek felfedezésére indulnak, amelyekben sikeresek lehetnek.
Itt viszont nem várt akadályok jelentkezhetnek: új és szokatlan helyzetek elbizonytalanító tömkelege. Szegény ember, aki most bújt ki az "ügyesvagykisfiam" meleg takarója alól, buksiján még az utolsó főnöki simogatás bizsergetésével, egy fenyegető és veszélyes világban találja magát. Újra kell járnia azt az utat, amelyet hosszú évekkel ezelőtt ugyan megtett már, de a rárakódó rutin elfeledtette vele. Valami ismeretlen mumussal áll szemben, aki csak sorozatos újrapróbálkozások, csetlések-botlások árán győzhető le. Amit eddig megtanult, az összes biztos módszer hatástalan itt. Gátlásokat kell legyőzni, figyelni kell, koncentrálni, ellesni, elfogadni, beleszokni, alkalmazkodni.
És bizony, itt nem kerülhető el a kudarc, a sikerorientált ember legnagyobb rákfenéje. Sokan emiatt nem mernek újba vágni, hanem ott toporognak Ebben Jóvagyok kicsi (dagály esetén ijesztően apró) szigetén. Csakhát olyan nehéz belemenni abba a zavaros, végtelen óceánba. Bőrig ázva kajla mozdulatokkal tempózni, míg nagy sokára újra talaj kerül az ember lába alá. Az ember hajlamos apránként odaóvakodni a partra, beledugni a kislábujját (a bátrabbak egészen derékig gázolnak), aztán prüszkölve iszkolnak vissza a meleg partra. Fenének kell itt a strapa. Hogy én legyek a legbénább, és mindenki rajtam röhögjön?
A sikerorientált ember ebből a szempontból módfelett rugalmatlan és gyáva. Ha mégis menni akar valamire, sorban kell legyőznie a gátlásait és nem minden apró nehézség után visszavonulót fújni. Könnyen görbül ilyenkor lefelé a száj: dehát ha egyszer neeemsikerül...! A sikerorientált ember így nemcsak az újjal, de a saját önbecsülésével is folyamatos harcot vív, ha nem akar élete végéig a várában bujdokolni. Ami, mármint a harc, egy kimerítő és önmegkérdőjelező folyamat.

Bénázni sose jó, de sajna mindennek ez az alapja. Nehéz ezt lenyelni egy maximalistának, no.

laughing out loud

Az 50 legviccesebb angol nyelvű boltnév.
A kreativitás és a pihentség nevében: KÖSZÖNÖM.
:)

ui. Na, ki van a 9. helyen?

ma

lencse.

felvett fonal

Mintha bomba robbant volna. Lisztfelhők, tejföltócsák, edényre égett kajamaradék, csöpögő mosogatócsap. Kiszedtem a kaját edényből jénaiba, amit jobb híján a hokedlire tettem egyelőre, mert máshol nem volt hely. A konyhaasztal újságpapírral leterítve, egyik sarkánál felpúpozódva- ott, ahol sejteni lehetett az alatta hagyott határidőnaplót. A felhajtódott papír vidáman lifegett a maradék hagyma és krumpli nejlonba bugyolált sziluettjei fölött, a nyitott konyhaablak felől esőillatú szellő és tompa, lágy forgalomzaj lengedeztek az edédcsinálás romjai fölött.
Elmostam az éles kést, a nagyobb kést, a nagyon nagy lukacsos kést, a lisztkiszedő kanalat, a tejfölkiszedő kanalat, a kóstolgatós kanalat, az olajadagoló kanalat, a merőkanalat, a keverőkanalat és a mindenféle alapanyagok rádobálására használt tányérokat. Edények, szűrők, hámozók várakoztak még a sorsukra, de előbb inkább levakargattam a melléfolyt-csöpögött-kitúrt-ráégett maradékokat a tűzhelyről és héjastul kivágtam az újságpapírokat a kukába. Még jó, hogy az alapanyagokat már előbb elpakoltam. Már csak összesöpörni és felmosni kellett az egész konyhát, és most már a világon senki sem tudná megmondani, hogy röviddel ezelőtt itt krumplifőzelék készült. Első ízben.
Apropó íz: a krumpli sótlan. De miután az ember kiette közüle a burgonyát, a szmötyi. egész élvezhető. Hepinesz. ^^

