Eger: figyeld az ellipszilont

Nyolc lesz októberben, ikerpár unokatesóim Kristóf-fele. Három napja jön ki, és mutatja nekem a következő sebtiben firkantott műalkotást:

Nincs több mondanivalóm.

^^

Eger: kívánságműsor

Miután napokig ipari szinten űztem a semmit nagymamánál, kipofoztam magam a strandra úszni. Vicc, hogy hol beszéljük meg a soproni barátnőmmel a találkozót? Az egri strandon.
Na, miután szépen leégtünk a medencében és amellett, megkörnyékez bennünket két darab mosolygós leányzó. Van egy percetek? Egy mindig van. Mert az Eger Rádiótól vannak, és kérhetünk számot a kívánságműsorba. Már hogy a viharba ne. Ha nem élő. Nem volt az.
Lehet találgatni, kitől kértünk számot :)
De nem azt adták, amit kértem, hanem a legismertebb és ezért unalomig játszott hatéves szuperslágert. Mikor leadták, ügyesen kivágták azt a részt, mikor mondom a címet.
Húg meg megpistult, mert nem hallotta, mert nem volt rádióközelben. Mi se, de a rádióscsaj mobilját elragadva értesítettem anyámat, hogy hallgassa ám a város ritmusát 20 perc múlva, mert lélekbe'
ott leszek az éterbe'.

(Bocs.)

Kőszeg, Szélrózsa

{testvéri szeretet által vezérelt, szakmaiártalom-gyanús píár-marketingtevékenység mindenki zenei épülésére}

Van ez az országos evangélikus ifjúsági találkozó, amit párévente megrendeznek. És vannak hugiék, akik most az aktuális Szélrózsán zenéltek, ott voltunk. Kicsi terem, kevés szék, sok hangszer. Előtte páran lődörögtek, kezdésre félig voltunk. Aztán azalatt folyamatosan jöttek a hangra, a végére már az ablakban is lógtak.
A végén akárhogy tapsoltunk, nem jöttek vissza meghajlani, csak lemenekültek a színpadról:) Hja, szokni kell a vastapsot.
Mit mondjak? Büszke vagyok.

Itt alant csak zenetáboros baromkodásuk hallható. A zegyüttes még ettől jobb, csak arról nincs videjó;)

Sopron: Tarzan és Dzsén VOLTon

Sopron, VOLT

július 4: 3. nap,
mely egyértelműen a fesztivál csúcsát jelentette minden szempontból.
Koncertek: PASO, Belmondo, Belga, Jamie, Manu Chao, Kiscsillag

A mai nap jellemzésére egyetlen szó alkalmas maradéktalanul: eufória. Nem hittük volna.

Az volt, hogy legszívesebben beértünk volna Kiss Ádámra, de hát az is Red Lounge-os program, nem akartuk nagyon hugit kizárni a dologból, ő meg nem merte megint eljátszani a másikdiákos bulit. Hát bementünk fél hatra, PASO-ra.

Már tartott, mi gond nélkül bekapcsolódtunk, és roptuk végéig. Pedig én kímélni akartam magam Jamie-ig, nehogy a lényegre ne maradjon erőm. Hát nem sikerült, legyőzött a hangulat. Saajnos;)

Ezért muszáj volt elmenni Belgára is, pedig nem akartam. Mert az régen volt, hogy én azokra komolyan buliztam, és akkor az biztos snassz lesz. Snassz volt, de ott voltunk mindannyian, meg az ismerős számok meg… jóvanna, elragadott a nosztalgia, visszatértek a tagjaimba a reppes flegma integető mozdulatok emlékei, és nagyon durván visszamentünk 17 évesbe:) Kritikán aluli volt. De jóvolt nézni, ahogy a többi kedves ismeretlen nagyon vigyorog. Aztán a vége rossz lett és elmenekültünk. Kellett is, ha első sorban akartunk állani Jamie-nél. Akartunk. Vagyis hugi akart, én csak követtem.
…
A koncertről hadd ne nyüffögjek újra. Annyit mondok, hogy volt bennem olyasmi, hogy nyolcadszor már csak nem lesz akkora élmény, meg ismert számok, meg magasabb ingerküszöb fesztivál miatt stb. Tudtak újítani. Meg pesti barátokkal és soproni barátokkal együtt egy kedvenckoncerten, az tud nagyon jó lenni:) Világbéke.

