Kosztolányi Dezső fordít

Alice Csodaországban: van ugyebár a Cheshire Cat, aki egy folyton vigyorgó macska, néha eltűnik, néha egyes testrészei látszanak csak, és hülyeségeket beszél.
Ő Kosztolányi fordításában Fakutya lett.

Eredeti:
’You must be [mad],’ said the Cat, ‘or you wouldn’t have come here.’
Alice didn’t think that proved it at all; however, she went on ‘And how do you know that you’re mad?’
’To begin with,’ said the Cat, ‘a dog’s not mad. You grant that?’
’I suppose so,’ said Alice.
’Well, then,’ the Cat went on, ‘you see, a dog growls when it’s angry, and wags its tail when it’s pleased. Now I growl when I’m pleased, and wag my tail when I’m angry. Therefore I’m mad.’
’I call it purring, not growling,’ said Alice.
’Call it what you like,’ said the Cat. ‘Do you play croquet with the Queen to-day?’

Kosztolányi:
- Ha nem volnál bolond - válaszolt a Fakutya -, nem jöttél volna ide.
Alice-t ez nem győzte meg. Ezért tovább faggatta a Fakutyát.
- És honnan tudja, hogy maga bolond?
- Nézd - felelte a Fakutya -, egy rendes kutya az nem bolond, ugyebár?
- Nem - mondta Alice.
- Na, látod - folytatta a Fakutya. - A rendes kutya, ha dühös, akkor morog, és ha örül, akkor csóválja a farkát. Én pedig akkor morgok, ha örülök, s akkor csóválok a farkam, ha dühös vagyok. Ezért vagyok én bolond.
- De... - ellenkezett Alice.
- Semmi de - szakította félbe a Fakutya. - Inkább arról beszélj, eljössz-e ma a Királynőhöz krokettezni?

Botrány.
Attól, hogy jó költő vagy, nem kell ám elszállni és önkényeskedni.