Ááááh, Wagner egy állat volt.
Már akkor biztos voltam benne, mikor Bayreuthban megnéztük a szülőházát és a sírját- a sajátján se kereszt, se név, a kutyájáén viszont mindkettő. Ő akarta így.
Képzeljétek, mikor Keresztelő Szent János állt a Jordánban, egy nő Nürnbergből odavitte a kisfiát (!!!!!) keresztelőre. A gyerek szintén a János (Johannes) nevet kapta, csak mire az anyja visszaért vele Nürnbergbe, nem emlékezett teljesen és így lett Hans. Ami a János beceneve arrafele. Baszki.
Ma délután 5 és féltizenegy között megnéztem A nürnbergi mesterdalnokokat. Egyrészt nem tudtam, hogy vígopera. De rájöttem. Richard barátunknak olyan brutálisan aberrált humora van, hogy az valami egészen felfoghatatlan. Ja, mert nemcsak a zenéjét írta, hanem a szövegét is. Néha Csehovba hajló semmi kis értekezések, amelyek aztán hirtelen mélyebb értelmet nyernek.
Csak az volt a szomorú, hogy amíg Vikivel ott szakadtunk meg az ilyen kis bújtatott hülyeségeken, rajtunk kívül senkinek sem tűnt fel, hogy ez ám nem akármilyen rafinált szellemesség volt.
És a zenéje sem rossz. pedig úgy álltam hozzá, hogy fontoskodó nyomasztó kürtzene, fúj. Nem is. Itt legalábbis.
Lisztferenc veje újabb két tisztelőt szerzett magának így posztumusz.
Már akkor biztos voltam benne, mikor Bayreuthban megnéztük a szülőházát és a sírját- a sajátján se kereszt, se név, a kutyájáén viszont mindkettő. Ő akarta így.
Képzeljétek, mikor Keresztelő Szent János állt a Jordánban, egy nő Nürnbergből odavitte a kisfiát (!!!!!) keresztelőre. A gyerek szintén a János (Johannes) nevet kapta, csak mire az anyja visszaért vele Nürnbergbe, nem emlékezett teljesen és így lett Hans. Ami a János beceneve arrafele. Baszki.
Ma délután 5 és féltizenegy között megnéztem A nürnbergi mesterdalnokokat. Egyrészt nem tudtam, hogy vígopera. De rájöttem. Richard barátunknak olyan brutálisan aberrált humora van, hogy az valami egészen felfoghatatlan. Ja, mert nemcsak a zenéjét írta, hanem a szövegét is. Néha Csehovba hajló semmi kis értekezések, amelyek aztán hirtelen mélyebb értelmet nyernek.
Csak az volt a szomorú, hogy amíg Vikivel ott szakadtunk meg az ilyen kis bújtatott hülyeségeken, rajtunk kívül senkinek sem tűnt fel, hogy ez ám nem akármilyen rafinált szellemesség volt.
És a zenéje sem rossz. pedig úgy álltam hozzá, hogy fontoskodó nyomasztó kürtzene, fúj. Nem is. Itt legalábbis.
Lisztferenc veje újabb két tisztelőt szerzett magának így posztumusz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése