Global Deejays - California Dreamin' 2004
Nem egyre, háromra. A Free, a Colo és a Dózó. Vagyis a Free Style, a Colosso Club és a Dáridózó. Tizenhat évesen azért még elég nagy szám volt diszkóba járni. A mostaniaknak már az se az, de engem előbb még nem engedtek el. Viszont az egész suli Freebe járt akkor, ne már hogy én nem vagyok ott! Na, a 16. szülinapom után minden (második-harmadik) szombaton ott voltam én is. Abban az évben volt ez a szám nagy sláger. Utána jött a Colo, ami azért volt ultramenő, mert 18 alatt nem mehettél. Persze hogy megpróbáltuk, néha pofára estünk, de ha idősebb pasival mentél és/vagy erősen sminkeltél, azért beengedtek. De rajnak (bár akkor ez a szó még nem létezett) érezte magát az ember a sok nagy húszéves (muhaha) között! Aztán a vége felé, végzőben jött képbe a Dár. Azért akkor, mert ott már szerdánként volt parti, és végző előtt nem vált általánossá, hogy 2 óra alvás után járjon az ember suliba.
De milyen partik voltak:) 11-kor fel a táncparkettre, reggel 3-kor le. Az ismerős társaságban úgy szórakoztál, hogy nem volt nemszeretem szám. Amit játszottak, az mind fergeteges volt. Minőségi, jó zene. Tiszta felüdülés a befordulós Edda és The Rasmus-korszak után... :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése