azért a Rácz Istváné jobb

Feküdtem csak fekhelyemen, álmatlanul én ágyamban,
jobbra-balra hánykolódtam, hátról oldalra fordúltam,
mégse szállott rám az álom, áhítottam csak az enyhet,
éjjel éjfél után is még mondtam volna vidám verset.
Így jár az, ki egyre-másra finnek énekét olvassa,
Kaleva kies földjéről felé fúvott foszlányokban
örökösen gyönyörködik, olvasásban kedve telik.
Látja léha Lemminkejnent, fennhéjázó Joukahajnent,
Ajnót, akit ajándékul Vejnemöjnennek váltságul
bátyja ígért, de a szép szűz hullámok közt lelt halálra.
...

Még folytathatnám.
Ez az alliterációkkal megspékelt tizenhat szótagos dolog ez fertőző :)
Ha el akarjátok kerülni, ne olvassatok Kalevalát.

minőségi idő - testi érintés: 11-8

Én is meglepődtem, de ezek szerint így van.

És még mielőtt valami szerelem-szex problematikát sejtenénk emögé: nem erről szól a fönti, hanem az ún. szeretetnyelvekről. Nem new age, nem keleti szekta, hanem egy amcsi (mellesleg vallásos) pszichológus ötlete, hogy mégpedig mindenki mást ért szeretetmegnyilvánuláson. Általában ötféle típus van: Van, aki akkor érzi úgy, hogy szeretik, ha ajándékokat kap. Van, aki akkor, ha beszélgethet meg lelkizhet. Van, aki akkor érzi mások szeretetét, ha megérintik. Megint mások akkor, ha segítenek nekik, és egyesek akkor érzik magukat szeretve, ha dicsérő szavakat kapnak.
Ja és emiatt van az, hogy néha a szeretet nem ér célba, mert az ember azt adja, amit kapni szeretne és nem azt, amire a másik vágyik.

Sok romantikus komédia/dráma dolgozza föl ezt a témát. És tényleg elég nagy szívás, ha te mindent megteszel, és a másik nem eléggé értékeli. Mert neki nem az kell, hanem más. Ne ajándékot vegyél, hanem beszélgess velem többet. Ne lelkizzél már folyton, inkább főzz egy jó vacsorát. Ne csinálj már 8fogásos ebédet, elég nekem a rántotthús, inkább kérdezd meg, milyen volt a napom. Ne kérdezgessél már folyton, öleljél te át, vagy masszírozzál meg, és jól leszek.
Jó, ez persze csak egy tipológia, és nem abszolút érvényű, viszont jó móka kitalálni mindenkiről, milyen lehet vajon. Amióta megismertem ezt az elméletet, azóta játszom ezzel. Nemcsak párkapcsolattal lehet, barátokkal is. Vicces tud lenni.

Na és aki nem jönne rá magától, hogy neki mi a fontos, annak van teszt is. Neten fönn van, megtaláltam és meglepődtem. Merthogy én azt hittem, hogy az érintés lesz a nyerő, de csak a 2. helyen végzett. A beszélgetős-lelkizős-együttprogramokatcsinálós az legfontosabb, bármily meglepő. 11 strigulát kapott a 30-ból, az érintés 8-at, a többin eloszlik a maradék. Utólag mondjuk egyértelmű, mert nem érdekelnek az ajándékok, sem az, hogy ki mennyire segít, és a dicséret csak a munkában fontos. Illetve ezek is számítanak annyiban, hogy persze jólesik, ha kapok ezekből is, de nem igénylem. Se adni, se kapni nem vágyom ezeket különösebben. A másik kettő nélkül viszont felfordulnék. Se érintés, se érintkezés? Elképzelhetetlen!

Tök vicces ezen agyalászni (már aki ilyen megveszekedett analizátor, mint amilyen én vagyok). Most már nemcsak az extrovertált-introvertált arányt próbálom megsaccolni mindenkinél, meg hogy milyen arányban szangvinikus, kolerikus, melankolikus és flegmatikus, hanem még ez is. Mondom én, hogy jó játék.

no comment

Még karácsony előtt volt, feltörtek az emlékek.
Operás buli utáni nap (persze) dolgozunk, kolléganő rám pillant:
- De jól nézel ki! Fogytál?
- Nem, másnapos vagyok.
- De jól áll!

boldog

Hákérem karácsony van. 3 nap konstans takarítás után (miután a pestit is kirittyentettem még előtte), amit 3 órája hagytunk abba. De legalább itthon, 2 és fél hónap után, előttem bor, mögöttem csomagolópapírral csörgő húgom (nemnézekhátra nemnézekhátra). Az elmúlt napok kellemesen lestrapáltak, napközben megfeszített koszirtás, este valami karácsonyi film (jók vannak idén az osztrákon) és még utána a húgomtól lopott tinilónyál olvasása hajnalig. Meglepő mód nem zavar, hogy a főhősők nem egyidősek, hanem kis tizenhatévesek, ugyanúgy lehet izgulni, hogy csókojjamármeg, megcsókoltamegcsókolta! :) Az elején még hav is volt mindehhez, azóta kicsit melegebb van, eltűnt, szeretem a 20 fok ingadozást. De annyi baj legyen. Egy-éve nem-látott-soproni-ismerősök felkutatása is beindult már, szóval így a következő vizsgára való tanulás elkezdése előtt ez az állapot
TÖKÉLETES. :)

Na és most halászlé és begyűjtöm a fa alól a jól megérdemelt ajándékaimat, amelyeket annyi ideig vadásztam a westendben :) Meg persze -fordítósors!- a helyesírási szabályzatot hejesírószótárral.

Nektek hasonló szépeket, kedveseim, angyalkazengedezős szép ünnepeket!

és eeeekoraaaa ölelés!

az első idén

És amíg álomból álomba hajszolva, nyugtalanul forgolódtam az ágyamban, a dideregve összehúzódzkodó város köré finomfehér csillogó leplet kanyarítottak égből hulló apró csillagok.


(Ezt az élményt kívánom mindenkinek, erre ébredni egy zavaros képektől zsúfolt, fárasztó éjszaka után. És a magam részéről köszönöm. Évek óta hiába vártam, eddig.)

a jelenség neve: Budapest Bár

Jobbra lejjebb új zenék. Az első Kedvenc, nagy kával.

Háztartástan. Kézikönyv nőknek 1955-ből

Készítse el a vacsorát időben. Már reggel tervezze meg, vagy akár előző este, hogy a férjét finom vacsora fogadja, amikor hazaér a munkából. Így adja tudtára, hogy gondolt rá, amíg ő dolgozott és gondját viseli a szükségleteinek. A férfiak többsége éhes, amikor megérkezik a munkahelyéről, és a kedvenc ételének elkészítésével kielégíti a meleg fogadtatás iránti vágyát.

Készüljön fel a fogadására. Pihenjen 15 perccel az érkezése előtt, így Ön friss és üde lesz, amikor megérkezik. Igazítsa meg a sminkjét, tegyen szalagot a hajába és nézzen ki frissen. Az Ön férje sok időt töltött a munkahelyén fáradt emberek között. Legyen érdekes és vidám. A munkanapja unalmas volt és szüksége van egy kis szórakozásra és az Ön egyik kötelessége, hogy ezt biztosítsa.

Csökkentse a zajt. Amikor a férje hazajön a munkából, kapcsolja ki a háztartási berendezéseket és mondja meg a gyerekeknek, hogy ők is csendesedjenek el. Legyen boldog, hogy láthatja őt. Melegen mosolyogjon rá és mutassa ki őszinte vágyát, hogy teljesítse a kívánságait. Hallgassa meg, amit mondani akar, és még ha Önnek is sok mondanivalója van számára ne tegye azt közvetlenül a hazaérkezését követően. Először ő beszéljen, biztosan fontosabb dolgok kavarognak a fejében Önnél. Ne zavarja. Ne panaszkodjon, ha a férje későn érkezik haza, vagy ha este el akar menni vacsorázni Ön nélkül. Vita helyett, próbálja meg megérteni, mekkora nyomás alatt van a munkája miatt.

Amikor otthon van, biztos pihenni és ellazulni szeretne. És végezetül ne tegyen fel szükségtelen kérdéseket és ne gyanakodjon az ítélőképességében vagy feddhetetlenségében.
Ne felejtse el, hogy ő a ház ura, és mint olyan mindig keresztülviszi a saját akaratát becsületesen és igazságosan.

És jegyezze meg, a jó asszony tudja hol a helye.

jóllakott napközis

Itthon vagyok!!!
Mármint a pesti lakásban, két napja. Úgy igazán, hogy élek is a lakásban, nemcsak netezek és alszom. Nagyon durva. Ilyenkor, mikor többet vagyok itthon az alvásidőnél, mindig picit újrafelfedezem a lakást, és rájövök, mennyire otthonos itt. És az a meglepetés ért, hogy pihenek. Miközben mondjuk tanulok vagy takarítok vagy főzök. Végre :)

Bájdövéj, olyant alkottam én ma a konyhában, hogy megveregettem a saját vállamat, kár hogy nem látta senki :) Mármint az alkotást. Az volt, hogy kiolvasztottam fokhagymakrémlevest, meg volt kis spagettitészta a hűtőben, erre kellett volna valami szósz. Mi van itthon? Hagyma, megbontott fogyjonmárel-tejföl, konzerv kukorica, fűszerek. És akkor homlokon csókolt Jamie Oliver és Laci bácsi egyszerre, mert csináltam hagymás-tejfölös rántást, fölengedtem kevés levessel, belenyomtam a kukoricát és bazsalikom-oregánó kombót, és TADAMM. Fokhagymás-tejfölös-kukoricás szósz. Mindmegettem. Nyögök is nagyokat, úgy a gyönyörtől, mint a teltségérzéstől.

Aztán mégiscsak csináltam adventi koszorút. Pedig pánikban voltam, hogy nem fér bele a drága időmbe, mint ahogy annyi minden nem - a legfontosabbakat kivéve, hál' Istennek. De pár napja eldöntöttem, hogy olyan nincs, hogy nem, elvégre valahogy nyugis adventet és karácsonyt szeretnék csinálni magamnak, olyant, amilyent mióta Pesten vagyok, nem sikerült. És milyen egy advent koszorú nélkül? Foghíjas, tehát kognitív disszonanciával terhelt, tehát bűntudattal mérgezett, tehát nem nyugis.
Meglepő módon egy óra alatt összeraktam és szép is lett. Közben fortyogott a tészta főzővize és melegedett a spagettiszósz, a teafű meg eregette bíborvörös aromáját a vizébe. Tiszta idill, jó is az ilyen, ezután a pár hülye hét után tudom értékelni az ilyesmit. Fenntartanám szívesen. Tudnék neki örülni, ha.

Aztán most jön három rástresszelős-megfelelésikényszeres-maricás hét, mivelhogy vizsgák és munka együtt(, mert hülye vagyok, azért). És még az ajándékok, ugye, ajh. Valahogyan olyan hakuna matátásan kéne csinálni, hogy advent is legyen, meg sikerélmény is.
Mindettől függeltenül az intenzív élet jó, ha nem is érzi úgy az ember feltétlenül. Tipikusan az a korszak, amely folyamatosan megszépül, ahogy továbbhaladtadból újra és újra visszanézel rá. Mikor benne vagy, nincs is időd körülnézni, hogy hogy is élsz, aztán ha elmúlt, meglátod, miben voltál benne és rájössz, hogy jó volt az úgy. Egy a trükkje: tudni kell, mikor kell megállni, hogy ne billenjen át. Tanulgatom.

No meg ilyenkor érzi át az ember úgy igazán a kő-kavics-homok-dilemmát: miből mennyit, hogyan. Igyekszem jól...

szakállas, de jó

Egy filozófiaprofesszor az előadását úgy kezdte, hogy fogott egy befőttesüveget és feltöltötte kb. 5 cm átmérőjű kövekkel. Rákérdezett, hogy tele van-e az üveg.

- Igen - volt a válasz.

Ezután elővett egy dobozt, tele apró kaviccsal, és elkezdte beleszórni a kavicsokat az üvegbe. Miután a kavicsok kitöltötték a kövek közötti üres helyeket, megint megállapították, hogy az üveg tele van.

A professzor ezután elővett egy dobozt homokkal és azt kezdte betölteni az üvegbe. Természetesen a homok minden kis rést kitöltött. "És most" - mondta a prof - "vegyék észre, hogy ez az önök élete. A kövek a fontos dolgok - a családod, a partnered, az egészséged, a gyerekeid - ha minden mást elveszítenél, az életed akkor is teljes maradna."

"A kavicsok azok a dolgok, amik még számítanak, mint a munkád, a házad, az autód. A homok, az összes többi. Az apróságok. Ha a homokot töltöd be először, nem marad hely a kavicsoknak és a köveknek. Ugyanez történik az életeddel. Ha minden idődet és energiádat az apróságokra fordítod, nem marad hely azoknak a dolgoknak, amik igazán fontosak számodra. Fordíts figyelmet azokra a dolgokra, amelyek alapvetőek a boldogságod érdekében. Játssz a gyerekeiddel! Szakíts időt orvosi ellenőrzésre! Vidd el a párodat táncolni! Mindig lesz időd dolgozni, takarítani, vendégeket hívni, rendet rakni. Először a kövekre figyelj - azokra, amik igazán számítanak. Állítsd be a prioritásokat! A többi csak homok."

Mindenki egyetértően bólogatott, amikor egy hallgató jelentkezett, hogy szeretne hozzászólni a témához. Előrement, fogta a befőttesüveget, és beleöntött egy üveg sört.Természetesen a sör kitöltötte a homokszemcsék közötti hézagokat, így az üveg tényleg tele lett.

Tanulság: Nem számít, mennyire van tele az életed, egy sör mindig belefér!

az Istennek van humora

Az addig oké volt, hogy január végén-február elején kimegyek Dublinba egy hetet vakációzni. Az is, hogy Johi ezt a félévet Dublinban tölti. De hogy mindennek megfelelően én őt még az utolsó hetén ott kapom az íreknél, az csak most állt össze :D

Aaaa Istenem, hogy én milyen jófej emberekkel vagyok körülvéve itt az eltén! Lehet velük tanulni, beszélgetni és berúgni is! Le vagyok nyűgözve.

status report

Vannak új ablakaim a lakásban és bennem is. A külvilág szebb. Könnyebb léptekkel járok. A barátok jók. A szerelem jó. A szerettek jók. A sztrapacska finom. A forraltbor melegít és jólesik. A zene szép. Az ősz fasza, ha süt a nap.

Még mindig tart :)

(szeméből is látszik, hogy csak)

Így érzek most éppen teljesen-tökre.
Csatatér a lakás, a felfordult szobám elmozdított ágyán pöntyögök (egy szobával készültek el, holnap akarják a többit), és mitadisten, elöntött a písz.
Gondoltam, gyorsan leírom, mielőtt elillan^^ hogy ilyen is van. azért.

mint a házi feladat

Most ablakcsere lesz, szétverjük és összerakjuk a házat 4 nap alatt, hátha mire kész lesz, én is felépülöm magam. Épületes élmények segítenek benne, puszi, kedves emberek és őszi falevelek.
Amúgy ha nem tekintgetnék folyvást befele, semmi bajom nem lenne, perszehogy. Csak tök érdekel, mi van bent. Néha egészen jó dolgokra bukkanok. :)

másodfokú változás kerestetik

Szívesen hátrahagynám a premisszáimat, és mennék felsőbb logikai szintre újakat találni. (Nem érted? Nem baj. Kognitív pszichológiai szakbarbarizmus, magyarázat nélkül, mert úgy titokzatosabb. :))

Vajon mi fog kijönni ebből a kalamajkából? Mikor alapvetően minden rendben van (tényleg, igazán), és mégis rágörcsöl az ember teljesítménykényszeresen mindenre, ami kevésbé fontos. Miközben ha nem tenné, valószínűleg jobban haladna, mert a napja fele nem arra menne rá, hogy szorongató torokkal rohangál fel-alá, hogy hogyan lesz meg minden. (Így naná hogy sehogy.) És nem kéne TSH-t nézetni laborban. Miközben a tiszta pillanatokban nyilván egyértelmű, hogy semmi baj sincs. De valami miatt kisebbségben vannak a tiszta pillanatok.
Úgy érzem, hogy szétesik, rám zúdul, magam alá temet a.... a mi?
Na, ez a jogos és lényeges kérdés. A válasz meg nagyjából a "semmi" és az "én magam" között-körül keresendő.
Majdcsak lesz valami ebből a kalamajkából. :)

feszülés

Na, addig voltam boldog és kiegyensúlyozott, amíg el nem kezdtem tanulni. Mindig elfelejtem, hogy ITTHON NEM LEHET DOLGOZNI. Ebbéli idegességemben már pihenni se. lúzer.

és tényleg nem

Köszönöm, köszönöm, youtube-videók.
:)

És ha az esőtől csapkodott üres lakásban a pánik csírái kezdenek szárba szökkenni, nem árt azt se fejben tartani, hogy nem azért vagyunk e világon, hogy rettegjünk a másvilágtól.

Este 8 óta itthon vagyok. Nagyondurva :) Kimaradt az amúgy este 9-ig tartó buszos vezetésem, majdnem haza is jöttem már 6kor, aztán kiderült, hogy egy VIP-programot próbálnak ki a busszal. Nagyon gazdag vagy nagyon céges embereknek a Dunába menés előtt kaját adnak fűtött sátorban, pincérekkel. Koktérvirsli, sütőtök, forraltbor, sült gesztenye, helyben sütött palacsinta. Maradtam zabálni. Főleg, hogy a hely 5 percnyire volt otthontól. Ez most nekem járt. :P

Eredetileg vmi olyasmit akartam volna írni 2 napja még, hogy "be vagyok zárva a mindennapi piti kis elintéznivalók börtönében", meg hogy nem volt rendes hétvégém 4 hete, meg hogy nesze nekem "mostantól pihenek".
Ez uigyan igaz, de aztán rájöttem, hogy az oké, hogy fáradt vagyok meg ingerült, viszont kevesebb a stressz. Jóval. Most már csak szimplán nem látszom ki a teendőimből, szépen elintézem őket egyiket a másik után és már csak a szájam sír. :D Óh jövel, várva várt őszi szünet.
Jó lesz ez már novemberre.

(:

Ich steh‘ am Fenster und seh‘, wie der Regen fällt,
Da gibt es kein Zurück, da gibt‘s nichts, was mich hält!
Wenn man keine Hundeseele vor die Türe jagt,
Das ist genau die Art von Wetter, die mir zusagt.
Wenn es Blasen regnet, wenn man in die Pfütze tappt,
Wenn es in den Schuhen quietscht und der Schirm überklappt,
Wenn der Bus mich im Vorbeifahr‘n mit einer Fontäne überzieht,
Dann summ‘ ich stillvergnügt mein Sauwetterlied:

Das ist ein schlichtes und ergreifendes Sauwetterlied
Über den Tiefdruckwirbel Helga, der vorüberzieht.
Ein Lied, das nichts bewirkt und keinen Anspruch stellt,
Das sich nur daran freut, daß der Regen fällt.
Die ganze Botschaft ist: Ich mag‘s, wenn‘s nieselt,
Wenn es tropft und wenn es schüttet, wenn es schifft und pieselt,
Wenn es trommelt oder prasselt, und es ist mir ein Fest,
Wenn es pladdert, wie wenn eine Kuh das Wasser läßt.

Alle maulen, alle meckern übers Wetter, ich nicht,
Wenn das Wetter nicht so wird wie im Wetterbericht.
Ob du meckerst oder jubelst, deprimiert bist oder froh,
Ist völlig wurscht, denn das Wetter kommt sowieso.
Und dann sehe ich es lieber schon als Optimist
Und ich freue mich, daß überhaupt noch Wetter ist.
Und um die Sonne zu mögen, gehört nicht viel,
Aber das Sauwetter zu lieben, ehrlich, das hat Stil!

Das ist ein schlichtes und ergreifendes Sauwetterlied
Über den Tiefdruckwirbel Helga, der vorüberzieht.
Ein Lied, das nichts bewirkt und keinen Anspruch stellt,
Das sich nur daran freut, daß der Regen fällt.
Die ganze Botschaft ist: Ich mag‘s, wenn‘s nieselt,
Wenn es tropft und wenn es schüttet, wenn es schifft und pieselt.
Wenn es trommelt oder prasselt, und es ist mir ein Fest,
Wenn es pladdert, wie wenn eine Kuh das Wasser läßt.

Wenn mein Körper an der Nordseite schon Moos ansetzt,

Fühl‘ ich, wie mich plötzlich etwas nach Mallorca hetzt.

Da lieg‘ ich dann wie tausend links und rechts von mir auch,

Und verseng‘ mir Nase, Hintern, Haxen und den Bauch.
Dann sehn‘ ich dunkle, schwarze Wolken und den Heimflug herbei,
Große, grüne, nasse Wiesen und ich atme frei.
Endlich setzt der Flieger auf, die Erwartung ist groß:
Erst geht die Flugzeugtür auf und der Wolkenbruch los!

Und ich summe mein ergreifendes Sauwetterlied
Über den Tiefdruckwirbel Helga, der vorüberzieht.
Ein Lied, das nichts bewirkt und keinen Anspruch stellt,
Das sich nur daran freut, daß der Regen fällt.
Die ganze Botschaft ist: Ich mag‘s, wenn‘s nieselt,
Wenn es tropft und wenn es schüttet, wenn es schifft und pieselt,
Wenn es trommelt oder prasselt, und es ist mir ein Fest,
Wenn es pladdert, wie wenn eine Kuh das Wasser läßt.

(reinhard mey)

hey kids, don't try this @home

Vesetisztítás:
Reszelj bele petrezselymet tejbe, forrald össze és egy nap alatt fogyaszd el. Ezt így 5 napig. Sok folyadék mellé. Aztán meg állj vissza tejmentességre. Azért muszáj most a tej, mert csak ez tudja kiszedni a petrezselyemből azt, ami kell a vesepucoláshoz.

Szerencse, hogy ízlik.
Én is szkeptikus vagyok, az életben nem lehet ellenőrizni, hogy van-é ennek bármi haszna, de ha már perkálok csontkovács néninek, akkor meg is csinálom, amit mond.

Außerdem: ^^

Azért az élet nem ennyire egyszerű.

Úristen, csak ülök a gép előtt és nem csinálok semmit. Ijesztő. De meg kéne már tényleg állani lassan. Nem jó ez a futkosás senkinek, csak a munkahelyeimnek.
De most huhh, az egyiket elhagyom megint, mert ez így nem állapot, a másik kettő meg így már menni fog minden mással egyetemben. És akkor reménylem, nem lesz több gyomorgörcs, nemalvás, hajtás és sírás. Nem erről kéne szóljál, édes ifjúság.

Másfelől ijesztő, mennyi tartaléka van az embernek. A szart is kihajtod magadból, aztán (jön a fos) még egy ugyanilyen napot végigcsinálsz minőségromlás nélkül. Meg még egyet meg. Még. Egyet. Kávé. Vérerek. Szívizomnyomás. Gégefeszülés. Ja és mindezek mellett boldogság. Mikor azon gondolkodol, hogy honnan is lesz erőd felállni a székből vagy elállítani a kézremegésed, és hirtelen elönt az endorfin. És tudod, hogy ugyan még ez lesz 3 napig, de megcsinálod, mert ez így lesz jól.
És jól is van. És vége van.

Mostantól csak a lényeg.

számítógépes fordítástámogatás óra

"Ha lenyomjuk a backspace-t, azaz az enter fölötti visszafelé mutató nyilat..."

typical fuck-you-situation

- Ej, Juliska, ha tudtam volna, hogy szűz vagy, nem siettem volna annyira.
- Jancsikám, ha nem siettél volna annyira, észrevetted volna a nejlonharisnyámat.

kommunikátor mindenedet

E-mail új főnöktől, óvatosan próbálja beadni, hogy kicsit többet osztott be, mint előzőleg megbeszéltük. De merthogy jöjjek minél gyakrabban, mert én vagyok a legügyesebb beugró.

Naná. Én vagyok az egyetlen beugró :D

nem is kicsit

Miután reggel 7.20-kor riadtan arra keltem, hogy 7.45-kor el kéne indulnom, a következő ocsúdásom a fejvesztett rohanásból a metrón volt. Szállok ki a Deákon, valami furcsa érzés kerít hatalmába. Olyan szokatlanul könnyed vagyok és szabad. A testem is jobban rugózik, egészen pontosan a... hol a melltartóm???
Szó szerint mellbevágó (muhaha) élmény volt. Mondjuk legalább nem a bugyimat felejtettem el, bár ami késik...

közléskényszer

Aaaaaaaahaaaaa, lőjetek mán le gyerekek. Az engemet érő új ingerekre sajtkukacsággal reagálok, ami jelen esetben nyughatatlan youtube- és facebookcsatákra ösztönöz. Ha nem ez, akkor fel-alá nyargalászok a lakásban, pakolászok, teszek-veszek, most meg midőn ezt írom, minden negyedik karakternél kell javítanom az elgépeléseimet. Asszem, mindjárt tornászok valamit, hátha az lenyugtat. Most, hogy rendesen kialudtam magam, és 2 csoporton kívül más dolgom nem volt ma, ráértem foglalkozni azzal, mi is történt/történik velem az elmúlt két hétben. És így, hogy lekerült rólam a fáradtság nyálkás leple, azt kell mondjam, wow.
Koncerteken voltam!!!! De milyeneken, ma egész nap PASO ment a fejemben, vicces dolog úgy mesélni Ferenc Józsefékről, hogy a Babylon Focus megy a fejemben háttérzenének. Vicces, ott a koncerten nem is voltam annyira lelkes, mint most így utólag. (Sokmindennel van ez így egyébként.) Meg ez az egész dolog az új sulival meg az új melóval. Meg most hirtelen (mikor, ha nem mostanában) minden kedves barátom ráér. Nem ám hogy eloszlanának az események, hogy minden napra jusson 2-3-5 történés meg tennivaló, valahogy ez mindig kupacosan csinálja magát. Van, hogy hónapokig nincs semmi különös, senki nem ér rá találkozni, belesüpped az ember az eseménytelen mindennapiság posványába. Olyankor megzuhanok és sajnálom magamat meg az unalmas kis életemet. Aztán meg hetek alatt történik annyi, mint máskor fél év alatt, olyankor meg boldog-elégedetlenül vernyogok, hogy nem bírom a nyomást, ez van most. (Verny.) Elszédít az újdonság minden irányból áradó varázsa. Minden és mindenki leköt. Éppen.
És most, mielőtt szétforgácsolódnék, szépen pihenni fogok. Olyan jólesik most egyedül a lakásban szöszmötölni. Emészteni kell, no, anélkül nem megy, mert felhalmozódik a sokminden, aztán csodálkozik az ember lánya, hogy miért frusztrált illetve agresszív, mikor pedig olyan jó dolga van. A jót is le kell reagálni. Pfffffffffffffffff, ki a gőzzel.

sír a szám, de szemem nevet

Hogy a mennydörgős ménkű bújjék már mindenki nadrágszárába, aki az utolsó pillanatban értesít engem sorsdöntő dolgokról. Nekem kedd délután ne írjanak mailt, hogy másnap délután eszméletlenfontos buszos vizsgám lesz 10 oldalnyi mindenféléből, amit még fel is kéne dolgozni. Ne óra előtt közöljék velem, hogy ja de kellett volna kiselőadást csinálni, aztán imprózhattam 4 percig angolul. És ne előző nap este 9-kor szóljanak, hogy másnap este 8-kor osztálytalálkozó. Mert én olyankor nekiállok ám pánikolni meg széjjelcsúszni meg nemaludni meg megfeleniakarni meg szelektálni, és ha történetesen egy szülinapi koncertet kell lemondanom bokros teendőim miatt, az eléggé övön aluli. (És így se aludtam) Szégyellem magam, hogy az élet körülményeinek rabja lettem, de kezdek nagyon kispolgári és földhözragadt módon nem ráérni fontos dolgokra. Márpedig én ezt nem hagyom. Ráérek ilyesmire, ha teljes állásom lesz.
Eh, eddig azon sírtam, hogy nincs elég dolgom, most meg, hogy megfulladok a rámzúdulóktól. Ergo: míg élek, morgolódni fogok. :P

csipetnyi filozófia

lényegblog megírta, lola beidézte, én copypaste-eltem.

Két magzat beszélgetése

- Te hiszel a születés utáni életben?
- Természetesen. A születés után valaminek következnie kell. Talán itt is azért vagyunk, hogy felkészüljünk arra, ami ezután következik.
- Butaság! Semmiféle élet nem létezik a születés után. Egyébként is, hogyan nézne ki?
- Azt pontosan nem tudom, de biztosan több fény lesz ott, mint itt. Talán a saját lábunkon fogunk járni és majd a szánkkal eszünk.
- Hát ez ostobaság! Járni nem lehet. És szájjal enni… ez meg végképp nevetséges! Hiszen mi a köldökzsinóron keresztül táplálkozunk. De mondok én neked valamit: a születés utáni életet kizárhatjuk, mert a köldökzsinór már most túlságosan rövid.
- De, de, valami biztosan lesz. Csak valószínűleg kicsit másképp, mint amihez itt hozzászoktunk.
- De hát onnan még soha senki nem tért vissza. A születéssel az élet egyszerűen véget ér. Különben is, az élet nem más, mint örökös zsúfoltság a sötétben.
- Én nem tudom pontosan, milyen lesz, ha megszületünk, de mindenesetre meglátjuk a mamát és ő majd gondoskodik rólunk.
- A mamát? Te hiszel a mamában? És szerinted ő mégis hol van?
- Hát mindenütt körülöttünk! Benne, és neki köszönhetően élünk. Nélküle egyáltalán nem lennénk.
- Ezt nem hiszem! Én soha, semmilyen mamát nem láttam, tehát nyilvánvaló, hogy nincs is.
- No de néha, mikor csendben vagyunk, halljuk, ahogy énekel és azt is érezzük, ahogy simogatja körülöttünk a világot. Tudod, én tényleg azt hiszem, hogy az igazi élet még csak ezután vár ránk.

letaglózva

A fészkes franc essék bele mán az én immunrendszerembe mosmá. Illetve most hogy így belegondolok, pontosan ez történt. Mentségére legyen szólva, ehhez kellett részemről egy éjszakára nyitvahagyott ablak is, mindenesetre faszán begyulladt a mandulám tegnap. Csak akkor még úgy gondoltam, hogy oda se neki, kihordom lábon, ahogy szoktam. De a mostanában egyre szigorúbb immunrendszerem megregulázott és szépen megemelte a testhőmet tegnap este. Ergo a tegnap éjjel és a mai nap is kemikáliák bevételével, izzadással, teálással, pisiléssel, torokfertőtlenítéssel, fokhagymaevéssel telt, aztán jobb híján barkácsolással, főzéssel és házifeladat-csinálással egészült ki. Plusz mindenki be van szarva, hogy ugye nem új influenza. Innen üzenem, a steril cybertérből: NEM. Az nem jár mandulagyulladással. És már nem vagyok lázas se. Mondjuk a legyengült immunrendszerem simán elkaphatja, lájf iz bjútiful. Az egyetemen meg gyűlnek a hiányzásaim már az első héten, rrremek. Plusz, és ez fáj leginkább: nem fogom tudni személyesen bátorítani hazám fiait a kedvenc népem fiai ellen. Hermetikusan elzárt nappalim tévéjén nézem végig a magyarportugált. Nyüssz.

on the road again

Úristen, én eltés vagyok. Úristen, új helyre fogok suliba (bocsánat: egyetemre) járni, új emberek meg tanárok közé. Úristen, majd mindig be kell járnom. Úristen...

Na, jókor esett le nekem is a tantusz. Fenti gondolatok ma reggel induláskor tudatosultak bennem, de valami elemi erővel. Tisztára ugyanolyan érzés volt, mint 3 éve ilyenkor (leszámítva a pánikot, ami most persze nem volt, de első-nap-az-új-iskolában-érzés az igen). De izgi!!!!!!!!!!!
Egyébként hallatlan megkönnyebbüléssel tölt el az a tény, hogy a jelek szerint a tanszékünk a nehézkes BTK nevű óriásszervezet egy lázadó szellemű partizánalakulatának tűnik. Határozottak, kompetensek és céltudatosak így elsőre. Nagyon szokatlan, remélem, ez nem foszlik első hét után semmivé. Továbbá a csoporttársaim között egy olyan embert nem látok, aki határozottan antipatikusnak és/vagy szívettépően ostobának tűnik, néhányan nagyon rokonszenvesek, hát ez is furcsa érzés azok után, hogy az első Corvinusos napom után fél óráig bőgtem a Duna-parton, mert azt hittem, nem lesz kihez szólnom a sok hülye közül. Persze ez is megdőlt idővel, csak hónapokba tellett, mire a csopimból kiszűrtük egymást a jófej emberekkel.

Ja és van egy másik munkahelyem. Kétéltű, földön járó és vízben úszó buszon leszek idegenvezető heti 1-2 alkalommal itt. Ez a lehető legspontánabb módon adta magát. Egy operás kolléganő, aki először vetődött oda, már augusztusban be akart szervezni, akkor elutasítottam, mert nem fért bele. Most fognak indulni, ez egy tökúj dolog, keresték az angol-németeseket. Aztán kiderült, hogy még mindig kellenék, meg még a 3. elutasítás után is, szóval tök készületlenül, poénból elmentem próbatúrára. Életrajzot se küldtem, mert épp nem volt netem. Felvettek.

Meg a Goethébe is visszatérek valószínűleg időszakosan pár kisebb projekt mellé... szép az élet, taramtaram. Juhéj!!! :D

illusion und realität

Áll a négyeshatos a Nyugatinál, a nyitott ajtónak állok háttal és nézek ki a másik ajtó üvegén. Az ellenkező villamos is épp benn áll. Rábambulok és észreveszek srégen a háttérben egy Citylight-ot. Burger King. Na most átlátok a villamoson vagy tükröződik? Nézem-nézem, mittudomén. Direkt nem fordulok hátra, hogy mi van mögöttem, találgatni akarok. Nincs ötletem, ebből a szögből nem lehet rájönni. Csukódnak a másik vili ajtajai, megindul, és Burger King helyén szépségszalon látszik a plakáton. Aztán megint Burger. Szalon. Burger. Szalon. Na most akkor melyik hol van? Mikor látok át az ablakokon és mikor tükröződik az ablaktalan felületen? Bámulatos, hogy az igazi és a tükröződés gyakorlatilag teljesen fedte egymást, nem volt elcsúszva, mindkettő teljesen élethű volt. Vagy a vili mozgása miatt tűnt annak. Vili el, és kiderül az igazság: a Burger mögöttem volt, a szépségszalon meg ott, ahová a Burgeres plakát vetült. Felőlem akár fordítva is lehetett volna.

Skizofrén ember érzékelhet hasonlóan. Ijesztő volt most nekem is megtapasztalni, mert tényleg nagyon képlékeny a határ valóság és képzet között. Simán becsapható az agy, aztán szegény ember honnan is tudja, hogy akit és amit ő lát, hall, érzékel, azt a többiek is látják-e? Baromira nem tudtam eldönteni, mit látok "jól" és mit "rosszul". Most képzelje bele magát az ember szegény skizó helyzetébe. Felbukkannak emberek, dolgok, hangok a közös emberi világunkban meg a saját érzékelésében - most aztán szerencsétlen hogy különítse el a kettőt, ha számára ugyanolyan valóságosak?... És ha ennek legalább tudatában van, az még a jobbik eset. De ha sikerül meggyőzni/kezelni, még akkor is hogy fogadja el az ember, hogy az általa érzékelt világ jelentős hányada csak az ő számára van jelen? Nagy szívás ez a tévképzet dolog, akárhogy is nézzük. John Nash még aránylag jól kijött belőle...

az alternatív költségek fellegvára

Én mindig is tudtam, hogy a felnőtté válás rögös útja papírstócokkal van szegélyezve (és bizonyítványok műbőrkötéseivel van kikövezve). De megtapasztalni újra és újra ámulatbaejtő.

Mai nap ugyanis beírattam magam az ELTE Bölcsészettudományi Karára tolmácstanoncnak. Ígéretesnek mondható körülményességgel. A telefonom lépésszámlálója szerint a hallgatói jogviszonyom felállítása érdekében tettem vagy 12530 lépést, ami szerinte 9,7 km-nek felel meg. Meg ráment összesen 3 és fél órám és 30-akárhány perc telefonálgatás, minek eredményeképpen 3 intézményt jártam meg, hogy meglegyen Az A Darab Papír, Ami A Beíratkozáshoz Mindenképp Szükséges.
Ez a darab papír egyébként a diplomaigazolásom, amit eredetiben postáztam el az Oktatási Hivatalnak július 9-én, hogy érvényes legyen a felvételim. (Eredeti, mert sajna a dolog olyan későre csúszott, hogy félő volt: bezár a posta, ha még keresünk neki fénymásolószalont. De nem baj, kinek kell az már. Az egyetem úgyis a Hivataltól kéri be a dokumentumokat.) Mindezek tudatában teljes lelki nyugalommal mentem el az eltére, amíg nem közölték velem az ajtóban, hogy ha nem adok nekik papírt, nem engednek be. Mindegy, hogy nyilvánvaló hogy van diplomám, mert éppen utánanézhetnének, de nekik KELL A PAPÍR. És ha nem íratkozom be ma, akkor már sohasem.
Hát jó, hívjuk föl dusmit, és léptessük elő az elkövetkező félórára diszpécsernek. Mikor van nyitva a mi, kit hívjak fel hova, mi merről hány méter. Elmegyek a volt egyetem téójára, ami zárva van. Felhívom az Oktatási Hivatalt, hogy adják ki, és legyen fából vaskarika. Jó, aszongya a bácsika a vonal túlsó végén, lesz. Ad egy számot, amit sose szoktak felvenni, meg egy másikat, amit viszont igen, hoppá, 2 perc múlva se találja, hát akkor sok szerencsét. És amúgy miért is az eredetit küldtem be? Jadehát bocs, nem az ő dolga, viszhall.
Felhívom a számot, amit sose vesznek fel, és felveszik első csörr-re. Persze, kiadják, csak menjek be érte ma este 6-ig. Hogy hová? Öt utcával odébbra. Na, itt eldöntöttem, hogy ez élvezetes, és csettintettem egyet. Odamegyek, számot húzok, fotelbe várok, 3 perc múlva diszkrét gong, mehetek. Miért jöttem, mi a nevem, mi anyukám neve, egy telefon, egy átvételi elismervény, 2 perc múlva megkapom, hálálkodva távozom.
A kétségbeeséstől kezdve a papír kézhezvételéig háromnegyed órát töltöttem a hivatalosság útvesztőjében. Hajlok arra, hogy rekordként tartsam számon ezt az eredményt. Hab a tortán, hogy mivel még ugyanennyi időm maradt a következő beíratkozós turnusig, még egy előre be nem tervezett gyorsrandi is belefért, szóval összességében idegeim acélosodtak, izmaim (főleg a vádliméi) feszesedtek, a szervezetem leadott vagy 600 kalóriát, és még lelki megápolást is kaptam, tiszta haszon!


