egyébként meg

nagyon érett már az a tegnap este. Finom borok, minőségi társalgás. :) Köszi, lányok.

Még egy szelet kenyér meg pár paprika, és megyek takarítani.

Csak annyi, hogy jó dolog rájönni, hogy az utóbbi hónapok nirvánaszerű ellebegős várakozgatásai mire is irányultak tulajdonképpen. Utólag persze az ember lánya mindig okosabb, hogy mi készült itt... ez, kérem, az Öreg előre megfontolt és profi módon kivitelezett hadjárata volt. Nem mondom, jól behúzott a csőbe. :)

regeneráció

Eltüntettem a papírhegyeket a szobámból. (Értsd: rendezetten átraktam egyik sarokból a másikba. Sokkal esztétikusabb, és határozottan jobban áramlik azóta a csí. :) :P Szerintem rárakhattam a, ööö, csatornájára vagy forrására vagy mijére az egyik papírstócot.)
Meg áthúztam az ágyamat. Végigselejteztem a ruhásszekrényemet. Kitakarítottam a fürdőt. Közben alternatívrock-számokra vokáloztam megdöbbentően karakteres hangomon. Kimostam két gép ruhát.
Holnap ablakot pucolok és felmosok. És melóba menet bepakolom a zöld plédet.

newsflash

Most jövök mozifanatikusok éjszakájáról. Öt film, ebből egyet kár volt, a többit nem. Jó volt, csak valahogy most az a benyomásom, hogy 3 napos agymosáson vagyok túl. Nem baj, megérte. :)

Amúgy meg:
Leadtam. What a relief.
Végiglektoráltattam az egész szöveget úgy ahogy volt, egy hiba nincs benne. Aztán megcsináltam a címlapot, eltűnődtem az egyik szó végződésén és átjavítottam. Hiba volt. Pontosabban lett, ezáltal.
Már csodálkoztam, hogy minden ilyen simán megy, nehogymár ne csússzon be valami jellemző baki.

Továbbá:
Nem megyek Németországba kultúrmenedzserkedni, tegnap jött az elbocsátó szép üzenet. A megkönnyebbülés nagyobb, mint a csalódottságom. Életbe lép a B-terv.

...miután kialudtam magam.

Egyre inkább.

Jóság van.
Örülünk. :)

the (wannabe-)scientist

Jajistenem, ez annyira izgalmas amit most összevizsgálok!!!
Kutatónak érzem magam, a történelem hű krónikásának, mély összefüggések feltárójának, a spanyolviasz feltalálójának, maga lovát dicsérő cigánynak.

Huszonhárom oldal után végleg beleszerettem a szakdogatémámba.
Most jön még csak a java, he he heeeee.
Sunyi szemvillanás, kézdörzs, gonoc kuncogász.
SHOWTIME.

Nemhogy nem zavart, hogy a 30 diákkal együtt anyám is ott van és hallgat, el is felejtettem. Profi-e vagyok, hö. (Szeretnéd mi, önelégült mitugrász.)
Amúgy tetszik a Maminak a melóhelyem. :)
És utána odajött a csopi magyar feléből egy kiscsaj és adott mercicsokit merthogy köszönik az egész napost, jaaaj!!! ^^ Én úgy meghatódtam. Meg persze adtak a német részből a tanárok is pralinét, de attól nem hatódtam meg. :P

Én azt mondom, adni jó, de kapni is. Nemcsak pralinét.

tíztől ötig szünet nélkül

Hullafáradt vagyok, abban az állapotban, amire az angol az "exhausted" kifejezést használja. Kihausztolva. A hausztot is kihajtottam magamból. De úgy érzem, érdemes volt. Ez a jól elvégzett munka hausztja, amikor kilépve az Andrássy 22-ből ólmos fáradtság lesz rajtad úrrá, és egy csapásra újra érzel minden zavarót, amit napközben kizártál a tudatodból. Nyom a cipő, leragad a szemed, fél napja hordod a pisidet, fáj a vádlid, még nem ettél, kapar a torkod. Ki lehet merülni az átadásban. Aztán eszedbe jut a cserébe kapott érdeklődés, vigyor, praliné, köszönet, és valahogy mégis inkább a rakparton gyalogolsz haza trolizás helyett. Mosolyogni ugyan fáradt vagy, de belül oké. Fáradtan is érezhetsz harmóniát, pedig azt hittem, a kettő kizárja egymást.

A tavasz csalhatatlan jelei:

• kerülgetnek a Rakparton a futók,
• libbenős szoknyában- mokasszinban is meleged van,
  
• lesül az arcod 4 óra open-air csopivezetés után,
  
• elhagyod a farmerfelsőd,
• az Opera hidegnek és sötétnek tűnik, nem kell cipővédő papucs, és meleged van az egyenruhában,
• szépnek látod magad az egyenruhában,
• mások is szépnek látnak az egyenruhában,
  
• az utcán látható kéregetők száma exponenciálisan növekszik,
• "Kérem, csukják be az ablakot, mert a villamoson működik a légkondícionáló berendezés. Köszönjük. -Please, keep the windows closed, as the air conditioning is in operation. Thank you.",
• nem látsz a verőfénytől,
  
• izzadságszag vegyül a langy szellőbe,
• kéknek látszik a Duna.

feedback

A Jóisten áldja meg az én konzulensemet.
Elküldtem neki az első 16 oldalt (a komplett átírás előttit), meg egy hegyi beszédet hogy szerintem mért szar, és ELOLVASTA! Sőt, visszaírt egy oldal "nyugi, jó ez" szöveget. :)

"...Először is: nem kell elégedetlennek lennie a már megírt résszel. Minden alkotáshoz hozzátartozik heveny izgalom, sőt: szülési fájdalom*. Nevezhetjük "kreative Unsicherheit"-nek is. Tehát amint megír valamit, máris kételkedik benne... A második vázlat-változattal természetes dolog történik. Arányosít. Helyes: tervezze a fejezetenkénti oldalszámokat is, de ne kezdjen kapkodni! Lényeges, Marica, hogy tudja, mit és milyen irányban vive a goldolatokat - ír. Ezzel kezdje a dolgozat leíró testét és majd, záráskor, ezzel fejezze be..."

Szeretem. :)
________________________
*Ezért meg különösen. Én is mondtam már így, azért.

a perfekcionizmus átka

Hátigen. Mikor rájössz, hogy amit eddig nagy műgonddal összeraktál, jobb, ha átkerül a függelékbe... az fincsi. (De az átkerülés jogos.)
Most írtam át a vázlatot, holnap kezdem előlről. "Április 10-re kész leszek", aha.

De már pár órája kerülgetett az érzés, hogy vmi nagyon nem frankó ezzel a dogával. Gyanúsan gyorsan haladtam. Aztán persze hogy beütött a krach.
De nem baj, kezdünk már úgy állni egymáshoz ezzel a készülő valamivel, mint a művész az élete művéhez. Meg kell küzdeni a kis gec... izé, elvetemültjével, héja-nász az avaron. Háromszor átgyúrni, szétszedni, máshogy összerakni, mert úgy jobb.

Szar most a visszalépés, de a lelkiismeretem legalább tiszta. Fel merem majd vállalni, hogy én követtem el :)

fruszt

Kellett hogy írjak 16 oldalt ahhoz, hogy rájöjjek, hogy az időintervallum, amit a szakdogám átfog, kellően nagy ahhoz, hogy minden évről írjak kábé egy bekezdést. (Akik nem ismernék ki magukat: az nem lenne ötös.) Szóval ahhoz, hogy kellően tudományos legyek, szépen sutba vághatok mindebből 10 oldalt, hogy mélyebben és részletesebben kifejthessem a tulajdonképpent.

Akurvaéletbe mán.

nagy az arc

Hoppá, egyetcsettint, kettőtpislog, három oldal három óra alatt sittysutty. Most vagyok tizenkettőnél. Súúúlyos.

Még ugyan át lesz írva tizenötször és még nincs lehivatkozva sem, de attól még istenkirály vagyok, nem vitás. ^^

a nemzetközi helyzet fokozódik

Ilyet se csináltam még, magamat fordítom németről magyarra. Halál vicces. Éljenek a két nyelven megírott diplomák!
És most rohadtul nagyra vagyok az első 3 megírt oldalammal. (Ami igazándiból hat, fordítással együtt. :P)
Alszom.

insomnia

Márpedig én addig le nem fekszem, amíg nem lesz meg a bevezető.

életérzés

I'm taking a moment just imaginin' that I'm dancin' with you
I'm your pole and all you're wearing is your shoes
You got soul, you know what to do to turn me on until I write a song about you
And you have your own engaging style
And you've got the knack to vivify
And you make my slacks a little tight,
you may unfasten them if you like
That's if you crash and spend the night

But you don't fold, you don't fade
You've got everything you need, especially me
Sister you've got it all
You make the call to make my day
In your message say my name
Your talk is all the talk, sister you've got it all

Curl your upper lip up and let me look around
Ride your tongue along your bottom lip and bite down
And bend your back and ask those hips if I can touch
Because they're the perfect jumping off
point of getting closer to your

Butterfly
Well you float on by
Oh kiss me with your eyelashes tonight
Or Eskimo your nose real close to mine
And let's mood the lights and finally make it right
But you don't fold, you don't fade,
you've got everything you need Especially me
Sister you've got it all

You make the call to make my day
In you message say my name
Your talk is all the talk sister you've got it all
You've got it all, you've got it all, you've got it all

Doll I need to see you pull your knee socks up
Let me feel you upside down, slide in
slide out, slide over here
Climb in my mouth now child

Butterfly, well you landed on my mind
Dammit you landed on my ear and then you crawled inside
Now I see you perfectly behind closed eyes
I wanna fly with you and I don't wanna lie to you
Cause I, cause I can't recall a better days
I'm coming to shine on the occasion

You're an open minded lady
You've got it all
And I never forget a face
Except for maybe my own
I have my days
Let's face the fact here, it's you that's got it all

You know that fortune favors the brave
Well let me get paid while I make you breakfast
The rest is up to you, you make the call

You make the call to make my day
In your message say my name
Your talk is all the talk, sister you've got it all

Cause I can't recall a better day
I'm coming to shine on the occasion
You're a sophisticated lady, oh you've got it all

Butterfly, baby, well you've got it all

Rrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrr. miau. :)

késő és korán

Reggelbe hajlik mán az éccaka, akartam én aludni, de nem jutottam hozzá. Kávé és petőfirádió a barátaim, velük osztozom éjjeli elmélkedéseim magányán. Elmélkedéseim ezúttal szervezetszociológiai vonatkozásúak voltak, 3 és fél óra múlva zh-zom belőle. Ma folyamatos hajtás lesz reggel 8-tól este 6-ig. Wish me luck.