Utána Manu. Törtetünk előre a közönség között, falba ütközünk. Épp kezdünk ugrálni a zenére, amikoris…
…Hé, tőletek kaptunk fasírtot!
Igen, a szakadt gatyás srácok voltak. Aszittük, lehidalunk.

július 5: 4. nap,
mely új mottóval gazdagítja a szállóigék repertoárját, levezetve és egyben keretbe foglalva a voltos eseményeket.
Koncertek: Professor Brinkfunk, Für Anikó+JR, Péterfy Bori

Délelőtt Egészséges erotikát néztünk és youtube-oltunk. (Vagy az előtte nap volt?) Találtunk standup comedyt és heti hetest. Ezen meghaltunk. Egész nap a szervál sanyarú sorsán bánkódtunk és sírtunk. És énekeltük a gyásznépdalt, ahogyan azt H.A. megalkotta. Valamikor este feltaláltunk azért a kempingre is így utoljára.

Red Lounge. Für Anikó Jamie-ékkel. Bevittük a hugit, nem szórakoztunk itt összevissza, ezen ott kellett lenni és kész. De még mennyire. Húú gyerekek, a Fürnek van hangja, a Bereményi tud költeni, a Hrutka meg tud komponálni. Ha ez eddig kérdés lett volna, hát mostantól nem az. Megesett velem az a csúfság, hogy néztem a Fürt meg a vokálozó Schmidtverát, ringatóztunk (nem rángatóztunk) a dalokra és leszartuk a fiúkat. Egy kicsit. Meg kell szereznem ezeket a dalokat, zseniális. Ott olvadoztunk egy órán keresztül és azt se tudtam, hova legyek.

Külön élmény volt az utolsó ráadás szám: Hrutka, Für, Giret, Schmidt. Ének, gitár. De hogyan. Szemérmetlen volt, ahogy becézték a húrokat és zavarbaejtő a beleélés az arcaikon.
Abbahagytam.
Aztán lötyögés, Péterfy Bori a végére. Egy utolsó ugrálás, T. Ambrus párhuzamba állítása egy edzőcipőt viselő pocokkal, fázás, hazautazás.

Miazmás.

Sopron, VOLT

július 2: 1. nap,
melyen egyesül a voltolósok kicsiny köre, beköltözés után pedig megtekéntésre kerül a fesztplacc, ily módon nyakig merülvén a koncertelés bugyraiba
Koncertek: Budapest Bár, Roy Paci, Kispál

A vonat hálistennek megjött 20 perc késéssel. Hazakerül, lepakol, besózva, esz, isz, visszabusz, felbusz, odaér. Tömeg, sor. Bejutási. Nekünk viszont VOLTklubkárty, víájpí kassza, víájpí sor (hol?), víájpí karkötő, jee. Checkpoint, táska letaperol, nó szúróvágó, jessz hatlitervíz. Vihetjük, ollé.
Első koncert: Budapest Bár, megnyitó. Essősor, mert hol ha nem ott, és feszülten várunk. Aztán bejönnek a zenészek, meg számonként a hazai áternátív szcéna művészei. Némethjuci az szokásos, Kisstibi cccsinoss (doromb), a hangulat prímás, a zene szintén, Frenk meg olyan, mint Edith Piaf. Kajakra. Mély tüzű, félig hunyt szemek, laza csuklótartás, ringó csípő. Vagy csőbuzi, vagy nagyon jól játssza, hogy az. ARC. :) A többire is ugráltunk, kezdésnek-bemelegítésnek ideális.
Jó, koncert után kinyomtatott program elő, micsináljunk, hova menjünk? Ahogy ültünk a nagyszínpad kopár szíksarján, fasírtot ettünk és néha vakartunk a fejünkön egyet, odajött két csávókám. Helló, nézzétek, kiszakadt a gatyánk. Szerintetek gáz? Szerintetek trendi? -Tökig fel volt az hasadva, az a valaha volt nadrág. Mire kifejtettük a véleményünket a jelenségről, már ott ültek oszt oltogattuk egymást, részegesfiúk és mi. A honnan jöttetek és ki kinek a húga problematikájának elemzése után hangzott el idei fesztiválunk első maradandó szállóigéje:
- És a szőke szépség hol tanul?
- A Zsékáeffen, egészen múlt hétig.
- (tiszteletteljes részvéttel) Kibasztak???
- Nem, lediplomáztam.

Visítás.
Aztán megosztottuk velük a fasírtunkat. Aztán felcsendült kétszáz méterrel előrébb Roy Paci, Manu Chao trombitása. Erre muszáj volt csávóékat otthagyni a picsába és első sorba előrefutva másfél órán keresztül ugrálni. Spontánkoncert rulz, ez nagyon jó volt!!! Olaszok, táncolva trombitálnak-trombitálva táncolnak, kacsintanak az első sorba, vigyorognak, mi meg fanatizálódunk és ugrálunk a ritka jó trombitás skára/akármire. Végig. Itt legyintett meg minket először a világbéke-érzés, mikor körülnézel és mindenki, ismerős-ismeretlen visszavigyorog reád.
Nem hittük el.

Aztán maradtunk is ott, mert kezdődött Kispál. Körbetelefon minden soproni drágaembernek, hogy holvaaagy, ittvagyokjobbraelöööl, majd feladtuk, mert annyian. Húg előrébb akart menni, mi nem, mert nem volt kedvünk pogóhoz. Aztán mégis. Álldogálunk és pofázunk, és nekem hirtelen olyan ismerős lett a mellettem álló. Simi?????
Ő volt.
VÁÁÁÁÁHTEMEGMIÓTAÁLLSZITT?
Jó, lényegtelen, de ez azért beszarás. Az ötezres tömegben pont egymás mellé... Azért túltettük magunkat rajta.
Kispál amúgy gyenguska volt. Értsd: semmi extra. Azért ugráltunk rá, meg adogattuk a légszörfözőket, mert mundér és becsület. De akkor is.
Aztán elpapírkutyultunk, fájafejem fájaderekam, éhesvagyok fáradtvagyok, mennyünkhaza hazamentünk.

Július 3, 2. nap,
mely a kezdeti izgalmak után szokatlanul, de nem méltatlanul lötyögősre sikeredvén mégiscsak királyságnak bizonyul.
Koncertek: Harcsa Veronika, Frenk, Tátrai Tibor, Nemjuci, Kaukázus, Cypress Hill, Erik Sumo, Pál Utcai Fiúk

Harcsavercsa egy Red Lounge nevezetű sátorban énekelt. Ez olyan, hogy tizennyolcas karika van és elkérik a személyidet. Mert bent lehet dohányárut és alkoholt kapni. (!!!) Mert a fesztivál egyéb területein meg nem, hahaha.
Szóval húg kapott egy diákot meg egy szemüveget és csorogtunk be. Mi bejutottunk, ő fennakadt, mert nem pakolta el a többi iratát... kiszúrták, kibaszták. Nem gáz, elment másokkal máshova, mi meg ott bent aludtunk egy jóízűt a finom jazzre. Ha éppen nem akadtunk ki azon, hogy H.V. nem tud konferálni. Mer’ buta. Mint a tök. De úgy énekel hogy elájulsz, úristen ez hogy fér össze?...

