Mostanában a nagy nirvána közepette egyre gyakrabban vagyok, illetve leszek ingerült. Egy pillanat alatt fellobban, kisül, kihúny. Szerintem nem vagyok, illetve leszek fáradt. Ősz van, illetve lesz. Őszül a város. Ősz ül a városon. Engem pedig az őrületbe kerget, hogy fogy a fény. Kérem tisztelettel, én napelemmel működöm. Micsoda bánásmód ez?! Szóval csakis az ősz tehet róla, ha hisztis vagyok. Illetve leszek.
A következőknek semmi köze az eddigiekhez, csak beraktam, mert témába vág.

MIRA.
A nap majd melegít. Kávét tölt. Szeretem a szeptembert. Olyan jó bánatos gondolatai lesznek tőle az embernek, s ilyenkor jólesik nagyokat enni, mászkálni, inni, mindenfélét... Bánatos, de vigasztaló hónap.

ZOLTÁN.
Bánatos?

MIRA.
Elmúlás, hát bánatos.

ZOLTÁN.
Az elmúlás gondolata nem bánatot okoz, hanem dühöt.

MIRA.
Én még az iskolánál tartok, tizenhárom éve... A szeptember mindig újrakezdés... Semmi düh, csak a kíváncsiság.

ZOLTÁN.
Újrakezdés vagy elmúlás, egyremegy.

(innen)