miért nem én találtam ki?

"Nem vagyok mérnök, nem leszek bölcsész és nem hordok majd sztetoszkópot sem.
Az ország egyik legszebb és legelismertebb egyetemére járok,
és rajtam kívül csak pár ezren értik, hogy mire gondolok, amikor azt mondom:
szimbolikus interakcionizmus.
A bulik megelőzik a vizsgákat, és nem örülök hogy ha utánuk nincs elég after party.
Büszkén gondolok Marx Tőkéjére, Giddensre, Weberre és a többi nagy alapítóra.
Szeretem a kávézókat, a Váci utcát, a Duna-partot és a Gellért hegyet.
Hallgatói összetételben mi vagyunk a császárok és igenis, HOZZÁNK JÁRNAK AZ ORSZÁG LEGJOBB NŐI!!!
Közgáz T-kar, én így szeretlek!"

mammer

A jóérzés billentsen már fenéken minden ferde szemmel néző, rosszallóan ciccegő-cöcögő, demonstratíve köhögő, hülyeségeket beszólogató öreglányt a BKV járatain és a köztereken. Jó, alapból nem zavarnak, de a mai minden ok nélkül direkt bántóan beszólós néne volt az a bizonyos utolsó csepp.

Csókolom, biztos nagyon nehéz élete van magának, de ezért ne minket tessék mán utálni.

36 óra Bp-Eger-Bp

A nagyi budija felbecsülhetetlen. Behallatszik a madárcsicsergés.
Soha jobbat.

pillanatnyi hangulatom

a következők segítségével maradéktalanul visszaadható:



Nemcsak a zene, a szöveg is, szinte szórul szóra, kéremszépen. Khm, kicsit jó.

Szentendre, gyerekek, egy minősíthetetlen hely. Undorító és giccses. Az ember csak csámborog a kanyargós, macskaköves utcácskákon, és azt se tudja hová nézzen, mert mindenhol apró színes épületek tolakszanak a látómezejébe. Minősíthetetlen. Hát még a Duna-part. Úgy tesz, mintha kék lenne, a szélin meg mindenféle hersegő zöld dzsumbujok kelletik magukat. Ha azt hiszik, meghatnak, tévednek. Pedig nagyon be akart vágódni nálam a placc, még a napika is sütikélt, aranyba mártván a zöld lomb közül kikandikáló háztetőket a domboldalba'. És még a marcipánfagyi is tökéletesen simult az ízlelőbimbóim közé, ami már majdnem meglágyította a kőkemény szívemet. De aztán a szél mindent elrontott. Minduntalan a képembe fújkálta szerteszét szálló rakoncátlan hajtincseimet, ami megbocsáthatatlan. Nem is találtam vigaszt egész mostanáig, pedig már azóta hazamenekültem a sokkalta izgalmasabb és gyönyörűbb tizenháromkeri lakásomba.

(Ráadásul rém unalmas arrafele. Semmi inger nem éri az embert, najó talán a ballagás, a kajálások, a filmnézés, a kártyázás meg a beszélgetések kivételként szerepelhetnének. De ez nem jelent semmit, hiszen egy ilyen rendkívüli teremtés, mint én, egyből megjegyez 15 arcot és nevet, továbbá mindenféle kártyajátékok szabályait, mi az nekem. Piha.)

Szóval lesz mit kiheverni az elkövetkezendő napokban...
Hihetetlen.
:) :) :)

egyébként meg

nagyon érett már az a tegnap este. Finom borok, minőségi társalgás. :) Köszi, lányok.

Még egy szelet kenyér meg pár paprika, és megyek takarítani.

