Sok mindent kaptam nőnapra is. Szeretetet, virágot, gesztusokat, törődést, bókot, megannyi apró-szép megnyilvánulást férfimódra. Köszönöm a figyelmességet, a bánásmódot. Finom kis tulipántkehelyben pihenő törékeny tündelénynek érzem magam oltalmatokban, ti férfiak.

üröm

Tegnap annyira átéreztem, hogy a szeretet nem érdem kérdése, hanem válogatás nélkül  mindenkinek jár és mindenki felé kiárad,  függetlenül mindentől. Kellett ehhez az, hogy velem éreztessék sokan ugyanezt.
Az az euforikus, édes-bús, egyszerre ujjongó és nyöszörgő érzés, amely szétvet, amikor sok ember szeretetét érzed magad felé áradni, a lábad elengedi a földet, és azt se tudod, mihez kezdjél, hogy kifejezd azt a végtelen hálát és jóérzést, ami épp átjár. Aztán számba veszel mindenkit, aki ma minden öncél nélkül jó volt hozzád és/vagy egyszerűen fontos neked, és ettől a végtelen boldogságba egyúttal valami megfoghatatlan melankólia is vegyül. (Steve Morse gitárszólói.) De kell ez is, kell a mélység, hogy ellenpontozzon. Ettől lesz olyan borzongatóan szép. És evilági.
Jaj, ti emberek, nincs is arra szó, hogy én titeket mennyire.

tavasz

Sometimes I feel like...
Na. Valami csak megmoccanta magát belül, a fecsegő felszín alatt.
Legalábbis erre enged következtetni az, hogy a szobámban, az ágyon hanyatt vágódva verem magam led zepre, bachra meg deep purple-re baromi átéléssel, katatón katarzisban. Ez ugyan így most marha ironikus itten egyfelől, de mi tagadás: tény, hogy némi emóció szabadult föl bennem most több hónapos bénultság után másfelől. Márhogy olyan rendes, minőségi cucc. (Merthogy érzelem és érzelem között is van ám különbség, picsogta közbe legott a bennem rejtező Coelho, esetleg Müllerpéter.)
Felébredtem?
Meglátjuk, kiderül.
Addig is: vihánc on, bármennyire is paradoxnak tűnik ez így most.

Amikor este 10-kor derült égből eszembe jut, hogy dehát van egy figura, ami a múltkor tökre nem ment, hogy is volt?... Aztán előtte-utána-közben csak előjön a többi is, ami már úgy-ahogy megvan. Hát meg aztán már csak az endorfinlöketből kifolyólag is bakkecskéket megszégyenítő módon szökdösöm át a nappalin oda-vissza. Aztán 2-kor ocsúdok, hogy jé. :)

Azért nem könnyű ám lopakodva ugrálni, huh. Alattunk laknak címszó alatt csak zokniban és óvatosan lehet zsizsegni már ilyenkor. De nem baj :)

fatál

Azért sem félek, hogy mit művelek/hova jutok/mi történik velem, mert szinte folyamatosan deja vu-k kísérik életem történéseit - egy héten belül átlagosan négy. Nagyon nagy biztonságot ad ez az érzés. Az elrendeltség tudatának biztonságát. Megerősít abban, hogy bármi történik, jó az úgy.

Cseh/Bereményi - A jobbik részem

(Ja, ettől függetlenül dehogy poshadok bele valamibe, ami nem tetszik. Fura ez.)

Tegnap volt fél éve, hogy gyanútlanul odasertepertéltem a munkahelyemre, hogy én mostantól akkor nyolc órában. Kapcsolatunk azóta is töretlen.
És ugyancsak tegnap volt egy éve, hogy odatévedtem a táncsuliba swingórára. Tudta akkor a halál, mi lesz ebből... Kaptunk tortát :)

Bizony, rohan az idő, csak hogy mondjak valami eredetit. És atyaég, mennyi minden történt közben. Évekre elegendő történés esett meg velem ebben az időintervallumban. Amelyekért továbbra se győzök hálálkodni, akkor is, ha helyenként eléggé nyaktörő menet volt. Hol hegy-, hol lejt-, de hasznos és élménydús.
Keep it up.

bare necessities

Sok minden történik rendületlenül, de belül most mégis nyugi van.
A kulcs asszem az, hogy ne várjunk egy helyzettől (bármilyen helyzettől) többet, mint ami és ne akarjunk görcsösen belecsimpaszkodni semmibe. Se célba, se vágyba, se emlékbe, se érzésbe, se lehetőségbe, se emberbe. Vágyni is akkor jó, ha működik az elengedés. Szeretném hogy megvalósuljon (bármi), teszek is érte, de nem fogom magam tökön szúrni, ha mégse. Az ember létezzen, nyújtogassa csápjait és ha talál valami jót, akkor közeledjen felé és örüljön neki. Mint az egysejtű organizmusok. Meg mint Disney Baluja.