epiphany

Tegyük fel, hogy 1993 körül kismarica ücsörög Fertőrákoson a nappaliban a tv előtt és megy a Cartoon Network. Paprikajancsinak öltözött nő tör be éppen ékszert lopni, és összefut egy mérgező növényekben érdekelt nőszeméllyel. Elég nehéz követni, mert az angol akkor még érthetetlen hablaty, de a lényeg lejön a képekből. És öt perc után valami történik, és ki kell kapcsolni a tévét. Kismaricát ez mérhetetlenül idegesíti, mert nagyon megragadta az a pár perc mesézés, és onnantól kezdve azon töri a fejét, kik lehettek azok a figurák. Hogy bűnözők, az egyértelmű, de mi a történetük? Mi a képességük? És főleg a paprikajancsinő (paprikajuliska?) kicsoda?... Innentől kezdve sok gondolatban, álomban, képzettársításban felbukkantak a figurák vagy pár jelenet.
(Ezen csak keveset segít, hogy az Eszti az angolos csoportból pár (4?) évvel később lerajzol pár figurát, és azt mondja rájuk, hogy Kétarc, Méregcsók és Dzsóker a Betmenből. Jé, az a Méregcsók az olyasmi, mint a rajzfilmből az egyik. Nincs neki paprikajancsi barátnője? Nem, nem tudott róla Eszti. Zsákutca.)
Legutóbb a Dark Knight hozta elő bennem a dolgot, de nem jutottam sokra, mígnem egy szép napon (ma) kijött a facebook-kvízben, hogy ha én női rajzfilmfigura lennék, én lennék Harley Quinn. He? Keressünk már rá. Hopp, a paprikajancsi lány. Innen már csak pár lépés volt youtube-on megtalálni az ovis részt... Csak most már értettem, mit beszélnek.

Kicsit úgy éreztem magam, mint a bácsi, akinek Amélie visszajuttatja a dobozkáját. :)

Amúgy igen, Batman. A harlequin lány érdekes mód szintén inkább Jokert szereti, mint Batmant, és a barátnője tényleg a Méregcsók volt. Furamód se Batmanre, se Jokerre nem emlékeztem a meséből, pedig benne voltak ők is. Éljen a Batman-rajzfilmsorozat!... (Az már csak hab a tortán, hogy tripla Emmy-díjas.)

inglis

Nokérem, elvittem az első angolos csoportomat is. Ez a nap is eljött. Bizonytalankodtam (nyilván), ezért nem vagyok elégedett (nyilván). De szörnyű sem volt, csak mehetne jobban is, de majd idővel fog. Most éppen a megkönnyebbülés és a jólcsináltam/elcsesztem mérleg készítése van soron. Holnap ügyesebb leszek. Juhéj!

Amúgy jobbkor nem is jöhetett volna a dolog. Így nem unatkoztam júliusban, többé-kevésbé beleszokom őszre, amikor úgyis síkideg lennék (leszek) a tolmácsszakon (hjaj, a maximalizmus), legalább majd ott is merek majd megszólalni. Turistáktól megedződve. És ippeg kezdtem volna már magam nagyon szégyelleni, hogy az egyetlen idegen nyelvet, amit tudok, nem beszélem a szószerinti értelemben. Hát most aztán bénázhatok kedvemre, amíg bele nem rázódom. ^^ Úgy kell nekem. (Kellett is.)

Holnap meg nagyon jó lesz már. Nem csak emiatt. :)

ortopéd

Na szóval ő lesz az, itt balra. Helyesebben már most az, merthogy itten van a lábomon. Ez az egyetlen olyan modell, ami viszonylag légáteresztő (=nem sül bele annyira a lábam), és nem látszik rajta, hogy gömbölyded talpikóval bír. A többi sokkal brutkóbb:

Hát igen, anticipő. Ronda, drága, egészséges. De mondjuk ha állsz benne, az még lenyomja a talpat és még kevésbé látszik, főleg az újabbaknál. És valami hihetetlen lebegést érzel, ha mész benne, és miután levetted, olyan, mintha hirtelen azonnal híztál volna 10 kilót. Eléggé addiktív. Az a ritka eset, amikor a kényelmi szempontok felülírják a hiúságot (na jó, még nem írták felül teljesen).
A reklámkampányuktól mondjuk nem tudtam, sírjak-é avagy nevessek... (Húg röhögött, be is rakta msn-képnek.)

klasszikus

15 évesen találtam otthon bakeliton, azóta alap-marica-szám. (Van róla fogalma bárkinek, milyen fáradságos dolog egy bakelitlemezet újra és újra hátratekerni?... Bár idő után már tudtam, hová rakjam a tűt.) Kevésen múlt, hogy ez kerüljön jobbra az Alice-Vigyormacska dialógus helyére. De aztán mégiscsak túl nyálasnak találtatott a refrén :) Mosmeg valahogyan idekívánkozik nekem.
'szongya:

they say a restless body can hide a peaceful soul
a voyager and a settler, they both have a distant goal
if I explore the heavens, or if I search inside
well, it really doesn't matter as long as I can tell myself I've always tried

like a roller in the ocean, life is motion
move on
like a wind that's always blowing, life is flowing
move on
like the sunrise in the morning, life is dawning
move on
how I treasure every minute
being part of, being in it
with the urge to move on

I've travelled every country, I've travelled in my mind
it seems we're on a journey, a trip through space and time
and somewhere lies the answer to all the questions why
what really makes the difference between all dead and living things, the will to stay alive

the morning breeze that ripples the surface of the sea
the crying of the seagulls that hover over me
I see it and I hear it, but how can I explain
the wonder of the moment to be alive, to feel the sun that follows every rain

like a roller in the ocean, life is motion
move on
like a wind that's always blowing, life is flowing
move on
like the sunrise in the morning, life is dawning
move on
how I treasure every minute
being part of, being in it
with the urge to move on

felvételi

Hát tolmácskodni fogok tanulni szeptembertől, csókolom. Méghozzá ingyen. Szívatós felvételit döbbenetesen alacsony ponthatárok követtek. Hurrá-hurrá, vigalom.

mért nem voltam ott?

Ortopéd cipőt fogok hordani.

tegnap írtam

Nem tudtam eddig, hogy van olyan is, hogy itthon nyaralni. Itthon nem lehet pihenni, gondoltam eddig, mert állandóan stresszelsz valami problémákon, amik idekötnek, nem tudsz lazítani, csak idegen környezetben. Ehhez képest harmadik napja járom turistaként a várost, amelyben három éve élek. Tegnap este film után olyan volt a Duna partján sétálni, mintha Görögország, -nem, inkább Horvátország valamelyik városában lennénk. Nehéz volt a levegő, amit sötétedés után lehellt magából az aszfalt, a mészkő, a virágágyás. Narancssárga fényben, kéken villanó vízparton emberek kavarogtak, járművek tolongtak. Ma meg kertmozinál úgy sötétedett ránk észrevehetetlenül folyamatosan, mégis érezhető gyorsasággal, ahogy Krétán. Napközben shoppingolásokra ragadtatjuk magunkat a Nagykörúton. Járkálunk természetgyógyász általi szúratásra. Hallgatom mami történeteit, amik bizonyos helyszíneken bukkannak fel. Elbénázzuk a BKV-csatlakozások gyors és effektív kihasználását.

"Itthon otthon van." :P

Na, tegnap egymást átölelve nézték a szüleim a Sturm der Liebe című osztrák szappanoperát laptopon és nyüffögtek azon, hogy Emma jöjjön már össze Felixszel és ne menjen hozzá Benhez, miközben én teljes lelki agóniában olvastam az Állatfarmot (,ami mellesleg zseniális). Ma meg apum nosztalgiából mit kapcsol be? A Gladiátort, kétszázhuszadszor is. Ráadásul hülye magyar szinkronnal is, és nem lehetett lebeszélni az eredetiről, feliratosan sem. És most ülünk és drukkolunk Maximusnak.

Már megint találtam Zseniális Előadóművészt. Jön Pöstre, Gödörbe júli végén. Ki jön velem?

nyűgl

Nyüff.
Fetr.
Phöj.
Hiszt.
Ehh.

Fertőrákos

Jelentem, regenerálódom. Alszom, eszem, főzök, olvasok, úszom, simulok, vágyakozom, beszélgetek, gondolkodom, helyrerakok. Nyárra programokat tervezek. Terül bennem széjjel a csönd. Ha nem verik föl éppen káráló barátnék. :)

nüansz

A nagy különbségek annyira nyilvánvalóak, hogy fölösleges hangoztatni őket, ezáltal elvész a megkülönböztető jelleg. Úgyis mindenki látja.
Az apró különbségek jelentősebbek a nagyoknál. Rezdülésnyi eltérésekben nyilvánul meg a különbözés igazi mibenléte.


Hatvan hossz után ilyenek járnak a fejemben a zuhany alatt. Négyméteres bölcsészsállal törülközöm.

így legalább pihentem

...na erre mi van?, mandulagyulladás. VOLTnak 3/4 részében lőttek(, de legalább az utolsó nap az olyan is volt:)). Az én szervezetem a saját érdekemben ellenem játszik. Gondolta, erélyesen jelez, hogy álljak le, ígyhát a kimerültségtől gyenge immunrendszerem beengedett pár vírust.
Ez legalábbis jobban hangzik, mint az, hogy a hűvös estén nem vettem pulcsit.

kutyafuttában

Segítség, el vagyok maradva bejegyzésileg a történtekhez képescht. Ugyan tűrhetetlen, de ez márcsak így marad. (Pedig de meséltem volna arról a négy üveg borról Kapcsolat-koncert alatt-után... frenetikus volt kéremszépen, frenetikus, előre el nem tervezett azegészvilágolyanszép típusú delíriummal. Lányok, minden tiszteletem a miénk.) Hopsz, elkalandoztam, wo war ich? Szóval lényeg, hogy már megint/még mindig program program hátán, pörgés van, alvás nincs, újra szívlötyögős kávéivások viszont igen (de csak VOLT végéig fognak tartani), Kánaánként várt VOLT-utáni-pihi, Paradicsomként várt augusztus eleje fémjelzi mindennapjaim. Ma meló, mozi, koncert, mozi, holnap felvételi, rohangálás, pakolás, felvételi, hazamenés, VOLT. (Mintha tavaly ilyenkor lenne. Aludni a sírban, eccer élünk vagy mi a szösz.)
De a nyár többi részén istenuccse pihenek. Először passzívan, majd aktívan.

steam off

E!
Há lediplomáztam, csókolom. Mondjuk valamivel előbb jelen időpontnál, de most kezd befárkőzni az agyamba a kétségbevonhatatlan tény. Szalonképesen becsiccsentettem (utóbbi idők legkellemesebb alkoholizálása), és még szalonképesebb módon kijózanodtam (ez ugyan még hazugság, de mire ezt reggel újraolvasom, biztos). Buta diszkóban buta zenére buta emberek között ugráltam és élveztem. Olyannyira, hogy mostanra értem haza, egyedül, gyalog, felmenő napban, debil módon vigyorogva a kékülő égre. Ciki módon vihogtam, arra emlékszem, meg mikor felszálltam az éjjeli buszra, úgy tettem, mintha nagyon részeg lennék, kotorásztam elő az érvénytelen bérletemet, és átengedtek. Meg előtte vmi parkgyanús helyen nagyon jól éreztük magunkat a pázsiton.

Világbéke.