Verebes - Kern: Ünnepi beszéd

Kedves Pentések, kedves Pentésnők, tisztelt Szelényeink, Matláfok! Engedjék meg, hogy a Hanarvekényési Pörge-mörge részéről így elpüfélhessem Önöknek a hanarveknyésiek szívből jövő sunyáit. Meggyőződésem, hogy e mostani bélgamáción nyílvánosan is elpotálhatjuk, hogy noha a vronyás idén szilanyásként jött, a gárzaki mégis elegendően telmekós, és már herfel a dumóef. Idén már zselenyákkal pötéltük a poslát, a posla bényét, és a poslabényen belüli rugányt. Nemhiába zodáltuk a dernyét. Rogodásaink, zögördéseink most már végre kumálnak. A magam részéről kifetyélhetem, hogy nem doláztuk el a herfelést, eleget tettünk a harmadik szusonkó meléinek, így aztán bízvást számíthatunk tilmanóra és egy kevés poslára is. A posla bénye idén talán kevesebb lesz, mint tavaly, de felgyumáltunk helyette elegendő bélges menát. Ezen a téren nincs, és nem is lehet palizsánkos bélganyáz vagy bármi féle selga-velga. A dölmenés, a következetes dölmenés folyik tovább, és ebben a KISZ szervezet is vetlás. Vetlás, mert a hanarveknyésiek érzik a tocsolákban rejlő folonyát. Innen ígérjük, hogy gereten lesz a durmák, ha bolonyként vezéljük a csumót, és nem engedjük a podolcs lenyán. Erről a helyről is felnyihorlunk, és furákkal élünk a legmagasabb szedál felé, vezélje keresztül a pörge-mörgeiek dödéjét. Mert mi büszkék vagyunk a dödénkre. Ez a döde a mi dödénk. Ahogy azt Töcsek, a nagy Pöde mondta: Inkább ma több döde, mint holnap még kevesebb pumóev. Végül köszönöm, hogy fölszügyélhettem a dézermannt, és kívánom az egész bélgamációnak, hogy még nagyon sokáig desledonyáljon a ribán. Éljen a bedő, éljen a törentárpödle, éljen a tonásmenásvekernye, éljen a nyefke. Köszönöm.

Na, ez is jellemző. Előbb van Trados az új gépemen, mint Office.

Mostanában a nagy nirvána közepette egyre gyakrabban vagyok, illetve leszek ingerült. Egy pillanat alatt fellobban, kisül, kihúny. Szerintem nem vagyok, illetve leszek fáradt. Ősz van, illetve lesz. Őszül a város. Ősz ül a városon. Engem pedig az őrületbe kerget, hogy fogy a fény. Kérem tisztelettel, én napelemmel működöm. Micsoda bánásmód ez?! Szóval csakis az ősz tehet róla, ha hisztis vagyok. Illetve leszek.
A következőknek semmi köze az eddigiekhez, csak beraktam, mert témába vág.

MIRA.
A nap majd melegít. Kávét tölt. Szeretem a szeptembert. Olyan jó bánatos gondolatai lesznek tőle az embernek, s ilyenkor jólesik nagyokat enni, mászkálni, inni, mindenfélét... Bánatos, de vigasztaló hónap.

ZOLTÁN.
Bánatos?

MIRA.
Elmúlás, hát bánatos.

ZOLTÁN.
Az elmúlás gondolata nem bánatot okoz, hanem dühöt.

MIRA.
Én még az iskolánál tartok, tizenhárom éve... A szeptember mindig újrakezdés... Semmi düh, csak a kíváncsiság.

ZOLTÁN.
Újrakezdés vagy elmúlás, egyremegy.

(innen)

Boogie woogie-t tanulok.

A Gödör előtt táncoltak tánciskolások, én pedig csak ültem tőlük karnyújtásnyira a lépcsőn, és könnyes szemmel, elvarázsoltam bámultam őket. Majd a végén felpattantam, szívdobogva hazaviharzottam, majd órák hosszat tartó fel-alá járkálás után a szobámban eldöntöttem, hogy történjék bármi, leküzdöm a táncolással szembeni gátlásaimat, és megtanulok így táncolni.

Ez volt négy éve. Van erre egy szólás. :)

köszönöm, tetszett

No. Újra ékezetes gépről írok, pár fokkal melegebb van, fáradt vagyok, de elégedett: hazajöttem Svédországból. Tíznapos masszív élménybomba, bele is fáradtam rendesen. Svédország olyan hely, ahol augusztusban beköszönt az ősz: hideg van. Néha vakítóan tisztán, néha esőfüggönyön át látod a fenyveseket. Szóval nem, nem volt elég az a három darab pulcsi. Kajaszempontból pozitív csalódás ért: azt vártam, hogy olyasmi lesz, mint a németeknél, ahol nem tudnak levest főzni és a felvágottak mellett csak a bevándorlók ételeinek van íze. Ehhez képest Svédország a tej és az édesség országa, szó szerint tejjel-mézzel folyó. Emiatt alig volt mit ennem, mert még a margarinba is sikerült valahogy tejport keverniük. Éljen a nyers hal és a gumicukor! És igaz a svédasztal mítosza. Azt hittem eddig, hogy ez csak poén, de tényleg mindig külön odamennek a tálakhoz a konyhában, szednek maguknak és teli tányérral ülnek asztalhoz. Minden házban, amit láttam, volt ikeás termék, ehhez is hűek tehát. De nem annyira merevek és szabálykövetőek, mint a németek - mondom ezt az alapján, hogy ők is simán átmászkálnak a piroson, mint mi pestiek. A városaik szépek, rendezettek, egy omladozó homlokzatú épület sincs a központban. Egészen békés és derűs hangulat áradt mindenhonnan, ahol voltunk (= Malmö, Eksjö, Nässjö, Jönköping, Linköping, Stockholm). A tetejébe még a nyelvük is megtetszett, édes Istenem, mi lesz ebből.