Nagyon idilli módon bírnak csivitelni a kizsmadarak amúgy meg.

"a minden a semmi - a semmi a minden"

Filozofikusak vagyunk máma. Figyeldoda:

Szerelmes vagyok a szerelembe.
(Hatásszünet.)
Nincsen, akiben manifesztálódna, ideák és ideálok álmosan nyirkos földjén tanyázik éppen. (Semmi köze hozzá, de pont ilyennek képzelem a ködös Albiont.) Bár most, hogy tavasz meg nap(ika) meg éledő természet, őt is elkapta a vihánc. Ha jó az idő, a tavaszi napsütésben a földből feltörő fűillatú párával együtt kavarog körülöttem. Szétterjeng, kígyózik, nyújtódzkodik, ízlelgeti a Rakpart csalóka fuvallatát, lopva lesi az útszéli fák nekirugaszkodó ébredését. Álmélkodva hallgatja az élet gyülemlésének bizsergését a gallyak végiben. Kuncogva, visszafojtott izgalommal várja a bokrok rügyrobbanását. Része akarna lenni ennek a hersegő megújhodásnak, én meg vele együtt hunyorítok hetykén a világba. Máramikor. Mert beborul ám hamar, gyúlik a villany, nyílik a könyv, nyúlik a melegítőalsó, pörsen a pattanás, szárad a szem, fittyed a száj: a végzőféléves valóság. De a háttérben továbbra is.

Szóval meglehetősen jól megvagyunk, a szerelem meg én.

the urge to move on

Nem rossz volt ez a nap, hanem dühítő. Semmi konkrét, csak hiszti van, meg nyűg, írnám már a szakdogát, de még nincs hozzá minden elolvasva. (Nekem el kell olvasnom mindent hozzá, mielőtt egy szót is leírok, na ja, ha Berzsenyit korai parnasszistának is tekinthetjük, akkor engem késeinek. (Kései softcore-parnasszistának, mert a 9 év érlelés azér még nekem is hard lenne. Sajna már nem férne bele a határidőbe.)) Szóval idegesítően csúszik-tolódik a prodzsekt, én meg a frusztrációra agresszióval reagálok. Meg gyomorgörccsel.

Mondjuk gyanús volt már itt ez a néhány hét kiegyensúlyozott nirvána. Nem is egészséges nyugodtan alkotni, köll az a pudingszerű i-cant-wait-remegés hozzá, ami megadja neki azt a bizonyos puncsos alapízt.

Ej, a megkergülésig fogom magam hajszolni, mondvacsinált okokból, jó öreg szokásom szerint. Alig várom. :) Mindig is ment az önszórakoztatás. Állok elébe, addig se unatkozik senki se közülünk, se én, se a környezetem.

Már alig emlékszem az arcára, mégis bele vagyok zúgva, mint az ágyú.
Jahj a huncut szeme, jahj a mosolya.
Egy órája vettem nála kenyeret. (Ahogy a kezembe adta...!) Soha többé nem fogom látni.
Az élet pár másodpercbe sűrített tragikuma. (Meg az arcmemóriámé, vagyishát annak hiányáé.)

Micsináljak, tavasz van, csicseregnek a kismadarak, sütikél a napika, jattolnak a németek az operában, lágy szellő fújdogál (odakint), méhecskék csak azért nem zümikélnek, mert megdöglicsélnének még a hajnali zimankóban, neked is ezért kell reggelente még a kabát, kisfiam.

Szóval úgy tűnik, bárhogy nézzen is ki az ember -ma épp csúnya voltam-, csak kifogja mindig a rettentő szimpatikus arcokat a napi rutinban összemotyorodó tömegből. Pár másodperc elég, hogy vigyorogva menjem a következő pár száz métert. (Költőibben: egy szemvillanás is.)

szeles jegyzet

Nagyon butuli véleménynyilvánításokat reagálok a forrásaim szélére...! Fölényes beszólásokat, mert kezd összegyúródni a fejemben a materiál, szóval mintha rálátnék. Jó, pár dalszövegidézet néha közémegy, ha éppen előasszociálódik egy-egy kifejezés hatására.
No igen, a gépszíj meg az ihlet meg a kirajzolódó struktúra. (Jövőbeni átrajzolódásokról már szó se essék.) Nincs menekvés, beletemetkezés és ezzel járó realitás-érzékelés leépülése (köznapi nevén lebutulás) lesz. Van.

Időnkénti megpihegésként oázisszerű szimultán blogbeli tudósítások várhatóak.
Csapjatok le, zárjatok be!

lemaradtam

Valaki magyarázza már el nekem, hogy lett március közepe a január elejéből...?

nyí

Jelentem, egy liter bor után messzemenően jól vagyok. msn.en már produkálom az első elütéseket, :) Pedig ma még durcás is voltam kicsit. Ez mostanra elmúlt, meglepő módon... (A bor amúgy nem volt betervezve, csak úgy elkezdtem kortyolgatni a diplomairodalmam mellé a jazz-hez.) Khm. Miért égetem az olvasólámpát már 2 órája fölöslegesen?...
Na jó, holnaptól jóleszek. Főleg, mert addigra elfogy a borom. :D

Most meg harmadszor bóklászopm át ezt a bejegyzést elütéshibák után kutatva... Gyász. Gáz.

:D

türelmi zóna

A mai estével egy hét alatt a negyedik buli holt hamvába. Hm. Ez biztos jelent valamit. (Igaz, a holnapi relatíve stabilnak tűnik... :))

Csakhát tavaszodik, és Hawaii-mintás napozósapkát viselő énem vidáman vonna maga után bármilyen hepajba. Mintha sose venné tudomásul, hogy elmúlt már a self-szétcsapós kétségbeesett-elvetemült korszak. (Továbbá nem, nem maradok le semmi újról.) Háddea hormonok, a felébredés, az alapból-jól-felpörgött hangulat. Ugyanakkor utolsó félévünk, ugye, sajnálatos módon pont erre az időre esik. Ígyhát felelősségteljes részem szemügeves szigorral ránt vissza alkotni, miközben rosszallóan korpát kotor elő zsírosan feltűzött loboncából.

Mondjuk, jobban felpiszkálva a lepirultat lelkem lábosában, tavaly is ez volt. Csak tavaly pánikba estem a befuccsolt buliktól és görcsösen, azonnal kerestem helyette pótlékot. Másik bulit, másokkal, máskor. Lett is. De valami miatt ritkán sikerültek jól. Idén lusta vagyok ehhez. Meghát minek. Maj' adódik az. :)

Mikor letértem az útról, pontosan tudtam,
hogy ahova lépek, ott nem nő virág.
Néztem jobbra, balra, és a lidércfény kicsalta
szememből a lámpavilág-romantikát.

Tök sötét lett minden.
Szakadt ingem gallérját felhajtom,
megrázom magam, megyek tovább
senki sincsen
viharon túl, szélcsenden innen

Aztán nekiláttam újra, pokoli zsákmánnyal a zsebemben
átgondoltam, hogy lesz a folytatás
A koboldok dögkútja és a szentlélek koszorúja között
van itt egy szimpatikus nyúlcsapás.

Így hát elindulok rajta,
nem nézek se jobbra se balra,
csak hazafelé, egyenesen,
kaland a karma,
Kicsi kincsem
viharon túl, szélcsenden innen.

Na szóval szeretlek én Élet,
mert te olyan jó vagy hozzám.
Ha néha el is vettél,
később mindent bepótoltál,
Lenn a sliccem
viharon túl, szélcsenden innen.

/quimby/

hát ilyen nincs

Baaassszus, anyám megnyerte az Unicumot. (Két hét, mi...)
Én mondom, vigyázni kell ezzel a nővel.

Legalább a Kobitól sikerült megnyernem a Fűszeresvilmost 2 hónapja, azóta se adta oda... bár nem is örülök neki, hogy megnyertem.

közös halmaz

Ha nem pont egy német alapítvány kultúrmenedzseri projektjére pályázok, akkor Németország külső kultúrpolitikai jelentését olvasom a szakdogához. Ebben az áll, hogy a kultúraközvetítéshez szükséges fontos partnerkapcsolatok terén külön jelentőséget tulajdonítanak egy német alapítvány kultúrmenedzseri projektjének.

Szeretem az összecsengéseket.

pont ide való

- - maricc fejhangon nyüffögve ütöget csuklót - -

win-win situation

Fogadtam anyummal. Ha nyerek, kapok egy üveg fűszeres Vilmost. Ha ő nyer, kap tőlem egy üveg Unicumot.

Tegnaptól fogva két hét.

born to be wildné

El is felejtettem, hogy valaha a velem kapcsolatban felmerülő bármilyen fajta képzet automatikusan anyum képét idézte fel mindenkiben (lásd még: feltételes reflex, stimulus-response, Pavlov kutyája stb.)
Pedig csak ott tanít, ahol én tanultam, semmi több.

Néhányan, úgy tűnik, megrekedtek asszociációs képességük ezen szintjén (lásd még: mélyföld, Hollandia).

Mondjuk tanultuk, könnyebb érthetővé tenni a valóságot, ha különféle címkék* segítségével kategorizáljuk azt (lásd még: skatulya).

Ugyanakkor egy esetleges későbbi találkozás az előzőleg felcímkézettel nem kis kognitív disszonanciát képes kiváltani. Hogy ezek után hova tesztek, az hadd ne az én dolgom legyen. (Lásd még: újrapozicionálás.)

____________________
* (lánya, gátlásos, ovális szemüveg stb)

Kedves emberek,

én úgy szeretlek titeket!! :)

Köszönöm, hogy ennyien... meghatódtam, na. :')
Szóval boldog ez a huszonegyedik, köszönöm, boldog.

két szék között

Kétszer kettő néha öt, kétszer egy néha kettő, néha egy, esetünkben inkább: kettő per kettő egyenlő nulla.
Mert én azt mondom.
Szép volt, jó volt, köszönöm: ennyi.

Hihetetlen, mennyire nem áll nekem ez a femme fatale (avagy magyarintva, mindenféle recycling-törvénynek fittyet hányva: fémfatál) szerep, de megvilágosodtam. Hinnye, nemleszezígyjó sehogyse, mondta a belső hang.
És én alávetem magam a saját akaratomnak ^^

"Tükröm, tükröm, mondd meg nékem: jóll áll-e ez nekem?"

gondtalan talan talan tatam

Az oké, hogy élményhajhász voltomból következően életem alapból némileg intenzív, no de ennyi ingert pár nap alatt, pozitívat...? Régen esett ennyire jól mulatozni, mint mostanában. Régen esett ennyire jól dolgozni, mint mostanában. Régen... mindegy.

