A nap tanulsága: Én egyszerre sok vagyok, engem szokni kell.
Egyrészt: hurrá, egyéniség vagyok, elsőre sem egyszerű, tehát nem tucatember.
Másrészt: basszus! Nem hiszem el, hogy mindenki ezzel jön! Ennyire csak nem vagyok besorolhatatlan?! A fene akar mindenkinek fejtörést okozni a jelenlétével.
Esküszöm, különcnek lenni egyszerre áldás és átok. Tök jó, hogy hagyok valami nem szokványos benyomást az emberekben, de muszáj emiatt mindig ezzel a fura tekintettel méregetni? Főleg, hogy tudatosan semmit sem teszek ezért. Így alakul és kész. Mindig ide lyukadok ki (akikkel nem vagy korlátozottan, azok lesznek a barátaim). Miért???
Vannak emberek, akik ezen tudatosan dolgoznak, fura hajat vágatnak maguknak, fura ruhákban járnak, művészkocsmába járnak. Innen üzenném nekik, hogy én semmi ilyesmi, és mégis, méghozzá újra és újra. Az egy dolog, hogy nem cserélnék, mert inkább ilyen vagyok, mint üres és felszínes, de valahol néha azért kétségbeesem. Nehogymá. Nehogymá rajtam gondolkozni kelljen. Pedig a jelek szerint de. Mindenki hülye, csak én vagyok helikopter. Általában erre büszke szoktam lenni, de időnként komolyan fel bírom ezen kapni a vizet. Hát én nézek bárkire is furán, mert nem olyan vagyok, mint ők?... Na ugye. Ugyanezt várom el. De mérges vagyok most.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése