| Petőfi: Megy a juhász… Megy a juhász szamáron, Földig ér a lába; Nagy a legény, de nagyobb Boldogtalansága. Gyepes hanton furulyált, Legelészett nyája, Egyszer csak azt hallja, hogy Haldoklik babája. Fölpattan a szamárra, Hazafelé vágtat; De már későn érkezett, Csak holttestet láthat. Elkeseredésében Mi telhetett tőle? Nagyot ütött botjávaj A szamár fejére. | Lackfi János: Megy Béla bá Megy Béla bá trabanton, Nyakában a lába, Kétrét hajtva fér szegény Be a kocsijába. Épp kerítést hegesztett, Legyen szépen rendbe, Mikor szól a telefon, S a főorvos benne. Pedig úgy volt, már haza Hozhatja a nénit, Megszerelve antenna, Tévét együtt nézik. Késő bánat, Trabantra Csap rá az együgyű, Fényszóró-fémkarika Gurul, mint jegygyűrű. | Vörös István: A földúton Megy az Audi földúton, kőhöz koppan alja, nagy a kocsi, a sofőr még nagyobbnak tartja. Gondolkodni, ha vezet, nem épp könnyű munka. Észreveszi, hogy be van a motorház nyomva. Kipattan a kocsiból, és telefonálgat; a szerelő nincs otthon, de így mégse járhat. Bokor alá beparkol. Mi más telne tőle? És egy rongyot terít a motorháztetőre. | |
| Weöres Sándor: Buba éneke Ó ha cinke volnék, | Vörös István: A busz éjjeli éneke Ó, ha metró volnék, lefékeznék, sötét alagútban elmerengnék. Minden este visszhangzó garázsba, betolatnék a hideg rámpára. Ó, ha troli volnék, úgy suhannék, minden sétálóra vizet vernék. Nyári este fehér neonfényben elcsitulnék a remiz mélyében. Ha villamos volnék a körúton végigsiklanék a villanydróton. Jaj, a sínről le sohase térnék, nem is kéne nekem várostérkép. | ||
| Kormos István: Vackor Hol volt, hol nem, messze, messze, volt egy boglyos, lompos, loncsos és bozontos, Vackor nevű kicsi medve, nem is medve, csak egy apró, lompos, loncsos és bozontos, piszén pisze kölyökmackó. | Lackfi János: Szőnyegpadló Hol volt, nem itt, a mindenit, na, ez biztos, volt egy foltos, szöszös bolyhos és kopottas, neve sincsen padlószőnyeg, nem is szőnyeg, hanem széles, pihés, krémes és krémszínű pihén-puha szőnyegpadló. | ||
| Weöres Sándor: Csiribiri Csiribiri csiribiri zabszalma - négy csillag közt alszom ma. Csiribiri csiribiri bojtorján - lélek lép a lajtorján. Csiribiri csiribiri szellő-lány szikrát lobbant, lángot hány. Csiribiri csiribiri fült katlan - szárnyatlan szállj, sült kappan! Csiribiri csiribiri lágy paplan - ágyad forró, lázad van. Csiribiri csiribiri zabszalma - engem hívj ma álmodba. | Lackfi János: Parabola Parabola, parabola Parabola, parabola Parabola, parabola Parabola, parabola Parabola, parabola Parabola, parabola | ||
| Petőfi Sándor: Szeget szeggel (részlet) Jaj, a hátam, Jaj, a hátam Mért is tart hát kertet s benne Átugrottam a plánkon - Én teremtôm! mért is értem Jelen volt a holdvilág a | Vörös István: Gépet géppel (részlet) Jaj, a gépem, jaj, a gépem odavan! Mert egy vírus összerágta csúfosan. Átkozott az internetnek istene! Átkozott a falnak minden kábele. Mért is ad hát tudást s benne laptopot? Mért van isten, így is mindent megkapok. Most a vírus megtanított arra is, az sincs, mi van; hiszen könnyen változik. Átugrottam a palánkon - a gépbe! Ha az enyém, a vírustól megvédem. Bent a világ folyékony, mint az álom, ha belépek, a gonoszt meg- találom. Én teremtőm! Ki formálta e vírust? Büdös és zöld, akár egy kro- kodílus. Ez nem monda, messze mászik, partra jön! Akkorát rúg, majd beszakad képernyőm. Bezuhog a holdvilág az ablakon; széjjelrágott fájljaimat bogozom. Fellegekből vett magára gyászmezet, rámtámadt a mesterséges környezet. | ||
január 19, 2010
akkor és most
január 17, 2010
mulasztó
Addig-addig pihentem, míg el nem felejtettem bemenni dolgozni.
Három túrát vittem volna, az első már a vége felé lehetett, mikor nekem a metrón állva elkezdett derengeni, hogy hát nagyon nem ott kéne lennem, ahol éppen vagyok. De a másik kettőre odaértem. Hál' Istennek a vendég nem szívott, beugrott egy kolléga. Szóval a helyzet megmenekült, de a felelősség attól még az enyém. Megbeszéltük, egyszer belefért, többször nem fog, nem is akarom, haragszom magamra nagyon. Grrr.
Három túrát vittem volna, az első már a vége felé lehetett, mikor nekem a metrón állva elkezdett derengeni, hogy hát nagyon nem ott kéne lennem, ahol éppen vagyok. De a másik kettőre odaértem. Hál' Istennek a vendég nem szívott, beugrott egy kolléga. Szóval a helyzet megmenekült, de a felelősség attól még az enyém. Megbeszéltük, egyszer belefért, többször nem fog, nem is akarom, haragszom magamra nagyon. Grrr.
január 16, 2010
január 08, 2010
let the sunshine in
Azt, hogy egy jó időszak milyen hosszú, a rossz hangulatok közötti időbeli távolság alapján (is) lehet meghatározni. (Rossz hangulat az, amitől rájössz, hogy amit a közelmúltban annak hittél, nem is volt az, mert EZ az.)
Hát, most van EZ, minden számomra ismert ok nélkül, csak úgy. Ezek alapján marha hosszú jó időszakom volt:) Volt? VAN!!!
Hát, most van EZ, minden számomra ismert ok nélkül, csak úgy. Ezek alapján marha hosszú jó időszakom volt:) Volt? VAN!!!
január 02, 2010
január 01, 2010
új
Hát itt van. Mit itt van, mi vagyunk benne. Nyakig, tökig, bokáig, ki hogy.
Let's make the best out of it.
Most hogy így benne vagyok, egész jólesően lubickolok így az első óráiban. Kellemes érzés, nem olyan, mint az előzőek. Ja, az előzőekben hányingerem volt, azt elfelejtettem. Érdekes tanulság továbbá, hogy buli nélkül is lehet szép a szilveszter. Mármint tudtam én eddig is, hogy valószínűleg létezik ilyen, csak gyerekkoromon kívül nem volt ilyen még. Most lett. Jólesett csöndesen kisompolyogni az óévből, lerázni a bakancsunkról a latyakját, és továbbtalpalni a következőbe.
A tavalyi az elkezdések évének bizonyult. Szeretném ezeket folytatni, és bizonyos tűréshatárig jöhetnek a többi új dolgok is. Szeretem a jó tendenciákat, de a megrekedéseket nem. A jóban is meg lehet rekedni, ezt nem akarom. Szóval lavírozok tovább a kis papírhajómon az élet fürdőkádjában. Jó habos a vize.
Let's make the best out of it.
Most hogy így benne vagyok, egész jólesően lubickolok így az első óráiban. Kellemes érzés, nem olyan, mint az előzőek. Ja, az előzőekben hányingerem volt, azt elfelejtettem. Érdekes tanulság továbbá, hogy buli nélkül is lehet szép a szilveszter. Mármint tudtam én eddig is, hogy valószínűleg létezik ilyen, csak gyerekkoromon kívül nem volt ilyen még. Most lett. Jólesett csöndesen kisompolyogni az óévből, lerázni a bakancsunkról a latyakját, és továbbtalpalni a következőbe.
A tavalyi az elkezdések évének bizonyult. Szeretném ezeket folytatni, és bizonyos tűréshatárig jöhetnek a többi új dolgok is. Szeretem a jó tendenciákat, de a megrekedéseket nem. A jóban is meg lehet rekedni, ezt nem akarom. Szóval lavírozok tovább a kis papírhajómon az élet fürdőkádjában. Jó habos a vize.
december 29, 2009
azért a Rácz Istváné jobb
Feküdtem csak fekhelyemen, álmatlanul én ágyamban,
jobbra-balra hánykolódtam, hátról oldalra fordúltam,
mégse szállott rám az álom, áhítottam csak az enyhet,
éjjel éjfél után is még mondtam volna vidám verset.
Így jár az, ki egyre-másra finnek énekét olvassa,
Kaleva kies földjéről felé fúvott foszlányokban
örökösen gyönyörködik, olvasásban kedve telik.
Látja léha Lemminkejnent, fennhéjázó Joukahajnent,
Ajnót, akit ajándékul Vejnemöjnennek váltságul
bátyja ígért, de a szép szűz hullámok közt lelt halálra.
...
Még folytathatnám.
Ez az alliterációkkal megspékelt tizenhat szótagos dolog ez fertőző :)
Ha el akarjátok kerülni, ne olvassatok Kalevalát.
jobbra-balra hánykolódtam, hátról oldalra fordúltam,
mégse szállott rám az álom, áhítottam csak az enyhet,
éjjel éjfél után is még mondtam volna vidám verset.
Így jár az, ki egyre-másra finnek énekét olvassa,
Kaleva kies földjéről felé fúvott foszlányokban
örökösen gyönyörködik, olvasásban kedve telik.
Látja léha Lemminkejnent, fennhéjázó Joukahajnent,
Ajnót, akit ajándékul Vejnemöjnennek váltságul
bátyja ígért, de a szép szűz hullámok közt lelt halálra.
...
Még folytathatnám.
Ez az alliterációkkal megspékelt tizenhat szótagos dolog ez fertőző :)
Ha el akarjátok kerülni, ne olvassatok Kalevalát.
minőségi idő - testi érintés: 11-8
Én is meglepődtem, de ezek szerint így van.
És még mielőtt valami szerelem-szex problematikát sejtenénk emögé: nem erről szól a fönti, hanem az ún. szeretetnyelvekről. Nem new age, nem keleti szekta, hanem egy amcsi (mellesleg vallásos) pszichológus ötlete, hogy mégpedig mindenki mást ért szeretetmegnyilvánuláson. Általában ötféle típus van: Van, aki akkor érzi úgy, hogy szeretik, ha ajándékokat kap. Van, aki akkor, ha beszélgethet meg lelkizhet. Van, aki akkor érzi mások szeretetét, ha megérintik. Megint mások akkor, ha segítenek nekik, és egyesek akkor érzik magukat szeretve, ha dicsérő szavakat kapnak.
Ja és emiatt van az, hogy néha a szeretet nem ér célba, mert az ember azt adja, amit kapni szeretne és nem azt, amire a másik vágyik.
Sok romantikus komédia/dráma dolgozza föl ezt a témát. És tényleg elég nagy szívás, ha te mindent megteszel, és a másik nem eléggé értékeli. Mert neki nem az kell, hanem más. Ne ajándékot vegyél, hanem beszélgess velem többet. Ne lelkizzél már folyton, inkább főzz egy jó vacsorát. Ne csinálj már 8fogásos ebédet, elég nekem a rántotthús, inkább kérdezd meg, milyen volt a napom. Ne kérdezgessél már folyton, öleljél te át, vagy masszírozzál meg, és jól leszek.
Jó, ez persze csak egy tipológia, és nem abszolút érvényű, viszont jó móka kitalálni mindenkiről, milyen lehet vajon. Amióta megismertem ezt az elméletet, azóta játszom ezzel. Nemcsak párkapcsolattal lehet, barátokkal is. Vicces tud lenni.
Na és aki nem jönne rá magától, hogy neki mi a fontos, annak van teszt is. Neten fönn van, megtaláltam és meglepődtem. Merthogy én azt hittem, hogy az érintés lesz a nyerő, de csak a 2. helyen végzett. A beszélgetős-lelkizős-együttprogramokatcsinálós az legfontosabb, bármily meglepő. 11 strigulát kapott a 30-ból, az érintés 8-at, a többin eloszlik a maradék. Utólag mondjuk egyértelmű, mert nem érdekelnek az ajándékok, sem az, hogy ki mennyire segít, és a dicséret csak a munkában fontos. Illetve ezek is számítanak annyiban, hogy persze jólesik, ha kapok ezekből is, de nem igénylem. Se adni, se kapni nem vágyom ezeket különösebben. A másik kettő nélkül viszont felfordulnék. Se érintés, se érintkezés? Elképzelhetetlen!
Tök vicces ezen agyalászni (már aki ilyen megveszekedett analizátor, mint amilyen én vagyok). Most már nemcsak az extrovertált-introvertált arányt próbálom megsaccolni mindenkinél, meg hogy milyen arányban szangvinikus, kolerikus, melankolikus és flegmatikus, hanem még ez is. Mondom én, hogy jó játék.
És még mielőtt valami szerelem-szex problematikát sejtenénk emögé: nem erről szól a fönti, hanem az ún. szeretetnyelvekről. Nem new age, nem keleti szekta, hanem egy amcsi (mellesleg vallásos) pszichológus ötlete, hogy mégpedig mindenki mást ért szeretetmegnyilvánuláson. Általában ötféle típus van: Van, aki akkor érzi úgy, hogy szeretik, ha ajándékokat kap. Van, aki akkor, ha beszélgethet meg lelkizhet. Van, aki akkor érzi mások szeretetét, ha megérintik. Megint mások akkor, ha segítenek nekik, és egyesek akkor érzik magukat szeretve, ha dicsérő szavakat kapnak.
Ja és emiatt van az, hogy néha a szeretet nem ér célba, mert az ember azt adja, amit kapni szeretne és nem azt, amire a másik vágyik.
Sok romantikus komédia/dráma dolgozza föl ezt a témát. És tényleg elég nagy szívás, ha te mindent megteszel, és a másik nem eléggé értékeli. Mert neki nem az kell, hanem más. Ne ajándékot vegyél, hanem beszélgess velem többet. Ne lelkizzél már folyton, inkább főzz egy jó vacsorát. Ne csinálj már 8fogásos ebédet, elég nekem a rántotthús, inkább kérdezd meg, milyen volt a napom. Ne kérdezgessél már folyton, öleljél te át, vagy masszírozzál meg, és jól leszek.
Jó, ez persze csak egy tipológia, és nem abszolút érvényű, viszont jó móka kitalálni mindenkiről, milyen lehet vajon. Amióta megismertem ezt az elméletet, azóta játszom ezzel. Nemcsak párkapcsolattal lehet, barátokkal is. Vicces tud lenni.
Na és aki nem jönne rá magától, hogy neki mi a fontos, annak van teszt is. Neten fönn van, megtaláltam és meglepődtem. Merthogy én azt hittem, hogy az érintés lesz a nyerő, de csak a 2. helyen végzett. A beszélgetős-lelkizős-együttprogramokatcsinálós az legfontosabb, bármily meglepő. 11 strigulát kapott a 30-ból, az érintés 8-at, a többin eloszlik a maradék. Utólag mondjuk egyértelmű, mert nem érdekelnek az ajándékok, sem az, hogy ki mennyire segít, és a dicséret csak a munkában fontos. Illetve ezek is számítanak annyiban, hogy persze jólesik, ha kapok ezekből is, de nem igénylem. Se adni, se kapni nem vágyom ezeket különösebben. A másik kettő nélkül viszont felfordulnék. Se érintés, se érintkezés? Elképzelhetetlen!
Tök vicces ezen agyalászni (már aki ilyen megveszekedett analizátor, mint amilyen én vagyok). Most már nemcsak az extrovertált-introvertált arányt próbálom megsaccolni mindenkinél, meg hogy milyen arányban szangvinikus, kolerikus, melankolikus és flegmatikus, hanem még ez is. Mondom én, hogy jó játék.
no comment
Még karácsony előtt volt, feltörtek az emlékek.
Operás buli utáni nap (persze) dolgozunk, kolléganő rám pillant:
- De jól nézel ki! Fogytál?
- Nem, másnapos vagyok.
- De jól áll!
Operás buli utáni nap (persze) dolgozunk, kolléganő rám pillant:
- De jól nézel ki! Fogytál?
- Nem, másnapos vagyok.
- De jól áll!
december 24, 2009
boldog
Hákérem karácsony van. 3 nap konstans takarítás után (miután a pestit is kirittyentettem még előtte), amit 3 órája hagytunk abba. De legalább itthon, 2 és fél hónap után, előttem bor, mögöttem csomagolópapírral csörgő húgom (nemnézekhátra nemnézekhátra). Az elmúlt napok kellemesen lestrapáltak, napközben megfeszített koszirtás, este valami karácsonyi film (jók vannak idén az osztrákon) és még utána a húgomtól lopott tinilónyál olvasása hajnalig. Meglepő mód nem zavar, hogy a főhősők nem egyidősek, hanem kis tizenhatévesek, ugyanúgy lehet izgulni, hogy csókojjamármeg, megcsókoltamegcsókolta! :) Az elején még hav is volt mindehhez, azóta kicsit melegebb van, eltűnt, szeretem a 20 fok ingadozást. De annyi baj legyen. Egy-éve nem-látott-soproni-ismerősök felkutatása is beindult már, szóval így a következő vizsgára való tanulás elkezdése előtt ez az állapot
TÖKÉLETES. :)
Na és most halászlé és begyűjtöm a fa alól a jól megérdemelt ajándékaimat, amelyeket annyi ideig vadásztam a westendben :) Meg persze -fordítósors!- a helyesírási szabályzatot hejesírószótárral.
Nektek hasonló szépeket, kedveseim, angyalkazengedezős szép ünnepeket!
és eeeekoraaaa ölelés!
TÖKÉLETES. :)
Na és most halászlé és begyűjtöm a fa alól a jól megérdemelt ajándékaimat, amelyeket annyi ideig vadásztam a westendben :) Meg persze -fordítósors!- a helyesírási szabályzatot hejesírószótárral.
Nektek hasonló szépeket, kedveseim, angyalkazengedezős szép ünnepeket!
és eeeekoraaaa ölelés!
december 16, 2009
az első idén
És amíg álomból álomba hajszolva, nyugtalanul forgolódtam az ágyamban, a dideregve összehúzódzkodó város köré finomfehér csillogó leplet kanyarítottak égből hulló apró csillagok.
(Ezt az élményt kívánom mindenkinek, erre ébredni egy zavaros képektől zsúfolt, fárasztó éjszaka után. És a magam részéről köszönöm. Évek óta hiába vártam, eddig.)
(Ezt az élményt kívánom mindenkinek, erre ébredni egy zavaros képektől zsúfolt, fárasztó éjszaka után. És a magam részéről köszönöm. Évek óta hiába vártam, eddig.)
december 13, 2009
december 02, 2009
Háztartástan. Kézikönyv nőknek 1955-ből
Készítse el a vacsorát időben. Már reggel tervezze meg, vagy akár előző este, hogy a férjét finom vacsora fogadja, amikor hazaér a munkából. Így adja tudtára, hogy gondolt rá, amíg ő dolgozott és gondját viseli a szükségleteinek. A férfiak többsége éhes, amikor megérkezik a munkahelyéről, és a kedvenc ételének elkészítésével kielégíti a meleg fogadtatás iránti vágyát.
Készüljön fel a fogadására. Pihenjen 15 perccel az érkezése előtt, így Ön friss és üde lesz, amikor megérkezik. Igazítsa meg a sminkjét, tegyen szalagot a hajába és nézzen ki frissen. Az Ön férje sok időt töltött a munkahelyén fáradt emberek között. Legyen érdekes és vidám. A munkanapja unalmas volt és szüksége van egy kis szórakozásra és az Ön egyik kötelessége, hogy ezt biztosítsa.
Csökkentse a zajt. Amikor a férje hazajön a munkából, kapcsolja ki a háztartási berendezéseket és mondja meg a gyerekeknek, hogy ők is csendesedjenek el. Legyen boldog, hogy láthatja őt. Melegen mosolyogjon rá és mutassa ki őszinte vágyát, hogy teljesítse a kívánságait. Hallgassa meg, amit mondani akar, és még ha Önnek is sok mondanivalója van számára ne tegye azt közvetlenül a hazaérkezését követően. Először ő beszéljen, biztosan fontosabb dolgok kavarognak a fejében Önnél. Ne zavarja. Ne panaszkodjon, ha a férje későn érkezik haza, vagy ha este el akar menni vacsorázni Ön nélkül. Vita helyett, próbálja meg megérteni, mekkora nyomás alatt van a munkája miatt.
Amikor otthon van, biztos pihenni és ellazulni szeretne. És végezetül ne tegyen fel szükségtelen kérdéseket és ne gyanakodjon az ítélőképességében vagy feddhetetlenségében.
Ne felejtse el, hogy ő a ház ura, és mint olyan mindig keresztülviszi a saját akaratát becsületesen és igazságosan.
És jegyezze meg, a jó asszony tudja hol a helye.
Készüljön fel a fogadására. Pihenjen 15 perccel az érkezése előtt, így Ön friss és üde lesz, amikor megérkezik. Igazítsa meg a sminkjét, tegyen szalagot a hajába és nézzen ki frissen. Az Ön férje sok időt töltött a munkahelyén fáradt emberek között. Legyen érdekes és vidám. A munkanapja unalmas volt és szüksége van egy kis szórakozásra és az Ön egyik kötelessége, hogy ezt biztosítsa.
Csökkentse a zajt. Amikor a férje hazajön a munkából, kapcsolja ki a háztartási berendezéseket és mondja meg a gyerekeknek, hogy ők is csendesedjenek el. Legyen boldog, hogy láthatja őt. Melegen mosolyogjon rá és mutassa ki őszinte vágyát, hogy teljesítse a kívánságait. Hallgassa meg, amit mondani akar, és még ha Önnek is sok mondanivalója van számára ne tegye azt közvetlenül a hazaérkezését követően. Először ő beszéljen, biztosan fontosabb dolgok kavarognak a fejében Önnél. Ne zavarja. Ne panaszkodjon, ha a férje későn érkezik haza, vagy ha este el akar menni vacsorázni Ön nélkül. Vita helyett, próbálja meg megérteni, mekkora nyomás alatt van a munkája miatt.