Az utóbbi napokban meggyőződhettem róla, hogy nemhiába szeretek én ska-ra ugrándozni, hogy nemhiába járkálok templomba, hogy nemhiába voltam/vagyok beleszeretve a Jamie-ék koncertjeibe, hogy nemhiába váltottam szakdoga-témát, hogy nemhiába szerettem 16-18 évesen hülyét csinálni magamból a táncparketten, hogy nemhiába hogy önismétlek önismétlek önismétlek elégleszmár, no.

A füleim hátrahúzódása miatt a szemem körüli területen jobban feszül a bőr. Valami okból kifolyólag ez automatikusan a szájam széle és a füleim közötti távolság csökkenését vonja maga után.

váratlan enyh' :)

A saját magamon kb 6percenként végigfuttatott self-monitoring-scanprogramom szerint valami helyrekerült. Vagypedig trójai és nem is, csak úgy tesz, mintha. Vagypedig a helyrekerülés majd új gondolatfolyamatokat, tehát tanácstalanságot fog majd generálni.* Hátaztán, ezért élek.

Mindenesetre mindenféle logikus és/vagy tudatos ok nélkül pörgök, nagyon nagyon nagyon, de nem ám úgy, hogy szétesve, ahogy pedig usually szoktam. Nem, nirvána van mindeközben.
Átmeneti kozmosz a mikrokáoszomban, hurrá. ^^

________________
*Ez a legvalószínűbb, bonyi kisvilágom nem hagy unatkozni. Időnként megpihenni viszont, amint a mellékelt ábra mutatja, igen. Kösziérte.

Pizsama, Signal-lehellet, az arcomba issza magát befelé a NiveaSoft, a billentyűzet glicerintől ragacsos, ég a kislámpa, kezd fázni a lábam.

Kétféle várakozás van.

Az egyiknél tudod, mire vársz, mert egyértelmű, mert már megtörtént veled, mert megint szeretnéd, hogy megtörténjen. Akkor is, ha természetszerűleg egyre inkább amortizálódik minden egyes történés által. De türelmetlenül lobogva szeretnéd, hogy újra. Mindennapi teendőid közül folyton kifigyelsz, számolod, mennyi van még hátra, amíg. Lámpalázasan készíted magadat. Születésnapi köszöntésére vár így a kisgyerek.

A másiknál csak halovány találgatás, ha egyáltalán. Valami lesz, valamikor. De lesz. Mondják a zsigerek, mint amikor a térded nyikkanásából megérzed az időváltozást. Hogy hogyan változik, az már más kérdés. Furcsa, lebegő létállapot- az ember él, mint eddig, de tudja, hogy valami viszi. Nem tudni, merre, nem tudni, meddig, kiderül, ha odaérünk. Türelmetlen nem is lehet az ember, ha nem is tudja, mire kéne várnia. Rábízza magát az ember ilyenkor a lesz bizonyosságára. Bármi is. Fák várják így a tavaszt a rakparti hódarás szélfúvásban.

A másikat, beteljesülése után, gyakran követi az egyik.

A frufrum ráragadt a homlokomra, viszket a fülbevalóm helye és lefagy a talpam. Kontaktlencsétlenül, ügyetlenül fókuszálna a pupillám. Mindjárt befordítom.

tök poén

Coldplay- Lostot megnéz, frontember szemét meglát, gondol: ő rokon. Halak.
Utánanéz: egy nappal énelőttem született (persze nem évre pontosan :)).

Nem ez az első eset.
:)

létkérdés

Muszáj nekem folyton agyalni?
Muszáj nekem folyton pózolni?
Muszáj nekem folyton pofázni?

(!)

az utánozhatatlan E.P.

A diplomámoz való kutakodás előhozta belőlem a híresíró-rajongó bakfis bölcsészlányt. Dehát mit tegyek, ha egyszer ilyeneket küld be, mint:

"Tekintsük A halmazt. Ez legyen a prímszámok halmaza. Egy pozitív egész számot prímszámnak nevezünk, ha 1-en és önmagán kívül más egész számmal nem osztható. Az 1-et nem tekintjük annak (noha!), de ilyen a 2, 3, 5, 7… és így tovább. B halmaz legyen a valaha élt magyar írók halmaza, tehát ha valaki magyar író, akkor benne van, és ha benne van (most az mindegy, hogy nyakig vagy bokáig), az magyar író. Írónak azt nevezzük… hát lényegében, amit prímnek, hogy az egyen és önmagán kívül ne legyen más osztója (lásd még: a mindenséggel mérd magad!), ha pedig valaki író és magyarul ír, az magyar író. (Ez a felfogás tehát nem tud értelmet tulajdonítani a „magyarul ír, de nem magyar író” kifejezésnek, illetve ez barokkos kifejezése annak, hogy illető nem író.) – Ez a prím váratlanul tényleg jó definíció, vannak pl. az ikerprímek, 11-13, 17-19, Goethe és Schiller, Arany és Petőfi, Stan és Pan."

És ez csak a kezdete az előadásának. Olyan katarzisom van, mint Kunderánál, csak itt most szívem szerint minden második mondatot beidézném. Nem fogom megtenni.
Eskü, mingyá elsírom magamat. Frenetikus ez az ember, ahogy játszik szavakkal, szintagmákkal, mondatstruktúrákkal és jelentésváltozatokkal. Hülyére röhögöm magam az utalgatásaitól.


...nem bírom ki, valamilyen formában muszáj megosztanom az írást: belinkelem, így, aki szeretné, olvasson bele. Figyelem, csak bölcsészhajlandóságú elborult lények tudnak vele mit kezdeni! (De azok sokat.)
Áh, ezért jöttem a világra, hogy ilyen lélek- és intellektussimogatásokban legyen részem, köszönöm, égi cinkostárs.

nosce te ipsum

Helyrekerülős időszak van- nem feltétlenül kellemes, ám szükséges. A dolgok ugye hányódnak az ember lelkében, ahogy lustán hömpölygeti maga előtt a tudatfolyam. Aztán néha, a felhajtóerőnek engedelmeskedve egészen meghökkentő dolgok bukkannak fel. Nem váratlan, de zavarbaejtő. Főleg, ha mindezt még megerősíti (na jó: elősegíti) egy tintapacás teszt is. Újrapozicionálós meló az önismereti részlegnek.

közérdekű, közhasznú, közjó

Ákos jön Fertőrákosra koncertet adni júniusban!!!
Alhattok nálam :D

all is calm, all is bright

Jelentem, én most rendkívül kellemetesen érzem magamat.
Csúnyán relaxed tudatállapotban (nem, korántsem alkoholtól, tényleg).

[Update]: még nem.
[Update 4:30]: most már igen:) de csak egy feles.
^^

beszippant

Könyvből fölnéz, géphez odaevickél, mailcheck, döbbenten konstatál, hogy Gmail-téma szerint Budapesten jelenleg esik a hó. Kinéz ablakon, és tényleg.

Reggel 10 óta fennvagyok és nem tűnt fel.
Diplomára készülni veszélyes dolog.

"Felnőttél."

-mondta anyám és beszédjének folyása csobogott is tovább, sziklává dermedt megdöbbenésem mellett gond nélkül gurgulázott tova szavainak áradata. Végülis minek ezen fennakadni, ez a természetes.

(Hát azért...)

fecseg a felszín, hallgat a.

Impresszionista, nem-gondolkodom-mit-írjak, hirtelenjött bejegyzés, nesze világ.

Ha nem csal az emlékezetem, ma van egy éve hogy eltoltam a képem az első Jamie-Robi-koncertre... Erre most jöttem rá a négyeshatoson, mert nem tudam rájönni, mi a túrónak szól egész nap az It's your life a fülemben... well, tán ezért.

Egyébként zavarbaejtően tavasz van ma. Az emberek az utcán nem is tudják mire vélni a dolgot, mintha nem bíznának a szeleburdi napsütésben. A téli begubózottságunkból bizalmatlanul pillogunk ki a csalóka napfénybe, serényen sietve igyekszünk nem tudomást venni az erős, fényes levegőről. Mintha egész Budapest bevett volna egy nagy csomag Airvaves-t. Aztán a Duna-parton vett volna egy nagy lélegzetet, mert baromira fújt amúgy. Mal wieder pofátlanul gyönyörű volt a budai panoráma. Lila hegyek az enyhe párán átszűrődő rózsaszín-sárga-szürkés épületek mögött, undorító. Mondom, zavaromban nem tudtam mire vélni a várost ma.
De azért betyátbecsületből megszüntettem az otp-s számlámat, és fényképész néni is kihozta belőlem a maximumot (egyetemi fényképes önéletrajzon nem mindegy, hogyan festesz. Jelentem, szúrós szemmel és visszafogott mosollyal méregetem a világot a fehér háttér elől...).

Voltam a Goethében is szakdogához-kell-könyvért is. A recepciónál tovább nem is jutottam, mert lekapcsolt a kedvenc recepciósBrigim:) Meg a házmesterZoli is odajött közölni velem a maga kacsintgatós módján, hogy ilyen konttyal úgy nézek ki, mint egy nyugdíjas, amúgy meg örül, hogy lát. Aztán majd szorítsak ám helyet nekik abban a diplomában, kac-kac. :)

Nagyon szeleburdi vagyok ma. Ordas hangulatváltozásokkal (lásd teázós tegnapi/mai). Hm, a pályázgatásnál és jelentkezéseknél stresszelőbb jelenségekkel még nem találkoztam. Elég, ha 7féle (!!!) különböző, jövőddel összefüggő dolog ügyében intézgetsz határidőre, plusz a nyakadon egy diploma, plusz némi fejtörés, plusz még akkor barátaid is vannak, meg egyetemed meg kvázi-munkahelyed.
Na várj, most így leírva az egész szitu hirtelen olyan ismerős. Ja, csak vége a vizsgaidőszaknak. :P Akkor semmi gáz, csak egy diploma meg egy nyelvvizsga a plusz tennivaló, éljen. Jövőegyengetés van, izomból.

mindenkinek, aki szereti

Aszongya:

"Vízkereszt, vagy amit akartok - hogy mindenki lássa, aki szeretné, márciusban még 2, áprilisban és májusban 1-1 előadással búcsúztatjuk ezt a remek darabot."

(forrás: www.quimby.hu)

GYERTEEEK!!!!

érthetetlen

Tegnap tea, vízipipa és finom szendvics közepette cserbenhagyott a hedonizmusom. Nem ittam ki, nem szívtam el, nem ettem meg.

??

bevillanás bál utánról

Jézusom, én "Erős vár a mi Istenünk"-et énekeltem a wc-ben!

life is short- eat dessert first!

Sulibálom volt tegnap, akkor, ott még nem volt előre tudható, khm, hogyan végződik. Anyum mindenesetre -biztos, ami biztos- míg amíg nem mentem tovább bulizni, elkérte a fehérarany fülbevalómat, mert "kieshet"... magától értetődik, hogy, khm, a táncolást értjük ezalatt. Akkor ő már tudta azt, amit én még nem. Vagy, ahogy utána ma beszélgettük:

Mami: -Hát... Reméltem, hogy nem, de tudtam, hogy igen.
Maricc: -Érdekes, nálam pont fordítva volt...

((Ehhez képest... :)
Volt ami volt, leszen ami leszen, én már csak hátradőlve figyelgetem életem folyásának kanyargós útjait. Vigyorgós vállvonogatás van (,vaze- csak hogy fokozzuk a zalliteráció varázsját). Na majdcsak.))

papucs orrán pamutbojt

Pom-Pomot nézni youtube-on és rájönni hogy még mindig tudod kívülről a bevezető szöveget, felemelő érzés.
Köntösben reggel teát szürcsölni és közben felváltva bossa novát és very heavy soft rockot hallgatni pedig kifejezetten az élet szépségei közé tartozik.

wörld písz

vagy amit akartok

Háthúhogyaza...mindenségitneki, ez a Shakespeare-Quimby koprodukcióban keletkezett Vízkereszt... darab mennyire frenetikus. Az utolsó előadást csíptük el, első sor, zenekar diszkréten a színpad balhátsón. De azért néha kaptak pár színészi ki- illetve beszólást. (A reklámból ismert nyuszómuszóbácsi veszedelmes volt. "Elhallgatni! Abbahagyni! Lete-leteszed azt mingyá?! Há' mitképzeltek, hóvagytok ti, ez nem koncert, hannem színházi előadás! És te is fijam [billentyűshöz]. Mijaneved, tee? Roland!...*) Annyira fergetegesre csinálták, hogy már az első felvonás végére totál elcsigázódtunk a röhögéstől, és még másnap is fájt a szemem sarka, mert kicsípte a könnyem sója. :)
Vitathatatlanul életem legnagyobb, legjobb színházi élménye. Naaaagyvigyor.
Közlöm: jólvagyok.



_____________________
* nem Rolandnak hívják. Na akkor miért így hívta? A helyes megfejtő jutalma taps! Billentyűművészek, Ivi és Annácska nem játszhatnak:)

nirvána

Most jövök Quimbyről- IIIGEEEEEEN. Ez már nagyon érett és nagyon jó volt és hosszú hetek lefojtott ugrálásigényei törtek felszínre:) Azok az emberek, akik mögöttem álltak, biztos nagyon utálnak, mert egyrészt kitakartam előlük mind Kisstibi, mind Livius gyönyörű látványát, másrészt a pofájukba ráztam libbenő hajkoronámat, mert otthon hagytam a hajgumit.
És volt ez, amit már amúgy egyszer régen belinkeltem és azóta is fáhjdalmasan szhenvedek rá, amikor csak hallom- hát még élőben. Ugyanolyan volt, mint a videón, sőt még jobb és naggyon beleéltük magunkat.
Azóta nincs hangom.



Na holnap -vagyis már ma- este is program lesz, megyek Quimbyre. Igen, megint, csak most majd színházban játszanak. Tudokén:)

morzsák

= összefüggéstelen nyüffögések amorf alakzatban

• Fogam között átszűrt káromkodással erőszakolom fel a lábamra a korcsolyámat, erre felhangzik a Coldplay. Velem együtt ha jól hallottam, négyen kezdtük el azonnal diszkréten dúdolni/fütyülni. A két szomszédom biztosan.
• Könyvtárba betévedni veszélyes. Nem figyelsz oda és csak úgy elhozol nyolc könyvet, mert érdekel. (Meg egy Wodehouse-könyvet lazításchképpen. Ha majd megírtam a diplomát.)
  
• És volt a jégen egy halom kisprünty!!! És fogták egymás kezét mind a huszonhatan és úgy kígyóztak!
• Az oké hogy így piros a kezem a hidegtől kéremszépen, nade az milyen már, hogy a rakparton sétálva veszem észre, hogy a pirosba lila, érhálózatot követő minta vegyül? (Pontosan úgy, mint annál a csávónal a House 4. évad 5. epizódban, csak annak konkrétan iszapállagú volt a vére és kicsit rosszul volt- lehet hogy a kötőhártyagyulladás mégis jobb...?)
• Lehet megfázott a vesém.
• A Rádiókabaré gyilkos dolog. Maksa sose öregszik meg, Litkai egy állat, Kovácsandráspéter szimlán minősíthetetlen. Aaaalatok.
  Nagyon félve idézek a Maksa-híradóból, és előre is elnézést, de én úgy sírtam...:
  

"Ellentmondást szült egy makói asszony."
"Zambiában akkora szárazság tombol, hogy a lakosság minden olyan tüntetésre eljár, ahol vízágyúval oszlatnak."
"A 60 év felettiek számára ingyenes lesz az autópálya használata-- de csak mentővel."
"Budapesten ma ünnepélyes keretek között körbekerítették azt a 6x12m-es területet, ahol a közbiztonság megfelelő."
"Egyetlen koncertre csupán, de ismét összeáll Michael Jackson."
"Ma kora délután a vízilabdaszövetség kupolatermében Csapó Gábor vízilabdásunkról ünnepélyesen ajtót neveztek el."
"Budapesten aláírásgyűjtésbe kezdtek az analfabéták, hogy lássák, milyen is az."
"Időjárásunkat holnap az Északkelet felől érkező H. Bóna Márta határozza meg."

Bocs, ez volt az első és utolsó ilyen. ^^

axióma

Bármely egyszerű probléma megoldhatatlanná fejleszthető, ha eleget töprengünk rajta.



-- Ezt mért nem én találtam ki? Pedig 20 év lelki folyamatát foglalja össze. Problémagyárnak lenni minden, csak nem unalmas. ^^

a filozofikus nyavalygás öröme

Az olyan király, ha az ember csinál magának valami remegnivalót. Mert hát milyen élet az olyan, amikor minden békésen halad a maga medrében, és az ember lányának nincsen más dolga, mint ugyanolyan békésen sodródni a magától értedődés ringatón hömpölygő folyamán?
Dögunalmas, ha az ember lánya sokkal inkább raftingolna érzelmei sodrában. (Vagy, ha úgy tetszik, lelki örvényeiben, és még ragozhatnám.)

Ezért hát, hogy el ne sorvadjon a lélek, az ember lánya behunyja szemeit, megpördül önnön tengelye körül és kiragad magának valamit, amiből élményt, érzést kovácsolhat. Zenét, filmet, személyes beszélgetést és egyéb foszlányokat. Kiváló alapanyag. Nincs is más hátra, mint ehhez kapcsolódó múltbéli élményeket előrángatni, és tetszés szerint égbe kiáltó igazságtalanságokkal (éhező kisgyerekek, Gáza, magyar egészségügy, stb) kombinálni. Bár ez utóbbi fakultatív, lényeg, hogy könnyen gyógyuló, de azért legalább kapillárisan vérző seb keletkezzen, amit aztán ábrándos tekintet és szájszélben ülő keserűség mellett lehet fennkölt, élet által való átgázoltságot tükröző arckifejezéssel nyalogatni. A pillanatnyi fájdalmas lüktetésért kárpótol a felszabaduló endorfin és a gyors gyógyulás biztos tudata.

Agonizálásból, főleg mondvacsináltból bármikor, bármennyit.
Garantáltan fitten tartja a lelki életet.

mindig van lejjebb

Tinikorom zenecsatornájának tízéves nosztalgiaműsorán nyihogok. Britniszpírsz, 'N Sync, Christinaagiléra, Eminem, Alcazar, repperek, vonaglós-táncolós zene. Meg a sok tucctucc, ami disco"queen"(khm... sántít, tudom, erősen)-korszakomban volt trendi. És_még_élvezem_is!

De most komolyan, ki nem akart volna legalább egyszer az életében kicsit, néhány percre a 18 éves Britni alakjával/ mozgáskultúrájával/ romlatlan ribancosságával rendelkezni? (Lányokról beszélek.) Hit me baby one more time. Mindezzel együtt természetesen szívből utáltam a némbert sikerének csúcsán.
Ami most már nem gátolt meg abban, hogy a számait hallva, a nosztalgia szirupjától elbódulva ne kezdjem el feleleveníteni öt évvel ezelőtt használatos, utólag arcpirító diszkóvonagolás-eszköztáramat. Egyedül voltam, és ti soha nem fogjátok ezt tőlem még egyszer látni. A pillanat varázsa elröppent, és többet ne is jöjjön vissza, mert a tánc lejtése közben jól meghúztam a belső combomat.

Mostan viszont hadd tisztelegjek a kisasszony korai munkássága előtt ezzel az acapella-remake-kel. Németül beszélők előnyben: a szöveg az eredeti tükörfordítása. A minőségért pedig elnézést, csak ez volt.

muzsika, meg más

Oldalt új zenék, mostantól. Több, mint ami látható, ha leviszed az egeret, még elgörög a lista végéig. Jó mazsolázást!



Ja,

és ezen meg másfél napja vihogok:

Check out a kis Greggie szemöldökráncát, meg a többi eltalált részletet... meg azt a leírhatatlan dumbnesst, amivel belenéznek a világba mindannyian. Kész. egyből elindult a fejemben az intrózene chipmunk-stílusban. Rosszabb, mint a happy tree friends...

otthon, végre, finom bor, vicces film

Mért nem mondta senki, hogy a bridget jones ennyire.... HAsONLÍT RÁM??? :P :D
Most kellett rájönnöm, hogy (szégyenszemre) most láttam először??
Kiittam egy üveg bort,most mire megnéztem :D Visítva röhögtünk rajta szülőkkel. (Hazaérek, menetrendszerűen megkínálnak borral-pálinkával:P)
Éjjen, n incs több vizsga--- SÓTÁJM!!!!

A nemjózn egyéneket el kéne tiltani a bloglástól,ha már egyszer megesik az a csúfság, hogy majdnem hibátlan pötyögéssel bírnak gépelni.
Főleg, ha ez néha kínos, ,lásd szilveszter.
világbékeee
szeretlek titeket

köszöntem!

Ez most végre megint egy olyan nap volt, hogy én csak átsuhantam a teendőimmel együtt a délelőttön, csak úgy el-msn-eztem egy délutánt és este csak úgy elnosztalgiáztam (kvázi végig röhögtem) egy isteni finom szederpálinka és egy még finomabb sárgadinnyés vízipipa mellett nyáriegyetemről megmaradt földijeimmel.

Csak úgy megtörtént.
Valami árad. Jó ez.
Jelenleg fölöttébb elégedett vagyok a világgal.

őrült emberek

Videóposztolós kedvemben vagyok így vizsgaidőszak vége felé.
Először is az őrült norvég animációcsináló gyereket (itt pont nem az animáció a lényeg, de keressetek rá- Lasse Gjertsen):

...well, enough said. And secondly, check out this guy. Esetlegesen emlékeztethet valami amerikai orvossorozat címszereplőjére... tfak itt ekkifit befédhibáf. Enjoy. :)

Tessék megnézni dec 6-i posztomat és velem bólogatni.

petőfirádió, időjárásjelentés- avagy miért jó rádiózni tanulás közben

"Aki napsütésre vágyik, az lője ki magát a sztratoszférába, a felhők fölött mindig derült az ég." :))

Ezért a mondatért megérte ma fölkelni.
Yes.
Yes.
YES! :D

miköze?

Valami minősíthetetlen infó-szakbarbár tétova elegyet, amit csak a kábé minden kósza fogalomra ráhúzott "információ" kifejezés tart össze... nos, algoritmusostul, ciklikusságostul, egyéb borzadályokkal megspékelve ezt kéne nekem bevágnom a másik tárgy mellé, 34 óra múlváig.
Márpedig én most alszom.
A legtrágárabb jelzőkkel szeretném illetni ennek az agymenésnek a kitalálóját.
Minősíthetetlen így önmagában is, nemhogy a kommunikációval összefüggésben (milyen összefüggésben?).

Illetve csak semmi rinya. Voltak, akik 20 éve történelem szakon "Mátyás kora" címszó alatt pecséttanból vizsgáztak;)
Kibírjuk, nevetve. Most kínunkban, utólag szívből.
Előre.
Az ágyikómba.

hommage à nemzetközi tanulmányok

-msn-beszélgetés nyomán-

-Na és mi a helyzet a lengyel külpolitikában?
-Ó, hát te le vagy maradva. 2008 nyarán, ugye, neutrális helyszínen való tárgyalások után kölcsönös megnemtámadási szerződést kötöttünk.
-...be is tartottátok?
-A legszigorúbban, sőt, hazatértünk óta mindenfajta diplomáciai kapcsolatot megszakítottunk.
-Akkor nem is létesítettetek közös Barátság-gázvezetéket? :)
-Nem is volt rá esély. A nagy távolságok miatt a lefektetés nem lett volna költséghatékony. A beruházás mértéke jelentősen meghaladta volna a várható hasznot, ami kormányaink egymásra mutogatásával végződött volna. A helyzetet sikeresen felismerve szerencsére időben sikerült semlegesítenünk a várható katasztrófát.

Asszem, ez így utólag teljes mértékben igazolta magát:)
^^

8 óra pihenés

Asszem, meglesz a hármas. A bele(nem)fektetett munkához viszonyítva a lehető legjobb eredmény.
(Hol van már az érettségikor 2 hét alatt 6 kilót fogyó kisvirágszál...?)

világbéke

demotivált

Na, ilyen se volt még, hogy a célegyenesben lesz elegem. De ez az anyag pont úgy közelíti meg a marketinget, ahogy az engem pont hidegen hagy. Görbe meg sok táblázat, vég nélküli besorolások és kategóriák. A hideg kiráz. (Az érdekes részén már rég túl vagyok...)

Szóval 5 órával ezelőtt fölkeltem, hogy most vizsgáig összerakjam, amit a tegnapi nap folyamán 600 oldalon elolvastam. Jelentem:
1. semmi lényegeset nem tudtam felidézni abból, amivel tegnap foglalkoztam,
2. totális apátiában lapozgatom a jegyzeteimet.

Szerintem vizsgáig lefekszem aludni.
píszenláv

nagy az Isten állatkertje, alacsony a kerítése

Két gyöngyszem, mai termés, még meleg.

Helyszín: Budapest, négyeshatos (kombínó!)

[erős, cigiszagú-borízű női alt]
"...és erre mondom neki, Béjla, te már nem szeretsz. Dehogynem, mondja ő, dehát hogyne szeretnélek, Editt. Igen persze, mondom én erre, akkor meg mit keres ott alattad az a tizenkilenc éves ribanc, azt mondd meg..."

[40-50-es, szemüveges, öltönyös üvölt]

"Nem, tudod, az nem hat. ... Ne hülyéskedj, amikor nekem volt szélgörcsöm, kiütött az Espumisan! Viszont a Rennie Deflatine az nagyon bejött. Új még a piacon. Egy nagyot ............-tam és vége is volt. Hogy mondod...? Betűzöm: Róbert-Ernő-Nándor-Nándor..."

gyanús a páciens, doktor úr

Agyhalott vagyok a sok marketingelmélettől. Ami -és most kapaszkodjatok:- ÉRDEKEL. Engem. Én se hittem volna, ne bámuljatok így. Csak nem derült ki, mert sose jártam be:P

Annyira készen vagyok, hogy a holtponton felhívtam anyámat és vagy 50 percen át vihogtunk gyakorlatilag a semmin. (Ja nem, az a teljes beszélgetésidő, ebből a tisztán rötyögésre fordított idő olyan 15-20 perc... de akkor is!) Illetve én vihogtam, ő meg rajtam röhögött:) Jahahaj, de nagyon leépültünk egymástól.

Meg az egyik kedvenc, utóbbi időben méltatlanul hanyagolt blogra is föl kellett menekülnöm a tananyag elől, és a könnyeimet törölgetve jöttem le onnan. Édes istenem, hát muszáj engem a szívelégtelenséggel kombinált rekeszizompanaszok felé sodorni? :)
(Mitől van ez? Mittudom. Vízkereszt. Vagy amit akartok.)

Ha így folytatom, még a végén le is nyomok vmi páleszt, mintegy megkoronázva a mai napot:) Na jó, nem. Még a végén lerészwgedem, amit soha nem bocsátanék meg magamnak.

sok hű meg ha és még több vááá fulladt itt most dadogásba

Túl egy vizsgán és egy unexpected csúcsélményen. Olyanon, hogy utána pár percig reszkettem a rám szakadt mondatok igazságának súlya alatt.

Milan Kundera: Tréfa

Kötelező. Ezt hívják kulturális élménynek? Nem, várjál... Hogyan- hogy hívják az olyat, ami egy világrendet tesz benned helyre, mindezt alattomosan, hogy csak az utolsó oldalakon döbbensz rá? Jobban, mint Márainál és jobban, mint Márqueznél? Úgy, hogy azt hiszed, hogy most megint sikerült megragadni valamennyit az élet pofátlan és fölényes bonyolultságából? (Bölcsészsál, mi?)

Erre igazán nem számítottam. Azt hittem, könnyedebb lesz, erre odahajít nekem egy marék epifániát, nekem meg ahogy kapnám el, jó hogy nem tépi le a karom. Nevet adott olyan eddig kimondatlan sejtés-gomolyagoknak, amik már régóta ott hányódtak lelkem zugában a félhomályban. Ez meg itt simán rátette a kezem a villanykapcsolóra, amiért vaktában tapogattam. És most, hogy felkattintottam, kiderült, hogy ezek az amorf porcicák voltaképpen

Ráadásul pont most.
Pont most végzett töredezettség-mentesítést lelkem merevlemezén.

Izabella

Izabella, te kövér nő, megőrjítesz te drága.
Te vagy a férfiak egyetlen igazi nőideálja.

Izabella, te kövér nő, lezabálom a rúzsodat.
Én meghalok -ha úgy akarod- a tűsarkaid alatt.

Bele fogok dögleni a nagy-nagy örömmámorba,
míg orgazmusaink csúcsain azt üvöltöm: trallala.

Melleid tengerének én leszek a kapitánya,
emlőidet szopogatva utazom a másvilágra.

Krémes sütik és tejszínhab, szirupos, édes mámor.
Cukros zselatin, aszpik, dzsem folyik kifelé a számból.

Zsíros, kocsonyás hústornyok, sonka oldalszalonna,
kolbászok lágyan siklanak majd egy-egy testnyílásomba.

Izabella, te kövér nő, megőrjítesz te drága.
Te vagy a férfiak egyetlen igazi nőideálja.

Izabella te kövér nő, lezabálom a rúzsodat.
Én meghalok -ha úgy akarod- a tűsarkaid alatt.

A sarki henteshez betérek: Kérem, darálja csak le a szívemet!
- mert húspogácsákba akarom sütni az igazi érzelmeket.

Óh, drágám rágd meg a szerelmemet, falatozz belőlem újra,
s ha megemésztettél -a beleid mentén- eressz a hűs habokba.

Izabella, te kövér nő, megőrjítesz te drága.
Te vagy a férfiak egyetlen igazi nőideálja.

Izabella te kövér nő, lezabálom a rúzsodat.
Én meghalok -ha úgy akarod- a tűsarkaid alatt.


Nem én írtam. Azok a hülyék ott az előző posztból.

Vad Fruttik: Kicsit lassabb

Nem lassú szám. Semmi nyál.
Először olvasd el, majd alatta hallgasd. Kicsit ratyi a minőség, de hallgatható.

"Egy szobanövény levelei között
tejfehér fény szűrődik át.
Ülök a kanapé szélén,
és nézem az asztal sarkát.
Jókedv a levegőben,
és szépen süt a nap.
Olyan puhán érzékelek.
Egy kicsit minden lassabb.

Egy kicsit minden lassabb.

Oly távol vagy most tőlem,
valahol a szőnyeg peremén.
Húzódj közelebb hozzám,
hadd hódítsalak meg én.
Kérlek ne légy szégyenlős,
tudod, hogy nem vagyok nős.
Lágy édesség vár rád,
mikor csókra nyílik a szád.

A zene egyre klasszabb.
Egy kicsit minden lassabb.
Az ízek finomabbak.
Egy kicsit minden lassabb.
A kedvem remek, és a vérem
-egy kicsit minden lassabb-
hevesebben pezseg ha a szíveden a szívem."



Szerintem szemtelen. Sőt, dögös. Rrrrrrrrr :)

[Update] Ez szól most, ritmusra teregettem az ágyneműt. Épp egy lepedővel roptam, mikor jött a "tudod hogy nem vagyok nős" -sor. Pont éppen kiráztam a lepedőt, és erre nem kirepül belőle végszóra egy fekete bugyi?
Kicsit sem stílszerű.

részlegesen részegesen

langy esőben, tömör ködben,

hót részegen, mély gödörben,

szilveszternek nehéz napján

négykézláb az árok partján

átölelem a világot:

boldog újévet kívánok!