Aztán rájöttünk, hogy mi nem maradunk bent Ganxsta Zolira (jazz verzió!!!!!!), mert Frenk nyomja másutt. A csávó komoly hatást gyakorolt ránk előző napi piafkodásával. Ma is: „Make a sex noise- ah ah ah”- és üvölt, mint egy kéjsóvár riharongy. ARC:)

Aztán noconcept. Viszont rátaláltunk a CIB Bank bódéjára, aminek a tetejére csináltak padlószőnyeges babzsákos ejtőzős erkélyt. Ahol nekünk mindig volt helyünk, mert nem szabadott ott dohányozni. El is töltöttünk ott 2-3 órát, közben át-átnéztünk Tátrai Tiborra (hihetetlen, ahogy jár a keze a húrokon) meg Nemjucira (hát nem is), meg Kaukázusra (nem győzött meg), meg Cypressre (egyenesen szar).

Aztán éjfél lett és kezdődött Erik Sumo. Gyerekek, zseniális. A Harcsa itt hálistennek nem dumál hülyeségeket, csak teszi amihez ért, meg ott van Tövisházi Ambrus barátunk, aki jóóóó. No meg Kiss Erzsi. Hogy az mekkora egy ceremóniamester, azt elmondani nem lehet. Jútyúbon visszafogott, itt meg üvölt mint a sakál és egyszerűen kurvajó. Amúgy jazzt játszanak, alternatív módon és én szimplán elvesztettem a józan eszemet. (Pedig nem is voltunk beszíva, mint körülöttünk mindenki.) Komoooly.

Aztán átnéztünk puf-ra, bementünk, lecsekkoltuk, megcsillan-e a fény a Lecsó koponyáján, majd mikor konstatáltuk a tényt, kifordultunk a helyről (nem emiatt) és hazakocsiztunk.

Sopron, festőterem {updated}

Dalí-kiállítás van nálunk még hatodikáig. Amire naná, hogy el kell menni, olyan nincs, hogy megpattantfestőkedvelő kultúrhajhász marica ne merüljön alá a kilapult órák és fogpiszkálólábú óriás látomáselefántok enyhén beszívottgyanús világába.
Mentünk be a bejáraton (mi, a Bund,) és éppen odaértünk a pénztáros-jegyszedő nénikhez, amikor két ámber fordult hozzánk. Egyikük egy szemceruzát markolt harrypotteres kéztartással és elkezdte magyarázni, hogy ez segíthet nekünk abban, hogy ingyé' bejussunk a kiállításra. Nem értettük. Merthogy csak ki kéne magunkat mázolni úgy, ahogy a plakáton. Márhogy azon a plakáton? Aha, és bajuszt, naturalmente.
Hm.
Barátnők nem éppen úgy álltak, mint aki mindenáron fekete szőrzetet szeretne rózsás orcájára applikálni. Viszont kacsintottak egymásra, hogy na majd...
És ha én megcsinálom, ők is ingyen bemehetnek?
Természetesen. Hogyne, hogyne.

Ezer szerencsétek, hogy kilenc évesen török basának öltöztem farsangon.
Akkor még nagypapám rajzolt nekem bajusz-szakáll kombót, most én próbálkoztam hasonlóval. Lehetett volna kackiásabb is... na ez van, ezt kell szeretni. A két ember szerette.

Meg hálaisten könnyen le lehetett mosni. Utána pedig gátlástalanul műélvezni.
Ez az ember, én mondom nektek, nem volt normális. Ez hülye.
Hasonló hátast eddig Hundertwassernél és Van Gogh-nál sikerült dobnom. Ez az, amikor állsz, és nézed a képeket, színeket, formákat, és nem akarod elhinni. Félelmetes, mikor úgy érzed, hogy átjön a mondanivaló. Legalábbis valami átérzésféle környékez meg. Ránézel, és: aha, szerintem is. Persze az ember honnan tudná. (Lásd Arany János és "gondolta a fene"...) De úgy érzi, mintha.
Az már csak hab a tortán, hogy két napja kezdtem el újraolvasni az Alice Csodaországban-t. És mi van a galériafalon? A Dalí illusztrációi a könyvhöz... Leültem.
Hát meg az egész szimbólumai, a kifejezésmód... minden egyes kép előtt újra meg újra meg kellett állapítanom, hogy a pasi a) egy zseni, b) egy elvont aaalat, c) igaza van. Ez hülye.