ciáció

Gyaloglok hazafele lassan, parttalanul hullámzanak a fejemben a gondolatok. Éljen a szabad képzelettársítás:

1. Beúszott egy kép arról, hogy valakinek nagyon vörös volt ma a szeme.
2. Szegény, biztos fáradt. 
3. Van ez így, én is az vagyok, hát igen, kicsit le vagyok ülve mostanság.
4. Ja, hát az ember lassul, húzódik vissza magába, készül a téli álomra,
5. az ősz úgyis a befelé fordulás, számvetés ideje,
6. ülepszenek a dolgok, hegednek a sebek.
7. Hegednek. Forradnak.
8. Az milyen már, gondold el, hogy a lelked két darabját összeforrasztod forrasztópákával oszt egybeforr.
9. Vagy maradjunk a hegednél: hegeszted.
10. -Nagymama, miért olyan vörös a szemed?
    -Hegesztettem.

És a kör bezárult.

Hú, de röhögtem.

Az ősz idén

borzongató, vágyakozó, drámamentes, csöndes, látens szenvedélyekkel tűzdelt.

Melody Gardot - Quiet Fire

Huhuhú!
Hát csak megtörtént, el mertem menni swinges hepajra petrezselymet árulni (meg néha-néha ugrabugrálni azzal, aki megszán) jó kezdő módjára. Édes Istenem, csak rávettem magam, pedig úgy kellett odapofozni magamat, de megérte. Talán ciki, hogy ez a semmiség nálam bevállalásszámba megy, de ez már csak az én kis privát gyávaságom. És ma legyőztem, úgyhogy örülünk.

epiphany

Hát nekem ma volt egy olyan beszélgetésem, hogy lelöktem a láncot. Olyan visszajelzést kaptam magammal kapcsolatban, hogy sok minden összeállt. Egybecseng sok eddigi tapasztalással, másokat pedig megmagyaráz és új megvilágításba helyez. Semmi különös amúgy, csak az utóbbi hetek ziláltságában az ember már olyasvalamiket is hajlamos megkérdőjelezni magával kapcsolatban (=kételkedni magában), ami pedig a helyén van. Na, csak ez lett nekem gyakorlatilag pofába mondva. Te márpedig ilyen vagy, és jó, hogy ilyen vagy, még akkor is, ha ebből adódóan egyes dolgok nem mennek könnyen. (De azokat meg bizonyos határokon belül lehet alakítgatni - habár nem muszáj.) Köszönöm, elraktam, hasznosítom.

Megyek a havi (mostanában inkább kéthavi) rendes akupunktúrámra a nyolcvanéves háziorvos bácsihoz. Lemegy a tűszurkálás, majd közli, hogy tökjó, hogy milyen szépen rakódik már az izom a hátamra - és más is...
Ilyen diszkréten még senki se jegyezte meg nekem, hogy híztam :)

A blues az ősz zenéje. Ehhez a hangulathoz ez az évszak kell. (Legalább erre jó, ha másra nem.)

you can't always get what you want

Úristen, de dühös-nyűgös-durcás vagyok!!!!!!
Kajabálva akarnék toporzékolni legszívesebben.
Elkényeztetett kismarica rosszul viseli, hogy nem lehet az övé a csodajáték a kirakatban.
De mi az, hogy nem?!

Kispál - Kicsit szomorkás

És valami miatt úgy éreztem, hogy most kell megnéznem a Blues Brotherst.

éled

Végre, végre, végre, végre, végre!!! :)
Hölgyeim és uraim, fel vagyok én dobva.
A meló nem lett kevesebb, cserébe szokom és teher alatt növök, a lakásból lassacskán otthon lesz, én magam pedig mintha nyerném vissza az egyensúlyomat szépen. Még mindig ezermillió dolgom van, amiknek nem jutok a végére, de most már nem érdekel. Túl vagyok a nehezén, innentől hawaiidizsinapfény.
Jó, most épp swingről jövök, ez is közrejátszik - dehát édes Istenem, hogy elszublimálódott belőlem minden hiszti, kettőt pislogtam és mindent feledve fülig repedt szájjal ugráltam, mint valami fékevesztett elmekóros. Ezer éve nem volt ilyen jó. Még amit szept. 21-én írtam, az se volt ennyire ihaj.

Úgyhogy hangulatilag most így:

Ella Fitzgerald & Duke Ellington (live at the Cote D'Azur) - It Don't Mean A Thing (If It Ain't Got That Swing)

:)

Nagyvárosirománc-érzésem van. Nagyon.

kilégzés

Nem hiszem el, hogy leírom, de: kész a lakás. Apróbb dolgok persze még hiányoznak, no de a kicsire nem adunk (a nagy meg nem számít).
YAAAAAAAAAAAAAY!!!!!
A hétvégék úgyis arra valók általánosságban, hogy a hét közben felgyűlt/hetek óta gyűlő, halomba hányt káoszt tetszetős kozmosz-stáplikba rendezhessük. Meg bulizásra (höhö), de a rendezkedhetnék most erősebb. Pakolászok hát ezerrel :)
Nyűűűűűűűűűűű :):):)

Babits Mihály: A lírikus epilógja

Csak én birok versemnek hőse lenni,
első s utolsó mindenik dalomban:
a mindenséget vágyom versbe venni,
de még tovább magamnál nem jutottam.

S már azt hiszem: nincs rajtam kívül semmi,
de hogyha van is, Isten tudja hogy van?
Vak dióként dióban zárva lenni
s törésre várni beh megundorodtam.

Bűvös körömből nincsen mód kitörnöm,
csak nyílam szökhet rajta át: a vágy -
de jól tudom, vágyam sejtése csalfa.

Én maradok: magam számára börtön,
mert én vagyok az alany és a tárgy,
jaj én vagyok az ómega s az alfa.

jelentem:

És akkor ma hetek óta először:

• éreztem azt a munkában, hogy oszlik a köd. Na nem tudásilag, inkább nyomásilag. Kicsit el tudtam szakadni a munkától és azon kívüli dolgokra is figyelni, háttérbe szorult az idegbeteg billentyűzetkoptató, aki Maricának álcázva lapátolta eddig a fájlokat;
• éreztem magam olyan igazán jól és kellemesen és felszabadultan táncon.

Gondoltam, dokumentálom, mert Murphy törvénye alapján pont ilyenkor szokott beütni az (újabb) krach, aztán  csak hogy visszaolvashassam, hogy márpedig igenis akad egy-egy ilyen nap is a mostanság jellemző őrületben. Egészen olyan érzés volt ma létezni, mint az év első hét hónapjában. Na, hátha. :)

Do you belong to what you're hanging on to?
Are you caught in a loop? What is wrong with you?
You keep making do

Have you given up on hope? I could be your antidote
Are you lost in a state of anxiety?
Just let it be

Excuse me, please, I'm just so happy I could scream
Adjust your mindset, do the same
All that you lost will be regained

Róisín Murphy & Boris Dlugosch - Never Enough

(Bakker, ha nyűg van, ez a némber mindig megmondja a tutit.)

egyik a másik után

Mire kábé megszoktam a melóhelyzetet, jött a költözés. Utána lakásberendezés. Intézkedések. Mire felszámoltuk a csatateret, jött az újabb adag bútor Fertőrákosról, úgyhogy újra kupi van. Mire itt is újra kezdett rend támadni és megörültem, hogy na, a helyzet normalizálódni látszik, hát nem előrehozták a szüretet? Újabb hétvége ugrott tehát. A lakással kapcsolatos intézések elérhetetlen messzeségbe ugrottak, az egészségemmel szégyellnivaló módon sehogyanse foglalkozom, összefoglalóan azt kell tehát mondanom: a nyomás nagy. És borzasztóan zavar, hogy pont azokra a dolgokra nem jut időm normálisan, amikkel foglalkoznom kellene: az egészségemre meg az új dolgok elsajátítására. De sajna ez van, a rinyától nem lesz jobb, úgyhogy öszvértaktika: kitartóan/türelmesen húzni az igát, csak elfogynak egyszer a dolgok. Mondjuk már baromira unom:) - de egyrészt erről senki se kérdezett, másrészt meg könyörgöm, hát tökjó lesz, ha egyszer meglesz, úgyhogy pofa be, takarodj vissza lapátolni, lánygyerek.
:)

("I spent all my days in believing you, and I just can't get no relief, Lord!...!")

Beatles - Help

ébresztő!

Nem értettem, hogy ahhoz képest, amilyen jó dolgom van nekem egyébként, mi bajom van most már hetek óta. Aztán mintha most rájöttem volna.
Az nekem az én bajom mindössze, hogy túl nagy segget kerítek a dolgoknak egyfelől, és mindent azonnal akarok másfelől. Úgyhogy elhagytam a felszabadultságomat félúton és hagyom magam lehúzni mindenféle görcsölésekbe mostanában, emígyen jól kicseszvén önnönmagammal. Közben meg elfelejtek élni, amilyen hülye vagyok.
Kezdő vagyok a táncban, a munkámban, a nyelvtanulásban, és ahelyett, hogy belevessem magam (mondjuk a munkámba azért sikerült) és jól megtanuljam, itten lamentálok és sápítozok folyamatosan, jaj, micsoda új helyzetek, nem vagyok én ehhez szokva. Jaj, nem megy, mér nem megy?! Talán, mert nem azzal kéne foglalkozni hogy hogyan megy, hanem csinálni. És elfogadni, hogy ezek a dolgok nem mennek egyből, és túllépni azon, hogy bénázás megy. Szimpla bukdácsolástól hagyom magam letörni, hát meg is érdemlem, komolyan. Úgyhogy aki ilyen hülye, hogy ezekből a dogokból is önbizalmi kérdést csinál ahelyett, hogy élvezné, hát annak úgy is kell. Valaki vágjon már pofán kétfelől és rázzon már meg olyan istenesen, ha egy mód van rá.

Van az az állapot, amikor az ember minden rezdüléseit kizárólag Quimby-szövegfoszlányok képesek megragadni.

Végre van igazi, saját, önálló internetem. Otthon is.  És hogy megugrott már azonnal, rögtön a közléskényszerem.

pléhliszt

65 éves lenne a királynői freddy. úgyhogy gyorsan kettő dal. az egyik a múlófélben levő stressz, a másik a kezdődő feléledés jegyében nektek, most.





A címért bocsi, nagyon fáradt vagyok egyébként.

boldog várakozás

van most. nemtom, mi lesz, de jó lesz.
(Mer' amúgy világhírű vagyok.)