Csak annyi, hogy jó dolog rájönni, hogy az utóbbi hónapok nirvánaszerű ellebegős várakozgatásai mire is irányultak tulajdonképpen. Utólag persze az ember lánya mindig okosabb, hogy mi készült itt... ez, kérem, az Öreg előre megfontolt és profi módon kivitelezett hadjárata volt. Nem mondom, jól behúzott a csőbe. :)

regeneráció

Eltüntettem a papírhegyeket a szobámból. (Értsd: rendezetten átraktam egyik sarokból a másikba. Sokkal esztétikusabb, és határozottan jobban áramlik azóta a csí. :) :P Szerintem rárakhattam a, ööö, csatornájára vagy forrására vagy mijére az egyik papírstócot.)
Meg áthúztam az ágyamat. Végigselejteztem a ruhásszekrényemet. Kitakarítottam a fürdőt. Közben alternatívrock-számokra vokáloztam megdöbbentően karakteres hangomon. Kimostam két gép ruhát.
Holnap ablakot pucolok és felmosok. És melóba menet bepakolom a zöld plédet.

newsflash

Most jövök mozifanatikusok éjszakájáról. Öt film, ebből egyet kár volt, a többit nem. Jó volt, csak valahogy most az a benyomásom, hogy 3 napos agymosáson vagyok túl. Nem baj, megérte. :)

Amúgy meg:
Leadtam. What a relief.
Végiglektoráltattam az egész szöveget úgy ahogy volt, egy hiba nincs benne. Aztán megcsináltam a címlapot, eltűnődtem az egyik szó végződésén és átjavítottam. Hiba volt. Pontosabban lett, ezáltal.
Már csodálkoztam, hogy minden ilyen simán megy, nehogymár ne csússzon be valami jellemző baki.

Továbbá:
Nem megyek Németországba kultúrmenedzserkedni, tegnap jött az elbocsátó szép üzenet. A megkönnyebbülés nagyobb, mint a csalódottságom. Életbe lép a B-terv.

...miután kialudtam magam.

Egyre inkább.

Jóság van.
Örülünk. :)

the (wannabe-)scientist

Jajistenem, ez annyira izgalmas amit most összevizsgálok!!!
Kutatónak érzem magam, a történelem hű krónikásának, mély összefüggések feltárójának, a spanyolviasz feltalálójának, maga lovát dicsérő cigánynak.

Huszonhárom oldal után végleg beleszerettem a szakdogatémámba.
Most jön még csak a java, he he heeeee.
Sunyi szemvillanás, kézdörzs, gonoc kuncogász.
SHOWTIME.

Nemhogy nem zavart, hogy a 30 diákkal együtt anyám is ott van és hallgat, el is felejtettem. Profi-e vagyok, hö. (Szeretnéd mi, önelégült mitugrász.)
Amúgy tetszik a Maminak a melóhelyem. :)
És utána odajött a csopi magyar feléből egy kiscsaj és adott mercicsokit merthogy köszönik az egész napost, jaaaj!!! ^^ Én úgy meghatódtam. Meg persze adtak a német részből a tanárok is pralinét, de attól nem hatódtam meg. :P

Én azt mondom, adni jó, de kapni is. Nemcsak pralinét.

tíztől ötig szünet nélkül

Hullafáradt vagyok, abban az állapotban, amire az angol az "exhausted" kifejezést használja. Kihausztolva. A hausztot is kihajtottam magamból. De úgy érzem, érdemes volt. Ez a jól elvégzett munka hausztja, amikor kilépve az Andrássy 22-ből ólmos fáradtság lesz rajtad úrrá, és egy csapásra újra érzel minden zavarót, amit napközben kizártál a tudatodból. Nyom a cipő, leragad a szemed, fél napja hordod a pisidet, fáj a vádlid, még nem ettél, kapar a torkod. Ki lehet merülni az átadásban. Aztán eszedbe jut a cserébe kapott érdeklődés, vigyor, praliné, köszönet, és valahogy mégis inkább a rakparton gyalogolsz haza trolizás helyett. Mosolyogni ugyan fáradt vagy, de belül oké. Fáradtan is érezhetsz harmóniát, pedig azt hittem, a kettő kizárja egymást.