Amikor otthon van, biztos pihenni és ellazulni szeretne. És végezetül ne tegyen fel szükségtelen kérdéseket és ne gyanakodjon az ítélőképességében vagy feddhetetlenségében.
Ne felejtse el, hogy ő a ház ura, és mint olyan mindig keresztülviszi a saját akaratát becsületesen és igazságosan.
És jegyezze meg, a jó asszony tudja hol a helye.
november 30, 2009
jóllakott napközis
Itthon vagyok!!!
Mármint a pesti lakásban, két napja. Úgy igazán, hogy élek is a lakásban, nemcsak netezek és alszom. Nagyon durva. Ilyenkor, mikor többet vagyok itthon az alvásidőnél, mindig picit újrafelfedezem a lakást, és rájövök, mennyire otthonos itt. És az a meglepetés ért, hogy pihenek. Miközben mondjuk tanulok vagy takarítok vagy főzök. Végre :)
Bájdövéj, olyant alkottam én ma a konyhában, hogy megveregettem a saját vállamat, kár hogy nem látta senki :) Mármint az alkotást. Az volt, hogy kiolvasztottam fokhagymakrémlevest, meg volt kis spagettitészta a hűtőben, erre kellett volna valami szósz. Mi van itthon? Hagyma, megbontott fogyjonmárel-tejföl, konzerv kukorica, fűszerek. És akkor homlokon csókolt Jamie Oliver és Laci bácsi egyszerre, mert csináltam hagymás-tejfölös rántást, fölengedtem kevés levessel, belenyomtam a kukoricát és bazsalikom-oregánó kombót, és TADAMM. Fokhagymás-tejfölös-kukoricás szósz. Mindmegettem. Nyögök is nagyokat, úgy a gyönyörtől, mint a teltségérzéstől.
Mármint a pesti lakásban, két napja. Úgy igazán, hogy élek is a lakásban, nemcsak netezek és alszom. Nagyon durva. Ilyenkor, mikor többet vagyok itthon az alvásidőnél, mindig picit újrafelfedezem a lakást, és rájövök, mennyire otthonos itt. És az a meglepetés ért, hogy pihenek. Miközben mondjuk tanulok vagy takarítok vagy főzök. Végre :)
Bájdövéj, olyant alkottam én ma a konyhában, hogy megveregettem a saját vállamat, kár hogy nem látta senki :) Mármint az alkotást. Az volt, hogy kiolvasztottam fokhagymakrémlevest, meg volt kis spagettitészta a hűtőben, erre kellett volna valami szósz. Mi van itthon? Hagyma, megbontott fogyjonmárel-tejföl, konzerv kukorica, fűszerek. És akkor homlokon csókolt Jamie Oliver és Laci bácsi egyszerre, mert csináltam hagymás-tejfölös rántást, fölengedtem kevés levessel, belenyomtam a kukoricát és bazsalikom-oregánó kombót, és TADAMM. Fokhagymás-tejfölös-kukoricás szósz. Mindmegettem. Nyögök is nagyokat, úgy a gyönyörtől, mint a teltségérzéstől.
november 27, 2009
Aztán mégiscsak csináltam adventi koszorút. Pedig pánikban voltam, hogy nem fér bele a drága időmbe, mint ahogy annyi minden nem - a legfontosabbakat kivéve, hál' Istennek. De pár napja eldöntöttem, hogy olyan nincs, hogy nem, elvégre valahogy nyugis adventet és karácsonyt szeretnék csinálni magamnak, olyant, amilyent mióta Pesten vagyok, nem sikerült. És milyen egy advent koszorú nélkül? Foghíjas, tehát kognitív disszonanciával terhelt, tehát bűntudattal mérgezett, tehát nem nyugis.
Meglepő módon egy óra alatt összeraktam és szép is lett. Közben fortyogott a tészta főzővize és melegedett a spagettiszósz, a teafű meg eregette bíborvörös aromáját a vizébe. Tiszta idill, jó is az ilyen, ezután a pár hülye hét után tudom értékelni az ilyesmit. Fenntartanám szívesen. Tudnék neki örülni, ha.
Aztán most jön három rástresszelős-megfelelésikényszeres-maricás hét, mivelhogy vizsgák és munka együtt(, mert hülye vagyok, azért). És még az ajándékok, ugye, ajh. Valahogyan olyan hakuna matátásan kéne csinálni, hogy advent is legyen, meg sikerélmény is.
Mindettől függeltenül az intenzív élet jó, ha nem is érzi úgy az ember feltétlenül. Tipikusan az a korszak, amely folyamatosan megszépül, ahogy továbbhaladtadból újra és újra visszanézel rá. Mikor benne vagy, nincs is időd körülnézni, hogy hogy is élsz, aztán ha elmúlt, meglátod, miben voltál benne és rájössz, hogy jó volt az úgy. Egy a trükkje: tudni kell, mikor kell megállni, hogy ne billenjen át. Tanulgatom.
No meg ilyenkor érzi át az ember úgy igazán a kő-kavics-homok-dilemmát: miből mennyit, hogyan. Igyekszem jól...
Meglepő módon egy óra alatt összeraktam és szép is lett. Közben fortyogott a tészta főzővize és melegedett a spagettiszósz, a teafű meg eregette bíborvörös aromáját a vizébe. Tiszta idill, jó is az ilyen, ezután a pár hülye hét után tudom értékelni az ilyesmit. Fenntartanám szívesen. Tudnék neki örülni, ha.
Aztán most jön három rástresszelős-megfelelésikényszeres-maricás hét, mivelhogy vizsgák és munka együtt(, mert hülye vagyok, azért). És még az ajándékok, ugye, ajh. Valahogyan olyan hakuna matátásan kéne csinálni, hogy advent is legyen, meg sikerélmény is.
Mindettől függeltenül az intenzív élet jó, ha nem is érzi úgy az ember feltétlenül. Tipikusan az a korszak, amely folyamatosan megszépül, ahogy továbbhaladtadból újra és újra visszanézel rá. Mikor benne vagy, nincs is időd körülnézni, hogy hogy is élsz, aztán ha elmúlt, meglátod, miben voltál benne és rájössz, hogy jó volt az úgy. Egy a trükkje: tudni kell, mikor kell megállni, hogy ne billenjen át. Tanulgatom.
No meg ilyenkor érzi át az ember úgy igazán a kő-kavics-homok-dilemmát: miből mennyit, hogyan. Igyekszem jól...
szakállas, de jó
Egy filozófiaprofesszor az előadását úgy kezdte, hogy fogott egy befőttesüveget és feltöltötte kb. 5 cm átmérőjű kövekkel. Rákérdezett, hogy tele van-e az üveg.
- Igen - volt a válasz.
Ezután elővett egy dobozt, tele apró kaviccsal, és elkezdte beleszórni a kavicsokat az üvegbe. Miután a kavicsok kitöltötték a kövek közötti üres helyeket, megint megállapították, hogy az üveg tele van.
A professzor ezután elővett egy dobozt homokkal és azt kezdte betölteni az üvegbe. Természetesen a homok minden kis rést kitöltött. "És most" - mondta a prof - "vegyék észre, hogy ez az önök élete. A kövek a fontos dolgok - a családod, a partnered, az egészséged, a gyerekeid - ha minden mást elveszítenél, az életed akkor is teljes maradna."
"A kavicsok azok a dolgok, amik még számítanak, mint a munkád, a házad, az autód. A homok, az összes többi. Az apróságok. Ha a homokot töltöd be először, nem marad hely a kavicsoknak és a köveknek. Ugyanez történik az életeddel. Ha minden idődet és energiádat az apróságokra fordítod, nem marad hely azoknak a dolgoknak, amik igazán fontosak számodra. Fordíts figyelmet azokra a dolgokra, amelyek alapvetőek a boldogságod érdekében. Játssz a gyerekeiddel! Szakíts időt orvosi ellenőrzésre! Vidd el a párodat táncolni! Mindig lesz időd dolgozni, takarítani, vendégeket hívni, rendet rakni. Először a kövekre figyelj - azokra, amik igazán számítanak. Állítsd be a prioritásokat! A többi csak homok."
Mindenki egyetértően bólogatott, amikor egy hallgató jelentkezett, hogy szeretne hozzászólni a témához. Előrement, fogta a befőttesüveget, és beleöntött egy üveg sört.Természetesen a sör kitöltötte a homokszemcsék közötti hézagokat, így az üveg tényleg tele lett.
Tanulság: Nem számít, mennyire van tele az életed, egy sör mindig belefér!november 20, 2009
az Istennek van humora
Az addig oké volt, hogy január végén-február elején kimegyek Dublinba egy hetet vakációzni. Az is, hogy Johi ezt a félévet Dublinban tölti. De hogy mindennek megfelelően én őt még az utolsó hetén ott kapom az íreknél, az csak most állt össze :D
november 14, 2009
november 10, 2009
status report
Vannak új ablakaim a lakásban és bennem is. A külvilág szebb. Könnyebb léptekkel járok. A barátok jók. A szerelem jó. A szerettek jók. A sztrapacska finom. A forraltbor melegít és jólesik. A zene szép. Az ősz fasza, ha süt a nap.
november 04, 2009
(szeméből is látszik, hogy csak)
Így érzek most éppen teljesen-tökre.
Csatatér a lakás, a felfordult szobám elmozdított ágyán pöntyögök (egy szobával készültek el, holnap akarják a többit), és mitadisten, elöntött a písz.
Gondoltam, gyorsan leírom, mielőtt elillan^^ hogy ilyen is van. azért.
Csatatér a lakás, a felfordult szobám elmozdított ágyán pöntyögök (egy szobával készültek el, holnap akarják a többit), és mitadisten, elöntött a písz.
Gondoltam, gyorsan leírom, mielőtt elillan^^ hogy ilyen is van. azért.
november 02, 2009
mint a házi feladat
Most ablakcsere lesz, szétverjük és összerakjuk a házat 4 nap alatt, hátha mire kész lesz, én is felépülöm magam. Épületes élmények segítenek benne, puszi, kedves emberek és őszi falevelek.
Amúgy ha nem tekintgetnék folyvást befele, semmi bajom nem lenne, perszehogy. Csak tök érdekel, mi van bent. Néha egészen jó dolgokra bukkanok. :)
Amúgy ha nem tekintgetnék folyvást befele, semmi bajom nem lenne, perszehogy. Csak tök érdekel, mi van bent. Néha egészen jó dolgokra bukkanok. :)
október 31, 2009
másodfokú változás kerestetik
Szívesen hátrahagynám a premisszáimat, és mennék felsőbb logikai szintre újakat találni. (Nem érted? Nem baj. Kognitív pszichológiai szakbarbarizmus, magyarázat nélkül, mert úgy titokzatosabb. :))
Vajon mi fog kijönni ebből a kalamajkából? Mikor alapvetően minden rendben van (tényleg, igazán), és mégis rágörcsöl az ember teljesítménykényszeresen mindenre, ami kevésbé fontos. Miközben ha nem tenné, valószínűleg jobban haladna, mert a napja fele nem arra menne rá, hogy szorongató torokkal rohangál fel-alá, hogy hogyan lesz meg minden. (Így naná hogy sehogy.) És nem kéne TSH-t nézetni laborban. Miközben a tiszta pillanatokban nyilván egyértelmű, hogy semmi baj sincs. De valami miatt kisebbségben vannak a tiszta pillanatok.
Úgy érzem, hogy szétesik, rám zúdul, magam alá temet a.... a mi?
Na, ez a jogos és lényeges kérdés. A válasz meg nagyjából a "semmi" és az "én magam" között-körül keresendő.
Majdcsak lesz valami ebből a kalamajkából. :)
Vajon mi fog kijönni ebből a kalamajkából? Mikor alapvetően minden rendben van (tényleg, igazán), és mégis rágörcsöl az ember teljesítménykényszeresen mindenre, ami kevésbé fontos. Miközben ha nem tenné, valószínűleg jobban haladna, mert a napja fele nem arra menne rá, hogy szorongató torokkal rohangál fel-alá, hogy hogyan lesz meg minden. (Így naná hogy sehogy.) És nem kéne TSH-t nézetni laborban. Miközben a tiszta pillanatokban nyilván egyértelmű, hogy semmi baj sincs. De valami miatt kisebbségben vannak a tiszta pillanatok.
Úgy érzem, hogy szétesik, rám zúdul, magam alá temet a.... a mi?
Na, ez a jogos és lényeges kérdés. A válasz meg nagyjából a "semmi" és az "én magam" között-körül keresendő.
Majdcsak lesz valami ebből a kalamajkából. :)
október 27, 2009
feszülés
Na, addig voltam boldog és kiegyensúlyozott, amíg el nem kezdtem tanulni. Mindig elfelejtem, hogy ITTHON NEM LEHET DOLGOZNI. Ebbéli idegességemben már pihenni se. lúzer.
október 23, 2009
október 21, 2009
Este 8 óta itthon vagyok. Nagyondurva :) Kimaradt az amúgy este 9-ig tartó buszos vezetésem, majdnem haza is jöttem már 6kor, aztán kiderült, hogy egy VIP-programot próbálnak ki a busszal. Nagyon gazdag vagy nagyon céges embereknek a Dunába menés előtt kaját adnak fűtött sátorban, pincérekkel. Koktérvirsli, sütőtök, forraltbor, sült gesztenye, helyben sütött palacsinta. Maradtam zabálni. Főleg, hogy a hely 5 percnyire volt otthontól. Ez most nekem járt. :P
október 20, 2009
Eredetileg vmi olyasmit akartam volna írni 2 napja még, hogy "be vagyok zárva a mindennapi piti kis elintéznivalók börtönében", meg hogy nem volt rendes hétvégém 4 hete, meg hogy nesze nekem "mostantól pihenek".
Ez uigyan igaz, de aztán rájöttem, hogy az oké, hogy fáradt vagyok meg ingerült, viszont kevesebb a stressz. Jóval. Most már csak szimplán nem látszom ki a teendőimből, szépen elintézem őket egyiket a másik után és már csak a szájam sír. :D Óh jövel, várva várt őszi szünet.
Jó lesz ez már novemberre.
Ez uigyan igaz, de aztán rájöttem, hogy az oké, hogy fáradt vagyok meg ingerült, viszont kevesebb a stressz. Jóval. Most már csak szimplán nem látszom ki a teendőimből, szépen elintézem őket egyiket a másik után és már csak a szájam sír. :D Óh jövel, várva várt őszi szünet.
Jó lesz ez már novemberre.
október 14, 2009
(:
Ich steh‘ am Fenster und seh‘, wie der Regen fällt,
Da gibt es kein Zurück, da gibt‘s nichts, was mich hält!
Wenn man keine Hundeseele vor die Türe jagt,
Das ist genau die Art von Wetter, die mir zusagt.
Wenn es Blasen regnet, wenn man in die Pfütze tappt,
Wenn es in den Schuhen quietscht und der Schirm überklappt,
Wenn der Bus mich im Vorbeifahr‘n mit einer Fontäne überzieht,
Dann summ‘ ich stillvergnügt mein Sauwetterlied:
Da gibt es kein Zurück, da gibt‘s nichts, was mich hält!
Wenn man keine Hundeseele vor die Türe jagt,
Das ist genau die Art von Wetter, die mir zusagt.
Wenn es Blasen regnet, wenn man in die Pfütze tappt,
Wenn es in den Schuhen quietscht und der Schirm überklappt,
Wenn der Bus mich im Vorbeifahr‘n mit einer Fontäne überzieht,
Dann summ‘ ich stillvergnügt mein Sauwetterlied:
Das ist ein schlichtes und ergreifendes Sauwetterlied
Über den Tiefdruckwirbel Helga, der vorüberzieht.
Ein Lied, das nichts bewirkt und keinen Anspruch stellt,
Das sich nur daran freut, daß der Regen fällt.
Die ganze Botschaft ist: Ich mag‘s, wenn‘s nieselt,
Wenn es tropft und wenn es schüttet, wenn es schifft und pieselt,
Wenn es trommelt oder prasselt, und es ist mir ein Fest,
Wenn es pladdert, wie wenn eine Kuh das Wasser läßt.
Alle maulen, alle meckern übers Wetter, ich nicht,
Wenn das Wetter nicht so wird wie im Wetterbericht.
Ob du meckerst oder jubelst, deprimiert bist oder froh,
Ist völlig wurscht, denn das Wetter kommt sowieso.
Und dann sehe ich es lieber schon als Optimist
Und ich freue mich, daß überhaupt noch Wetter ist.
Und um die Sonne zu mögen, gehört nicht viel,
Aber das Sauwetter zu lieben, ehrlich, das hat Stil!
Das ist ein schlichtes und ergreifendes Sauwetterlied
Über den Tiefdruckwirbel Helga, der vorüberzieht.
Ein Lied, das nichts bewirkt und keinen Anspruch stellt,
Das sich nur daran freut, daß der Regen fällt.
Die ganze Botschaft ist: Ich mag‘s, wenn‘s nieselt,
Wenn es tropft und wenn es schüttet, wenn es schifft und pieselt.
Wenn es trommelt oder prasselt, und es ist mir ein Fest,
Wenn es pladdert, wie wenn eine Kuh das Wasser läßt.
Wenn mein Körper an der Nordseite schon Moos ansetzt,
Fühl‘ ich, wie mich plötzlich etwas nach Mallorca hetzt.
Da lieg‘ ich dann wie tausend links und rechts von mir auch,Und verseng‘ mir Nase, Hintern, Haxen und den Bauch.
Dann sehn‘ ich dunkle, schwarze Wolken und den Heimflug herbei,
Große, grüne, nasse Wiesen und ich atme frei.
Endlich setzt der Flieger auf, die Erwartung ist groß:
Erst geht die Flugzeugtür auf und der Wolkenbruch los!
Und ich summe mein ergreifendes Sauwetterlied
Über den Tiefdruckwirbel Helga, der vorüberzieht.
Ein Lied, das nichts bewirkt und keinen Anspruch stellt,
Das sich nur daran freut, daß der Regen fällt.
Die ganze Botschaft ist: Ich mag‘s, wenn‘s nieselt,
Wenn es tropft und wenn es schüttet, wenn es schifft und pieselt,
Wenn es trommelt oder prasselt, und es ist mir ein Fest,
Wenn es pladdert, wie wenn eine Kuh das Wasser läßt.
(reinhard mey)
hey kids, don't try this @home
Vesetisztítás:
Reszelj bele petrezselymet tejbe, forrald össze és egy nap alatt fogyaszd el. Ezt így 5 napig. Sok folyadék mellé. Aztán meg állj vissza tejmentességre. Azért muszáj most a tej, mert csak ez tudja kiszedni a petrezselyemből azt, ami kell a vesepucoláshoz.
Szerencse, hogy ízlik.
Én is szkeptikus vagyok, az életben nem lehet ellenőrizni, hogy van-é ennek bármi haszna, de ha már perkálok csontkovács néninek, akkor meg is csinálom, amit mond.
Reszelj bele petrezselymet tejbe, forrald össze és egy nap alatt fogyaszd el. Ezt így 5 napig. Sok folyadék mellé. Aztán meg állj vissza tejmentességre. Azért muszáj most a tej, mert csak ez tudja kiszedni a petrezselyemből azt, ami kell a vesepucoláshoz.
Szerencse, hogy ízlik.
Én is szkeptikus vagyok, az életben nem lehet ellenőrizni, hogy van-é ennek bármi haszna, de ha már perkálok csontkovács néninek, akkor meg is csinálom, amit mond.
Außerdem: ^^
október 09, 2009
Úristen, csak ülök a gép előtt és nem csinálok semmit. Ijesztő. De meg kéne már tényleg állani lassan. Nem jó ez a futkosás senkinek, csak a munkahelyeimnek.
De most huhh, az egyiket elhagyom megint, mert ez így nem állapot, a másik kettő meg így már menni fog minden mással egyetemben. És akkor reménylem, nem lesz több gyomorgörcs, nemalvás, hajtás és sírás. Nem erről kéne szóljál, édes ifjúság.
Másfelől ijesztő, mennyi tartaléka van az embernek. A szart is kihajtod magadból, aztán (jön a fos) még egy ugyanilyen napot végigcsinálsz minőségromlás nélkül. Meg még egyet meg. Még. Egyet. Kávé. Vérerek. Szívizomnyomás. Gégefeszülés. Ja és mindezek mellett boldogság. Mikor azon gondolkodol, hogy honnan is lesz erőd felállni a székből vagy elállítani a kézremegésed, és hirtelen elönt az endorfin. És tudod, hogy ugyan még ez lesz 3 napig, de megcsinálod, mert ez így lesz jól.
És jól is van. És vége van.
Mostantól csak a lényeg.
De most huhh, az egyiket elhagyom megint, mert ez így nem állapot, a másik kettő meg így már menni fog minden mással egyetemben. És akkor reménylem, nem lesz több gyomorgörcs, nemalvás, hajtás és sírás. Nem erről kéne szóljál, édes ifjúság.
Másfelől ijesztő, mennyi tartaléka van az embernek. A szart is kihajtod magadból, aztán (jön a fos) még egy ugyanilyen napot végigcsinálsz minőségromlás nélkül. Meg még egyet meg. Még. Egyet. Kávé. Vérerek. Szívizomnyomás. Gégefeszülés. Ja és mindezek mellett boldogság. Mikor azon gondolkodol, hogy honnan is lesz erőd felállni a székből vagy elállítani a kézremegésed, és hirtelen elönt az endorfin. És tudod, hogy ugyan még ez lesz 3 napig, de megcsinálod, mert ez így lesz jól.
És jól is van. És vége van.
Mostantól csak a lényeg.
szeptember 29, 2009
számítógépes fordítástámogatás óra
"Ha lenyomjuk a backspace-t, azaz az enter fölötti visszafelé mutató nyilat..."
szeptember 28, 2009
typical fuck-you-situation
- Ej, Juliska, ha tudtam volna, hogy szűz vagy, nem siettem volna annyira.