Disney's Jungle Book - Bare necessities
(Tanítani kéne ezt a felfogást, ami ebből a dalból árad.)

Mindettől eltekintve valami van a levegőben. Fordulatot neszelek, akármerre nézek. Barátok, ismerősök élete, politika, gazdaság, az én kis szemétdombom - mindenhol van valami.

De belül most mégis nyugi van.

péntek 13

Mit kell csinálni, ha pénteken még ilyenkor is  benn vagy a munkahelyeden?
Hagyni, hogy a  kollégád egy sört nyomjon a kezedbe. :) Van, aki tequilázott is, úgyhogy én még nagyon szolid voltam.

Egyébként ma dresscode volt (néha így ünnepeljük a pénteket), a jelszó: pizsamaparty. Úgyhogy ott toltuk köntösben, mamuszban, kispárnával, plüssmacival máma. Az a jó a projektmenedzsmentben, hogy tökmindegy, közben mi van rajtad, höhö.

Hú, de elegem van.

Kicsit sok belőlem magamnak most. Az agyamra megyek.

Igazán szívesen szabadságolnám magamat magamból tényleg. Ha tehetném.

mélylila

Köszönöm Andrew Lloyd Webbernek, hogy a Jézus Krisztus Szupersztáron keresztül megismerhettem Ian Gillant és rajta keresztül a legjobb együttest. (Meg a Led Zepet meg a Sabbathot meg az AC/DC-t meg a Sonatát meg a Stratót meg a Queent meg a Beatlest).

Ebben az előadásban (és a Sometimes I feel like-ban) minden benne van, amit szeretek a rock/metál műfajban. Nincs több kérdésem.

Deep Purple - Beethoven

piros, átlátszó, fehér, piros

(Ez az új évszám színkódja, ahogy én látom a számjegyeket.)

Nem mindegy, hogy számvetés vagy vámszedés, höhö.
Mondjuk számvetésről jelen esetben szó sincs, az igazi fordulat mindig szeptember elején van, nem januárban, akármit is mond a naptár.
De annyit mindenesetre hadd szögezzek le, hogy ritka eseménydús évnek nézek utána, sokmindent elkezdtem, sokmindent félbehagytam és sokmindent befejeztem. Régi korszakok lezárultak és helyükbe újak léptek. Volt nagyon lent és nagyon fent. (Heaven wouldn't be so high I know if the times gone by hadn't been so low.)  Nem tudom, mikor unatkoztam utoljára. Nem tudom, mikor pihentem utoljára. Viszont jól esik ez a féktelenség, egyszer meg úgyis vége lesz.

Úgyhogy a következő évre maradhat ez az irány, köszönöm. Esetleg kevesebb intenzitással és több pihenéssel, ha kérhetem, különben rámegyek.
És szeretet!

"heaven wouldn't be so high I know if the times gone by hadn't been so low"

És, ki tudja hányadszor, megint és újra ki kell raknom ezt itt. Fészbúkra már nem akarom, mert sokadszorra lenne kint. Ide meg olyan kevesen jártok, hogy bármivel, bármeddig van pofám idegelni a kedves képzelt közönséget :)

Deep Purple - Sometimes I feel like screaming

Aztán:

Uriah Heep - Sunrise (Ez az egész album odacsap amúgy.)

Amúgy meg így utólag is boldog karácsonyt mindenkinek, ez mostan kivételesen szép és szeretetteljes volt, jó volt otthon nagyon. Végre. Jó dolog a szeretetet újra és újra megtapasztalni, főleg azt a feltétlen fajtát. Jó tényleg érezni azt, hogy tökmindegy miket mesélsz magadról, kislányom, hogy milyenre fested a hajadat, az se érdekel, hogy rapszodikus hangulatember létedre azt a hideget-meleget, amit másoktól kapsz, egy az egyben továbbsugárzod magadból is - akkor is ugyanaz az általunk szeretett kismarica maradsz, na gyereide, rágjalakmeg. És hát amilyen az adjonisten... :)

Nincs ám az rendben, hogy az ember pont karácsonyra teszi magát teljesen készre. Pont ilyenkorra kéne feltöltődve várni az ünnepet, erre a sok hülye birka lohol az ajándékokért meg lógó nyelvvel, utolsó lehelletével takarít. Mi a halálnak? Nem erről kéne szóljon ez a dolog. Erre akármerre nézek, stresszes és kedvetlen arcokat látok. A sajátoméval együtt. Sírni tudnék, annyira elemi bennem a kimerültség.
Ez a kor nem kompatibilis a karácsonnyal.

De az is lehet, hogy csak az adventi tavasz.

Biztos a téli napsütés teszi. Vagy a sötétben pislákoló gyertyaláng. Az új függönyök, ahogy libbennek az ablak előtt. A két napja tartó lakáscsinosítás in general. A Disney-dalok. Eva Cassidy. A swing. A táncok. Karácsony közeledte. A Tamás-mise. Nem tudom.

De olyan erővel tört ki rajtam egyszerre, kétségbeesett hévvel a szeretetéhség, hogy egészen megszeppentem.

Eva Cassidy - Somewhere

zest

Na, ez pont ilyen fiatal bigéknek szóló dal, mint amilyen én vagyok. És jelenleg mélyen egyet is értek minden szavával. De csak mert it's oh so quiet... aztán ha beüt a krach, és egy son of a bitch preacherman végre úgy istenesen megteachel, majd könyörgök a gyűrűért :D

Nina Simone - Marriage is for old folks

(Ma amúgyis egész nap Ninát hallgattam, és milyen jól esett, jaj.)

Hátezmostnagyonjó. Mindjárt bőgök.

Cotton Club Singers/Hot Jazz Band - Hangosfilm egyveleg

Hogy mi a jó? Ja, azt nem tudom. :) Jóság van és kész.

stating the obvious

Az, hogy hiszel-e valakinek vagy sem, az teljesen azon múlik, hogy akarsz-e neki hinni avagy sem.

Coelhói magasságokban szárnyalok ma. :D

kár, hogy most mutatnak

Ennek a dalnak jelenleg minden szava leírja azt, amiben most vagyok.

Kispál - Csillag vagy fecske

Ilyen őrült őszöm talán még sose volt.

:)

Egyébként meg furcsa érzés fogott el ma. Csomó ideig nem jöttem rá, mi az.
Nyugodt voltam.
Nem pörgött az agyam senkin és semmin.
Mondjuk nem az a paradicsomi nyugalom, hanem a szomorkodós verzió, de ennyi zaklatott hét után rohadtul nem vagyok válogatós. Ugyanúgy elömlött rajtam, ugyanúgy hagyott hasba lélegezni, ugyanúgy elcsitultam.

Listen as your day unfolds
Challenge what the future holds
Try and keep your head up to the sky
Lovers, they may cause you tears
Go ahead release your fears
Stand up and be counted
Don't be shamed to cry

You gotta be
You gotta be bad, you gotta be bold, you gotta be wiser
You gotta be hard, you gotta be tough, you gotta be stronger
You gotta be cool, you gotta be calm, you gotta stay together
All I know, all I know, love will save the day

Herald what your mother said
Read the books your father read
Try to solve the puzzles in your own sweet time
Some may have more cash than you
Others take a different view
My oh my, hey, hey

You gotta be bad, you gotta be bold, you gotta be wiser
You gotta be hard, you gotta be tough, you gotta be stronger
You gotta be cool, you gotta be calm, you gotta stay together
All I know, all I know, love will save the day

Don't ask no questions, it goes on without you
Leaving you behind if you can't stand the pace
The world keeps on spinning
You can't stop it, if you try to
This time it's danger staring you in the face

(Des'ree- You Gotta Be)

Most kezd összeadódni az a pár feltöltő élmény, amelyek egyenként nem sokat nyomnak a latban, mert fizikailag ugyanúgy elfárasztottak, és nem hagytak pihenni, mint a nyomasztó kötelességek. De most érzem az együttes hatásukat. Csak kumulálódnak ezek a dolgok is. Az iker-unokatesók (11 évesek már! Most születtek!), a táncolgatás, a filmek, a zenék, a falevelek, az ismeretlen emberek, akik odajöttek megvigasztalni a metrómegállóban, a dzsemmelő dobosok Hangfoglaláson, elkortyolt teák, röhögések, olvasmányélmények, a tegnapi fantasztikus (nincs rá jobb szavam) Fourplay-koncert, néhány sikerélmény-morzsa, a csinosodó lakás, ilyesmik. Most kezdenek ezek belülről melengetni. Nem mostanában fog érződni a hatás, de legalább valami elkezdődött.

Csönd.

El is felejtettem, milyen így.