jó zene

Megint naiv voltam. Azt hittem, hogy oké, akkor most még a koncertig a telefonomon marad a Sonata Arctica-diszkográfia, aztán majd koncert után szépen leszedem és hallgatok mást. Mission: failed. Valami miatt úgy gondoltam, hogy a koncert majd szépen lezárja az idestova fél éve tartó élvezkedést, és nem számoltam azzal, hogy az élő fellépések sokkal inkább az ellenkezőjét szokták okozni. Szóval most van az, hogy én eddig is szerettem az új albumot, de így két nappal a koncert után egyenesen új dimenziók tárulnak fel a zene meg a szöveg értelmezésében (bár a zene esetében maradjunk inkább a "befogadás" kifejezésnél). Nem meglepő, hisz a többi albummal sem tudok egyelőre betelni. Zsigerből tudom már, melyik hang után mi következik, de még mindig felfedezek számokban olyat, amit eddig nem. Szóval én ezt az együttest kifulladásig-megcsömörlésig hallgatni fogom. Az énekessel pedig egyszer úgyis elvetetem magam feleségül. (Kiss Tibi megszottyadt és megöregedett.)
És most, miután ma is lement a diszkográfia (darunter az utolsó album vagy hatszor egymás után), csakazértsem tőlük rakok be videót. Nem árt néha egy kis változatosság.

lindy hop

Amikor mufurc állapotban odamegyek a táncstúdióba, nem, nem akarok most táncolni, mert most csúnya vagyok, zsíros a hajam, nem fogok tetszeni a fiúknak, és amúgy sincs kedvem, fáradt vagyok, bénán mozgok, szakdogát kéne írnom stb,. és lesz belőle egy olyan, de olyan óra, hogy megemlegetem. Amikor az óra felénél eszmélek, hogy bakker, én nem is akartam mosolyogni meg hülyén kalimpálva vihogni (fogalmam sincs, mit gondolhat rólam mindenki), de nem tehetek mást.  És mindenki annyira kedves :):):) Utána még egy órán keresztül akartam volna tánclépésekben járni, dacára annak, hogy ott tanítgattak órán, hogyan kell magamat vezetni hagyni... De ez az egész beszarás. A tanár a hülye szövegével, a csoport, a zene, amit még nem kapunk, mert nincs olyan szám, ami még elég lassú lenne nekünk... Sok hülye egy rakáson, hát meg kell halni. És senkit sem érdekelt a zsíros hajam.

húzd meg, ereszd meg

Néha egyébként, dacára az utóbbi hetek izgalmas fejleményeinek, lenyugszom. És olyankor szépen fölengedek magamban mindent, amit a napközbeni normális működésem során lenyomok, lefojtogatok. Van ám olyankor morc, meg duzzogás, meg általános rosszkedv, hajjaj. Szép dolog az önvédelem és a kompenzáció, de néha lejjebb köll engedni a pajzsot és az álarcot, és szépen megélni, ami valójában az emberben benne kavarog. Persze azt se sokszor, mert az a napközbeni normális működés rovására menne. De - magad elől úgysem tudsz elmenekülni alapon - néha ki kell engedni a palackból a csúnyaságokat, hadd tombolják ki magukat, egy kis önsajnálat után mindjárt jobban megy a mindennapi élet.

sajtkukac

Jaj, én úúúgy izgulok! Meg ficánkolok meg ugrándozom vég nélkül! Én ezt nem bírom, mikor lesz már április? Közepe? Továbbá ha ez így marad, hogy fog megíródni az a szakdoga? Rég azt kéne csinálnom, de csak teljesen hiábavaló lelkesedésekre telik. Jaj-jaj! (Na, ez lesz akkor, ha végre kitalálod, mit szeretnél. Addig azért ficánkolsz, mert még nem tudod és minden olyan bizonytalan. Aztán miután kitaláltad, mi kéne, egyszercsak már hirtelen nagyon-nagyon szeretnéd. Nagyon. És minden olyan bizonytalan. Bele kell őrülni. Szív- és érrendszerem bánja.) Ziz.
Kaphatnék valakitől kölcsönbe némi fölös tékitízit?

Majdnem facebookra raktam ki, de aztán észbe kaptam. Nem, nem fogom magam törölni, és igen, teljesen igaza van a videónak. Én is a profiljuk alapján ítélek meg másokat. és különös gondot fordítok arra, hogy az enyém hogy néz ki. Naponta többször megnézem, hogy az, aki esetleg rámegy, milyennek lát vajon engem a profilom alapján. Igyekszem érdekesnek, műveltnek, fanyarnak/szarkasztikusnak, szellemesnek, szórakoztatónak látszani. Hogy mekkora sikerrel, azt sose fogom megtudni. Ez már csak ilyen.

