Az eladólány kicsit furán nézett, mikor mondtam neki, hogy ez lesz az első, szóval ajánljon valami olyat, ami biztonságot ad, nem okoz túl nagy nehézségeket, de azért jól is néz ki. Méregetett egy ideig, nézte a különféle modelleket, majd mutatott egy lakkból készültet. Nem volt belőle megfelelő méret. Aztán egy kecsesebb, de nagyobb kihívást jelentő darabot ajánlott. Volt is a méretemben. Először kicsit furcsa volt benne mozogni, máshogy kellett egyensúlyozni, máshová esett a terhelés. Másfelől az egész megjelenésem más hangsúlyt kapott tőle - valamit valamiért. Szóval megvettem, és, hogy szokjam, itthon is hordom. Kicsit fáj, kicsit nyom, dehát mit várjon az ember egy magassarkútól...? Szombaton kb 12 órát kell együtt kibírnunk. A gerincemtől majd utólag elnézést kérek :)
Életem Első Magassarkúja, légy üdvözölve.
Amúgy persze az is belejátszik, hogy a kisebb kellemetlenségek ellenére jó hordani ilyen nőiesebb darabokat is. Kell néha az ember egójának. :) Csak az bánt, hogy a nőies megjelenés nem mindig fér össze a kényelemmel illetve az egészséggel. Bár én mindent megteszek a kettő áthidalására, ez a hülye gerinc nem mindig hagy sok választást az embernek.
február 10, 2010
február 08, 2010
a változatosság kedvéért
Egy fákking hang nincs a torkomban. Az utolsó ír napon 12 fok volt, beleizzadtunk a nagykabátba, ezért levettük. Következő nap már párral lejjebb volt a hangszínem, most meg még ott sincs. Meló ugrott, hang nélkül nincs idegenvezetés. Ami még rosszabb: egyáltalán nincs beszéd!!! Mondolatokban telt a napom. Fogyatékosnak éreztem magam. Érzem. A verbális képességeim fizikai korlátokba ütköznek.
Tojássárgáját eszem meg mézet, és pálinkával gargalizálok. Meg sós vízzel. (No nem azonnal egyiket a másik után.) Aztán emberek közé megyek, és észre se veszem, máris használom a hangszálaimat, már bevérzenek, már ott is a zsilettpenge richtig a torkomban. Le vagyok korlátozva, krákogva mutogatok, fájva verődik a hurut, szorul a gégefő, így legyen az ember felügyelőhosztesz az operabálon bakker. Addigra re kéne produkálni azokat a hangszálakat. Meg megtanulni járni magassarkúban.
Tojássárgáját eszem meg mézet, és pálinkával gargalizálok. Meg sós vízzel. (No nem azonnal egyiket a másik után.) Aztán emberek közé megyek, és észre se veszem, máris használom a hangszálaimat, már bevérzenek, már ott is a zsilettpenge richtig a torkomban. Le vagyok korlátozva, krákogva mutogatok, fájva verődik a hurut, szorul a gégefő, így legyen az ember felügyelőhosztesz az operabálon bakker. Addigra re kéne produkálni azokat a hangszálakat. Meg megtanulni járni magassarkúban.
február 07, 2010
széna
(Hogy ti is értsétek: cím = lókoszt = low cost. Én kérek elnézést, a felelősség a szóviccblogé.)
Na.
76081,20845833333333333333 Ft-ból személyenként kijött az út. Repjegyestül, autóbérlésestül, benzinestül, belépőstül, egyéni költést nem számolva. Vagyis egy nap került 9510,15106 pengősbe. Korrekt.
Na.
76081,20845833333333333333 Ft-ból személyenként kijött az út. Repjegyestül, autóbérlésestül, benzinestül, belépőstül, egyéni költést nem számolva. Vagyis egy nap került 9510,15106 pengősbe. Korrekt.
— ∪ ∪ —
[Be akartam nyomni ide 2 videót ír pubhangulatról, amiket Andris csinált, de túl nagy falat voltak a Bloggernek. De egyszer majd megtalálom a módját.]
Szóval meggyüttem, kedves emberek, rakat élménnyel és elhatározással megpakolva. Az elhatározás a következő: Én Oda Visszamegyek, Ha Fene Fenét Eszik Is. Merthogy ha elvonatkoztatunk a szállás gyenge pontjaitól és a főváros értelmezhetetlen atmoszférájától, az ország csodás. A fővárossal az a bajom, hogy inkoherens. Diszharmonikus. Nincs benne egység sem városképileg, sem hangulatilag, számomra furcsa torzó a hely, egy egyveleg. Eközben vannak gyönyörű részei, a pubok hangulata fergeteges, és végül is jól éreztem magam én ott - de van benne valami megmagyarázhatatlanul taszító. Én sem tudom pontosan, mi az.
Az eredeti tervem szerint részletes élménybeszámolót írtam volna az egészről, de az ehhez készített jegyzeteket fönnhagytam a repülőn. Aztán eszembe jutott, hogy ki olvasta volna az egészet végig? :) Szóval kiragadott mozaikdarabkákat fogok ehelyett a cybertérbe szórni.
Mindenesetre egy hét nem volt elég az egész országra. Semmit sem láttam a déli részéből, pedig sokan azt mondják a legszebbnek. Te jó ég, még annál is szebbnek, amit a maradékból láttunk??? A nyugati rész lélegzetelállító.
Azóta lüktet bennem a choriambus*: visszamegyek. visszamegyek.
* Najó, ezt azért meggugliztam. mielőtt bárki a szívéhez kapna.
Szóval meggyüttem, kedves emberek, rakat élménnyel és elhatározással megpakolva. Az elhatározás a következő: Én Oda Visszamegyek, Ha Fene Fenét Eszik Is. Merthogy ha elvonatkoztatunk a szállás gyenge pontjaitól és a főváros értelmezhetetlen atmoszférájától, az ország csodás. A fővárossal az a bajom, hogy inkoherens. Diszharmonikus. Nincs benne egység sem városképileg, sem hangulatilag, számomra furcsa torzó a hely, egy egyveleg. Eközben vannak gyönyörű részei, a pubok hangulata fergeteges, és végül is jól éreztem magam én ott - de van benne valami megmagyarázhatatlanul taszító. Én sem tudom pontosan, mi az.
Az eredeti tervem szerint részletes élménybeszámolót írtam volna az egészről, de az ehhez készített jegyzeteket fönnhagytam a repülőn. Aztán eszembe jutott, hogy ki olvasta volna az egészet végig? :) Szóval kiragadott mozaikdarabkákat fogok ehelyett a cybertérbe szórni.
- déjá vu. Volt vagy 8 az egész út alatt, plusz egy tegnap Szentendrén. Hihetetlen. Lépten-nyomon előbucskázott az érzés: én itt már, ezekkel, ezt.
- Egybeesések, más néven basszuspuffok. Volt néhány. Az első maga a tény, hogy Johi is ott volt, a másik pedig, hogy a dolgok alakulásának köszönhetően együtt, hatan láttunk országot. Azt már meg sem említem, hogy az alapvetően esős időjárású Írországban 8-ból 6 napon cirógatott a napsugár.
A harmadik: mikor az eredeti tervünkhöz képest egy nap, módosított tervünkhöz képest 2 óra késéssel bérelt autóval nekivágtunk az országutazás első állomásának, meg kellett barátkoznunk a gondolattal, hogy csúszik az egész napos tervünk. Az első célállomás Newgrange volt, földbe ásott kőkupola, amely 500 évvel a gízai piramisok előtt épült. A téli napfordulón az egy nyílással rendelkező járaton végigsüt a felkelő nap. A honlapja alapján nem derült ki, hogyan vannak a vezetések, csak annyi, hogy mikor nyit és hogy egy vezetés kétórás. A reggeli késésünkkel lekéstük az elsőt, így izgulhattunk, hogy mi lesz. Megérkezünk, leparkolunk, rohanunk a bejárathoz. Jó napot, a vezetésre jöttek? Igen. Jó, negyed óra múlva indul a túrabusz, 10 perc alatt érnek ki. Hányan vannak? Hatan, pompás, pont annyi hely maradt.
A negyedik: kanyargós hegyi utakon hódítjuk meg a nemzeti parkot, mikor villogni kezd a tankolólámpa. Nem világítani, villogni. A semmi közepén. Mit tenni, megyünk, átmegyünk két falun, telik az idő, egyre kevesebbet nevetünk, majd a harmadik faluba érünk. Néhány ház a jobb oldalon. A bal oldalon valami bolt, és előtte... pici töltőállomás. Már csak hab a tortán a wc falának felirata: if you sprinkle when you tinkle, be neat and wipe the seat. - A nyilvános női wc-k amúgy hatalmasak, sok fülke, sok hely. A Cliffs of Moher (függőleges sziklák, melyeknek alul nekifeszül az óceán) látogatóközpontjában a wc-ajtókra ezeknek a szikláknak a panorámaképe volt nyomtatva.
- Vidéken nincs tömegközlekedés. Mondom, nincs. Nincs. Na jó, max egy busz naponta a településekre. De a nemzeti parkokba semmi sem visz a jó minőségű utakon, csak kocsi. Márpedig mi inkább a természetet, mintsem a városokat szerettük volna látni. Az utak rém kanyargósak, 60-70 km/h-val vehetők - ehhez képest minden kanyart 100-as tábla szegélyezett. Mit ne mondjak, az íreknek van humora.