--Majdnem, csak baráti társasággal, ötödik emeleten, négykézláb meg csak amíg a lábam alól a másodperc törekéke erejéig kicsúszott talajt vissza nem parancsoltam. Köd meg valszeg nem volt, mert látszott a tűzijáték. És nem hót, csak kicsit.
Azoktól, akiket telefonon, sms-ben és e-mailben ok nélkül zaklattam, ezúton kérném szíves elnézésüket. Ne fojtsátok el a vigyort a bajszotok alatt, én se teszem:)

Köszönöm a szép szilvesztert, kedvesbarátaim!
És mindenkinek olyan frenetikus 2009-et, amilyen az én 2008-am volt:)

2009, új

Óh, gyerekek. Hát megvolt. Berúgtam kicsit, kijózanodtam kicsit, most meg mindjárt hazamegyek. De jó volt. Ideillő. A többiek lassan alszanak. Boldogot. Ha ez olyna lesz, mint az előző év, akkor ................................

az exhibicionizmus bukása az intimszféra diadala.

Egyébként meg mekkora szemétség ez a blogos dolog.
Akikről a leginkább írnék*, azokról nem tudok, mer olvassák. Illetve nem tudom, de lehet. Könnyen.
Párszor már ráfáztam.
Eh.
^^







_____________________
*Akikről a leginkább írnék, természetesen nem régi barátok és leggyakrabban ellenkező neműek. :P

höööööö (Fertőrákos)

Az idei karácsonyi szünet filmnézős. Amit ajándékba vettem, meg amit ajándékba kaptak. Azokat nézzük, meg még ami a tévébe megy.
Ma éppen Sörgyári capriccio, miszerint Menzel-film. :) És hogy teljes legyen a fíling, papa vett háromféle cseh sörremeket, és azokat kortyolgattuk elfele film alatt, hehehehehe. Hullámban a billentyűzet. No de mint tudjuk, két dolgot lehet csinálni némi alkohol után kifogástalanul: sms-t írni és .... ... ... blogolni. Na jó, meg egy harmadikat is.
De azt csak másoktól tudom. >:)

Még jó, hogy írásban lehet artikulálni. :D
Jóvan, jóvan, abbahagytam.
Boldog ünnepeket!!

Betrunken zind die Eizenbahneeeeeer,
zu Fuß gééhen die Mitfáhreeeeer.
Dunkel iszt, zéhen nichxts,
come on baby light my fájeeeeer!

Berúgtak a vasutasooooook,
gyalog menneeeeek aaaz utasoooook.
Sötéééééét vaaaan, nem láááátooook,
Gyere babáááám, gyújcsá láááángooooot!

wörld písz ;)

merikriszmesz

Egymást szeretgetős, ajándékpapírtépős, fadíszítős, degeszre-evős szép Karácsonyt nektek, akik néhanapján feltévedtek ide :)

És nektek is, akik nem, de szeretlek benneteket^^

még mindig nirvána

Szép, meleg, tompafényű, relaxzenés környezetben teakortyolgatással egybekötött vízipipázás után (cseresznyés dohány!! :)) konstatálni, hogy a mellékhelyiség tiszta, jóillatú és kifogástalan, felér egy karácsonyi ajándékkal.
Azért más napokon is visszamegyek, hogy lemeózzam.

Fertőrákos: no comment

Állok a zuhany alatt, benyit Húg. Már a fürdőszobába, nem a kabinba.
Aszongya, ezt nézd meg, milyen.
Kinyitom, nem látok, mert semmilyen éleslátóeszköz nincsen rajtam éppen.
Majd közelebb jön, mondja ő.
Visszacsukom, várjál, mondok, addig megmosom a jobb lábamat.
Mire ő: Mér, attól látni fogsz? ...

Sopron: nirvána

1. Édeshúgom elsőbáljára készülődni jó dolog.

2. Álló nap szendvicseket gyártani és szalvétákat hajtogatni a karácsonyi világzenére jó dolog.

3. Édeshúgom elsőbálját végigvihogva nosztalgiázni az 5 évvel ezelőtti sajátomra jó dolog.

4. Szembesülni azzal, hogy édeshúgom barátja egy végtelenül normális ember, jó dolog.

5. Bál alatt összetegeződni a volt magyarfakt-tanárommal jó dolog.

6. Az élet komoly és értelmetlenül vicces dolgait feszegetni az ő végletekig extrovertált, jótékony közléskényszerrel megáldott, tőlem 9 évvel fiatalabb leányával jó dolog.

7. Találkozni és jól elhülyéskedni-beszélgetni kölyök-önmagam egykori plátói szerelmével, konstatálva csendben azt, hogy azóta bizony egy évtized telt el, jó dolog.

8. Mindezek tudatában lubickolni a jóérzésben, figyelve a jóféle vörösbortól el-elakadó beszédű édesapákat, büszkeségtől csillogó szemű édesanyákat, igyekezettől el-elbotló, de vígan táncoló már alig ismerős tizenhat éveseket, kétrét görnyedni a felnőttek szókincsét használó, vadul hadonászó, kétméteres sugarú aurával rendelkező kisőrült 11éves, kéköves karatés leányzó hülyeségeitől... jó. Jó dolgok.

9. Majd romeltakarítás, lecipelés, körülményes búcsúzkodás után hátsóülésről kapatos kritikák közepette hazafuvarozni az egész minősíthetetlen bagázst, akiket az Isten érthetetlen tréfája folytán családomnak vagyok kénytelen nevezni, kellemesen fárasztó.

10. Hazaérkezvén az egész estés absztinencia feloldása a jól megérdemelt kupica szíverősítővel: a nap méltó befejezése.
^^

fájdul a hát, húzódik a kar, mosolyog a száj

Háromszor annyi ember rohangál Budapest utcáin, mint egyébként. Eddig szociábilis és toleráns lénynek hittem magam, de a mai nap után legszívesebben hisztérikus sikítással rohantam volna haza. Igénybe vesz a sok hajszolt lélek. Nem faszkodásról kéne szóljon ez az ünnep, gyermekeim...

És most jön a nyáron megismert egyik különösenjófej orosz nő Budapestre. Vonattal. Sztrájk van. Akkor is jön. Megállítják a vonatot a határon? Nem baj, kiszáll Párkányon, átjön Esztergomba, buszozik ide. Így kell ezt csinálni.

A jövőm meg elkezdte magát egyengetni. Slightly. De észrevehetően. Mindig ezt csinálja, mikor azt hiszem h szakadék felé visz a futószalag. Úgy csinál, mint a régi számítógépes játékok, ahol vitted a főhőst, ment előre te meg a háta mögül, kicsit felülről láttad a tájat. Ami egyre jött feléd, először semmi, majd bukkan elő a pixeles környezet, egyre nő és már elért és már elhagyott. Ha hibás volt és lassú, ürességbe vitted a figurát és fáziskéséssel, a lába érintésére jött elő az út is. Ez van most.

...meg tíz mexikói a csupasz körtefán

"Valaki kapcsolja már össze a melltartómat! Vagy adjatok egy melltartópántot...!" (nem én)
"Pont ezt. életemben először, basszus. Van valakinek egy körömreszelője?" (ez se)

Csúfos este volt.
Engem üldöz a fátum. Illetőleg az öreg. Mert nem hiszem el, hogy nem tudom rendesen enjoy myself, hanem mindig, ismétlem: m-i-n-d-i-g normálisakat fogok ki. Akikkel aztán pont emiatt nincs szívem "szórakozni". Ennek ellenére.... bammeg.
Négy lány, és valamivel több mint négy emberke egy másik kontinensről. (Kétszer kettő, mint tudjuk, néha öt...)

"Piros a szám? -Van szám?" (esseén)
"-Rosszabbak vagyunk, mint egy tv-s sorozat.
-Főleg, hogy ez egy mexikói sorozat..."

...meg mindezek apropóján még egyes közkézen-közszájon forgó emberekről is esett szó (nem rólunk) ... :)

Ugyanakkor annyira lovagok. Mikor egyikünket elkezdte inzultálni egy idióta magyar srác, a kisdrága egyből ugrott és majdnem összeverekedtek, hogy megvédjen minket.

Most négyen egybegyűlvén (lásd válságstáb) nyüffögünk, szidjuk, szeretjük, bánjuk, meg mégse, ennél is jobban anyázzuk eztakacskaringósmindenétavilágnak...
Véletlenek márpedig nincsenek.

Szeretlek téged, te kis élet. :)

húgzenekar: új számok

Kedveseim,

mostantól kedvenc tinizenekarunk, az Aspartam feldolgozások mellett saját szerzeményeket is játszik ^^

Meghallgatni, visszajelzést huginak és/vagy nekem!! :)

Erre itten ráklikk, honlapon playert hallgat (az első kettő szám az övék, az utána jövők meg az etalon:)), széjjelnéz, satöbbi.

Ja és a zenekar fontosnak tartja tisztázni, hogy bocsi hogy a hangzás nem az igazi, dehát hangmérnökbácsi nem volt maximalista és amúgyis demo...^^

good question

If God had a name, what would it be?
And would you call it to his face if you were faced with him in all his glory?
What would you ask if you had just one question?...

What if God was one of us?
Just a slob like one of us, just a stranger on the bus trying to make his way home...

If God had a face, what would it look like?
And would you want to see (if seeing meant that you would have to believe in things like heaven and in Jesus and the saints and all the prophets...)?

What if God was one of us?
Just a slob like one of us, just a stranger on the bus trying to make his way home...

-He's trying to make his way home back up to heaven all alone.
Nobody calling on the phone- except for the Pope maybe in Rome...:)

-Ez olyan kis szép.

Remélem, sok őrült rohangál még a világban. Egyre inkább úgy érzem, szükség van rájuk.

'seft

Lett új vasalódeszkám, mert a régi fából van, vaslábbal, ócska, nehéz és régi. Őt emiatt ki akartam dobni. Erre Janó nem elsinkófálta Vaterán 1 ft-ért?... ^^

...

Írhatnék koncert-beszámolót, fergetegeset. (S)írhatnék arról, hogy istenem, de rossz, hogy tegnap volt a legutolsó Jamie-koncert. Meghatározták az idei isteni 2008-amat.
(Ezek után össze ne merjenek nekem állni, mert oda lesz a tiszteletem.)
De nem.

Egyébként meg jaj, legyen már vége ennek az évnek. :) Mindig ilyenkor van holtpont, induljon már be valami, mondjuk a diplomám ügye... Úgy vágynék pörögni, ámde currently igazán nincsen miért.
Eskü, hogy valami beindult, majd onnan lesz észrtevehető, hogy nem lesz időm blogot írni, pláne ilyen morcos-híg löttyöt nem :P

kedvesőrült

What is the difference between this guy...











...and this guy?

Nothing. That's why we love him.
:)

csak álmos, de nem beteg

konkr
Jézusmárja, csináltam valami hasznosat. Tanulmányt. Olyan fiktív, hogy könyv is lehetne. Passzióból kutatásokat találok ki, ide jut az emberiség. Na jó, meg szépirodalmat olv, meg gerinccel fogl. Hogy azért mégis valamit.
Jövel, ó vizsgaidőszak, irányítsd lustán fetrengő partravetett kreatív energiáimat jótékonyan egy irányba. Vákuumban már bármit, amitől hasznosatcsinálok-érzésem támad. Hálistennek két hónap rézb.....ányászás* után dolgos hetek következnek, sőt, ahogy elnézem, dolgos, jövőegyengetéssel egybekötött hét hónap.
De hogy ez a jövőegyengetés ilyen frusztráló legyen... ja hogy én viszem túlzásba? Ugyan már.
:)


absztr
*Oké, nem volt az. Csak ősz volt, azt meg nehezen tűröm. Minél kevesebb napsütés (és tennivaló), annál nagyobb lelassulás/befordulás, felszínre engedés, számvetés, saját magad által kreált circus vitiosus. Némely esetben spirál. Ilyenkor még a rengeteg kulturális-mindenféle élmény is elázik a novemberi nyúlós ködszitálásban. Viszont: csak elalszik, nem hal meg. Majd felöltözik, ha.
Semmi sincsen heában.

Erdély, Nyikómalomfalva

Egy órája és tíz perce érkeztem meg Népligetbe, 12 és fél óra buszozás után.

Nyikómalomfalván napközben sem melegszik mínusz egy fölé a tiszta, erős falusi levegő, így a már lehullt tíz centinek esélye nincsen elolvadni. A falu házai még mindig szabálytalanul sorakoznak a tulipános székelykapuk mögött, néhányukon a három éve kiöntött Nyikó pusztításának nyomaival. Viszont most már nem zötykölődik Zoltán Opelje, hiszen egy ideje aszfaltos út is megy már a Malomfalván, festéssel-zebrával, ahogy kell.
Juli barátnőm kicsi lánya gyönyörű, életvidám, okos és ritka béketűrő kisbaba a maga hét hetével. Mióta megláttuk Csengét a szülei karjában (aztán, ahogy odaadták, a sajátunkban), előtörtek az anyai ösztöneink és akik ottvoltunk 3 lány és 1 fiú, azóta mind gyereket akarunk:) Már most hiányzik a kiscsaj tejillatú szuszogása.
Bár, ha így folytatódik, a végén még ott kötünk ki kollektíven. Juliék a velünk jött baráti párnak nagyon ajánlgatták a szemközti házat (főleg az itteni mindent felülmúló gazdasági helyzet tükrében), nekem és barátnőmnek már megint akartak keríteni itteni párt... :) ("Lányok, ma délután vendéget várunk. Egy nagyon jó barátunk jön erre gyakran, szokott hozzánk jönni a boltba is. Laza csávó, olyan dumája van, hogy ahányszor bejön a boltba, a vevők mindig azt hiszik, megőrültünk, annyit idiótáskodunk. Mondtam neki ám, hogy lesz itt két egyedülálló barátném... egyetlenegy apró hibája van csak: elvált és van egy négyéves kisfia..." - ezek után rendkívül kellemes elcsevegni jelzett úriemberrel, abszolút fesztelen az egész, hiszen én tudom, hogy ő tudja, hogy én tudom, hogy azért jött, hogy... szóval szórakoztató:))
Sok, fehér, csillog, hideg, szánkónyom, és valóságos! Gyerekkoromban láttam utoljára ennyi havat egyszerre. Szép.
És másfél éve ettem utoljára ennyi töltött káposztalevelet, puliszkát és kemencés kenyeret. És még soha nem ittam közvetlen a tehénből kifolyt tejet. Minden kaja igazi, a hurka, a szalámi, a vaj, a tejföl, még a teafű is saját. Nem is voltunk hozzászokva, néhányunknak be is sztrájkolt az emésztőrendszere. De így utólag kit érdekel?
Már nagyon esedékes volt. (Nem a gyomorrontás.)

megyek

Este 11-kor indul a buszom Erdélybe.
Világgá mentem, majd jövök^^

uszodai konklúzió

A nyitás óta eltelt idő mennyisége fordítottan arányos a zuhanyzóban jelenlevő lábszag intenzitásával.

(Hogy ez hogyan lehetséges, arra nem derült fény- viszont ennek köszönhetően addig csak standby-módban leledző biológiai funkcióim a szaglószervi receptoraimat ért massive attack hatására a lehető legkellemetlenebb módon tértek életre.)
(De komolyan. Olyan durván fejbecsapott, hogy az már majdnem szinesztézia. (Nem, én soha nem akartam bölcsész lenni.))

Bp.

A leghasznosabb megsejtések, összefüggés-felfedezések és megnyugtató belátások olyanok, mint az álmok. Ahogy jöttek, tovább is állnak és csak akkor jössz rá, hogy erre már egyszer rájöttél, mikor újra előkerül a tudatod valamelyik fodrából. De ehhez ugyanannyi meló kell, mint amikor először jöttél rá. Néha több is.
Mikor erre rájöttem, vettem egy kisnoteszt, hogy minden revelációmat jól belejegyzetelek. Naiv voltam. De legalább rájöttem, mikor jönnek a legjobb gondolatok.
A legjobb gondolatai az embernek mindig akkor támadnak, ha nincs semmi a keze ügyében, amivel kimerevíthetné és megörökíthetné a megvilágosodás pillanatnyiságát. Úszás közben, tömött villamoson bambulva, elalvás előtt közvetlen, vezetés közben (akár csoportot, akár autót), templomban, beszélgetés alatt, katarzis átélése alatt, kertészkedés közben, részegen. Például.
Igazán kár értük, pedig napi 1-2 szokott lenni.

This is a typical köszbazdmeg-situation.

Budapest: amit a szó nem képes

...azt kifejezi a dallam. Hölgyeim és uraim, válogatás az utóbbi hetek hangulataiból.

Először őt, aki nem engedte a videóját beszúrni.















[update] Ja, utóbbi napok, nem hetek. Többnek tűnt. Tűnik.

Fertőrákos: hazamentem gondolkodni

Megint lezárult valami, megint pont (?) van a végén, megint ki van pipálva. És akkor az emberlánya széjjelnéz, tanácstalanul. És széttárja a kezét, hogy na és akkor most...?
Sok kérdés, mileszmilesz, -vigyázz közhely:- útkeresés. Minden nap új tervek- melyik lesz a végleges? Tök természetes, csak hát az ember idő után nyűgös lesz tőle. Főleg az olyan, aki nem szereti az átmeneti állapotokat. (Van, aki igen?) Mert végülis ki szeret az ugródeszka végén álldogálni? Háza ajtajából ködbe elindulni? - -
Mert ugye az élet attól élet, hogy mindig van egy cél, amit megvalósítasz. Kicsitől a nagy felé, apránként. Nincs is ezzel semmi hiba, amíg az ember elő tud rántani a belső zsebéből újat, hogy van másik. Mostanra készlethiány jelentkezett újabb ötletekből. Mármint értelmesekből.
Viszont egy készlethiány csak átmeneti lehet, nem? :) A cél mostantól az, hogy célt kell találni. In progress, ezerrel.
...
Gyerekek, mit szenvedtem, amíg eddig el nem jutottam...
^^

mondomén

maricc says:
máma minden [...bla...bla...] támadásnak vettem
fejci says:
.....de az is lehet, hogy kedves idegeid egy kicsit kimerültebbek az átlagosnál....
fejci says:
és a fáradság nálam elég sok mindenre magyarázat
maricc says:
de én már egy ideje nyolcórákat alszom
fejci says:
anyám,pedig az nem rossz
fejci says:
akkor tényleg támadnak:D

:D mondomén...

csöbörből vödörbe

Eddig stresszes voltam, mostan pedig frusztrált. Hogy mitől, arra nem sikerült rájönnöm.
Olyannyira, hogy máma minden ember felém irányuló megnyilvánulását támadásnak vettem. Kivétel nélkül. Aztán mikor megnyugtatásul gondoltam elmegyek úszni, hát mi történik? Hát nem találnak egy bombát a Margit-hídon? (margitszigeten van az uszodám)
Igen, az egész világ össze ellenem, és mindenki engem. És egyébként is.
Lőjetek már agyon.

Budapest, Opera

Ááááh, Wagner egy állat volt.
Már akkor biztos voltam benne, mikor Bayreuthban megnéztük a szülőházát és a sírját- a sajátján se kereszt, se név, a kutyájáén viszont mindkettő. Ő akarta így.
Képzeljétek, mikor Keresztelő Szent János állt a Jordánban, egy nő Nürnbergből odavitte a kisfiát (!!!!!) keresztelőre. A gyerek szintén a János (Johannes) nevet kapta, csak mire az anyja visszaért vele Nürnbergbe, nem emlékezett teljesen és így lett Hans. Ami a János beceneve arrafele. Baszki.
Ma délután 5 és féltizenegy között megnéztem A nürnbergi mesterdalnokokat. Egyrészt nem tudtam, hogy vígopera. De rájöttem. Richard barátunknak olyan brutálisan aberrált humora van, hogy az valami egészen felfoghatatlan. Ja, mert nemcsak a zenéjét írta, hanem a szövegét is. Néha Csehovba hajló semmi kis értekezések, amelyek aztán hirtelen mélyebb értelmet nyernek.
Csak az volt a szomorú, hogy amíg Vikivel ott szakadtunk meg az ilyen kis bújtatott hülyeségeken, rajtunk kívül senkinek sem tűnt fel, hogy ez ám nem akármilyen rafinált szellemesség volt.
És a zenéje sem rossz. pedig úgy álltam hozzá, hogy fontoskodó nyomasztó kürtzene, fúj. Nem is. Itt legalábbis.
Lisztferenc veje újabb két tisztelőt szerzett magának így posztumusz.

Budapest, Hotel Hélia, lobby- Panic Room

Ti mit csinálnátok, ha lenne egy taxis ismerősötök, aki ha kell ingyen visz ából bébe? Naná, hogy vitetnétek magatokat, én is azt teszem. És nomármost ha ez a taxisofőr megkérne, hogy ugyan találkozz már a főnökével, hogy megtudj valamit arról az iszonyúan király "biznisz"-ről, amiben akár te is benne lehetsz? Igen, baromi szarul hangzik, de nem éreznétek úgy, hogy a sok ingyentaxiért pofátlanság lenne nem elmenni?