- Jancsikám, ha nem siettél volna annyira, észrevetted volna a nejlonharisnyámat.
- Jancsikám, ha nem siettél volna annyira, észrevetted volna a nejlonharisnyámat.
szeptember 24, 2009
kommunikátor mindenedet
E-mail új főnöktől, óvatosan próbálja beadni, hogy kicsit többet osztott be, mint előzőleg megbeszéltük. De merthogy jöjjek minél gyakrabban, mert én vagyok a legügyesebb beugró.
Naná. Én vagyok az egyetlen beugró :D
szeptember 22, 2009
nem is kicsit
Miután reggel 7.20-kor riadtan arra keltem, hogy 7.45-kor el kéne indulnom, a következő ocsúdásom a fejvesztett rohanásból a metrón volt. Szállok ki a Deákon, valami furcsa érzés kerít hatalmába. Olyan szokatlanul könnyed vagyok és szabad. A testem is jobban rugózik, egészen pontosan a... hol a melltartóm???
Szó szerint mellbevágó (muhaha) élmény volt. Mondjuk legalább nem a bugyimat felejtettem el, bár ami késik...
Szó szerint mellbevágó (muhaha) élmény volt. Mondjuk legalább nem a bugyimat felejtettem el, bár ami késik...
szeptember 18, 2009
közléskényszer
Aaaaaaaahaaaaa, lőjetek mán le gyerekek. Az engemet érő új ingerekre sajtkukacsággal reagálok, ami jelen esetben nyughatatlan youtube- és facebookcsatákra ösztönöz. Ha nem ez, akkor fel-alá nyargalászok a lakásban, pakolászok, teszek-veszek, most meg midőn ezt írom, minden negyedik karakternél kell javítanom az elgépeléseimet. Asszem, mindjárt tornászok valamit, hátha az lenyugtat. Most, hogy rendesen kialudtam magam, és 2 csoporton kívül más dolgom nem volt ma, ráértem foglalkozni azzal, mi is történt/történik velem az elmúlt két hétben. És így, hogy lekerült rólam a fáradtság nyálkás leple, azt kell mondjam, wow.
Koncerteken voltam!!!! De milyeneken, ma egész nap PASO ment a fejemben, vicces dolog úgy mesélni Ferenc Józsefékről, hogy a Babylon Focus megy a fejemben háttérzenének. Vicces, ott a koncerten nem is voltam annyira lelkes, mint most így utólag. (Sokmindennel van ez így egyébként.) Meg ez az egész dolog az új sulival meg az új melóval. Meg most hirtelen (mikor, ha nem mostanában) minden kedves barátom ráér. Nem ám hogy eloszlanának az események, hogy minden napra jusson 2-3-5 történés meg tennivaló, valahogy ez mindig kupacosan csinálja magát. Van, hogy hónapokig nincs semmi különös, senki nem ér rá találkozni, belesüpped az ember az eseménytelen mindennapiság posványába. Olyankor megzuhanok és sajnálom magamat meg az unalmas kis életemet. Aztán meg hetek alatt történik annyi, mint máskor fél év alatt, olyankor meg boldog-elégedetlenül vernyogok, hogy nem bírom a nyomást, ez van most. (Verny.) Elszédít az újdonság minden irányból áradó varázsa. Minden és mindenki leköt. Éppen.
És most, mielőtt szétforgácsolódnék, szépen pihenni fogok. Olyan jólesik most egyedül a lakásban szöszmötölni. Emészteni kell, no, anélkül nem megy, mert felhalmozódik a sokminden, aztán csodálkozik az ember lánya, hogy miért frusztrált illetve agresszív, mikor pedig olyan jó dolga van. A jót is le kell reagálni. Pfffffffffffffffff, ki a gőzzel.
Koncerteken voltam!!!! De milyeneken, ma egész nap PASO ment a fejemben, vicces dolog úgy mesélni Ferenc Józsefékről, hogy a Babylon Focus megy a fejemben háttérzenének. Vicces, ott a koncerten nem is voltam annyira lelkes, mint most így utólag. (Sokmindennel van ez így egyébként.) Meg ez az egész dolog az új sulival meg az új melóval. Meg most hirtelen (mikor, ha nem mostanában) minden kedves barátom ráér. Nem ám hogy eloszlanának az események, hogy minden napra jusson 2-3-5 történés meg tennivaló, valahogy ez mindig kupacosan csinálja magát. Van, hogy hónapokig nincs semmi különös, senki nem ér rá találkozni, belesüpped az ember az eseménytelen mindennapiság posványába. Olyankor megzuhanok és sajnálom magamat meg az unalmas kis életemet. Aztán meg hetek alatt történik annyi, mint máskor fél év alatt, olyankor meg boldog-elégedetlenül vernyogok, hogy nem bírom a nyomást, ez van most. (Verny.) Elszédít az újdonság minden irányból áradó varázsa. Minden és mindenki leköt. Éppen.
És most, mielőtt szétforgácsolódnék, szépen pihenni fogok. Olyan jólesik most egyedül a lakásban szöszmötölni. Emészteni kell, no, anélkül nem megy, mert felhalmozódik a sokminden, aztán csodálkozik az ember lánya, hogy miért frusztrált illetve agresszív, mikor pedig olyan jó dolga van. A jót is le kell reagálni. Pfffffffffffffffff, ki a gőzzel.
szeptember 16, 2009
sír a szám, de szemem nevet
Hogy a mennydörgős ménkű bújjék már mindenki nadrágszárába, aki az utolsó pillanatban értesít engem sorsdöntő dolgokról. Nekem kedd délután ne írjanak mailt, hogy másnap délután eszméletlenfontos buszos vizsgám lesz 10 oldalnyi mindenféléből, amit még fel is kéne dolgozni. Ne óra előtt közöljék velem, hogy ja de kellett volna kiselőadást csinálni, aztán imprózhattam 4 percig angolul. És ne előző nap este 9-kor szóljanak, hogy másnap este 8-kor osztálytalálkozó. Mert én olyankor nekiállok ám pánikolni meg széjjelcsúszni meg nemaludni meg megfeleniakarni meg szelektálni, és ha történetesen egy szülinapi koncertet kell lemondanom bokros teendőim miatt, az eléggé övön aluli. (És így se aludtam) Szégyellem magam, hogy az élet körülményeinek rabja lettem, de kezdek nagyon kispolgári és földhözragadt módon nem ráérni fontos dolgokra. Márpedig én ezt nem hagyom. Ráérek ilyesmire, ha teljes állásom lesz.
Eh, eddig azon sírtam, hogy nincs elég dolgom, most meg, hogy megfulladok a rámzúdulóktól. Ergo: míg élek, morgolódni fogok. :P
Eh, eddig azon sírtam, hogy nincs elég dolgom, most meg, hogy megfulladok a rámzúdulóktól. Ergo: míg élek, morgolódni fogok. :P
szeptember 13, 2009
csipetnyi filozófia
lényegblog megírta, lola beidézte, én copypaste-eltem.
Két magzat beszélgetése
- Te hiszel a születés utáni életben?
- Természetesen. A születés után valaminek következnie kell. Talán itt is azért vagyunk, hogy felkészüljünk arra, ami ezután következik.
- Butaság! Semmiféle élet nem létezik a születés után. Egyébként is, hogyan nézne ki?
- Azt pontosan nem tudom, de biztosan több fény lesz ott, mint itt. Talán a saját lábunkon fogunk járni és majd a szánkkal eszünk.
- Hát ez ostobaság! Járni nem lehet. És szájjal enni… ez meg végképp nevetséges! Hiszen mi a köldökzsinóron keresztül táplálkozunk. De mondok én neked valamit: a születés utáni életet kizárhatjuk, mert a köldökzsinór már most túlságosan rövid.
- De, de, valami biztosan lesz. Csak valószínűleg kicsit másképp, mint amihez itt hozzászoktunk.
- De hát onnan még soha senki nem tért vissza. A születéssel az élet egyszerűen véget ér. Különben is, az élet nem más, mint örökös zsúfoltság a sötétben.
- Én nem tudom pontosan, milyen lesz, ha megszületünk, de mindenesetre meglátjuk a mamát és ő majd gondoskodik rólunk.
- A mamát? Te hiszel a mamában? És szerinted ő mégis hol van?
- Hát mindenütt körülöttünk! Benne, és neki köszönhetően élünk. Nélküle egyáltalán nem lennénk.
- Ezt nem hiszem! Én soha, semmilyen mamát nem láttam, tehát nyilvánvaló, hogy nincs is.
- No de néha, mikor csendben vagyunk, halljuk, ahogy énekel és azt is érezzük, ahogy simogatja körülöttünk a világot. Tudod, én tényleg azt hiszem, hogy az igazi élet még csak ezután vár ránk.
szeptember 09, 2009
letaglózva
A fészkes franc essék bele mán az én immunrendszerembe mosmá. Illetve most hogy így belegondolok, pontosan ez történt. Mentségére legyen szólva, ehhez kellett részemről egy éjszakára nyitvahagyott ablak is, mindenesetre faszán begyulladt a mandulám tegnap. Csak akkor még úgy gondoltam, hogy oda se neki, kihordom lábon, ahogy szoktam. De a mostanában egyre szigorúbb immunrendszerem megregulázott és szépen megemelte a testhőmet tegnap este. Ergo a tegnap éjjel és a mai nap is kemikáliák bevételével, izzadással, teálással, pisiléssel, torokfertőtlenítéssel, fokhagymaevéssel telt, aztán jobb híján barkácsolással, főzéssel és házifeladat-csinálással egészült ki. Plusz mindenki be van szarva, hogy ugye nem új influenza. Innen üzenem, a steril cybertérből: NEM. Az nem jár mandulagyulladással. És már nem vagyok lázas se. Mondjuk a legyengült immunrendszerem simán elkaphatja, lájf iz bjútiful. Az egyetemen meg gyűlnek a hiányzásaim már az első héten, rrremek. Plusz, és ez fáj leginkább: nem fogom tudni személyesen bátorítani hazám fiait a kedvenc népem fiai ellen. Hermetikusan elzárt nappalim tévéjén nézem végig a magyarportugált. Nyüssz.
szeptember 07, 2009
on the road again
Úristen, én eltés vagyok. Úristen, új helyre fogok suliba (bocsánat: egyetemre) járni, új emberek meg tanárok közé. Úristen, majd mindig be kell járnom. Úristen...
Na, jókor esett le nekem is a tantusz. Fenti gondolatok ma reggel induláskor tudatosultak bennem, de valami elemi erővel. Tisztára ugyanolyan érzés volt, mint 3 éve ilyenkor (leszámítva a pánikot, ami most persze nem volt, de első-nap-az-új-iskolában-érzés az igen). De izgi!!!!!!!!!!!
Egyébként hallatlan megkönnyebbüléssel tölt el az a tény, hogy a jelek szerint a tanszékünk a nehézkes BTK nevű óriásszervezet egy lázadó szellemű partizánalakulatának tűnik. Határozottak, kompetensek és céltudatosak így elsőre. Nagyon szokatlan, remélem, ez nem foszlik első hét után semmivé. Továbbá a csoporttársaim között egy olyan embert nem látok, aki határozottan antipatikusnak és/vagy szívettépően ostobának tűnik, néhányan nagyon rokonszenvesek, hát ez is furcsa érzés azok után, hogy az első Corvinusos napom után fél óráig bőgtem a Duna-parton, mert azt hittem, nem lesz kihez szólnom a sok hülye közül. Persze ez is megdőlt idővel, csak hónapokba tellett, mire a csopimból kiszűrtük egymást a jófej emberekkel.
