Találkozol egy évek óta nem látott baráttal, akivel a kapcsolat is úgy-ahogy meg volt szakadva. Ilyen magyartalan konstrukcióval, mert nem most szakadt meg, hanem korábban, és egyikünk se ért rá foltozgatni földrajzi meg fizikai távolságok meg mindenféle egyéb kifogások miatt. Aztán sokadik nekifutásra csak összejön, ketten kétfelől egy helyen és egy időben, csodás, no hát beszélgessünk. Fog majd menni a ki hogy van, mit dolgozik, mit csinál dolog, biztos kellemes lesz remélhetőleg.
Aha.
A csaj csont nélkül megjátszotta velem azt, amit én szoktam néha másokkal. Feltűnésmentesen kérdez, és hallgat figyelmesen. Keveset vet közbe - épp annyit, hogy ne csússzunk át az ő dolgaiba, de egyértelmű legyen, hogy követi végig, amit mondok. Én pedig észre se vettem, és elmeséltem neki mindent. Az elmúlt négy évemet. Kezdve a közelmúlttal, onnantól össze-vissza ugrálva az időben, de úgy, hogy a történetrészek egymáshoz tematikusan kapcsolódtak. Néha ugyan észrevettem magam és kérdeztem pár dolgot én is, de csak folyton visszacsúsztunk az én életembe. És mondtam, és mondtam, és meséltem, szó szót követett, és csak felmerült még egy történet, aztán egy következő, végeláthatatlanul kígyóztam át egyik témától a másikhoz, olyan simán és észrevétlenül csusszant ki belőlem egyszerre az a sokaknak sokszor elmesélt sokminden, annyira adták magukat az egyes események, benyomások, érzések, lelki vetületek, ahogyan Seherezádé meseszövevényében bukkant fel egyik szál a másik után. És miközben mondtam és meséltem, ezek a szálak a szemem láttára álltak össze tarka szőttessé. Megannyi eseményből tárult elém saját életem bonyolult, színes mintázata. Összeállt miért és ezért, ha és akkor, tarkítva kósza talánokkal. Megkezdett mondatok, félbemaradt emlékezések fesléseire került takaros szegés. Számba vettem és számra vettem régi, félig feledett eseményeket és nemrég történt eseteket, csak hurkoltam a szálakat, majd felálltam, ránéztem és ott volt minden, az ok, az okozat és a megmagyarázhatatlan, tökéletesen kereken, mint egy frappánsan előadott prezentáció. Egy este alatt több minden nyert számomra értelmet, mint az elmúlt évek önelemzései során. Pusztán azáltal, hogy egy szuszra, szép sorjában el- és kimondtam, ami bennem volt. Csak úgy.
Ami ebben a szép: az elmúlt hetek sejtései, felismerései, felszínre bukkant elégedetlenségei gyönyörűen illeszkednek mindehhez. Itt valami régóta érlelődött, most pedig egy este alatt kiforrott, tessék, ez a végső löket kellett hozzá. Értelmeztem, felismertem, bevallottam, ráláttam, feloldoztattam. Köszönöm.
Recseg-ropog a gerincem, nyaknál-deréknél ugrálnak helyükre az eddig merev csigolyák, mióta hazaértem.
Level complete.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése