akkor és most

Vannak a klasszikusok. És vannak az adaptációk. Egyik jobb, mint a másik. Enjoy.

(És bocs, hogy ilyen ronda. A blogger nem szereti a Wordből beszúrt dolgokat. Táblázatokat meg pláne nem.)

Petőfi: Megy a juhász… Megy a juhász szamáron, Földig ér a lába; Nagy a legény, de nagyobb Boldogtalansága. Gyepes hanton furulyált, Legelészett nyája, Egyszer csak azt hallja, hogy Haldoklik babája. Fölpattan a szamárra, Hazafelé vágtat; De már későn érkezett, Csak holttestet láthat. Elkeseredésében Mi telhetett tőle? Nagyot ütött botjávaj A szamár fejére.	Lackfi János: Megy Béla bá Megy Béla bá trabanton, Nyakában a lába, Kétrét hajtva fér szegény Be a kocsijába. Épp kerítést hegesztett, Legyen szépen rendbe, Mikor szól a telefon, S a főorvos benne. Pedig úgy volt, már haza Hozhatja a nénit, Megszerelve antenna, Tévét együtt nézik. Késő bánat, Trabantra Csap rá az együgyű, Fényszóró-fémkarika Gurul, mint jegygyűrű.		Vörös István: A földúton Megy az Audi földúton, kőhöz koppan alja, nagy a kocsi, a sofőr még nagyobbnak tartja. Gondolkodni, ha vezet, nem épp könnyű munka. Észreveszi, hogy be van a motorház nyomva. Kipattan a kocsiból, és telefonálgat; a szerelő nincs otthon, de így mégse járhat. Bokor alá beparkol. Mi más telne tőle? És egy rongyot terít a motorháztetőre.
Weöres Sándor: Buba éneke Ó ha cinke volnék, útra kelnék, hömpölygő sugárban énekelnék - minden este morzsára, buzára visszaszállnék anyám ablakára. Ó ha szellő volnék, mindig fújnék, minden bő kabátba belebújnék - nyári éjen, morzsára, buzára elcsitulnék jó anyám ölében. Ó ha csillag volnék, kerek égen, csorogna a földre sárga fényem - jaj, de onnan vissza sose járnék, anyám nélkül mindig sírdogálnék.		Vörös István: A busz éjjeli éneke Ó, ha metró volnék, lefékeznék, sötét alagútban elmerengnék. Minden este visszhangzó garázsba, betolatnék a hideg rámpára. Ó, ha troli volnék, úgy suhannék, minden sétálóra vizet vernék. Nyári este fehér neonfényben elcsitulnék a remiz mélyében. Ha villamos volnék a körúton végigsiklanék a villanydróton. Jaj, a sínről le sohase térnék, nem is kéne nekem várostérkép.
Kormos István: Vackor Hol volt, hol nem, messze, messze, volt egy boglyos, lompos, loncsos és bozontos, Vackor nevű kicsi medve, nem is medve, csak egy apró, lompos, loncsos és bozontos, piszén pisze kölyökmackó.		Lackfi János: Szőnyegpadló Hol volt, nem itt, a mindenit, na, ez biztos, volt egy foltos, szöszös bolyhos és kopottas, neve sincsen padlószőnyeg, nem is szőnyeg, hanem széles, pihés, krémes és krémszínű pihén-puha szőnyegpadló.
Weöres Sándor: Csiribiri Csiribiri csiribiri zabszalma - négy csillag közt alszom ma. Csiribiri csiribiri bojtorján - lélek lép a lajtorján. Csiribiri csiribiri szellő-lány szikrát lobbant, lángot hány. Csiribiri csiribiri fült katlan - szárnyatlan szállj, sült kappan! Csiribiri csiribiri lágy paplan - ágyad forró, lázad van. Csiribiri csiribiri zabszalma - engem hívj ma álmodba.		Lackfi János: Parabola Parabola, parabola antenna, nézzünk tévét éppen ma! Parabola, parabola futballmeccs, lassított gól, sípcsont reccs! Parabola, parabola sminkremlám. Bőröd fittyed? Kend ezt rá! Parabola, parabola bankrablók, lő, fut, robban, légből lóg. Parabola, parabola popcsillag, rázós ritmus popsidnak. Parabola, parabola antenna, űrlény caplat álmodba!
Petőfi Sándor: Szeget szeggel (részlet) Jaj, a hátam, Jaj, a hátam Odavan! Szomszéd bácsi kiporozta Csúfosan. Átkozott a görcsös fütykös Somnyele! Mellyel engem oly pogányul Cséplele. Mért is tart hát kertet s benne Körtefát? És az isten rá gyümölcsöt Minek ád? Csábitólag kandikált a Körte rám; Csábjait ki már sehogysem Állhatám. Átugrottam a plánkon - Átesém! Hogy megingott bele májam És vesém. S nem elég ez; szomszéd bácsi Rajtakap, S akkor jön még a valódi Haddelhadd. Én teremtôm! mért is értem E napot? Megrakott, hogy minden csontom Ropogott. Nesze, monda, nesze másik, Harmadik! E a mindentudó tudja, Hányadik. Jelen volt a holdvilág a Lakzinál; Búsan nézte: szomszéd bácsi Mit csinál. Fellegekbôl vett magára Gyászmezet, És megosztva szenvedésem Könnyezett.		Vörös István: Gépet géppel (részlet) Jaj, a gépem, jaj, a gépem odavan! Mert egy vírus összerágta csúfosan. Átkozott az internetnek istene! Átkozott a falnak minden kábele. Mért is ad hát tudást s benne laptopot? Mért van isten, így is mindent megkapok. Most a vírus megtanított arra is, az sincs, mi van; hiszen könnyen változik. Átugrottam a palánkon - a gépbe! Ha az enyém, a vírustól megvédem. Bent a világ folyékony, mint az álom, ha belépek, a gonoszt meg- találom. Én teremtőm! Ki formálta e vírust? Büdös és zöld, akár egy kro- kodílus. Ez nem monda, messze mászik, partra jön! Akkorát rúg, majd beszakad képernyőm. Bezuhog a holdvilág az ablakon; széjjelrágott fájljaimat bogozom. Fellegekből vett magára gyászmezet, rámtámadt a mesterséges környezet.