A tavasz csalhatatlan jelei:

• kerülgetnek a Rakparton a futók,
• libbenős szoknyában- mokasszinban is meleged van,
  
• lesül az arcod 4 óra open-air csopivezetés után,
  
• elhagyod a farmerfelsőd,
• az Opera hidegnek és sötétnek tűnik, nem kell cipővédő papucs, és meleged van az egyenruhában,
• szépnek látod magad az egyenruhában,
• mások is szépnek látnak az egyenruhában,
  
• az utcán látható kéregetők száma exponenciálisan növekszik,
• "Kérem, csukják be az ablakot, mert a villamoson működik a légkondícionáló berendezés. Köszönjük. -Please, keep the windows closed, as the air conditioning is in operation. Thank you.",
• nem látsz a verőfénytől,
  
• izzadságszag vegyül a langy szellőbe,
• kéknek látszik a Duna.

feedback

A Jóisten áldja meg az én konzulensemet.
Elküldtem neki az első 16 oldalt (a komplett átírás előttit), meg egy hegyi beszédet hogy szerintem mért szar, és ELOLVASTA! Sőt, visszaírt egy oldal "nyugi, jó ez" szöveget. :)

"...Először is: nem kell elégedetlennek lennie a már megírt résszel. Minden alkotáshoz hozzátartozik heveny izgalom, sőt: szülési fájdalom*. Nevezhetjük "kreative Unsicherheit"-nek is. Tehát amint megír valamit, máris kételkedik benne... A második vázlat-változattal természetes dolog történik. Arányosít. Helyes: tervezze a fejezetenkénti oldalszámokat is, de ne kezdjen kapkodni! Lényeges, Marica, hogy tudja, mit és milyen irányban vive a goldolatokat - ír. Ezzel kezdje a dolgozat leíró testét és majd, záráskor, ezzel fejezze be..."

Szeretem. :)
________________________
*Ezért meg különösen. Én is mondtam már így, azért.

a perfekcionizmus átka

Hátigen. Mikor rájössz, hogy amit eddig nagy műgonddal összeraktál, jobb, ha átkerül a függelékbe... az fincsi. (De az átkerülés jogos.)
Most írtam át a vázlatot, holnap kezdem előlről. "Április 10-re kész leszek", aha.

De már pár órája kerülgetett az érzés, hogy vmi nagyon nem frankó ezzel a dogával. Gyanúsan gyorsan haladtam. Aztán persze hogy beütött a krach.
De nem baj, kezdünk már úgy állni egymáshoz ezzel a készülő valamivel, mint a művész az élete művéhez. Meg kell küzdeni a kis gec... izé, elvetemültjével, héja-nász az avaron. Háromszor átgyúrni, szétszedni, máshogy összerakni, mert úgy jobb.

Szar most a visszalépés, de a lelkiismeretem legalább tiszta. Fel merem majd vállalni, hogy én követtem el :)

fruszt

Kellett hogy írjak 16 oldalt ahhoz, hogy rájöjjek, hogy az időintervallum, amit a szakdogám átfog, kellően nagy ahhoz, hogy minden évről írjak kábé egy bekezdést. (Akik nem ismernék ki magukat: az nem lenne ötös.) Szóval ahhoz, hogy kellően tudományos legyek, szépen sutba vághatok mindebből 10 oldalt, hogy mélyebben és részletesebben kifejthessem a tulajdonképpent.

Akurvaéletbe mán.

nagy az arc

Hoppá, egyetcsettint, kettőtpislog, három oldal három óra alatt sittysutty. Most vagyok tizenkettőnél. Súúúlyos.

Még ugyan át lesz írva tizenötször és még nincs lehivatkozva sem, de attól még istenkirály vagyok, nem vitás. ^^

a nemzetközi helyzet fokozódik

Ilyet se csináltam még, magamat fordítom németről magyarra. Halál vicces. Éljenek a két nyelven megírott diplomák!
És most rohadtul nagyra vagyok az első 3 megírt oldalammal. (Ami igazándiból hat, fordítással együtt. :P)
Alszom.