Ja és van egy másik munkahelyem. Kétéltű, földön járó és vízben úszó buszon leszek idegenvezető heti 1-2 alkalommal itt. Ez a lehető legspontánabb módon adta magát. Egy operás kolléganő, aki először vetődött oda, már augusztusban be akart szervezni, akkor elutasítottam, mert nem fért bele. Most fognak indulni, ez egy tökúj dolog, keresték az angol-németeseket. Aztán kiderült, hogy még mindig kellenék, meg még a 3. elutasítás után is, szóval tök készületlenül, poénból elmentem próbatúrára. Életrajzot se küldtem, mert épp nem volt netem. Felvettek.
Meg a Goethébe is visszatérek valószínűleg időszakosan pár kisebb projekt mellé... szép az élet, taramtaram. Juhéj!!! :D
Na, jókor esett le nekem is a tantusz. Fenti gondolatok ma reggel induláskor tudatosultak bennem, de valami elemi erővel. Tisztára ugyanolyan érzés volt, mint 3 éve ilyenkor (leszámítva a pánikot, ami most persze nem volt, de első-nap-az-új-iskolában-érzés az igen). De izgi!!!!!!!!!!!
Egyébként hallatlan megkönnyebbüléssel tölt el az a tény, hogy a jelek szerint a tanszékünk a nehézkes BTK nevű óriásszervezet egy lázadó szellemű partizánalakulatának tűnik. Határozottak, kompetensek és céltudatosak így elsőre. Nagyon szokatlan, remélem, ez nem foszlik első hét után semmivé. Továbbá a csoporttársaim között egy olyan embert nem látok, aki határozottan antipatikusnak és/vagy szívettépően ostobának tűnik, néhányan nagyon rokonszenvesek, hát ez is furcsa érzés azok után, hogy az első Corvinusos napom után fél óráig bőgtem a Duna-parton, mert azt hittem, nem lesz kihez szólnom a sok hülye közül. Persze ez is megdőlt idővel, csak hónapokba tellett, mire a csopimból kiszűrtük egymást a jófej emberekkel.
Ja és van egy másik munkahelyem. Kétéltű, földön járó és vízben úszó buszon leszek idegenvezető heti 1-2 alkalommal itt. Ez a lehető legspontánabb módon adta magát. Egy operás kolléganő, aki először vetődött oda, már augusztusban be akart szervezni, akkor elutasítottam, mert nem fért bele. Most fognak indulni, ez egy tökúj dolog, keresték az angol-németeseket. Aztán kiderült, hogy még mindig kellenék, meg még a 3. elutasítás után is, szóval tök készületlenül, poénból elmentem próbatúrára. Életrajzot se küldtem, mert épp nem volt netem. Felvettek.
Meg a Goethébe is visszatérek valószínűleg időszakosan pár kisebb projekt mellé... szép az élet, taramtaram. Juhéj!!! :D
augusztus 28, 2009
illusion und realität
Áll a négyeshatos a Nyugatinál, a nyitott ajtónak állok háttal és nézek ki a másik ajtó üvegén. Az ellenkező villamos is épp benn áll. Rábambulok és észreveszek srégen a háttérben egy Citylight-ot. Burger King. Na most átlátok a villamoson vagy tükröződik? Nézem-nézem, mittudomén. Direkt nem fordulok hátra, hogy mi van mögöttem, találgatni akarok. Nincs ötletem, ebből a szögből nem lehet rájönni. Csukódnak a másik vili ajtajai, megindul, és Burger King helyén szépségszalon látszik a plakáton. Aztán megint Burger. Szalon. Burger. Szalon. Na most akkor melyik hol van? Mikor látok át az ablakokon és mikor tükröződik az ablaktalan felületen? Bámulatos, hogy az igazi és a tükröződés gyakorlatilag teljesen fedte egymást, nem volt elcsúszva, mindkettő teljesen élethű volt. Vagy a vili mozgása miatt tűnt annak. Vili el, és kiderül az igazság: a Burger mögöttem volt, a szépségszalon meg ott, ahová a Burgeres plakát vetült. Felőlem akár fordítva is lehetett volna.
Skizofrén ember érzékelhet hasonlóan. Ijesztő volt most nekem is megtapasztalni, mert tényleg nagyon képlékeny a határ valóság és képzet között. Simán becsapható az agy, aztán szegény ember honnan is tudja, hogy akit és amit ő lát, hall, érzékel, azt a többiek is látják-e? Baromira nem tudtam eldönteni, mit látok "jól" és mit "rosszul". Most képzelje bele magát az ember szegény skizó helyzetébe. Felbukkannak emberek, dolgok, hangok a közös emberi világunkban meg a saját érzékelésében - most aztán szerencsétlen hogy különítse el a kettőt, ha számára ugyanolyan valóságosak?... És ha ennek legalább tudatában van, az még a jobbik eset. De ha sikerül meggyőzni/kezelni, még akkor is hogy fogadja el az ember, hogy az általa érzékelt világ jelentős hányada csak az ő számára van jelen? Nagy szívás ez a tévképzet dolog, akárhogy is nézzük. John Nash még aránylag jól kijött belőle...
Skizofrén ember érzékelhet hasonlóan. Ijesztő volt most nekem is megtapasztalni, mert tényleg nagyon képlékeny a határ valóság és képzet között. Simán becsapható az agy, aztán szegény ember honnan is tudja, hogy akit és amit ő lát, hall, érzékel, azt a többiek is látják-e? Baromira nem tudtam eldönteni, mit látok "jól" és mit "rosszul". Most képzelje bele magát az ember szegény skizó helyzetébe. Felbukkannak emberek, dolgok, hangok a közös emberi világunkban meg a saját érzékelésében - most aztán szerencsétlen hogy különítse el a kettőt, ha számára ugyanolyan valóságosak?... És ha ennek legalább tudatában van, az még a jobbik eset. De ha sikerül meggyőzni/kezelni, még akkor is hogy fogadja el az ember, hogy az általa érzékelt világ jelentős hányada csak az ő számára van jelen? Nagy szívás ez a tévképzet dolog, akárhogy is nézzük. John Nash még aránylag jól kijött belőle...
augusztus 26, 2009
az alternatív költségek fellegvára
Én mindig is tudtam, hogy a felnőtté válás rögös útja papírstócokkal van szegélyezve (és bizonyítványok műbőrkötéseivel van kikövezve). De megtapasztalni újra és újra ámulatbaejtő.
Mai nap ugyanis beírattam magam az ELTE Bölcsészettudományi Karára tolmácstanoncnak. Ígéretesnek mondható körülményességgel. A telefonom lépésszámlálója szerint a hallgatói jogviszonyom felállítása érdekében tettem vagy 12530 lépést, ami szerinte 9,7 km-nek felel meg. Meg ráment összesen 3 és fél órám és 30-akárhány perc telefonálgatás, minek eredményeképpen 3 intézményt jártam meg, hogy meglegyen Az A Darab Papír, Ami A Beíratkozáshoz Mindenképp Szükséges.
Ez a darab papír egyébként a diplomaigazolásom, amit eredetiben postáztam el az Oktatási Hivatalnak július 9-én, hogy érvényes legyen a felvételim. (Eredeti, mert sajna a dolog olyan későre csúszott, hogy félő volt: bezár a posta, ha még keresünk neki fénymásolószalont. De nem baj, kinek kell az már. Az egyetem úgyis a Hivataltól kéri be a dokumentumokat.) Mindezek tudatában teljes lelki nyugalommal mentem el az eltére, amíg nem közölték velem az ajtóban, hogy ha nem adok nekik papírt, nem engednek be. Mindegy, hogy nyilvánvaló hogy van diplomám, mert éppen utánanézhetnének, de nekik KELL A PAPÍR. És ha nem íratkozom be ma, akkor már sohasem.
Hát jó, hívjuk föl dusmit, és léptessük elő az elkövetkező félórára diszpécsernek. Mikor van nyitva a mi, kit hívjak fel hova, mi merről hány méter. Elmegyek a volt egyetem téójára, ami zárva van. Felhívom az Oktatási Hivatalt, hogy adják ki, és legyen fából vaskarika. Jó, aszongya a bácsika a vonal túlsó végén, lesz. Ad egy számot, amit sose szoktak felvenni, meg egy másikat, amit viszont igen, hoppá, 2 perc múlva se találja, hát akkor sok szerencsét. És amúgy miért is az eredetit küldtem be? Jadehát bocs, nem az ő dolga, viszhall.
Felhívom a számot, amit sose vesznek fel, és felveszik első csörr-re. Persze, kiadják, csak menjek be érte ma este 6-ig. Hogy hová? Öt utcával odébbra. Na, itt eldöntöttem, hogy ez élvezetes, és csettintettem egyet. Odamegyek, számot húzok, fotelbe várok, 3 perc múlva diszkrét gong, mehetek. Miért jöttem, mi a nevem, mi anyukám neve, egy telefon, egy átvételi elismervény, 2 perc múlva megkapom, hálálkodva távozom.
A kétségbeeséstől kezdve a papír kézhezvételéig háromnegyed órát töltöttem a hivatalosság útvesztőjében. Hajlok arra, hogy rekordként tartsam számon ezt az eredményt. Hab a tortán, hogy mivel még ugyanennyi időm maradt a következő beíratkozós turnusig, még egy előre be nem tervezett gyorsrandi is belefért, szóval összességében idegeim acélosodtak, izmaim (főleg a vádliméi) feszesedtek, a szervezetem leadott vagy 600 kalóriát, és még lelki megápolást is kaptam, tiszta haszon!
Epilógus
A beíratkozásnál kaptunk egy nagy borítékot, amiben az indexünk, néhány nyilatkozat és pár kérdőív mellett egy kisebb boríték volt, a személyes aktáinkat tartalmazta. A személyes aktáim között megleltem minden eddigi bekért dokumentumomat, köztük az Oktatási Hivatalnak megküldött diplomaigazolásom hiteles másolatát, amelyet a hivatal küldött meg az egyetemnek egy nappal, miután kézhez kapta. Legalább most már két példányuk van.
Mai nap ugyanis beírattam magam az ELTE Bölcsészettudományi Karára tolmácstanoncnak. Ígéretesnek mondható körülményességgel. A telefonom lépésszámlálója szerint a hallgatói jogviszonyom felállítása érdekében tettem vagy 12530 lépést, ami szerinte 9,7 km-nek felel meg. Meg ráment összesen 3 és fél órám és 30-akárhány perc telefonálgatás, minek eredményeképpen 3 intézményt jártam meg, hogy meglegyen Az A Darab Papír, Ami A Beíratkozáshoz Mindenképp Szükséges.