Baljós árnyak
Kopaszodó barna haj miatt felcsúszott homlok (de még nem seggig ér), valamilyen gatya valamilyen ronda átlagsportcipővel, csíkos pólón nyitott cipzáros, drapp, hóna alatt és gallérjánál kibolyhosodott polár felsőrész.

- Jó napot, ... Gábor vagyok. ...Hogy? Ma-ri-ca? Aha, ez olyan szláv név? Vannak szláv felmenői? Nekem horvátok. Hogy az ön nagyapja is? Igazán kár, hogy már nem bírja a horvát nyelvet. Ja hogy német, na de milyen praktikus, biztos az idegenvezetés is emiatt van, ugye? Tessék, csak ön után. És az ön felmenői akkor Németországból jöttek. Értem, és persze, aztán meg a kitelepítés. Egyszerűen borzasztó, ami a kisebbségekkel akkor történt, borzasztó. Vannak ilyen ismerőseim, és... szörnyű dolgokat művelt akkor a magyar kormány... Sóhaj.
-Na de ne is kerülgessük olyan forrón a kását (nem viccből baszta el a szólást- a szerk.), vágjunk is bele. Ismeri ....-t? Nem? Ragyogó közgazdász végzettségű úriember (sic!) volt, ő írta többek között a Meggazgdagodni öröm, az Agymosás- neked is sikerülhet, a Marketingmenedzsment- bármi is legyen az és hasonló könyveket*, zseniális. Ennek semmi köze igazából a cégünkhöz, ha-ha-ha, csak annyi, hogy egyik ragyogó elmélete szerint az emberek négy csoportba tartoznak. Az alkalmazottak (rajzol) és a vállalkozók az emberiség 90%-a és a megtermelt javak 10%-át fogyasztják, halálra gürcölik magukat és semmi sem marad nekik. A cégtulajdonosok és a befektetők az emberiség 10%-a, akik a megtermelt javak 90%-ának fogyasztói és miután felépítették az üzletüket, anélkül is dől nekik a pénz, hogy bármit is csinálnának. A befektetők viszont tönkre is mehetnek lásd mostani gazdasági helyzet, tehát nekünk a cégtulajdonosokhoz hasonló állapotot kell elérnünk. Cégünk pont erre törekszik. Tud követni?

A politikusok se csinálhatnák jobban
-Ugyanis amíg a termék eljuk a végső fogyasztóhoz, rengeteg viszonteladón kell átmennie, ezért nagyon sokért vesszük meg mi. Ez nem jó nekünk, mert velünk fizettetik meg az egész üzletet (na-na-na), de a gyártóknak sem, mert az értékesítők olyan pofátlan szerződéseket kötnek velük, hogy nincs más választásuk (he???). Ezért mi ezt megkerüljük, és termékeinket közvetlenül a végső fogyasztóknak értékesítjük a zinterneten, mert a vezetésünk rájött, hogy mégiscsak a fogyasztókból él és ezért meg kell jutalmazni a fogyasztókat. Ezért aki nálunk regisztrál, alapból 30% kedvezményt kap minden nálunk rendelt termékre.

Big Deal

• AZONNAL be kell regisztráljak, utána akár rendelek tőlük, akár nem, kapok pénzt, ha szólok ismerősöknek, akik utánam beregelnek és én ezután jutalékot kapok. Egyik jó, közeli ismerősük is másfél évig volt a rendszerben anélkül h bármi komolyat csinált volna, és egyszer csak hívták, hogy bónuszra jogosult. Ezután találkozót kért és mára ő a legjobb beszervezőember. Mások a termékeket rendelik csak meg netről és élvezik ennek előnyeit.
• Mert náluk minden termék koncentrátum. (Igaz, még azt nem mondták, mivel kereskednek és mit gyártanak. De koncentrátum. Ugyan kicsit később már ivóvízszűrőről is szó volt, de oda se neki.) És emiatt a 30% kedvezmény igazából 120%, mert négyszeres mennyiségre higítható. Figyeled a vaslogikát. Merthogy ők környezetkímélőek, ezért nem rakják bele a vizet és ez a csomagolás meg a szállítás szempontjából is mennyire jó.
  
• A cég neve nem derült ki számomra. Ezzel kellett volna kezdeni.
• Hogy milyen termékek vannak, csak apránként, a kontextusból összemazsolázva vált kábé világossá. Öblítő, fogkrém, háztartási tisztítószerek, kozmetikumok, ivóvízszűrő, étrend-kiegészítő. Mind növényi alapanyagokból. A tisztítószer is. Sőt, a műanyag flakonok, amiben tárolják, AZ IS LEBOMLIK, MERT AZ SE MŰANYAG, HANEM NÖVÉNYI, AMI MŰANYAGKÉNT VISELKEDIK. Ééérted. Mert csak a vizet és a cellulózt vonják ki a növényből, mert azzal nem bír a szervezet. (Hogy ez hogy jött ide, azt nem tudom). De a termékcsalád neve nem hangzott el.
• És mennyire jó az ivóvízszűrő, mert kiszűri a vízból a cisztákat meg a baktériákat (sic), így nem leszek többé rákos. Így megtakarítom magamnak az ásványvízvásárlást, mert csak a csapot kell kinyitnom. Gondoljak bele, így évente 730 flakonnal kevesebbel szennyezem a környezetemet.
• És nem kell többet elmennyi a tescóba a holmikért, hanem pár kattinitás...
• A taxissal ketten, felváltva puhítottak, néha egymás szavába vágva.
• Akármit mondtam/kérdeztem, a válaszban visszakanyarodtak oda, ahol nekik jó volt.

Nem akartam prosztó lenni...
...hiba volt.
-Nem hiszem, hogy én ebbe be akarok kerülni.
-Szóval, mikor regisztrálsz?
-Egyelőre köszönöm--- és elkezdtek beszélni 5 percig valamelyik termékről.
-Szóval KÖSZÖNÖM, meghallgattam, most biztos nem fogok regisztrálni--- dehát miért nem, amikor a világon semmi dolgom vele, csak ezblablablabla
-Nem, nekem nem fér bele az ilyesmi, nem szeretnék ilyen rendszer tagja lenni, szkeptikus vagyok nincs rá igényem--- De mi az hogy nem fér bele 5 perc, ez olyan rendszer ahol nincs kötelezettség, csak élvezni kell a termék nyújtotta előnyöket, és nincs igényed ara, hogy 30%-kal olcsóbban megkapj egy terméket úgy, hogy el se mész otthonról bla?
- Szó volt az elején botor és előre nem látó emberekről, akik leszarták a céget, miután bemutatták nekik. Vegyük úgy, hogy én most megismerkedtem ezzel a lehetőséggel és egyelőre maradjunk is ennyiben. Ne keressenek.--- De nem fogtam én fel, hogy minél előbb regisztrálok, annál jobb és ha később, akkor lecsúszok és mér nem használom ki akkor ezt a lehetőséget bla bla?............... Hát jó. Majd keresünk.

Szóval ketten ugrottak nekem verbális agresszióval, és próbáltak sarokba szorítani, de nagyon. Nem fogja fel az ilyen, hogy hiába vagyok húszéves csitri, nem tűröm, hogy annyira naivnak és hülyének nézzenek, hogy szánalmas és nevetséges ál-észérvekkel és álkalkulációkkal rábírjanak hülyeségekre. Minél inkább akarja, annál inkább állok ellen.

Rotációs kapával fogom kasztrálni, ha még egyszer megkeres és nem fogja fel, hogy elutasítom. A taxisbácsi meg mennyenapicsába, inkább megyek gyalog és válok cigánykamaszok prédájává, mert esküszöm attól nem szedálódtam le ennyire, mint ettől az egy óra kőkemény értelmetlenül szakszerűtlen, hiteltelen faszkodástól.
Jehova tanúi nem ennyire durvák, basszátok.

___________________
* A szerkesztőség a felismerhetőség elkerülése érdekében a címeket megváltoztatta és tartalmilag hasonlóakra cserélte.

Budapest: nem bírom ki,

muszáj arcoskodnom:

http://index.hu/politika/belfold/nemet8606/

http://www.nol.hu/cikk/510478/

Már egyes firkászok a saját kinti helyeiken is jelentettek meg rólunk... dagad a mellem. Bár a cikkekhez semmi közöm.

:)

Budapest: miért jó, ha egyedül vagy otthon hétvégén?

Mert nyitva tudod hagyni a wc-ajtót, így nem maradsz le a Petőfi Rádión éppen menő kedvenc számodról.

Budapesti őszi impressziók és egyéb hülyeségek

A lemenő nap vörösen aranyló sugarai

... már rég rossz, ha így kezdődik egy blogbejegyzés, mi? Nem is folytatom. Csak címszavakban a tegnapom:
park, őszi napsütés, pergő falevelek, tanulás, meleg, gyerekzsivaly, avarban botorkáló öregek, kutyasétáltatók, bokrok által elfogott, tompa forgalomzaj.
Részemről vad töltekezés. Így érezheti magát Sanyi, amikor hozzácsatlakoztatom az áramforráshoz. Ja, Sanyi a telefonom, de ez csak a beceneve (A Sanyi Erikszon mégiscsak túl hosszú egy ilyen bájos készüléknek. Nem is beszélve a magyarizált Erikfy Sándorról. Rémes, de nem tudtam róla lebeszélni. --Na jó, abbahagytam. Ezerbocs. Nem értem, hogy történhetett. Szóval:) Szóval ültem, tágítottam az én fejemet és közben valahol a köldökömhöz rajzott az energia. Mint Sanyinál az egyre töltődő elem-szimbólum. És valahogy egyszerre tudtam követni, amit olvasok és érzékelni, ahogy percek alatt lassan hátrébb húzódik rólam a fény és rávetül a Szent István Park házaira.

Egyébként meg új szokás van nálam kialakulóban: rákaptam a kávézóba járásra. Jobban mondva a kávézóban tanulásra. Annyira kikapcsol, ha odamész, beülsz, kérsz egy melange-t és eltanulgatsz mellette. Sokkal jobban megmarad minden a fejemben. Tényleg. Pedig azt hittem, hogy ilyenkor csak nézgelődök és nem tudok koncentrálni. Fenét nem, annyira el tudok merülni a mindenfélében, közben meg nemtom, ad valami plusz jóérzést a tudat, hogy éppen egy kávéházban ücsörögsz, mint a nagy művészek száz-százötven éve. Otthon bezzeg mindig eszembe jut valami, ami fontosabb a tanulásnál (mosni kell, takarítani fell, mosogatni kell, pisilni kell, teázni kell, jaj de koszos a körmöm, jaj jött-e emailem)... Még nem életforma, de tök jó lenne, ha azzá válna. Bár ez aktuális pénzügyi helyzet/aktuális teendők függvénye, ugye.

^^