1. Úgy terveztük, elindulunk Krakkóba negyedmagunkkkal.
2. Barátnő az utolsó pillanatban lemondja.
3. Már a kocsiban ülve derül ki, hogy miért is mondta le. Teardrop.
4. A szlovák határnál felforr a hűtővíz. Se előre, se hátra, Honton (ama bizonyos neuralgikus
ponton) megvárjuk a sárga angyalt. Addig is fellendítjük a helyi turizmust a kocsma italkészletének csökkentése által.
5. A sárga angyal neve Sanyi, aki hazavontat minket Budapestre. A visszapattanás nem szegi kedvünk, veszünk buszjegyet, Round Two, one life gone, two remaining.
6. A busz másnap hajnalban indul, éjszakai táborhely Johinál a kilencedik kerületben. Sanyi Káposztáson tesz le, utazás a város szívébe. Hoppácsak, a neten rendelt buszjegyet ki kéne nyomtatni. Bőröndökkel nehezített gyalogos bóklászás indul. Fénymásoló1 elköltözött, fénymásoló2 zárva. Álmából fölvert jóbarát nyomtat nekünk végül a Ráday koliban.
7. Részemről kajahiányból fakadó erőteljes remegés és gyengeség. Sipirc kóláért a kávézóba, a pultnál szóba elegyedem az azt támasztó fiatalemberrel, aki a csevej után állja a cukros italomat. Minden érdek nélkül. Van remény.
8. Csak odaérünk, szétdobáljuk magunkat, alvás.
9. Négy órával később kelés, cihelődés, taxi a buszhoz.
10. Elindulunk, Hontnál feszülten figyeljük, újra kivet-e magából a szomszéd állam, de suhanunk rendületlenül, mint kés a vajban. Oda is érünk, és
11. a buszról való leszállás után egyből swingbemutatóba csöppenünk. Hát így vár engem vissza Krakkó, gondolom giccsesen és meghatódva.
12. Miután újra kapok levegőt, kezdetét veszi a barátnőlátogatós, belvárosban sétálós, gasztronómiai élményekkel fűszerezett, jótékony shoppinggal körített császkálás. Két nap hedonisztikus boldogság. Külön kiemelném az
éttermet a Wawelnél. Nem is oda mentünk volna, hanem egy másik helyre, szakadó esőben igyekeztünk ebédelni, de minden asztal foglalt volt. Mi van akkor a közelben? A Pod Wawelem. Gyerünk oda. Ott is minden foglalt volt, de ha várunk öt percet, szabadul föl asztal. Így is lett. A fedett teraszra vezettek minket, ahol kopogott az eső a tetőre és az első fogás környékén megszólalt az élőzene: swing. Csak ültem és bámultam réveteg mosollyal, én ezt meg se érdemlem. A kajaadagok pedig... Sült sertésborda (8 csonttal!), kétféle káposzta, rizs és krumpli. No meg előtte a kedvenc, az elmaradhatatlan Zurek. Utána álom-almásrétes, ugyanolyan, amilyent Christoph Waltz evett a Becstelen Brigantykban. És persze a Wisniowka. Az egy cseresznyés-vodkás likőr, a borókapálinkával vetekszik, mézédes, és sírsz, miután megittad. Hogy nincs több. Ottlétünk alatt derekasan végigettük a lengyel konyha specialitásait.
13. No meg persze shopping a helyi plázában, tipikus lengyel boltokban (H&M, Orsay, Zara...). Majd buszra fel, megállás nélkül (!) hasítunk hazafelé.
14. Mindezek után a világ legtermészetesebb dolga, hogy hazafelé a trolira várva angolul szóba elegyedem egy öltönyös fickóval, konstatáljuk, hogy ugyanott kell leszállnunk, majd kiderül, hogy szomszéd házszám. Két éve lakunk egymás mellett. De ezen már csak röhögtem.