Na ahhoz már hozzászoktam, hogy érthetetlen okokból mindenki 2-3 évvel idősebbnek hisz, mint amennyi vagyok. De az mégis váratlanul ért, hogy ma anyukának néztek - úgy, hogy egy darab gyerkőc nem volt körülöttem.

Egy ideje a közelünkben levő zöldségeshez járok, szoktam beszélgetni az eladó csajjal, ő az a típus, aki smalltalk közben simán rádumál arra a finom meggyre. Meg ugyan nincs neki gyalult tökje, de a kedvemért azért rendel vagy 4 csomaggal. (Nincsen nekem kóbászom, de várjá hozok, montaja Babinéni.)
Szóval ma megyek a tökért, viszek hozzá kaprot is, erre így rákérdez: És a babát ilyenkor kire hagyod? Tessék? Hogy ilyenkor ki vigyáz a babára. Ó de kedves vagy, hát nekem ám még nincsen gyerekem. Nincs? Pedig ő aztán teljesen azt hitte. No hát akkor majd szépen lassan úgyis. Satöbbi. Egész hazaúton vigyorogtam. Jóvan.

Ez a következőket jelentheti:

• olyan boldogság és harmónia sugárzik rólam, amilyent csak a fiatal anyukákon látni,
• olyan megereszkedett a mellem, hogy azt hinni, a szoptatástól van,
• annyira meg vagyok hízva, hogy akár kismama-pluszkilók is lehetnének,
• annyira leharcolt vagyok, hogy olyan, mintha frissen szültem volna és talpon tartana a gyerök,
• a tény, hogy főzelékekről beszélgetek a csajjal és nagy tételben veszem hozzá a zöldségeket, azt a benyomást keltette, mintha nemcsak dolgos háziasszony lennék, de sok éhes szájat kéne jóllakatni.

De tényleg hízeleg a feltételezés. :)

[update] És mi van ma az index címlapján?...