...meg tíz mexikói a csupasz körtefán

"Valaki kapcsolja már össze a melltartómat! Vagy adjatok egy melltartópántot...!" (nem én)
"Pont ezt. életemben először, basszus. Van valakinek egy körömreszelője?" (ez se)

Csúfos este volt.
Engem üldöz a fátum. Illetőleg az öreg. Mert nem hiszem el, hogy nem tudom rendesen enjoy myself, hanem mindig, ismétlem: m-i-n-d-i-g normálisakat fogok ki. Akikkel aztán pont emiatt nincs szívem "szórakozni". Ennek ellenére.... bammeg.
Négy lány, és valamivel több mint négy emberke egy másik kontinensről. (Kétszer kettő, mint tudjuk, néha öt...)

"Piros a szám? -Van szám?" (esseén)
"-Rosszabbak vagyunk, mint egy tv-s sorozat.
-Főleg, hogy ez egy mexikói sorozat..."

...meg mindezek apropóján még egyes közkézen-közszájon forgó emberekről is esett szó (nem rólunk) ... :)

Ugyanakkor annyira lovagok. Mikor egyikünket elkezdte inzultálni egy idióta magyar srác, a kisdrága egyből ugrott és majdnem összeverekedtek, hogy megvédjen minket.

Most négyen egybegyűlvén (lásd válságstáb) nyüffögünk, szidjuk, szeretjük, bánjuk, meg mégse, ennél is jobban anyázzuk eztakacskaringósmindenétavilágnak...
Véletlenek márpedig nincsenek.

Szeretlek téged, te kis élet. :)