"a minden a semmi - a semmi a minden"

Filozofikusak vagyunk máma. Figyeldoda:

Szerelmes vagyok a szerelembe.
(Hatásszünet.)
Nincsen, akiben manifesztálódna, ideák és ideálok álmosan nyirkos földjén tanyázik éppen. (Semmi köze hozzá, de pont ilyennek képzelem a ködös Albiont.) Bár most, hogy tavasz meg nap(ika) meg éledő természet, őt is elkapta a vihánc. Ha jó az idő, a tavaszi napsütésben a földből feltörő fűillatú párával együtt kavarog körülöttem. Szétterjeng, kígyózik, nyújtódzkodik, ízlelgeti a Rakpart csalóka fuvallatát, lopva lesi az útszéli fák nekirugaszkodó ébredését. Álmélkodva hallgatja az élet gyülemlésének bizsergését a gallyak végiben. Kuncogva, visszafojtott izgalommal várja a bokrok rügyrobbanását. Része akarna lenni ennek a hersegő megújhodásnak, én meg vele együtt hunyorítok hetykén a világba. Máramikor. Mert beborul ám hamar, gyúlik a villany, nyílik a könyv, nyúlik a melegítőalsó, pörsen a pattanás, szárad a szem, fittyed a száj: a végzőféléves valóság. De a háttérben továbbra is.

Szóval meglehetősen jól megvagyunk, a szerelem meg én.