Sopron, VOLT

július 2: 1. nap,
melyen egyesül a voltolósok kicsiny köre, beköltözés után pedig megtekéntésre kerül a fesztplacc, ily módon nyakig merülvén a koncertelés bugyraiba
Koncertek: Budapest Bár, Roy Paci, Kispál

A vonat hálistennek megjött 20 perc késéssel. Hazakerül, lepakol, besózva, esz, isz, visszabusz, felbusz, odaér. Tömeg, sor. Bejutási. Nekünk viszont VOLTklubkárty, víájpí kassza, víájpí sor (hol?), víájpí karkötő, jee. Checkpoint, táska letaperol, nó szúróvágó, jessz hatlitervíz. Vihetjük, ollé.
Első koncert: Budapest Bár, megnyitó. Essősor, mert hol ha nem ott, és feszülten várunk. Aztán bejönnek a zenészek, meg számonként a hazai áternátív szcéna művészei. Némethjuci az szokásos, Kisstibi cccsinoss (doromb), a hangulat prímás, a zene szintén, Frenk meg olyan, mint Edith Piaf. Kajakra. Mély tüzű, félig hunyt szemek, laza csuklótartás, ringó csípő. Vagy csőbuzi, vagy nagyon jól játssza, hogy az. ARC. :) A többire is ugráltunk, kezdésnek-bemelegítésnek ideális.
Jó, koncert után kinyomtatott program elő, micsináljunk, hova menjünk? Ahogy ültünk a nagyszínpad kopár szíksarján, fasírtot ettünk és néha vakartunk a fejünkön egyet, odajött két csávókám. Helló, nézzétek, kiszakadt a gatyánk. Szerintetek gáz? Szerintetek trendi? -Tökig fel volt az hasadva, az a valaha volt nadrág. Mire kifejtettük a véleményünket a jelenségről, már ott ültek oszt oltogattuk egymást, részegesfiúk és mi. A honnan jöttetek és ki kinek a húga problematikájának elemzése után hangzott el idei fesztiválunk első maradandó szállóigéje:
- És a szőke szépség hol tanul?
- A Zsékáeffen, egészen múlt hétig.
- (tiszteletteljes részvéttel) Kibasztak???
- Nem, lediplomáztam.

Visítás.
Aztán megosztottuk velük a fasírtunkat. Aztán felcsendült kétszáz méterrel előrébb Roy Paci, Manu Chao trombitása. Erre muszáj volt csávóékat otthagyni a picsába és első sorba előrefutva másfél órán keresztül ugrálni. Spontánkoncert rulz, ez nagyon jó volt!!! Olaszok, táncolva trombitálnak-trombitálva táncolnak, kacsintanak az első sorba, vigyorognak, mi meg fanatizálódunk és ugrálunk a ritka jó trombitás skára/akármire. Végig. Itt legyintett meg minket először a világbéke-érzés, mikor körülnézel és mindenki, ismerős-ismeretlen visszavigyorog reád.
Nem hittük el.

Aztán maradtunk is ott, mert kezdődött Kispál. Körbetelefon minden soproni drágaembernek, hogy holvaaagy, ittvagyokjobbraelöööl, majd feladtuk, mert annyian. Húg előrébb akart menni, mi nem, mert nem volt kedvünk pogóhoz. Aztán mégis. Álldogálunk és pofázunk, és nekem hirtelen olyan ismerős lett a mellettem álló. Simi?????
Ő volt.
VÁÁÁÁÁHTEMEGMIÓTAÁLLSZITT?
Jó, lényegtelen, de ez azért beszarás. Az ötezres tömegben pont egymás mellé... Azért túltettük magunkat rajta.
Kispál amúgy gyenguska volt. Értsd: semmi extra. Azért ugráltunk rá, meg adogattuk a légszörfözőket, mert mundér és becsület. De akkor is.
Aztán elpapírkutyultunk, fájafejem fájaderekam, éhesvagyok fáradtvagyok, mennyünkhaza hazamentünk.

Július 3, 2. nap,
mely a kezdeti izgalmak után szokatlanul, de nem méltatlanul lötyögősre sikeredvén mégiscsak királyságnak bizonyul.
Koncertek: Harcsa Veronika, Frenk, Tátrai Tibor, Nemjuci, Kaukázus, Cypress Hill, Erik Sumo, Pál Utcai Fiúk

Harcsavercsa egy Red Lounge nevezetű sátorban énekelt. Ez olyan, hogy tizennyolcas karika van és elkérik a személyidet. Mert bent lehet dohányárut és alkoholt kapni. (!!!) Mert a fesztivál egyéb területein meg nem, hahaha.
Szóval húg kapott egy diákot meg egy szemüveget és csorogtunk be. Mi bejutottunk, ő fennakadt, mert nem pakolta el a többi iratát... kiszúrták, kibaszták. Nem gáz, elment másokkal máshova, mi meg ott bent aludtunk egy jóízűt a finom jazzre. Ha éppen nem akadtunk ki azon, hogy H.V. nem tud konferálni. Mer’ buta. Mint a tök. De úgy énekel hogy elájulsz, úristen ez hogy fér össze?...

Aztán rájöttünk, hogy mi nem maradunk bent Ganxsta Zolira (jazz verzió!!!!!!), mert Frenk nyomja másutt. A csávó komoly hatást gyakorolt ránk előző napi piafkodásával. Ma is: „Make a sex noise- ah ah ah”- és üvölt, mint egy kéjsóvár riharongy. ARC:)

Aztán noconcept. Viszont rátaláltunk a CIB Bank bódéjára, aminek a tetejére csináltak padlószőnyeges babzsákos ejtőzős erkélyt. Ahol nekünk mindig volt helyünk, mert nem szabadott ott dohányozni. El is töltöttünk ott 2-3 órát, közben át-átnéztünk Tátrai Tiborra (hihetetlen, ahogy jár a keze a húrokon) meg Nemjucira (hát nem is), meg Kaukázusra (nem győzött meg), meg Cypressre (egyenesen szar).

Aztán éjfél lett és kezdődött Erik Sumo. Gyerekek, zseniális. A Harcsa itt hálistennek nem dumál hülyeségeket, csak teszi amihez ért, meg ott van Tövisházi Ambrus barátunk, aki jóóóó. No meg Kiss Erzsi. Hogy az mekkora egy ceremóniamester, azt elmondani nem lehet. Jútyúbon visszafogott, itt meg üvölt mint a sakál és egyszerűen kurvajó. Amúgy jazzt játszanak, alternatív módon és én szimplán elvesztettem a józan eszemet. (Pedig nem is voltunk beszíva, mint körülöttünk mindenki.) Komoooly.

Aztán átnéztünk puf-ra, bementünk, lecsekkoltuk, megcsillan-e a fény a Lecsó koponyáján, majd mikor konstatáltuk a tényt, kifordultunk a helyről (nem emiatt) és hazakocsiztunk.