Emberek. Én ilyen extázist zenétől még életemben nem éltem át. Soha. Még a legátszellemültebb Jamie-koncerten sem. Csak pislogok. Az előbb írtam róla egy bejegyzést, de az egész érzést annyira pszichedelikus képekben sikerült csak leírnom, hogy még én is megijedtem. Szóval legyen elég annyi, hogy a Keletiből a 76-oson hazatrolizva bekevert a lejátszóm egy általam tök rég ismert számot, na és az derült égből úgy elragadott, hogy a pulzusom azóta (kb fél órája) se nyugodott le és még mindig remegek. Egy vacak tízperces számtól. Én még ilyet soha. Attól féltem, hogy fizikailag nem fogom tudni elviselni a rám szakadt lelkiállapotot. Mintha egyszerre haltam volna meg és születtem volna újjá. Csupa pszichedelikus/transzcendens közhellyel tudnám csak érzékeltetni, úgymint új dimenziók megnyílása, kapcsolat valami felsőbbrendűvel blablabla, de az vagy nagyon elvont, vagy nagyon botrányos lenne, ne adj' Isten Coelhóra vagy Müller Péterre hajazna, szóval inkább nem. :) Egyszerűen nem hiszem el. Kész, nincs több kérdésem, az élet szép.

[update] Lenyugvás után rám jött az ijedtség, hogy ez nem normális dolog, jaj, mi történt. Baráti reakció: "Mások ezért az érzésért DROGOZNAK. Szóval fogd be és örüljél!"

"would you tell me, please, which way i ought to go from here"

Olyan fura, hogy amíg az emberben csak homályos elképzelések élnek a jövőt (a viszonylag közeli jövőt) illetően, és napról napra növekszik a belső döntéskényszer, hogy merre tovább: nyugtalan. Szorong. Főleg azért, mert a jövőt illető millió homályos elképzelése közül nem tudja, melyiket valósítsa meg és hogyan. Mondják: inkább túl sok lehetőséged legyen, mint egy sem. És valóban, jó, ha vannak alternatíváid, csak nehogy lebilincseljen és megbénítson a bőség zavara. Sokáig álltam, és csak kapkodtam a fejem, ehhez is kezdhetnék, meg azt is csinálhatnám majd, de akkor lassan intézkedni kéne, jaj mi legyen, mit is akarok tulajdonképpen? Furcsa: igazából csak az kell, hogy az ember fogja magát, rámutasson egy lehetséges célra a sok közül, és azt mondja: ezt szeretném elérni. S ahogy a döntés megszületett, eltűnik a zavar és a kétkedés, a szanaszét szóródott figyelem egyetlen nagy energianyalábba koncentrálódik és a választott célra összpontosul.
Szóval ma végre kitaláltam, mihez is kezdek a diplomám után. Még csak terv, de annak legalább konkrét, és lépésről lépésre haladva megvalósítható. Tettvágyam óriási, lelkesedésem határtalan.



[Ez a videó meg iszonyú jól van összerakva. A hangszerelés nagyon jó, a tré radio edittel össze sem hasonlítható. Itt látszik, hogy a csajok tudnak énekelni is, előadni is. Külön nagy dicséret a vágásért, amelynek köszönhetően a szám dinamikáját a képsorok is tökéletesen visszaadják. Jó arányban váltakoznak a ritmikus mozgást visszaadó szemből vett képek és a művészek lelkes arcát mutató közelik a közönségről készített felvételekkel - és a képek váltakozása nemegyszer a ritmushoz igazított. A kameramozgásról nem is beszélve. Jézusom, szeretnék vizuális kommunikációs elemzést írni ebből, MOST.]
:)

hello 2011

Tegnap, hajnali fél öt, kihalt mellékutca. Hazaigyekvő lány (=én): Marica, szembejövő részeg: Fiú.

FIÚ Szia, elkísérhetlek a következő kereszteződésig?
MARICA Hello, esélytelen. Te szembejöttél velem, szóval tuti nem arra akarsz menni, amerre én.
FIÚ Naaa, csak a következő kereszteződésig hadd jöjjek már veled. Na. Lécci. Mi lesz már.
MARICA Figyi, mi lenne, ha te továbbmennél szépen, én is továbbmennék és... ennyi?
FIÚ Csak 20 lépést, na. 100 méter, tényleg. A szememet nézed? Ritkán pislogok.
MARICA Azt... látom. Figyi, tényleg nem nyerő ám ez a kísérgetős duma.
FIÚ Nem értem, mi bajod van. Én csak szépen megkértelek arra, hadd menjek veled. Tényleg nem értem.
MARICA szünet után Figyelj. Nincs valami hely, ahol bulizhatnál a barátaiddal? Menj szépen, keress valami partyt, ahol jól érzed magad.
FIÚ Áh, tökre szar ez a szilveszter, úgy unom magam. Csak járom itt az utcákat, és ijesztgetem a nőket, ahogy téged is.
MARICA Tök jól csinálod. Nem akarsz most már inkább más nőket ijesztgetni?
FIÚ Hát jó, akkor keresek magamnak új áldozatot. Szia! Futásnak ered, lesben áll egy közeli kapualjba. Marica tovább el.


Kicsit féltem azért.

dalok

Dal óévhez:
http://www.youtube.com/watch?v=-ojHWQrm4UM
Nem engedi beágyazni, de ez az egyetlen jó videó. Nézni is kell, meg hallgatni is. Benne van a kedvenc erős-nő-vagyok-keep-going-step-by-step-ne-nézz-hátra közhelyem, amely ilyenkor rendre segít. Imádom, hogy az elején hátrafelé megy.

Dal újévhez:

Hah, de megható, mindig van tovább. Pillanat, meg kell törölnöm a szememet és kifújnom az orromat. Áh, így most jobb.

Egyébként ez a hölgyemény és az általam eddig is tisztelt Róisín Murphy azok, akik érzékenység, vagányság, tehetség és őrültség tekintetében rendben vannak nálam. Akik a meztelenkedés és a tornadresszben való riszálva táncolás helyett a meghökkentés kevésbé közönséges módjait választották - amellett, hogy minőségi zenét csinálnak.
Goodbye Lady Gaga. Hello sophisticated electropop.

now my feet won't touch the ground

Süt a telihold a felhők mögül, fényét veri vissza a falut befödő hólepel. Ahogy suhan velem hazafelé az utolsó busz, egészen az erdőig ellátok a holdfényben. Tiszta, fehér, keresetlen. A megállók körül az utcalámpák narancssárga fényébe mártott hóbuckák. Leszállok, lépteim alatt megcsikordul a keményre taposott fagyos fehérség. Járásom zaját elnyeli a téli csönd. Oly nesztelenül siklom végig az utcán, úgy tetszik, talán a lábam se érinti a földet. A csípős, tiszta levegő körülvesz, átjár, ahogy sétálok a ház felé. Hűlök, sietnék, de nem akarok hazaérni se, még ne, egy-két pillanatot hadd lopjak a zúzmarás idillből. Csönd, szép, tiszta csönd. Hirtelen annyira élő ez a vidék, annyira valóságos a holdsütötte indigó ég alatt futó sómarta út, a jobbra-balra meredező hófedte villanypóznák, a metsző levegőben bodorodó lehellet, a virradatra egykedvűen váró házak, az elgémberedett ágú tuják - s mindebben én is. Szívom be a mínusztizet, taposom a merev havat, nézem a fagyást, szívemben a táj nyugalma. És ahogy vonakodva kotorászom a kulcsom után, nem is értem ezt az érzést, hogy itt vagyok az éjszakában, benne a télben, együtt a téllel, üvegbura nélkül, és kicsit se fázom.

a tökéletes adventi dal

Na, ezért imádom én ezt az együttest. Rittyent itt nekünk egy ilyen kis karácsonyit:



Jaj, ez a zongora, jaj, azok a vonósok!! Kész, ez az idei karácsony programadó, egyben hangulatfelelős dala. Két napja van replay-en, egyelőre nem unom. Világbéke. :)

ennek is most tudatosult a szövege, e.

I packed my bags this morning
Without a word of warning
The cold of winter in my heart

As I walk away from you
The hardest thing I'll ever do
A world of memories falls apart

Forever and a day
I prayed for the answer
I dreamed of the light 
A beautiful solution to make things right
But I´m damned if I stay here 
I´m damned if I run away
And If you ever tried to see what 
I showed you or hear what I say
I never would've left you asleep where you lay
But I´m damned if I stay here 
I´m damned if I run away

I know it was not easy
I know you tried to please me
I know you´re asking yourself: why?

And maybe the problem's in me
I have no right to be happy
Always have to say goodbye

Forever and a day
I prayed for the answer
I dreamed of the light 
A beautiful solution to make things right
But I´m damned if I stay here 
I´m damned if I run away
And If you ever tried to see what 
I showed you or hear what I say
I never would've left you asleep where you lay
But I´m damned if I stay here 
I´m damned if I run away

And now that my life is turning
Bridges burning
Forgive me
And one day we´ll all be older
Four-leaf clover 
But now it's over

I prayed for the answer
I dreamed of the light 
A beautiful solution to make things right
But I'm damned if I stay here 
I'm damned if I run away
And If you ever tried to see what 
I showed you or hear what I say
I never would've left you asleep where you lay
But I'm damned if I stay here 
I'm damned if I run away
I run awayI run away...





Nehéz ez, na. De szükséges.


[update, mert innentől nem lesz sokatmondó dalszöveges új bejegyzés:] 
És ha már tudatosuló dalszöveg, még egy:

Eddig nem tetszett ez a szám, de most hogy így hallgatom, tényleg van benne valami.

let it be

placebó

Fejfájás. Egy Panadol Extra. Semmi. Még egy Panadol Extra, lefekvés. Másnap felkelés, ugyanaz. A koffein elmulasztja, igyunk kávét. Csak mentes van. Nem baj, legalább nem lesz szívdobogás. Kávéivás. Nincs fejfájás.

Odin's Warriors

Háhá, találtam power/speed/VIKINGmetál bandát és félórája a dalszövegeiken röhögök. Hogy Odin mord pillantása meg ragnarök meg valhalla. És minden mássalhangzóra végződő szó végére muszáj odarakni egy e-t, mert az úgy óangolosabb. Mekkora pózolás :D Maga a zene pedig még csak nem is rossz. Csak valahogy nehezen tudod beleélni magad.



A szövegből csak kiemelném:

"Wilde at hearte, defiant minde
Surrender is not my fate
I've cross'd the seas for all the years
And always have prevail'd

I've seen the tempest in darkest nights
I've faced the eyes of Thor
I've felt ihe icy clode winde blow
So mystical and raw
..

We're heading northe, heading home
Where the northern son was borne
And the northewinde fills my hearte again
Withe the flame that miss'd so long
We're heading northe, heading home
To the shores where we belonge
Njörds daughters take me home again
To the ones we've left alone
We're heading northe

Ja, és németek. Bár a vikingekre még talán rá lehet mondani hogy közös gyökerek...

Simon & Garfunkel visszatért

...két norvég srác képében. (Köszi dusmi!)

Intellektuális beszélgetés:

- Általában és kulturálisan az ilyen tömegpszichózis ellenére kétlem, gátolom. Jómagam komponens vagyok ebbe a témába, de akár a nincstelenségig is elmegyek.

- Szerintem maga pont ezt akarta mondani. Az ön véleménye egy tekintélyes idővallumban kalibrálható, sőt, a maga modandója csupa arany állítmány.

Az ilyenekért szeressük a Gallamiklóst. Meg az angol sorozatok feliratozásáért.

kick-ass party

Én még soha nem rúgtam seggbe bokáig érő párducmintás kabátot viselő négert rockbuliban.
Eddig.
Kedves-ismerős ( <-- vigyázat, szóvicc) bandájának a koncertjén voltunk a Rocktogonban. Első sorban ott ugrált a menedzser/mentor, vagyis a fent nevezett - 100 kilós - fekete párduc, nem bírt magával, pogózni akart, fölugrált a színpadra, itatta a tagokat, beleénekelt a mikrofonba, tegye, mi is jól szórakoztunk. Csak aztán szerencsétlen a  végén arra vetemedett, hogy fölkapjon és fölhelyezzen a színpadra. Ebből végül az lett, hogy nekem esett és lökdösött pódiumiránt, amitől én szépen leültem a mikrofonállvány elé. Ha jól érzékeltem persze, aki látta, javítson ki. Hát azannyaköcsögit, úgy fölment bennem a pumpa, hogy miután sikerült fölállnom, a nyomába eredve kiosztottam neki pár keresetlen fenékbe billentést. A közönség örült, én nemkülönben.

Ettől függetlenül (és ezzel együtt) rég volt részem ilyen jó mókában, igazi feszültséglevezető bulit sikerült kihozni ebből az egészből. Hálám üldöz minden érintettet.

battery low

Én nem tudom, mikor voltam utoljára ilyen végtelenül fáradt. A világon minden teendőmmel el vagyok csúszva, a lakás egy borzalom, és beadandót kéne írni, előadásra készülni, fordítani, tornászni, takarítani, pihenni, aludni. (Aludni!...) Ehelyett idegenvezettem meg röntgenre mentem meg gyógytornára meg csontkovácshoz meg órákra jártam. Nincs időm találkozni senkivel, neurotikus bányalóként lehajtott fejjel vágtatok át a napon, hogy a végén kétségbeesetten konstatáljam, hogy alig haladtam, a teendők meg egyre halmozódnak. És kismarica itt áll a feladatai szorításában, egyre hátrál, sarokba szorul, jaj, most borulnak rá, most temetik el maguk alatt végleg. Jujmilesz, jujmilesz. És kismarica hüppögve letottyan a fenekére, befogja a szemeit, jó erősen be is csukja mindkettőt, a riasztó külvilág egy szikrája se hatoljon be hozzá. Hátha, hátha tényleg eltűnnek, hátha mégse lesz ott semmi, mikor majd újra kikandikál a tenyere mögül, csak az őszi avar békés susogása.