március 14, 2011

Akár naplóbejegyzés is lehetne,...

...de most pont gép előtt szállt meg az ihlet, úgyhogy kössétek föl a gatyátokat. Az ilyen eszmefuttatások/self-monitoringok/állapotfelmérések nálam mindennaposak. És még nem mentem rá:) Éljen a lelki karbantartás.

Nem mintha nagy újdonságot mondanék, de intenzív önkeresés van. (Megint.) De most más körülmények között. Nem gyámoltalanul és bizonytalanul botladozva keresek magamnak kapaszkodási pontokat, azonosulási lehetőségeket és viselkedésmintákat, miközben az életem összeomlásától tartok. Az életem megvan, alapjai adottak, éppen alakulja magát, én közben hol a sok tennivaló miatt szitkozódva, hol a tavasztól bódultan teszem a dolgom, és mintegy mellékesen, próbálom "reinvent myself". Magyarul ez nem működik, a "föltalálni magam" itthon nem teljesen, de mást jelent, mint angolul vagy németül, de a lényege az, hogy magamat újradefiniálom, a megváltozott életkörülményekben újra megkeresem a helyemet és a szerepemet a világ egészében. Megújulok, legalábbis próbálok. Ehhez nagytakarítás szükségeltetik: számvetés. Magammal, a hozzám közelállókhoz való kapcsolatommal, a velem kapcsolatos történésekkel. A megtörtént dolgokat elmúlt dolgokká kell alakítani: odamenni, újraélni, megérteni, elfogadni és megfelelő címkével ellátva fölrakni lelkem kiskamrájának polcára. A levont tanulságokból aztán lehet építkezni: beépíteni a személyiségbe, ezáltal árnyalni az attitűdöt, az értékrendet. Ilyenkor lehet megpróbálni szembenézni a hibákkal és jó szokásokat felvenni, abban a reményben, hogy rendszeres alkalmazásukkal tulajdonsággá válhatnak. Én most éppen különböző hozzáállásokat, viselkedéseket próbálgatok. Nagyon izgalmas! Ha látok valakiben valamit, amit követendőnek gondolok, megpróbálom átvenni. Igen, utánozom. Nincsen ebben semmi rossz, születésünktől fogva így tanulunk. Aztán attól függően, hogy sikerül-e teljesen internalizálnom ("magamévá tennem"), vagy valamiért mégis idegen tőlem a dolog, megtartom vagy elvetem.Szerepeket és jelmezeket, álarcokat próbálgatok, bújok át egyikből a másikba.
Ez a külsőmre is kiterjed: hajszín, hajhossz, alak, ruhatár jelenleg tervezés alatt. Étrend felforgatva, gerinc tornáztatva, nyelv és tánc tanulása folyamatban. Természetellenesnek és túlkontrollált dolognak hangzik ez, de hát valahogy mindenki kreál magának valamilyen imázst. Én most jelenleg átpozicionálom magam, vannak ilyen életszakaszok. Persze a bőrömből nem tudok és nem is akarok kibújni és az emberi kapcsolataim sem sínyelhetik meg, hogy éppen megkergültem és pubertásokat megszégyenítő módon alakítgatom az énképemet. Az alapok már megvannak, csak a felépítményt baszkurálom. Like, a ház már áll, csak a berendezést tervezem át, kidobálok pár lomot meg beújítok pár újat az IKEÁból. Ezért a kockázat is sokkal alacsonyabb, annál rosszabb nem nagyon történhet, hogy maradok a jelenlegi állapotomban. Szóval nem aggódom amiatt, hogy nagyon kivetkőznék magamból, erre eredendően képtelen vagyok. Mindig ugyanaz a bizonytalan és esendő, de öntudatos lánygyerek maradok, aki eddig is voltam, csak próbálok jobbá lenni. A szó minden értelmében.
Úgyhogy jelentem, egy nagy "Woooohooooo!" felkiáltással belevetettem magam életem rózsaszín felfújhatós gyerekmedencéjébe és tapicskolok ottan egyelőre lelkesen. Remélem, jutok is valamire.

2 megjegyzés:

tejfolterminator írta...

milyen ház? Ezt is képletesen kell érteni hogy a kis életed házából dobálsz ki lomokat és az IKEA a svédkultúramániádat szimbolizálja, vagy télleg van valami lakásalternatíva ami nagyonúgynézkihogyhűha?? Aztamazta

marica írta...

a ház is képletes. és wow, kiszúrtad az ikeás utalást! grat^^