- Az írek nem esznek kenyeret. Csak a toastkenyeret, na azon éltünk egész héten. Mióta hazajöttem, két pofára zabálok mindent, ami nem pékáru és nem krumpli.
- Balos közlekedés van és felszállás előtt inteni kell a busznak (,amely általában emeletes).
- Kétszer egy éjt hostelben töltöttünk. A Galway-iben hihetetlen jó volt a légkör. Jól felszerelt konyha, viszonylag tiszta fürdő, valamint társasjátékok, atlaszok és könyvek a kényelmes társalgóban. TV és DVD-gyűjtemény is volt ott, de kiírták, hogy a közösségi élet elősegítése érdekében ne tévézzünk este 9 előtt. (Vagy után? Mindenesetre az elv mindenképpen figyelemre méltó.)
Mindenesetre egy hét nem volt elég az egész országra. Semmit sem láttam a déli részéből, pedig sokan azt mondják a legszebbnek. Te jó ég, még annál is szebbnek, amit a maradékból láttunk??? A nyugati rész lélegzetelállító.
Azóta lüktet bennem a choriambus*: visszamegyek. visszamegyek.
* Najó, ezt azért meggugliztam. mielőtt bárki a szívéhez kapna.
február 01, 2010
- Mi az a motorváltótengely?
- Motor, váltó, tengely...
Fentiek a trabanttal kapcsolatos eszmefuttatás kapcsán hangzottak el hajnali fél 2kor. Merthogy a Lada mellett, amit sajnos nem tudunk használni, van egy Trabi is, amit ilyen egynapos kiruccanásokra viszont lehet. Ma pl. Howth-ba mentünk ki vele, ahol tengerpart volt és kikötő. Az emberek a csudájára járnak. Dudálnak, integetnek, odajönnek, hogy ez mi ez a tárgy, tényleg megy?, szóval igencsak jól szórakoztunk. A legjobb az volt, mikor ralliztunk a kikötőben: nemcsak a matrózok röhögtek meg a kapitány fogta a fejét, de egy füvező 70 éves tata idevillant a szárnyajtós sportkocsijával, és megnézte, hogy megy a mi limuzinunk. :)
Mellesleg a hely csak kicsit volt szép. És vannak ott fókák is!!! Prüszkölnek, fújtatnak és halat esznek. Halászhajóra is felengedtek, tengeri csillagok bűzlöttek a padlóján. Valahogy így jutottunk fel:
- Felmehetnénk megnézni?
- Persze.
Meg filmet is csinálunk. De ezt egyelőre csak kíváncsiságkeltő zárómondatnak.
- Motor, váltó, tengely...
Fentiek a trabanttal kapcsolatos eszmefuttatás kapcsán hangzottak el hajnali fél 2kor. Merthogy a Lada mellett, amit sajnos nem tudunk használni, van egy Trabi is, amit ilyen egynapos kiruccanásokra viszont lehet. Ma pl. Howth-ba mentünk ki vele, ahol tengerpart volt és kikötő. Az emberek a csudájára járnak. Dudálnak, integetnek, odajönnek, hogy ez mi ez a tárgy, tényleg megy?, szóval igencsak jól szórakoztunk. A legjobb az volt, mikor ralliztunk a kikötőben: nemcsak a matrózok röhögtek meg a kapitány fogta a fejét, de egy füvező 70 éves tata idevillant a szárnyajtós sportkocsijával, és megnézte, hogy megy a mi limuzinunk. :)
Mellesleg a hely csak kicsit volt szép. És vannak ott fókák is!!! Prüszkölnek, fújtatnak és halat esznek. Halászhajóra is felengedtek, tengeri csillagok bűzlöttek a padlóján. Valahogy így jutottunk fel:- Felmehetnénk megnézni?
- Persze.
Meg filmet is csinálunk. De ezt egyelőre csak kíváncsiságkeltő zárómondatnak.
január 31, 2010
Dublin
Szeretettel üdvözlök mindenkit az ír fővárosból. Balos közlekedés van, meg hideg, de napsütés, ami arrafele ritka. Állítólag van, hogy 60 napig folyamatosan esett az eső. Mióta mi itt vagyunk, semmi.
Már a reptérre való kiérkezésünk is tartogatott meglepetéseket. Jobbnak láttuk a 7 órai becsekkolás előtt fél órával kimenni Ferihegyre. Aztán végül betársultam egyik barátunk mellé, akit kivittek kocsival - 7-re. Sebaj, van még idő. De miért nincs senki a 2B terminálon? Mert az 1-esről indulunk. Hoppá. Család (és kocsi) visszahív, gyorsan átsuhanunk a másikra, elérjük gond nélkül, ilyen menők vagyunk. Ez a nap is jól kezdődik. :)
Megérkezve többféle dolog fogadott. Például nincs kötelező biztostás a kocsin, amivel mentünk volna. Szóval ez ugrott. Ami kár, mert csupa olyan helyre mentünk volna, ahova tömegközlekedés nem megy. De tervezgetünk bőszen. Tegnap alapból nem kellett volna a kocsi, ma tömegközlekedéssel és némi gyaloglással elmentünk oda, ahova kellett volna a kocsi, és úgy tűnik, holnaputántól pedig tudunk bérelni. Nem mintha unatkoznánk. Még nem láttunk pubot, mert eddig tartott a pálinkánk :) Szóval holnap az útvonal(újra)tervezés mellett lesz mit csinálni.
A másik dolog a szállás. Régen munkásszálló volt, ajtónyitás után az első, amit látsz, egy lépcső, ami fölvisz az élet központjába, a felső szinti szobákba. Lent még 2 szoba és konyha. Mint a filmekben. Csak a tisztaság nem olyan, mint a filmekben. A fürdőkádba papucs nélkül nem merünk beállni, a konyhát meg mi takarítottuk ki, mert addigi állapotában inkább fertőzésre, semmint főzésre volt alkalmas. Nem részletezem, de lehangoló, hogy 4 ember ennyire nem törődik a környezetével és láthatóan jól elvan a koszban.
Két dolgot láttunk eddig: Dublint és Glendalough-t. Kapaszkodjunk meg, bús magyarok: az ír főváros semennyivel sem tisztább, mint a magyar. Sőt. Amit takarítanak, az az elit rész, és a parkok. Amúgy ugyanúgy kerülgeted a kutyaszart, mint itthon. A városkép eléggé eklektikus, egymáshoz nem illő épületek egymás mellett, és minden templom neogót vagy neoromán. (Vajon miért :)). Este kirajzanak a bulizni vágyók, harisnya nélkül grasszálnak miniszoknyában a lányok, láttunk beszívott 11-12 éves kiscsajokat, és a partizni igyekvők harsány csoportjai között nehéz megállni két lábon. Az épületek főleg sorházak, és itt nem festi ki mindenki magának a rá eső részt a homlokzaton, mint Pesten, valószínűleg törvény szabályozza ezt. Már ahol nem tégla a ház, amit alapból nem festenek. Itt az egyéniségét mindenki a bejárati ajtó színének választásában éli ki, az épülettől függetlenül a bugyirózsaszíntől a királykékig a színskála minden árnyalatában. Vannak szép részek, ezek általában a sznob részek is, és vannak randák, pont ahogy itthon. Ja igen, a Guinness sörgyár az jó. Interaktív kiállítás, és persze a végén megkínálnak :)
Glendalough: hegyek, tavak, mohos fenyőtörzsek, páfrány az ághajlatban, vízesés, Kr. u. 800-as szerzeteskolostor, amit csak kívülről láttunk. Lélegzetelállító, gyönyörű, szívderítő, remélem, a többi része is ilyen szép az országnak! Jó ilyen környezetben túrázni. Olyan amúgy, mint a Gyűrűk ura erdei díszlete. A helyesebb ír csávók is megdöbbentően bírnak Frodóhoz hasonlítani.
Most itt rotyog a paprikás krumpli (igen, én csináltam, miután a vett 7,5 kg krumplin fogunk élni ezen a héten), szóval lassan vacsi. De majd még meg kell írnom, milyen az ír buszsofőr.
Már a reptérre való kiérkezésünk is tartogatott meglepetéseket. Jobbnak láttuk a 7 órai becsekkolás előtt fél órával kimenni Ferihegyre. Aztán végül betársultam egyik barátunk mellé, akit kivittek kocsival - 7-re. Sebaj, van még idő. De miért nincs senki a 2B terminálon? Mert az 1-esről indulunk. Hoppá. Család (és kocsi) visszahív, gyorsan átsuhanunk a másikra, elérjük gond nélkül, ilyen menők vagyunk. Ez a nap is jól kezdődik. :)
Megérkezve többféle dolog fogadott. Például nincs kötelező biztostás a kocsin, amivel mentünk volna. Szóval ez ugrott. Ami kár, mert csupa olyan helyre mentünk volna, ahova tömegközlekedés nem megy. De tervezgetünk bőszen. Tegnap alapból nem kellett volna a kocsi, ma tömegközlekedéssel és némi gyaloglással elmentünk oda, ahova kellett volna a kocsi, és úgy tűnik, holnaputántól pedig tudunk bérelni. Nem mintha unatkoznánk. Még nem láttunk pubot, mert eddig tartott a pálinkánk :) Szóval holnap az útvonal(újra)tervezés mellett lesz mit csinálni.
A másik dolog a szállás. Régen munkásszálló volt, ajtónyitás után az első, amit látsz, egy lépcső, ami fölvisz az élet központjába, a felső szinti szobákba. Lent még 2 szoba és konyha. Mint a filmekben. Csak a tisztaság nem olyan, mint a filmekben. A fürdőkádba papucs nélkül nem merünk beállni, a konyhát meg mi takarítottuk ki, mert addigi állapotában inkább fertőzésre, semmint főzésre volt alkalmas. Nem részletezem, de lehangoló, hogy 4 ember ennyire nem törődik a környezetével és láthatóan jól elvan a koszban.
Két dolgot láttunk eddig: Dublint és Glendalough-t. Kapaszkodjunk meg, bús magyarok: az ír főváros semennyivel sem tisztább, mint a magyar. Sőt. Amit takarítanak, az az elit rész, és a parkok. Amúgy ugyanúgy kerülgeted a kutyaszart, mint itthon. A városkép eléggé eklektikus, egymáshoz nem illő épületek egymás mellett, és minden templom neogót vagy neoromán. (Vajon miért :)). Este kirajzanak a bulizni vágyók, harisnya nélkül grasszálnak miniszoknyában a lányok, láttunk beszívott 11-12 éves kiscsajokat, és a partizni igyekvők harsány csoportjai között nehéz megállni két lábon. Az épületek főleg sorházak, és itt nem festi ki mindenki magának a rá eső részt a homlokzaton, mint Pesten, valószínűleg törvény szabályozza ezt. Már ahol nem tégla a ház, amit alapból nem festenek. Itt az egyéniségét mindenki a bejárati ajtó színének választásában éli ki, az épülettől függetlenül a bugyirózsaszíntől a királykékig a színskála minden árnyalatában. Vannak szép részek, ezek általában a sznob részek is, és vannak randák, pont ahogy itthon. Ja igen, a Guinness sörgyár az jó. Interaktív kiállítás, és persze a végén megkínálnak :)
Glendalough: hegyek, tavak, mohos fenyőtörzsek, páfrány az ághajlatban, vízesés, Kr. u. 800-as szerzeteskolostor, amit csak kívülről láttunk. Lélegzetelállító, gyönyörű, szívderítő, remélem, a többi része is ilyen szép az országnak! Jó ilyen környezetben túrázni. Olyan amúgy, mint a Gyűrűk ura erdei díszlete. A helyesebb ír csávók is megdöbbentően bírnak Frodóhoz hasonlítani.
Most itt rotyog a paprikás krumpli (igen, én csináltam, miután a vett 7,5 kg krumplin fogunk élni ezen a héten), szóval lassan vacsi. De majd még meg kell írnom, milyen az ír buszsofőr.
január 28, 2010
január 27, 2010
a zenekar neve: Stratovarius
- És milyen volt életed első rockkoncertje?
Majdnem lenyeltem keresztbe. Méghogy első rockkoncert...
- Khm, életem első power metal koncertje volt ez.
- Áh, a power metal az igazi rock.
- ...
Egyébként meg kifejezetten tetszett, ahogy minden, ami megugráltat, meghajráztat (haj-ráz és nem hajráz éérted), megkiabáltat és eksztázisközeli állapotba hoz. Szóval az ideális feszültséglevezető. Ezt inkább élvezed, és nem belepusztulsz. De még én is, aki vendég vagyok ebben a metál-szubkultúrában és úgy egyáltalán a zene világában is, még én is éreztem, hogy ez bizony csemege. Ez egy profi zenekar volt, pózok nélkül zenéltek, nagyon együtt voltak, mind hangzásban, mind egyéb értelemben. Tudnak zenélni együtt és külön-külön, és tudnak tömeget hipnotizálni. Külön díjaztam a klasszikus, populáris és a filmzenékre tett utalásaikat néhány felvezetésben. Szóval minőség, tényleg, wow. Tisztelet és elismerés, főhajtás. Köszönöm, NAGYON élveztem.
Ettől ugyan nem fogom szórni az ördögvillákat, de a zenekart megkedveltem. A műfajjal alapból sohasem volt bajom, szeretem én a rockot, amíg dallamos. Hát ez az.
Majdnem lenyeltem keresztbe. Méghogy első rockkoncert...
- Khm, életem első power metal koncertje volt ez.
- Áh, a power metal az igazi rock.
- ...
Egyébként meg kifejezetten tetszett, ahogy minden, ami megugráltat, meghajráztat (haj-ráz és nem hajráz éérted), megkiabáltat és eksztázisközeli állapotba hoz. Szóval az ideális feszültséglevezető. Ezt inkább élvezed, és nem belepusztulsz. De még én is, aki vendég vagyok ebben a metál-szubkultúrában és úgy egyáltalán a zene világában is, még én is éreztem, hogy ez bizony csemege. Ez egy profi zenekar volt, pózok nélkül zenéltek, nagyon együtt voltak, mind hangzásban, mind egyéb értelemben. Tudnak zenélni együtt és külön-külön, és tudnak tömeget hipnotizálni. Külön díjaztam a klasszikus, populáris és a filmzenékre tett utalásaikat néhány felvezetésben. Szóval minőség, tényleg, wow. Tisztelet és elismerés, főhajtás. Köszönöm, NAGYON élveztem.
Ettől ugyan nem fogom szórni az ördögvillákat, de a zenekart megkedveltem. A műfajjal alapból sohasem volt bajom, szeretem én a rockot, amíg dallamos. Hát ez az.
január 24, 2010
filó
Három napja ötlött föl, majd eltűnt. Ma fülöncsíptem végre. Hogyaszongya:
A boldogság és a szenvedély két külön dolog. Triviálisnak triviális, de most gondoltam bele úgy igazán. Két külön dolog alatt nem azt értem, hogy nincs közöttük átfedés, hanem, hogy egymástól függetlenül is léteznek. A szenvedélyed nem feltétlenül tesz boldoggá, lásd szerencsejáték, alkohol+drogok, plátói szerelem. Vagyhát az a boldogság, ami olyankor van, azt én nem hívnám boldogságnak. Inkább örömnek, mert pillanatnyi.
Boldogságon nem pillanatnyi és elillanó jóérzést értek. A boldogság olyasvalami, ami meghúzódik belül, nem is feltétlenül tudatosan, és amitől nekiállsz fényleni. Javulnak a biológiai funkcióid, és bár nem veszed észre, pozitívabb (és rugalmasabb) lesz a hozzáállásod az élet (mindennapi) dolgaihoz. Általában akkor jössz rá a jelenlétére, mikor megszűnik, hasonlóan az egészséghez. Tényleg: a boldogság lelki egészség? Sterilül hangzik, de mér ne.
Meghát a szenvedélyben benne van a "szenved" szó... És tényleg, ha elkap, nem sokáig bírod, mert felemészt. A boldogság nem csinál ilyet, az csöndesen sugárzik maga elé. A szenvedély folyamatosan és hosszú távon egészségtelen (de alkalmanként szárnyakat ad!), a boldogság kevésbé. Viszont a boldogság önzővé, kényelmessé és szűklátókörűvé tehet.
És van olyan, hogy csak az egyik van meg. Élhetsz csak szenvedélyben, boldogtalanul, mint a heroinista vagy az ifjú Werther; és élhetsz szenvedély nélkül, boldogan, mint a keleti bölcsek vagy alacsony vérmérsékletű szerelmespárok. Aztán persze különféle kombinációk is léteznek, de egymás nélkül is simán megvan a két dolog.
Én ezen teljesen elcsodálkoztam.
A boldogság és a szenvedély két külön dolog. Triviálisnak triviális, de most gondoltam bele úgy igazán. Két külön dolog alatt nem azt értem, hogy nincs közöttük átfedés, hanem, hogy egymástól függetlenül is léteznek. A szenvedélyed nem feltétlenül tesz boldoggá, lásd szerencsejáték, alkohol+drogok, plátói szerelem. Vagyhát az a boldogság, ami olyankor van, azt én nem hívnám boldogságnak. Inkább örömnek, mert pillanatnyi.
Boldogságon nem pillanatnyi és elillanó jóérzést értek. A boldogság olyasvalami, ami meghúzódik belül, nem is feltétlenül tudatosan, és amitől nekiállsz fényleni. Javulnak a biológiai funkcióid, és bár nem veszed észre, pozitívabb (és rugalmasabb) lesz a hozzáállásod az élet (mindennapi) dolgaihoz. Általában akkor jössz rá a jelenlétére, mikor megszűnik, hasonlóan az egészséghez. Tényleg: a boldogság lelki egészség? Sterilül hangzik, de mér ne.
Meghát a szenvedélyben benne van a "szenved" szó... És tényleg, ha elkap, nem sokáig bírod, mert felemészt. A boldogság nem csinál ilyet, az csöndesen sugárzik maga elé. A szenvedély folyamatosan és hosszú távon egészségtelen (de alkalmanként szárnyakat ad!), a boldogság kevésbé. Viszont a boldogság önzővé, kényelmessé és szűklátókörűvé tehet.
És van olyan, hogy csak az egyik van meg. Élhetsz csak szenvedélyben, boldogtalanul, mint a heroinista vagy az ifjú Werther; és élhetsz szenvedély nélkül, boldogan, mint a keleti bölcsek vagy alacsony vérmérsékletű szerelmespárok. Aztán persze különféle kombinációk is léteznek, de egymás nélkül is simán megvan a két dolog.
Én ezen teljesen elcsodálkoztam.
január 23, 2010
11-es járatra megyek dolgozni, fél 11-kor érkezem, lepakolok, levetkőzöm.
kollegina: Nem lesz 11-es járat.
én: Nem? És erről miért nem tudtam?...
kollegina: ...mert én is most tudtam meg...
Nem szoktam én ilyent mondani. (Mennyivel szebb lett volna: "És ez mikor derült ki?") Kommunikációs szakember, én, az.
kollegina: Nem lesz 11-es járat.
én: Nem? És erről miért nem tudtam?...
kollegina: ...mert én is most tudtam meg...
Nem szoktam én ilyent mondani. (Mennyivel szebb lett volna: "És ez mikor derült ki?") Kommunikációs szakember, én, az.
január 22, 2010
január 19, 2010
akkor és most
| Petőfi: Megy a juhász… Megy a juhász szamáron, Földig ér a lába; Nagy a legény, de nagyobb Boldogtalansága. Gyepes hanton furulyált, Legelészett nyája, Egyszer csak azt hallja, hogy Haldoklik babája. Fölpattan a szamárra, Hazafelé vágtat; De már későn érkezett, Csak holttestet láthat. Elkeseredésében Mi telhetett tőle? Nagyot ütött botjávaj A szamár fejére. | Lackfi János: Megy Béla bá Megy Béla bá trabanton, Nyakában a lába, Kétrét hajtva fér szegény Be a kocsijába. Épp kerítést hegesztett, Legyen szépen rendbe, Mikor szól a telefon, S a főorvos benne. Pedig úgy volt, már haza Hozhatja a nénit, Megszerelve antenna, Tévét együtt nézik. Késő bánat, Trabantra Csap rá az együgyű, Fényszóró-fémkarika Gurul, mint jegygyűrű. | Vörös István: A földúton Megy az Audi földúton, kőhöz koppan alja, nagy a kocsi, a sofőr még nagyobbnak tartja. Gondolkodni, ha vezet, nem épp könnyű munka. Észreveszi, hogy be van a motorház nyomva. Kipattan a kocsiból, és telefonálgat; a szerelő nincs otthon, de így mégse járhat. Bokor alá beparkol. Mi más telne tőle? És egy rongyot terít a motorháztetőre. | |
| Weöres Sándor: Buba éneke Ó ha cinke volnék, | Vörös István: A busz éjjeli éneke Ó, ha metró volnék, lefékeznék, sötét alagútban elmerengnék. Minden este visszhangzó garázsba, betolatnék a hideg rámpára. Ó, ha troli volnék, úgy suhannék, minden sétálóra vizet vernék. Nyári este fehér neonfényben elcsitulnék a remiz mélyében. Ha villamos volnék a körúton végigsiklanék a villanydróton. Jaj, a sínről le sohase térnék, nem is kéne nekem várostérkép. | ||
| Kormos István: Vackor Hol volt, hol nem, messze, messze, volt egy boglyos, lompos, loncsos és bozontos, Vackor nevű kicsi medve, nem is medve, csak egy apró, lompos, loncsos és bozontos, piszén pisze kölyökmackó. | Lackfi János: Szőnyegpadló Hol volt, nem itt, a mindenit, na, ez biztos, volt egy foltos, szöszös bolyhos és kopottas, neve sincsen padlószőnyeg, nem is szőnyeg, hanem széles, pihés, krémes és krémszínű pihén-puha szőnyegpadló. | ||
| Weöres Sándor: Csiribiri Csiribiri csiribiri zabszalma - négy csillag közt alszom ma. Csiribiri csiribiri bojtorján - lélek lép a lajtorján. Csiribiri csiribiri szellő-lány szikrát lobbant, lángot hány. Csiribiri csiribiri fült katlan - szárnyatlan szállj, sült kappan! Csiribiri csiribiri lágy paplan - ágyad forró, lázad van. Csiribiri csiribiri zabszalma - engem hívj ma álmodba. | Lackfi János: Parabola Parabola, parabola Parabola, parabola Parabola, parabola Parabola, parabola Parabola, parabola Parabola, parabola | ||
| Petőfi Sándor: Szeget szeggel (részlet) Jaj, a hátam, Jaj, a hátam Mért is tart hát kertet s benne Átugrottam a plánkon - Én teremtôm! mért is értem Jelen volt a holdvilág a | Vörös István: Gépet géppel (részlet) Jaj, a gépem, jaj, a gépem odavan! Mert egy vírus összerágta csúfosan. Átkozott az internetnek istene! Átkozott a falnak minden kábele. Mért is ad hát tudást s benne laptopot? Mért van isten, így is mindent megkapok. Most a vírus megtanított arra is, az sincs, mi van; hiszen könnyen változik. Átugrottam a palánkon - a gépbe! Ha az enyém, a vírustól megvédem. Bent a világ folyékony, mint az álom, ha belépek, a gonoszt meg- találom. Én teremtőm! Ki formálta e vírust? Büdös és zöld, akár egy kro- kodílus. Ez nem monda, messze mászik, partra jön! Akkorát rúg, majd beszakad képernyőm. Bezuhog a holdvilág az ablakon; széjjelrágott fájljaimat bogozom. Fellegekből vett magára gyászmezet, rámtámadt a mesterséges környezet. | ||
január 17, 2010
mulasztó
Addig-addig pihentem, míg el nem felejtettem bemenni dolgozni.
Három túrát vittem volna, az első már a vége felé lehetett, mikor nekem a metrón állva elkezdett derengeni, hogy hát nagyon nem ott kéne lennem, ahol éppen vagyok. De a másik kettőre odaértem. Hál' Istennek a vendég nem szívott, beugrott egy kolléga. Szóval a helyzet megmenekült, de a felelősség attól még az enyém. Megbeszéltük, egyszer belefért, többször nem fog, nem is akarom, haragszom magamra nagyon. Grrr.
Három túrát vittem volna, az első már a vége felé lehetett, mikor nekem a metrón állva elkezdett derengeni, hogy hát nagyon nem ott kéne lennem, ahol éppen vagyok. De a másik kettőre odaértem. Hál' Istennek a vendég nem szívott, beugrott egy kolléga. Szóval a helyzet megmenekült, de a felelősség attól még az enyém. Megbeszéltük, egyszer belefért, többször nem fog, nem is akarom, haragszom magamra nagyon. Grrr.
január 16, 2010
január 08, 2010
let the sunshine in
Azt, hogy egy jó időszak milyen hosszú, a rossz hangulatok közötti időbeli távolság alapján (is) lehet meghatározni. (Rossz hangulat az, amitől rájössz, hogy amit a közelmúltban annak hittél, nem is volt az, mert EZ az.)
Hát, most van EZ, minden számomra ismert ok nélkül, csak úgy. Ezek alapján marha hosszú jó időszakom volt:) Volt? VAN!!!
Hát, most van EZ, minden számomra ismert ok nélkül, csak úgy. Ezek alapján marha hosszú jó időszakom volt:) Volt? VAN!!!
január 02, 2010
január 01, 2010
új
Hát itt van. Mit itt van, mi vagyunk benne. Nyakig, tökig, bokáig, ki hogy.
Let's make the best out of it.
Most hogy így benne vagyok, egész jólesően lubickolok így az első óráiban. Kellemes érzés, nem olyan, mint az előzőek. Ja, az előzőekben hányingerem volt, azt elfelejtettem. Érdekes tanulság továbbá, hogy buli nélkül is lehet szép a szilveszter. Mármint tudtam én eddig is, hogy valószínűleg létezik ilyen, csak gyerekkoromon kívül nem volt ilyen még. Most lett. Jólesett csöndesen kisompolyogni az óévből, lerázni a bakancsunkról a latyakját, és továbbtalpalni a következőbe.
A tavalyi az elkezdések évének bizonyult. Szeretném ezeket folytatni, és bizonyos tűréshatárig jöhetnek a többi új dolgok is. Szeretem a jó tendenciákat, de a megrekedéseket nem. A jóban is meg lehet rekedni, ezt nem akarom. Szóval lavírozok tovább a kis papírhajómon az élet fürdőkádjában. Jó habos a vize.
Let's make the best out of it.
Most hogy így benne vagyok, egész jólesően lubickolok így az első óráiban. Kellemes érzés, nem olyan, mint az előzőek. Ja, az előzőekben hányingerem volt, azt elfelejtettem. Érdekes tanulság továbbá, hogy buli nélkül is lehet szép a szilveszter. Mármint tudtam én eddig is, hogy valószínűleg létezik ilyen, csak gyerekkoromon kívül nem volt ilyen még. Most lett. Jólesett csöndesen kisompolyogni az óévből, lerázni a bakancsunkról a latyakját, és továbbtalpalni a következőbe.
A tavalyi az elkezdések évének bizonyult. Szeretném ezeket folytatni, és bizonyos tűréshatárig jöhetnek a többi új dolgok is. Szeretem a jó tendenciákat, de a megrekedéseket nem. A jóban is meg lehet rekedni, ezt nem akarom. Szóval lavírozok tovább a kis papírhajómon az élet fürdőkádjában. Jó habos a vize.
december 29, 2009
azért a Rácz Istváné jobb
Feküdtem csak fekhelyemen, álmatlanul én ágyamban,
jobbra-balra hánykolódtam, hátról oldalra fordúltam,
mégse szállott rám az álom, áhítottam csak az enyhet,
éjjel éjfél után is még mondtam volna vidám verset.
Így jár az, ki egyre-másra finnek énekét olvassa,
Kaleva kies földjéről felé fúvott foszlányokban
örökösen gyönyörködik, olvasásban kedve telik.
Látja léha Lemminkejnent, fennhéjázó Joukahajnent,
Ajnót, akit ajándékul Vejnemöjnennek váltságul
bátyja ígért, de a szép szűz hullámok közt lelt halálra.
...
Még folytathatnám.
Ez az alliterációkkal megspékelt tizenhat szótagos dolog ez fertőző :)
Ha el akarjátok kerülni, ne olvassatok Kalevalát.
jobbra-balra hánykolódtam, hátról oldalra fordúltam,
mégse szállott rám az álom, áhítottam csak az enyhet,
éjjel éjfél után is még mondtam volna vidám verset.
Így jár az, ki egyre-másra finnek énekét olvassa,
Kaleva kies földjéről felé fúvott foszlányokban
örökösen gyönyörködik, olvasásban kedve telik.
Látja léha Lemminkejnent, fennhéjázó Joukahajnent,
Ajnót, akit ajándékul Vejnemöjnennek váltságul
bátyja ígért, de a szép szűz hullámok közt lelt halálra.
...
Még folytathatnám.
Ez az alliterációkkal megspékelt tizenhat szótagos dolog ez fertőző :)
Ha el akarjátok kerülni, ne olvassatok Kalevalát.
minőségi idő - testi érintés: 11-8
Én is meglepődtem, de ezek szerint így van.
És még mielőtt valami szerelem-szex problematikát sejtenénk emögé: nem erről szól a fönti, hanem az ún. szeretetnyelvekről. Nem new age, nem keleti szekta, hanem egy amcsi (mellesleg vallásos) pszichológus ötlete, hogy mégpedig mindenki mást ért szeretetmegnyilvánuláson. Általában ötféle típus van: Van, aki akkor érzi úgy, hogy szeretik, ha ajándékokat kap. Van, aki akkor, ha beszélgethet meg lelkizhet. Van, aki akkor érzi mások szeretetét, ha megérintik. Megint mások akkor, ha segítenek nekik, és egyesek akkor érzik magukat szeretve, ha dicsérő szavakat kapnak.
Ja és emiatt van az, hogy néha a szeretet nem ér célba, mert az ember azt adja, amit kapni szeretne és nem azt, amire a másik vágyik.
Sok romantikus komédia/dráma dolgozza föl ezt a témát. És tényleg elég nagy szívás, ha te mindent megteszel, és a másik nem eléggé értékeli. Mert neki nem az kell, hanem más. Ne ajándékot vegyél, hanem beszélgess velem többet. Ne lelkizzél már folyton, inkább főzz egy jó vacsorát. Ne csinálj már 8fogásos ebédet, elég nekem a rántotthús, inkább kérdezd meg, milyen volt a napom. Ne kérdezgessél már folyton, öleljél te át, vagy masszírozzál meg, és jól leszek.
Jó, ez persze csak egy tipológia, és nem abszolút érvényű, viszont jó móka kitalálni mindenkiről, milyen lehet vajon. Amióta megismertem ezt az elméletet, azóta játszom ezzel. Nemcsak párkapcsolattal lehet, barátokkal is. Vicces tud lenni.
Na és aki nem jönne rá magától, hogy neki mi a fontos, annak van teszt is. Neten fönn van, megtaláltam és meglepődtem. Merthogy én azt hittem, hogy az érintés lesz a nyerő, de csak a 2. helyen végzett. A beszélgetős-lelkizős-együttprogramokatcsinálós az legfontosabb, bármily meglepő. 11 strigulát kapott a 30-ból, az érintés 8-at, a többin eloszlik a maradék. Utólag mondjuk egyértelmű, mert nem érdekelnek az ajándékok, sem az, hogy ki mennyire segít, és a dicséret csak a munkában fontos. Illetve ezek is számítanak annyiban, hogy persze jólesik, ha kapok ezekből is, de nem igénylem. Se adni, se kapni nem vágyom ezeket különösebben. A másik kettő nélkül viszont felfordulnék. Se érintés, se érintkezés? Elképzelhetetlen!
Tök vicces ezen agyalászni (már aki ilyen megveszekedett analizátor, mint amilyen én vagyok). Most már nemcsak az extrovertált-introvertált arányt próbálom megsaccolni mindenkinél, meg hogy milyen arányban szangvinikus, kolerikus, melankolikus és flegmatikus, hanem még ez is. Mondom én, hogy jó játék.
És még mielőtt valami szerelem-szex problematikát sejtenénk emögé: nem erről szól a fönti, hanem az ún. szeretetnyelvekről. Nem new age, nem keleti szekta, hanem egy amcsi (mellesleg vallásos) pszichológus ötlete, hogy mégpedig mindenki mást ért szeretetmegnyilvánuláson. Általában ötféle típus van: Van, aki akkor érzi úgy, hogy szeretik, ha ajándékokat kap. Van, aki akkor, ha beszélgethet meg lelkizhet. Van, aki akkor érzi mások szeretetét, ha megérintik. Megint mások akkor, ha segítenek nekik, és egyesek akkor érzik magukat szeretve, ha dicsérő szavakat kapnak.
Ja és emiatt van az, hogy néha a szeretet nem ér célba, mert az ember azt adja, amit kapni szeretne és nem azt, amire a másik vágyik.
Sok romantikus komédia/dráma dolgozza föl ezt a témát. És tényleg elég nagy szívás, ha te mindent megteszel, és a másik nem eléggé értékeli. Mert neki nem az kell, hanem más. Ne ajándékot vegyél, hanem beszélgess velem többet. Ne lelkizzél már folyton, inkább főzz egy jó vacsorát. Ne csinálj már 8fogásos ebédet, elég nekem a rántotthús, inkább kérdezd meg, milyen volt a napom. Ne kérdezgessél már folyton, öleljél te át, vagy masszírozzál meg, és jól leszek.
Jó, ez persze csak egy tipológia, és nem abszolút érvényű, viszont jó móka kitalálni mindenkiről, milyen lehet vajon. Amióta megismertem ezt az elméletet, azóta játszom ezzel. Nemcsak párkapcsolattal lehet, barátokkal is. Vicces tud lenni.
Na és aki nem jönne rá magától, hogy neki mi a fontos, annak van teszt is. Neten fönn van, megtaláltam és meglepődtem. Merthogy én azt hittem, hogy az érintés lesz a nyerő, de csak a 2. helyen végzett. A beszélgetős-lelkizős-együttprogramokatcsinálós az legfontosabb, bármily meglepő. 11 strigulát kapott a 30-ból, az érintés 8-at, a többin eloszlik a maradék. Utólag mondjuk egyértelmű, mert nem érdekelnek az ajándékok, sem az, hogy ki mennyire segít, és a dicséret csak a munkában fontos. Illetve ezek is számítanak annyiban, hogy persze jólesik, ha kapok ezekből is, de nem igénylem. Se adni, se kapni nem vágyom ezeket különösebben. A másik kettő nélkül viszont felfordulnék. Se érintés, se érintkezés? Elképzelhetetlen!
Tök vicces ezen agyalászni (már aki ilyen megveszekedett analizátor, mint amilyen én vagyok). Most már nemcsak az extrovertált-introvertált arányt próbálom megsaccolni mindenkinél, meg hogy milyen arányban szangvinikus, kolerikus, melankolikus és flegmatikus, hanem még ez is. Mondom én, hogy jó játék.
no comment
Még karácsony előtt volt, feltörtek az emlékek.
Operás buli utáni nap (persze) dolgozunk, kolléganő rám pillant:
- De jól nézel ki! Fogytál?
- Nem, másnapos vagyok.
- De jól áll!
Operás buli utáni nap (persze) dolgozunk, kolléganő rám pillant:
- De jól nézel ki! Fogytál?
- Nem, másnapos vagyok.
- De jól áll!
december 24, 2009
boldog
Hákérem karácsony van. 3 nap konstans takarítás után (miután a pestit is kirittyentettem még előtte), amit 3 órája hagytunk abba. De legalább itthon, 2 és fél hónap után, előttem bor, mögöttem csomagolópapírral csörgő húgom (nemnézekhátra nemnézekhátra). Az elmúlt napok kellemesen lestrapáltak, napközben megfeszített koszirtás, este valami karácsonyi film (jók vannak idén az osztrákon) és még utána a húgomtól lopott tinilónyál olvasása hajnalig. Meglepő mód nem zavar, hogy a főhősők nem egyidősek, hanem kis tizenhatévesek, ugyanúgy lehet izgulni, hogy csókojjamármeg, megcsókoltamegcsókolta! :) Az elején még hav is volt mindehhez, azóta kicsit melegebb van, eltűnt, szeretem a 20 fok ingadozást. De annyi baj legyen. Egy-éve nem-látott-soproni-ismerősök felkutatása is beindult már, szóval így a következő vizsgára való tanulás elkezdése előtt ez az állapot
TÖKÉLETES. :)
Na és most halászlé és begyűjtöm a fa alól a jól megérdemelt ajándékaimat, amelyeket annyi ideig vadásztam a westendben :) Meg persze -fordítósors!- a helyesírási szabályzatot hejesírószótárral.
Nektek hasonló szépeket, kedveseim, angyalkazengedezős szép ünnepeket!
és eeeekoraaaa ölelés!
TÖKÉLETES. :)
Na és most halászlé és begyűjtöm a fa alól a jól megérdemelt ajándékaimat, amelyeket annyi ideig vadásztam a westendben :) Meg persze -fordítósors!- a helyesírási szabályzatot hejesírószótárral.
Nektek hasonló szépeket, kedveseim, angyalkazengedezős szép ünnepeket!
és eeeekoraaaa ölelés!
december 16, 2009
az első idén
És amíg álomból álomba hajszolva, nyugtalanul forgolódtam az ágyamban, a dideregve összehúzódzkodó város köré finomfehér csillogó leplet kanyarítottak égből hulló apró csillagok.
(Ezt az élményt kívánom mindenkinek, erre ébredni egy zavaros képektől zsúfolt, fárasztó éjszaka után. És a magam részéről köszönöm. Évek óta hiába vártam, eddig.)
(Ezt az élményt kívánom mindenkinek, erre ébredni egy zavaros képektől zsúfolt, fárasztó éjszaka után. És a magam részéről köszönöm. Évek óta hiába vártam, eddig.)
december 13, 2009
december 02, 2009
Háztartástan. Kézikönyv nőknek 1955-ből
Készítse el a vacsorát időben. Már reggel tervezze meg, vagy akár előző este, hogy a férjét finom vacsora fogadja, amikor hazaér a munkából. Így adja tudtára, hogy gondolt rá, amíg ő dolgozott és gondját viseli a szükségleteinek. A férfiak többsége éhes, amikor megérkezik a munkahelyéről, és a kedvenc ételének elkészítésével kielégíti a meleg fogadtatás iránti vágyát.
Készüljön fel a fogadására. Pihenjen 15 perccel az érkezése előtt, így Ön friss és üde lesz, amikor megérkezik. Igazítsa meg a sminkjét, tegyen szalagot a hajába és nézzen ki frissen. Az Ön férje sok időt töltött a munkahelyén fáradt emberek között. Legyen érdekes és vidám. A munkanapja unalmas volt és szüksége van egy kis szórakozásra és az Ön egyik kötelessége, hogy ezt biztosítsa.
Csökkentse a zajt. Amikor a férje hazajön a munkából, kapcsolja ki a háztartási berendezéseket és mondja meg a gyerekeknek, hogy ők is csendesedjenek el. Legyen boldog, hogy láthatja őt. Melegen mosolyogjon rá és mutassa ki őszinte vágyát, hogy teljesítse a kívánságait. Hallgassa meg, amit mondani akar, és még ha Önnek is sok mondanivalója van számára ne tegye azt közvetlenül a hazaérkezését követően. Először ő beszéljen, biztosan fontosabb dolgok kavarognak a fejében Önnél. Ne zavarja. Ne panaszkodjon, ha a férje későn érkezik haza, vagy ha este el akar menni vacsorázni Ön nélkül. Vita helyett, próbálja meg megérteni, mekkora nyomás alatt van a munkája miatt.
Amikor otthon van, biztos pihenni és ellazulni szeretne. És végezetül ne tegyen fel szükségtelen kérdéseket és ne gyanakodjon az ítélőképességében vagy feddhetetlenségében.
Ne felejtse el, hogy ő a ház ura, és mint olyan mindig keresztülviszi a saját akaratát becsületesen és igazságosan.
És jegyezze meg, a jó asszony tudja hol a helye.
Készüljön fel a fogadására. Pihenjen 15 perccel az érkezése előtt, így Ön friss és üde lesz, amikor megérkezik. Igazítsa meg a sminkjét, tegyen szalagot a hajába és nézzen ki frissen. Az Ön férje sok időt töltött a munkahelyén fáradt emberek között. Legyen érdekes és vidám. A munkanapja unalmas volt és szüksége van egy kis szórakozásra és az Ön egyik kötelessége, hogy ezt biztosítsa.
Csökkentse a zajt. Amikor a férje hazajön a munkából, kapcsolja ki a háztartási berendezéseket és mondja meg a gyerekeknek, hogy ők is csendesedjenek el. Legyen boldog, hogy láthatja őt. Melegen mosolyogjon rá és mutassa ki őszinte vágyát, hogy teljesítse a kívánságait. Hallgassa meg, amit mondani akar, és még ha Önnek is sok mondanivalója van számára ne tegye azt közvetlenül a hazaérkezését követően. Először ő beszéljen, biztosan fontosabb dolgok kavarognak a fejében Önnél. Ne zavarja. Ne panaszkodjon, ha a férje későn érkezik haza, vagy ha este el akar menni vacsorázni Ön nélkül. Vita helyett, próbálja meg megérteni, mekkora nyomás alatt van a munkája miatt.
Amikor otthon van, biztos pihenni és ellazulni szeretne. És végezetül ne tegyen fel szükségtelen kérdéseket és ne gyanakodjon az ítélőképességében vagy feddhetetlenségében.
Ne felejtse el, hogy ő a ház ura, és mint olyan mindig keresztülviszi a saját akaratát becsületesen és igazságosan.
És jegyezze meg, a jó asszony tudja hol a helye.
november 30, 2009
jóllakott napközis
Itthon vagyok!!!
Mármint a pesti lakásban, két napja. Úgy igazán, hogy élek is a lakásban, nemcsak netezek és alszom. Nagyon durva. Ilyenkor, mikor többet vagyok itthon az alvásidőnél, mindig picit újrafelfedezem a lakást, és rájövök, mennyire otthonos itt. És az a meglepetés ért, hogy pihenek. Miközben mondjuk tanulok vagy takarítok vagy főzök. Végre :)
Bájdövéj, olyant alkottam én ma a konyhában, hogy megveregettem a saját vállamat, kár hogy nem látta senki :) Mármint az alkotást. Az volt, hogy kiolvasztottam fokhagymakrémlevest, meg volt kis spagettitészta a hűtőben, erre kellett volna valami szósz. Mi van itthon? Hagyma, megbontott fogyjonmárel-tejföl, konzerv kukorica, fűszerek. És akkor homlokon csókolt Jamie Oliver és Laci bácsi egyszerre, mert csináltam hagymás-tejfölös rántást, fölengedtem kevés levessel, belenyomtam a kukoricát és bazsalikom-oregánó kombót, és TADAMM. Fokhagymás-tejfölös-kukoricás szósz. Mindmegettem. Nyögök is nagyokat, úgy a gyönyörtől, mint a teltségérzéstől.
Mármint a pesti lakásban, két napja. Úgy igazán, hogy élek is a lakásban, nemcsak netezek és alszom. Nagyon durva. Ilyenkor, mikor többet vagyok itthon az alvásidőnél, mindig picit újrafelfedezem a lakást, és rájövök, mennyire otthonos itt. És az a meglepetés ért, hogy pihenek. Miközben mondjuk tanulok vagy takarítok vagy főzök. Végre :)
Bájdövéj, olyant alkottam én ma a konyhában, hogy megveregettem a saját vállamat, kár hogy nem látta senki :) Mármint az alkotást. Az volt, hogy kiolvasztottam fokhagymakrémlevest, meg volt kis spagettitészta a hűtőben, erre kellett volna valami szósz. Mi van itthon? Hagyma, megbontott fogyjonmárel-tejföl, konzerv kukorica, fűszerek. És akkor homlokon csókolt Jamie Oliver és Laci bácsi egyszerre, mert csináltam hagymás-tejfölös rántást, fölengedtem kevés levessel, belenyomtam a kukoricát és bazsalikom-oregánó kombót, és TADAMM. Fokhagymás-tejfölös-kukoricás szósz. Mindmegettem. Nyögök is nagyokat, úgy a gyönyörtől, mint a teltségérzéstől.
november 27, 2009
Aztán mégiscsak csináltam adventi koszorút. Pedig pánikban voltam, hogy nem fér bele a drága időmbe, mint ahogy annyi minden nem - a legfontosabbakat kivéve, hál' Istennek. De pár napja eldöntöttem, hogy olyan nincs, hogy nem, elvégre valahogy nyugis adventet és karácsonyt szeretnék csinálni magamnak, olyant, amilyent mióta Pesten vagyok, nem sikerült. És milyen egy advent koszorú nélkül? Foghíjas, tehát kognitív disszonanciával terhelt, tehát bűntudattal mérgezett, tehát nem nyugis.