Ez a darab papír egyébként a diplomaigazolásom, amit eredetiben postáztam el az Oktatási Hivatalnak július 9-én, hogy érvényes legyen a felvételim. (Eredeti, mert sajna a dolog olyan későre csúszott, hogy félő volt: bezár a posta, ha még keresünk neki fénymásolószalont. De nem baj, kinek kell az már. Az egyetem úgyis a Hivataltól kéri be a dokumentumokat.) Mindezek tudatában teljes lelki nyugalommal mentem el az eltére, amíg nem közölték velem az ajtóban, hogy ha nem adok nekik papírt, nem engednek be. Mindegy, hogy nyilvánvaló hogy van diplomám, mert éppen utánanézhetnének, de nekik KELL A PAPÍR. És ha nem íratkozom be ma, akkor már sohasem.
Hát jó, hívjuk föl dusmit, és léptessük elő az elkövetkező félórára diszpécsernek. Mikor van nyitva a mi, kit hívjak fel hova, mi merről hány méter. Elmegyek a volt egyetem téójára, ami zárva van. Felhívom az Oktatási Hivatalt, hogy adják ki, és legyen fából vaskarika. Jó, aszongya a bácsika a vonal túlsó végén, lesz. Ad egy számot, amit sose szoktak felvenni, meg egy másikat, amit viszont igen, hoppá, 2 perc múlva se találja, hát akkor sok szerencsét. És amúgy miért is az eredetit küldtem be? Jadehát bocs, nem az ő dolga, viszhall.
Felhívom a számot, amit sose vesznek fel, és felveszik első csörr-re. Persze, kiadják, csak menjek be érte ma este 6-ig. Hogy hová? Öt utcával odébbra. Na, itt eldöntöttem, hogy ez élvezetes, és csettintettem egyet. Odamegyek, számot húzok, fotelbe várok, 3 perc múlva diszkrét gong, mehetek. Miért jöttem, mi a nevem, mi anyukám neve, egy telefon, egy átvételi elismervény, 2 perc múlva megkapom, hálálkodva távozom.
A kétségbeeséstől kezdve a papír kézhezvételéig háromnegyed órát töltöttem a hivatalosság útvesztőjében. Hajlok arra, hogy rekordként tartsam számon ezt az eredményt. Hab a tortán, hogy mivel még ugyanennyi időm maradt a következő beíratkozós turnusig, még egy előre be nem tervezett gyorsrandi is belefért, szóval összességében idegeim acélosodtak, izmaim (főleg a vádliméi) feszesedtek, a szervezetem leadott vagy 600 kalóriát, és még lelki megápolást is kaptam, tiszta haszon!
Epilógus
A beíratkozásnál kaptunk egy nagy borítékot, amiben az indexünk, néhány nyilatkozat és pár kérdőív mellett egy kisebb boríték volt, a személyes aktáinkat tartalmazta. A személyes aktáim között megleltem minden eddigi bekért dokumentumomat, köztük az Oktatási Hivatalnak megküldött diplomaigazolásom hiteles másolatát, amelyet a hivatal küldött meg az egyetemnek egy nappal, miután kézhez kapta. Legalább most már két példányuk van.
augusztus 25, 2009
today's moments of joy
Népek,
menjetek moziba és NÉZZÉTEK MEG A BECSTELEN BRIGANTYKAT most azonnal. Mocskosjó!!!!!!! Olyant alakít benne egy Christoph Waltz nevű pasi, hogy a fal adja a másikat, többet beszélnek benne franciául és németül, mint angolul, Brad Pitt karaktere szórakoztató, a sztori történelmileg teljesen hűtlen, de olyan csavaros, hogy két és fél óra helyett másfél órásnak tűnik a film. Kivétel nélkül minden dialógus oda van téve, gyakorlatilag az egész film idézhető. Továbbá az egész stuff nagyon jól van fényképezve. Okos, őrült, minőségi, zseniális, teljesen szerelmes vagyok. QT megcsinálta.
A Debi is megcsinálta mai nap, midőn megérdemelt hősi győzelmet aratott a Levszki fölött. Úristen, BL-főtáblán a Loki, nem térek magamhoz. Tökügyesek voltunk. Szép-volt-fiúk.
Aztán további történelmi pillanat történt délután, ezúttal énvelem, midőn az úgy-ahogy elvezetgetett angolcsoportból brit (!) emberek megsimogatták a buksimat verbálisan. Kellett,már, mint egy falat kenyér. Jaaahaj, hepinesz és dzsoj.
A Debi is megcsinálta mai nap, midőn megérdemelt hősi győzelmet aratott a Levszki fölött. Úristen, BL-főtáblán a Loki, nem térek magamhoz. Tökügyesek voltunk. Szép-volt-fiúk.
Aztán további történelmi pillanat történt délután, ezúttal énvelem, midőn az úgy-ahogy elvezetgetett angolcsoportból brit (!) emberek megsimogatták a buksimat verbálisan. Kellett,már, mint egy falat kenyér. Jaaahaj, hepinesz és dzsoj.
l_u_s_t_a_s_á_g
Meggyüttem az Fertőrákos világvárosi metropoliszból, és azt kell mondjam, kisimultam. Annak dacára, hogy ráncaim száma ezelőtt is csekély volt :) Maradtam volna még vagy egy hetet... Kifejezetten rossz volt visszajönni most így a lassú szülőházi dőzsölésből a rohangászós munkahelyre. Mert ráébredtem, hogy vége a nyárnak. Holnap beíratkozom a többi bölcsész közé, aztán meg egyébként is szépen besűrűsödik a szeptember, mint általában. És így, hogy szinte egész nyáron is itt voltam, nem vagyok annyira lelkes és ikszájtid a köv szorgalmi időszaktól, mint talán lehetnék. Meg új egyetem, még ez is. :)
Eh, milyen már, mindenféle nyarak csak úgy elfolydogálnak, szinte észrevétlenül torkollunk az őszbe már, és az ember egyrészt várja az újat, másrészt még abszolút nem hangolódott rá.
Eh, milyen már, mindenféle nyarak csak úgy elfolydogálnak, szinte észrevétlenül torkollunk az őszbe már, és az ember egyrészt várja az újat, másrészt még abszolút nem hangolódott rá.
augusztus 19, 2009
augusztus 18, 2009
hello tourist
Izzadt, sárga póló, rövidnaci, térdig felhúzott okkersárga-mohazöld-lila kockás zokni, vászoncipő. Vörösen fénylő arc, ritkás göndör vörös haj, báva tekintet, félig nyitott rácsodálkozó száj. A fotósoknak való karszalag keresztbe ragasztva a pólóján, a vége betűrve a gallérjába. Majdnem elsodort két kolleginát, mert nem vette észre, hogy pont közöttük megy át. Érdeklődve szemléltük a jelenséget, kollegina diszkréten megjegyzi:
- Német a csávó, most mutattam meg neki a vécét. Kicsit bolond. Ja és büdi a szája.
Ezek után nem engedtem közel magamhoz és így ragyogóan megvoltunk. Kiderült, hogy okos, mert nagyon helyesen proszcéniumpáholynak hívta az első emeleti bal szélsőt, és csupa hozzáértő kérdése volt egyébként is. Az egész vezetés alatt olyan volt, mint egy érdeklődő csirke. Vagy strucc. Egykedvű érdeklődéssel nyújtotta előre a vézna nyakán ülő fejét és meredt rám a kerek seszínű szemeivel. (Amikor olyan figyelmesen várják a tyúkhúrt.)
Elvarázsolt csudabogár lelkem.
- Német a csávó, most mutattam meg neki a vécét. Kicsit bolond. Ja és büdi a szája.
Ezek után nem engedtem közel magamhoz és így ragyogóan megvoltunk. Kiderült, hogy okos, mert nagyon helyesen proszcéniumpáholynak hívta az első emeleti bal szélsőt, és csupa hozzáértő kérdése volt egyébként is. Az egész vezetés alatt olyan volt, mint egy érdeklődő csirke. Vagy strucc. Egykedvű érdeklődéssel nyújtotta előre a vézna nyakán ülő fejét és meredt rám a kerek seszínű szemeivel. (Amikor olyan figyelmesen várják a tyúkhúrt.)
Elvarázsolt csudabogár lelkem.
mindent, azonnal!
Vannak emberek, akik tisztában vannak az adottságaikkal és képességeikkel. Tudják, mi megy vagy mi mehet nekik, és mi az, ami kevésbé. Ezért ezek az emberek leginkább azzal foglalkoznak, amihez értenek. Így garantált a sikeresség, nő az önbizalom, minimalizálható a kudarc, és még akár előrébb is lehet jutni, folyamatosan fejlődni. Az erőbefektetés minimális, a haszon maximális. Ezeket az embereket sikerorientált embereknek nevezzük.
A sikerorientált emberek addig érzik jól magukat, amíg lubickolhatnak a területükön. Mindenki elégedett velük és ők is elégedettek magukkal. Egyesek egész életükben jól elvannak így, viszont vannak mások, akik egy idő után hagyják magukat elringatni a saját folyamatosan jó teljesítményüktől, megrekednek és belefásulnak. Megint mások, észrevéve ennek veszélyét, új területek felfedezésére indulnak, amelyekben sikeresek lehetnek.
Itt viszont nem várt akadályok jelentkezhetnek: új és szokatlan helyzetek elbizonytalanító tömkelege. Szegény ember, aki most bújt ki az "ügyesvagykisfiam" meleg takarója alól, buksiján még az utolsó főnöki simogatás bizsergetésével, egy fenyegető és veszélyes világban találja magát. Újra kell járnia azt az utat, amelyet hosszú évekkel ezelőtt ugyan megtett már, de a rárakódó rutin elfeledtette vele. Valami ismeretlen mumussal áll szemben, aki csak sorozatos újrapróbálkozások, csetlések-botlások árán győzhető le. Amit eddig megtanult, az összes biztos módszer hatástalan itt. Gátlásokat kell legyőzni, figyelni kell, koncentrálni, ellesni, elfogadni, beleszokni, alkalmazkodni.
És bizony, itt nem kerülhető el a kudarc, a sikerorientált ember legnagyobb rákfenéje. Sokan emiatt nem mernek újba vágni, hanem ott toporognak Ebben Jóvagyok kicsi (dagály esetén ijesztően apró) szigetén. Csakhát olyan nehéz belemenni abba a zavaros, végtelen óceánba. Bőrig ázva kajla mozdulatokkal tempózni, míg nagy sokára újra talaj kerül az ember lába alá. Az ember hajlamos apránként odaóvakodni a partra, beledugni a kislábujját (a bátrabbak egészen derékig gázolnak), aztán prüszkölve iszkolnak vissza a meleg partra. Fenének kell itt a strapa. Hogy én legyek a legbénább, és mindenki rajtam röhögjön?
A sikerorientált ember ebből a szempontból módfelett rugalmatlan és gyáva. Ha mégis menni akar valamire, sorban kell legyőznie a gátlásait és nem minden apró nehézség után visszavonulót fújni. Könnyen görbül ilyenkor lefelé a száj: dehát ha egyszer neeemsikerül...! A sikerorientált ember így nemcsak az újjal, de a saját önbecsülésével is folyamatos harcot vív, ha nem akar élete végéig a várában bujdokolni. Ami, mármint a harc, egy kimerítő és önmegkérdőjelező folyamat.
Bénázni sose jó, de sajna mindennek ez az alapja. Nehéz ezt lenyelni egy maximalistának, no.
A sikerorientált emberek addig érzik jól magukat, amíg lubickolhatnak a területükön. Mindenki elégedett velük és ők is elégedettek magukkal. Egyesek egész életükben jól elvannak így, viszont vannak mások, akik egy idő után hagyják magukat elringatni a saját folyamatosan jó teljesítményüktől, megrekednek és belefásulnak. Megint mások, észrevéve ennek veszélyét, új területek felfedezésére indulnak, amelyekben sikeresek lehetnek.
Itt viszont nem várt akadályok jelentkezhetnek: új és szokatlan helyzetek elbizonytalanító tömkelege. Szegény ember, aki most bújt ki az "ügyesvagykisfiam" meleg takarója alól, buksiján még az utolsó főnöki simogatás bizsergetésével, egy fenyegető és veszélyes világban találja magát. Újra kell járnia azt az utat, amelyet hosszú évekkel ezelőtt ugyan megtett már, de a rárakódó rutin elfeledtette vele. Valami ismeretlen mumussal áll szemben, aki csak sorozatos újrapróbálkozások, csetlések-botlások árán győzhető le. Amit eddig megtanult, az összes biztos módszer hatástalan itt. Gátlásokat kell legyőzni, figyelni kell, koncentrálni, ellesni, elfogadni, beleszokni, alkalmazkodni.
És bizony, itt nem kerülhető el a kudarc, a sikerorientált ember legnagyobb rákfenéje. Sokan emiatt nem mernek újba vágni, hanem ott toporognak Ebben Jóvagyok kicsi (dagály esetén ijesztően apró) szigetén. Csakhát olyan nehéz belemenni abba a zavaros, végtelen óceánba. Bőrig ázva kajla mozdulatokkal tempózni, míg nagy sokára újra talaj kerül az ember lába alá. Az ember hajlamos apránként odaóvakodni a partra, beledugni a kislábujját (a bátrabbak egészen derékig gázolnak), aztán prüszkölve iszkolnak vissza a meleg partra. Fenének kell itt a strapa. Hogy én legyek a legbénább, és mindenki rajtam röhögjön?
A sikerorientált ember ebből a szempontból módfelett rugalmatlan és gyáva. Ha mégis menni akar valamire, sorban kell legyőznie a gátlásait és nem minden apró nehézség után visszavonulót fújni. Könnyen görbül ilyenkor lefelé a száj: dehát ha egyszer neeemsikerül...! A sikerorientált ember így nemcsak az újjal, de a saját önbecsülésével is folyamatos harcot vív, ha nem akar élete végéig a várában bujdokolni. Ami, mármint a harc, egy kimerítő és önmegkérdőjelező folyamat.
Bénázni sose jó, de sajna mindennek ez az alapja. Nehéz ezt lenyelni egy maximalistának, no.
laughing out loud
Az 50 legviccesebb angol nyelvű boltnév.
A kreativitás és a pihentség nevében: KÖSZÖNÖM.
:)
ui. Na, ki van a 9. helyen?
A kreativitás és a pihentség nevében: KÖSZÖNÖM.
:)
ui. Na, ki van a 9. helyen?
augusztus 12, 2009
augusztus 11, 2009
felvett fonal
Mintha bomba robbant volna. Lisztfelhők, tejföltócsák, edényre égett kajamaradék, csöpögő mosogatócsap. Kiszedtem a kaját edényből jénaiba, amit jobb híján a hokedlire tettem egyelőre, mert máshol nem volt hely. A konyhaasztal újságpapírral leterítve, egyik sarkánál felpúpozódva- ott, ahol sejteni lehetett az alatta hagyott határidőnaplót. A felhajtódott papír vidáman lifegett a maradék hagyma és krumpli nejlonba bugyolált sziluettjei fölött, a nyitott konyhaablak felől esőillatú szellő és tompa, lágy forgalomzaj lengedeztek az edédcsinálás romjai fölött.
Elmostam az éles kést, a nagyobb kést, a nagyon nagy lukacsos kést, a lisztkiszedő kanalat, a tejfölkiszedő kanalat, a kóstolgatós kanalat, az olajadagoló kanalat, a merőkanalat, a keverőkanalat és a mindenféle alapanyagok rádobálására használt tányérokat. Edények, szűrők, hámozók várakoztak még a sorsukra, de előbb inkább levakargattam a melléfolyt-csöpögött-kitúrt-ráégett maradékokat a tűzhelyről és héjastul kivágtam az újságpapírokat a kukába. Még jó, hogy az alapanyagokat már előbb elpakoltam. Már csak összesöpörni és felmosni kellett az egész konyhát, és most már a világon senki sem tudná megmondani, hogy röviddel ezelőtt itt krumplifőzelék készült. Első ízben.
Apropó íz: a krumpli sótlan. De miután az ember kiette közüle a burgonyát, a szmötyi. egész élvezhető. Hepinesz. ^^
Elmostam az éles kést, a nagyobb kést, a nagyon nagy lukacsos kést, a lisztkiszedő kanalat, a tejfölkiszedő kanalat, a kóstolgatós kanalat, az olajadagoló kanalat, a merőkanalat, a keverőkanalat és a mindenféle alapanyagok rádobálására használt tányérokat. Edények, szűrők, hámozók várakoztak még a sorsukra, de előbb inkább levakargattam a melléfolyt-csöpögött-kitúrt-ráégett maradékokat a tűzhelyről és héjastul kivágtam az újságpapírokat a kukába. Még jó, hogy az alapanyagokat már előbb elpakoltam. Már csak összesöpörni és felmosni kellett az egész konyhát, és most már a világon senki sem tudná megmondani, hogy röviddel ezelőtt itt krumplifőzelék készült. Első ízben.
Apropó íz: a krumpli sótlan. De miután az ember kiette közüle a burgonyát, a szmötyi. egész élvezhető. Hepinesz. ^^
augusztus 05, 2009
epiphany
Tegyük fel, hogy 1993 körül kismarica ücsörög Fertőrákoson a nappaliban a tv előtt és megy a Cartoon Network. Paprikajancsinak öltözött nő tör be éppen ékszert lopni, és összefut egy mérgező növényekben érdekelt nőszeméllyel. Elég nehéz követni, mert az angol akkor még érthetetlen hablaty, de a lényeg lejön a képekből. És öt perc után valami történik, és ki kell kapcsolni a tévét. Kismaricát ez mérhetetlenül idegesíti, mert nagyon megragadta az a pár perc mesézés, és onnantól kezdve azon töri a fejét, kik lehettek azok a figurák. Hogy bűnözők, az egyértelmű, de mi a történetük? Mi a képességük? És főleg a paprikajancsinő (paprikajuliska?) kicsoda?... Innentől kezdve sok gondolatban, álomban, képzettársításban felbukkantak a figurák vagy pár jelenet.
(Ezen csak keveset segít, hogy az Eszti az angolos csoportból pár (4?) évvel később lerajzol pár figurát, és azt mondja rájuk, hogy Kétarc, Méregcsók és Dzsóker a Betmenből. Jé, az a Méregcsók az olyasmi, mint a rajzfilmből az egyik. Nincs neki paprikajancsi barátnője? Nem, nem tudott róla Eszti. Zsákutca.)
Legutóbb a Dark Knight hozta elő bennem a dolgot, de nem jutottam sokra, mígnem egy szép napon (ma) kijött a facebook-kvízben, hogy ha én női rajzfilmfigura lennék, én lennék Harley Quinn. He? Keressünk már rá. Hopp, a paprikajancsi lány. Innen már csak pár lépés volt youtube-on megtalálni az ovis részt... Csak most már értettem, mit beszélnek.
(Ezen csak keveset segít, hogy az Eszti az angolos csoportból pár (4?) évvel később lerajzol pár figurát, és azt mondja rájuk, hogy Kétarc, Méregcsók és Dzsóker a Betmenből. Jé, az a Méregcsók az olyasmi, mint a rajzfilmből az egyik. Nincs neki paprikajancsi barátnője? Nem, nem tudott róla Eszti. Zsákutca.)
Legutóbb a Dark Knight hozta elő bennem a dolgot, de nem jutottam sokra, mígnem egy szép napon (ma) kijött a facebook-kvízben, hogy ha én női rajzfilmfigura lennék, én lennék Harley Quinn. He? Keressünk már rá. Hopp, a paprikajancsi lány. Innen már csak pár lépés volt youtube-on megtalálni az ovis részt... Csak most már értettem, mit beszélnek.
Kicsit úgy éreztem magam, mint a bácsi, akinek Amélie visszajuttatja a dobozkáját. :)
Amúgy igen, Batman. A harlequin lány érdekes mód szintén inkább Jokert szereti, mint Batmant, és a barátnője tényleg a Méregcsók volt. Furamód se Batmanre, se Jokerre nem emlékeztem a meséből, pedig benne voltak ők is. Éljen a Batman-rajzfilmsorozat!... (Az már csak hab a tortán, hogy tripla Emmy-díjas.)
Amúgy igen, Batman. A harlequin lány érdekes mód szintén inkább Jokert szereti, mint Batmant, és a barátnője tényleg a Méregcsók volt. Furamód se Batmanre, se Jokerre nem emlékeztem a meséből, pedig benne voltak ők is. Éljen a Batman-rajzfilmsorozat!... (Az már csak hab a tortán, hogy tripla Emmy-díjas.)
augusztus 01, 2009
inglis
Nokérem, elvittem az első angolos csoportomat is. Ez a nap is eljött. Bizonytalankodtam (nyilván), ezért nem vagyok elégedett (nyilván). De szörnyű sem volt, csak mehetne jobban is, de majd idővel fog. Most éppen a megkönnyebbülés és a jólcsináltam/elcsesztem mérleg készítése van soron. Holnap ügyesebb leszek. Juhéj!
Amúgy jobbkor nem is jöhetett volna a dolog. Így nem unatkoztam júliusban, többé-kevésbé beleszokom őszre, amikor úgyis síkideg lennék (leszek) a tolmácsszakon (hjaj, a maximalizmus), legalább majd ott is merek majd megszólalni. Turistáktól megedződve. És ippeg kezdtem volna már magam nagyon szégyelleni, hogy az egyetlen idegen nyelvet, amit tudok, nem beszélem a szószerinti értelemben. Hát most aztán bénázhatok kedvemre, amíg bele nem rázódom. ^^ Úgy kell nekem. (Kellett is.)
Holnap meg nagyon jó lesz már. Nem csak emiatt. :)
Amúgy jobbkor nem is jöhetett volna a dolog. Így nem unatkoztam júliusban, többé-kevésbé beleszokom őszre, amikor úgyis síkideg lennék (leszek) a tolmácsszakon (hjaj, a maximalizmus), legalább majd ott is merek majd megszólalni. Turistáktól megedződve. És ippeg kezdtem volna már magam nagyon szégyelleni, hogy az egyetlen idegen nyelvet, amit tudok, nem beszélem a szószerinti értelemben. Hát most aztán bénázhatok kedvemre, amíg bele nem rázódom. ^^ Úgy kell nekem. (Kellett is.)
Holnap meg nagyon jó lesz már. Nem csak emiatt. :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)