Meglepő módon egy óra alatt összeraktam és szép is lett. Közben fortyogott a tészta főzővize és melegedett a spagettiszósz, a teafű meg eregette bíborvörös aromáját a vizébe. Tiszta idill, jó is az ilyen, ezután a pár hülye hét után tudom értékelni az ilyesmit. Fenntartanám szívesen. Tudnék neki örülni, ha.
Aztán most jön három rástresszelős-megfelelésikényszeres-maricás hét, mivelhogy vizsgák és munka együtt(, mert hülye vagyok, azért). És még az ajándékok, ugye, ajh. Valahogyan olyan hakuna matátásan kéne csinálni, hogy advent is legyen, meg sikerélmény is.
Mindettől függeltenül az intenzív élet jó, ha nem is érzi úgy az ember feltétlenül. Tipikusan az a korszak, amely folyamatosan megszépül, ahogy továbbhaladtadból újra és újra visszanézel rá. Mikor benne vagy, nincs is időd körülnézni, hogy hogy is élsz, aztán ha elmúlt, meglátod, miben voltál benne és rájössz, hogy jó volt az úgy. Egy a trükkje: tudni kell, mikor kell megállni, hogy ne billenjen át. Tanulgatom.
No meg ilyenkor érzi át az ember úgy igazán a kő-kavics-homok-dilemmát: miből mennyit, hogyan. Igyekszem jól...
Meglepő módon egy óra alatt összeraktam és szép is lett. Közben fortyogott a tészta főzővize és melegedett a spagettiszósz, a teafű meg eregette bíborvörös aromáját a vizébe. Tiszta idill, jó is az ilyen, ezután a pár hülye hét után tudom értékelni az ilyesmit. Fenntartanám szívesen. Tudnék neki örülni, ha.
Aztán most jön három rástresszelős-megfelelésikényszeres-maricás hét, mivelhogy vizsgák és munka együtt(, mert hülye vagyok, azért). És még az ajándékok, ugye, ajh. Valahogyan olyan hakuna matátásan kéne csinálni, hogy advent is legyen, meg sikerélmény is.
Mindettől függeltenül az intenzív élet jó, ha nem is érzi úgy az ember feltétlenül. Tipikusan az a korszak, amely folyamatosan megszépül, ahogy továbbhaladtadból újra és újra visszanézel rá. Mikor benne vagy, nincs is időd körülnézni, hogy hogy is élsz, aztán ha elmúlt, meglátod, miben voltál benne és rájössz, hogy jó volt az úgy. Egy a trükkje: tudni kell, mikor kell megállni, hogy ne billenjen át. Tanulgatom.
No meg ilyenkor érzi át az ember úgy igazán a kő-kavics-homok-dilemmát: miből mennyit, hogyan. Igyekszem jól...
szakállas, de jó
Egy filozófiaprofesszor az előadását úgy kezdte, hogy fogott egy befőttesüveget és feltöltötte kb. 5 cm átmérőjű kövekkel. Rákérdezett, hogy tele van-e az üveg.
- Igen - volt a válasz.
Ezután elővett egy dobozt, tele apró kaviccsal, és elkezdte beleszórni a kavicsokat az üvegbe. Miután a kavicsok kitöltötték a kövek közötti üres helyeket, megint megállapították, hogy az üveg tele van.
A professzor ezután elővett egy dobozt homokkal és azt kezdte betölteni az üvegbe. Természetesen a homok minden kis rést kitöltött. "És most" - mondta a prof - "vegyék észre, hogy ez az önök élete. A kövek a fontos dolgok - a családod, a partnered, az egészséged, a gyerekeid - ha minden mást elveszítenél, az életed akkor is teljes maradna."
"A kavicsok azok a dolgok, amik még számítanak, mint a munkád, a házad, az autód. A homok, az összes többi. Az apróságok. Ha a homokot töltöd be először, nem marad hely a kavicsoknak és a köveknek. Ugyanez történik az életeddel. Ha minden idődet és energiádat az apróságokra fordítod, nem marad hely azoknak a dolgoknak, amik igazán fontosak számodra. Fordíts figyelmet azokra a dolgokra, amelyek alapvetőek a boldogságod érdekében. Játssz a gyerekeiddel! Szakíts időt orvosi ellenőrzésre! Vidd el a párodat táncolni! Mindig lesz időd dolgozni, takarítani, vendégeket hívni, rendet rakni. Először a kövekre figyelj - azokra, amik igazán számítanak. Állítsd be a prioritásokat! A többi csak homok."
Mindenki egyetértően bólogatott, amikor egy hallgató jelentkezett, hogy szeretne hozzászólni a témához. Előrement, fogta a befőttesüveget, és beleöntött egy üveg sört.Természetesen a sör kitöltötte a homokszemcsék közötti hézagokat, így az üveg tényleg tele lett.
Tanulság: Nem számít, mennyire van tele az életed, egy sör mindig belefér!november 20, 2009
az Istennek van humora
Az addig oké volt, hogy január végén-február elején kimegyek Dublinba egy hetet vakációzni. Az is, hogy Johi ezt a félévet Dublinban tölti. De hogy mindennek megfelelően én őt még az utolsó hetén ott kapom az íreknél, az csak most állt össze :D
november 14, 2009
november 10, 2009
status report
Vannak új ablakaim a lakásban és bennem is. A külvilág szebb. Könnyebb léptekkel járok. A barátok jók. A szerelem jó. A szerettek jók. A sztrapacska finom. A forraltbor melegít és jólesik. A zene szép. Az ősz fasza, ha süt a nap.
november 04, 2009
(szeméből is látszik, hogy csak)
Így érzek most éppen teljesen-tökre.
Csatatér a lakás, a felfordult szobám elmozdított ágyán pöntyögök (egy szobával készültek el, holnap akarják a többit), és mitadisten, elöntött a písz.
Gondoltam, gyorsan leírom, mielőtt elillan^^ hogy ilyen is van. azért.
Csatatér a lakás, a felfordult szobám elmozdított ágyán pöntyögök (egy szobával készültek el, holnap akarják a többit), és mitadisten, elöntött a písz.
Gondoltam, gyorsan leírom, mielőtt elillan^^ hogy ilyen is van. azért.
november 02, 2009
mint a házi feladat
Most ablakcsere lesz, szétverjük és összerakjuk a házat 4 nap alatt, hátha mire kész lesz, én is felépülöm magam. Épületes élmények segítenek benne, puszi, kedves emberek és őszi falevelek.
Amúgy ha nem tekintgetnék folyvást befele, semmi bajom nem lenne, perszehogy. Csak tök érdekel, mi van bent. Néha egészen jó dolgokra bukkanok. :)
Amúgy ha nem tekintgetnék folyvást befele, semmi bajom nem lenne, perszehogy. Csak tök érdekel, mi van bent. Néha egészen jó dolgokra bukkanok. :)
október 31, 2009
másodfokú változás kerestetik
Szívesen hátrahagynám a premisszáimat, és mennék felsőbb logikai szintre újakat találni. (Nem érted? Nem baj. Kognitív pszichológiai szakbarbarizmus, magyarázat nélkül, mert úgy titokzatosabb. :))
Vajon mi fog kijönni ebből a kalamajkából? Mikor alapvetően minden rendben van (tényleg, igazán), és mégis rágörcsöl az ember teljesítménykényszeresen mindenre, ami kevésbé fontos. Miközben ha nem tenné, valószínűleg jobban haladna, mert a napja fele nem arra menne rá, hogy szorongató torokkal rohangál fel-alá, hogy hogyan lesz meg minden. (Így naná hogy sehogy.) És nem kéne TSH-t nézetni laborban. Miközben a tiszta pillanatokban nyilván egyértelmű, hogy semmi baj sincs. De valami miatt kisebbségben vannak a tiszta pillanatok.
Úgy érzem, hogy szétesik, rám zúdul, magam alá temet a.... a mi?
Na, ez a jogos és lényeges kérdés. A válasz meg nagyjából a "semmi" és az "én magam" között-körül keresendő.
Majdcsak lesz valami ebből a kalamajkából. :)
Vajon mi fog kijönni ebből a kalamajkából? Mikor alapvetően minden rendben van (tényleg, igazán), és mégis rágörcsöl az ember teljesítménykényszeresen mindenre, ami kevésbé fontos. Miközben ha nem tenné, valószínűleg jobban haladna, mert a napja fele nem arra menne rá, hogy szorongató torokkal rohangál fel-alá, hogy hogyan lesz meg minden. (Így naná hogy sehogy.) És nem kéne TSH-t nézetni laborban. Miközben a tiszta pillanatokban nyilván egyértelmű, hogy semmi baj sincs. De valami miatt kisebbségben vannak a tiszta pillanatok.
Úgy érzem, hogy szétesik, rám zúdul, magam alá temet a.... a mi?
Na, ez a jogos és lényeges kérdés. A válasz meg nagyjából a "semmi" és az "én magam" között-körül keresendő.
Majdcsak lesz valami ebből a kalamajkából. :)
október 27, 2009
feszülés
Na, addig voltam boldog és kiegyensúlyozott, amíg el nem kezdtem tanulni. Mindig elfelejtem, hogy ITTHON NEM LEHET DOLGOZNI. Ebbéli idegességemben már pihenni se. lúzer.
október 23, 2009
október 21, 2009
Este 8 óta itthon vagyok. Nagyondurva :) Kimaradt az amúgy este 9-ig tartó buszos vezetésem, majdnem haza is jöttem már 6kor, aztán kiderült, hogy egy VIP-programot próbálnak ki a busszal. Nagyon gazdag vagy nagyon céges embereknek a Dunába menés előtt kaját adnak fűtött sátorban, pincérekkel. Koktérvirsli, sütőtök, forraltbor, sült gesztenye, helyben sütött palacsinta. Maradtam zabálni. Főleg, hogy a hely 5 percnyire volt otthontól. Ez most nekem járt. :P
október 20, 2009
Eredetileg vmi olyasmit akartam volna írni 2 napja még, hogy "be vagyok zárva a mindennapi piti kis elintéznivalók börtönében", meg hogy nem volt rendes hétvégém 4 hete, meg hogy nesze nekem "mostantól pihenek".
Ez uigyan igaz, de aztán rájöttem, hogy az oké, hogy fáradt vagyok meg ingerült, viszont kevesebb a stressz. Jóval. Most már csak szimplán nem látszom ki a teendőimből, szépen elintézem őket egyiket a másik után és már csak a szájam sír. :D Óh jövel, várva várt őszi szünet.
Jó lesz ez már novemberre.
Ez uigyan igaz, de aztán rájöttem, hogy az oké, hogy fáradt vagyok meg ingerült, viszont kevesebb a stressz. Jóval. Most már csak szimplán nem látszom ki a teendőimből, szépen elintézem őket egyiket a másik után és már csak a szájam sír. :D Óh jövel, várva várt őszi szünet.
Jó lesz ez már novemberre.
október 14, 2009
(:
Ich steh‘ am Fenster und seh‘, wie der Regen fällt,
Da gibt es kein Zurück, da gibt‘s nichts, was mich hält!
Wenn man keine Hundeseele vor die Türe jagt,
Das ist genau die Art von Wetter, die mir zusagt.
Wenn es Blasen regnet, wenn man in die Pfütze tappt,
Wenn es in den Schuhen quietscht und der Schirm überklappt,
Wenn der Bus mich im Vorbeifahr‘n mit einer Fontäne überzieht,
Dann summ‘ ich stillvergnügt mein Sauwetterlied:
Da gibt es kein Zurück, da gibt‘s nichts, was mich hält!
Wenn man keine Hundeseele vor die Türe jagt,
Das ist genau die Art von Wetter, die mir zusagt.
Wenn es Blasen regnet, wenn man in die Pfütze tappt,
Wenn es in den Schuhen quietscht und der Schirm überklappt,
Wenn der Bus mich im Vorbeifahr‘n mit einer Fontäne überzieht,
Dann summ‘ ich stillvergnügt mein Sauwetterlied:
Das ist ein schlichtes und ergreifendes Sauwetterlied
Über den Tiefdruckwirbel Helga, der vorüberzieht.
Ein Lied, das nichts bewirkt und keinen Anspruch stellt,
Das sich nur daran freut, daß der Regen fällt.
Die ganze Botschaft ist: Ich mag‘s, wenn‘s nieselt,
Wenn es tropft und wenn es schüttet, wenn es schifft und pieselt,
Wenn es trommelt oder prasselt, und es ist mir ein Fest,
Wenn es pladdert, wie wenn eine Kuh das Wasser läßt.
Alle maulen, alle meckern übers Wetter, ich nicht,
Wenn das Wetter nicht so wird wie im Wetterbericht.
Ob du meckerst oder jubelst, deprimiert bist oder froh,
Ist völlig wurscht, denn das Wetter kommt sowieso.
Und dann sehe ich es lieber schon als Optimist
Und ich freue mich, daß überhaupt noch Wetter ist.
Und um die Sonne zu mögen, gehört nicht viel,
Aber das Sauwetter zu lieben, ehrlich, das hat Stil!
Das ist ein schlichtes und ergreifendes Sauwetterlied
Über den Tiefdruckwirbel Helga, der vorüberzieht.
Ein Lied, das nichts bewirkt und keinen Anspruch stellt,
Das sich nur daran freut, daß der Regen fällt.
Die ganze Botschaft ist: Ich mag‘s, wenn‘s nieselt,
Wenn es tropft und wenn es schüttet, wenn es schifft und pieselt.
Wenn es trommelt oder prasselt, und es ist mir ein Fest,
Wenn es pladdert, wie wenn eine Kuh das Wasser läßt.
Wenn mein Körper an der Nordseite schon Moos ansetzt,
Fühl‘ ich, wie mich plötzlich etwas nach Mallorca hetzt.
Da lieg‘ ich dann wie tausend links und rechts von mir auch,Und verseng‘ mir Nase, Hintern, Haxen und den Bauch.
Dann sehn‘ ich dunkle, schwarze Wolken und den Heimflug herbei,
Große, grüne, nasse Wiesen und ich atme frei.
Endlich setzt der Flieger auf, die Erwartung ist groß:
Erst geht die Flugzeugtür auf und der Wolkenbruch los!
Und ich summe mein ergreifendes Sauwetterlied
Über den Tiefdruckwirbel Helga, der vorüberzieht.
Ein Lied, das nichts bewirkt und keinen Anspruch stellt,
Das sich nur daran freut, daß der Regen fällt.
Die ganze Botschaft ist: Ich mag‘s, wenn‘s nieselt,
Wenn es tropft und wenn es schüttet, wenn es schifft und pieselt,
Wenn es trommelt oder prasselt, und es ist mir ein Fest,
Wenn es pladdert, wie wenn eine Kuh das Wasser läßt.
(reinhard mey)
hey kids, don't try this @home
Vesetisztítás:
Reszelj bele petrezselymet tejbe, forrald össze és egy nap alatt fogyaszd el. Ezt így 5 napig. Sok folyadék mellé. Aztán meg állj vissza tejmentességre. Azért muszáj most a tej, mert csak ez tudja kiszedni a petrezselyemből azt, ami kell a vesepucoláshoz.
Szerencse, hogy ízlik.
Én is szkeptikus vagyok, az életben nem lehet ellenőrizni, hogy van-é ennek bármi haszna, de ha már perkálok csontkovács néninek, akkor meg is csinálom, amit mond.
Reszelj bele petrezselymet tejbe, forrald össze és egy nap alatt fogyaszd el. Ezt így 5 napig. Sok folyadék mellé. Aztán meg állj vissza tejmentességre. Azért muszáj most a tej, mert csak ez tudja kiszedni a petrezselyemből azt, ami kell a vesepucoláshoz.
Szerencse, hogy ízlik.
Én is szkeptikus vagyok, az életben nem lehet ellenőrizni, hogy van-é ennek bármi haszna, de ha már perkálok csontkovács néninek, akkor meg is csinálom, amit mond.
Außerdem: ^^
október 09, 2009
Úristen, csak ülök a gép előtt és nem csinálok semmit. Ijesztő. De meg kéne már tényleg állani lassan. Nem jó ez a futkosás senkinek, csak a munkahelyeimnek.
De most huhh, az egyiket elhagyom megint, mert ez így nem állapot, a másik kettő meg így már menni fog minden mással egyetemben. És akkor reménylem, nem lesz több gyomorgörcs, nemalvás, hajtás és sírás. Nem erről kéne szóljál, édes ifjúság.
Másfelől ijesztő, mennyi tartaléka van az embernek. A szart is kihajtod magadból, aztán (jön a fos) még egy ugyanilyen napot végigcsinálsz minőségromlás nélkül. Meg még egyet meg. Még. Egyet. Kávé. Vérerek. Szívizomnyomás. Gégefeszülés. Ja és mindezek mellett boldogság. Mikor azon gondolkodol, hogy honnan is lesz erőd felállni a székből vagy elállítani a kézremegésed, és hirtelen elönt az endorfin. És tudod, hogy ugyan még ez lesz 3 napig, de megcsinálod, mert ez így lesz jól.
És jól is van. És vége van.
Mostantól csak a lényeg.
De most huhh, az egyiket elhagyom megint, mert ez így nem állapot, a másik kettő meg így már menni fog minden mással egyetemben. És akkor reménylem, nem lesz több gyomorgörcs, nemalvás, hajtás és sírás. Nem erről kéne szóljál, édes ifjúság.
Másfelől ijesztő, mennyi tartaléka van az embernek. A szart is kihajtod magadból, aztán (jön a fos) még egy ugyanilyen napot végigcsinálsz minőségromlás nélkül. Meg még egyet meg. Még. Egyet. Kávé. Vérerek. Szívizomnyomás. Gégefeszülés. Ja és mindezek mellett boldogság. Mikor azon gondolkodol, hogy honnan is lesz erőd felállni a székből vagy elállítani a kézremegésed, és hirtelen elönt az endorfin. És tudod, hogy ugyan még ez lesz 3 napig, de megcsinálod, mert ez így lesz jól.
És jól is van. És vége van.
Mostantól csak a lényeg.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)