Epilógus
A beíratkozásnál kaptunk egy nagy borítékot, amiben az indexünk, néhány nyilatkozat és pár kérdőív mellett egy kisebb boríték volt, a személyes aktáinkat tartalmazta. A személyes aktáim között megleltem minden eddigi bekért dokumentumomat, köztük az Oktatási Hivatalnak megküldött diplomaigazolásom hiteles másolatát, amelyet a hivatal küldött meg az egyetemnek egy nappal, miután kézhez kapta. Legalább most már két példányuk van.

today's moments of joy

Népek,

menjetek moziba és NÉZZÉTEK MEG A BECSTELEN BRIGANTYKAT most azonnal. Mocskosjó!!!!!!! Olyant alakít benne egy Christoph Waltz nevű pasi, hogy a fal adja a másikat, többet beszélnek benne franciául és németül, mint angolul, Brad Pitt karaktere szórakoztató, a sztori történelmileg teljesen hűtlen, de olyan csavaros, hogy két és fél óra helyett másfél órásnak tűnik a film. Kivétel nélkül minden dialógus oda van téve, gyakorlatilag az egész film idézhető. Továbbá az egész stuff nagyon jól van fényképezve. Okos, őrült, minőségi, zseniális, teljesen szerelmes vagyok. QT megcsinálta.

A Debi is megcsinálta mai nap, midőn megérdemelt hősi győzelmet aratott a Levszki fölött. Úristen, BL-főtáblán a Loki, nem térek magamhoz. Tökügyesek voltunk. Szép-volt-fiúk.

Aztán további történelmi pillanat történt délután, ezúttal énvelem, midőn az úgy-ahogy elvezetgetett angolcsoportból brit (!) emberek megsimogatták a buksimat verbálisan. Kellett,már, mint egy falat kenyér. Jaaahaj, hepinesz és dzsoj.

l_u_s_t_a_s_á_g

Meggyüttem az Fertőrákos világvárosi metropoliszból, és azt kell mondjam, kisimultam. Annak dacára, hogy ráncaim száma ezelőtt is csekély volt :) Maradtam volna még vagy egy hetet... Kifejezetten rossz volt visszajönni most így a lassú szülőházi dőzsölésből a rohangászós munkahelyre. Mert ráébredtem, hogy vége a nyárnak. Holnap beíratkozom a többi bölcsész közé, aztán meg egyébként is szépen besűrűsödik a szeptember, mint általában. És így, hogy szinte egész nyáron is itt voltam, nem vagyok annyira lelkes és ikszájtid a köv szorgalmi időszaktól, mint talán lehetnék. Meg új egyetem, még ez is. :)
Eh, milyen már, mindenféle nyarak csak úgy elfolydogálnak, szinte észrevétlenül torkollunk az őszbe már, és az ember egyrészt várja az újat, másrészt még abszolút nem hangolódott rá.

Na. Naaa. Sajtkukac van a fenekemben :) Meg pattoghatnékom van! Meg kapnék egyszerre 100 dologhoz, mivanmár. Nyulf.

hello tourist

Izzadt, sárga póló, rövidnaci, térdig felhúzott okkersárga-mohazöld-lila kockás zokni, vászoncipő. Vörösen fénylő arc, ritkás göndör vörös haj, báva tekintet, félig nyitott rácsodálkozó száj. A fotósoknak való karszalag keresztbe ragasztva a pólóján, a vége betűrve a gallérjába. Majdnem elsodort két kolleginát, mert nem vette észre, hogy pont közöttük megy át. Érdeklődve szemléltük a jelenséget, kollegina diszkréten megjegyzi:
- Német a csávó, most mutattam meg neki a vécét. Kicsit bolond. Ja és büdi a szája.

Ezek után nem engedtem közel magamhoz és így ragyogóan megvoltunk. Kiderült, hogy okos, mert nagyon helyesen proszcéniumpáholynak hívta az első emeleti bal szélsőt, és csupa hozzáértő kérdése volt egyébként is. Az egész vezetés alatt olyan volt, mint egy érdeklődő csirke. Vagy strucc. Egykedvű érdeklődéssel nyújtotta előre a vézna nyakán ülő fejét és meredt rám a kerek seszínű szemeivel. (Amikor olyan figyelmesen várják a tyúkhúrt.)
Elvarázsolt csudabogár lelkem.

mindent, azonnal!

Vannak emberek, akik tisztában vannak az adottságaikkal és képességeikkel. Tudják, mi megy vagy mi mehet nekik, és mi az, ami kevésbé. Ezért ezek az emberek leginkább azzal foglalkoznak, amihez értenek. Így garantált a sikeresség, nő az önbizalom, minimalizálható a kudarc, és még akár előrébb is lehet jutni, folyamatosan fejlődni. Az erőbefektetés minimális, a haszon maximális. Ezeket az embereket sikerorientált embereknek nevezzük.
A sikerorientált emberek addig érzik jól magukat, amíg lubickolhatnak a területükön. Mindenki elégedett velük és ők is elégedettek magukkal. Egyesek egész életükben jól elvannak így, viszont vannak mások, akik egy idő után hagyják magukat elringatni a saját folyamatosan jó teljesítményüktől, megrekednek és belefásulnak. Megint mások, észrevéve ennek veszélyét, új területek felfedezésére indulnak, amelyekben sikeresek lehetnek.
Itt viszont nem várt akadályok jelentkezhetnek: új és szokatlan helyzetek elbizonytalanító tömkelege. Szegény ember, aki most bújt ki az "ügyesvagykisfiam" meleg takarója alól, buksiján még az utolsó főnöki simogatás bizsergetésével, egy fenyegető és veszélyes világban találja magát. Újra kell járnia azt az utat, amelyet hosszú évekkel ezelőtt ugyan megtett már, de a rárakódó rutin elfeledtette vele. Valami ismeretlen mumussal áll szemben, aki csak sorozatos újrapróbálkozások, csetlések-botlások árán győzhető le. Amit eddig megtanult, az összes biztos módszer hatástalan itt. Gátlásokat kell legyőzni, figyelni kell, koncentrálni, ellesni, elfogadni, beleszokni, alkalmazkodni.
És bizony, itt nem kerülhető el a kudarc, a sikerorientált ember legnagyobb rákfenéje. Sokan emiatt nem mernek újba vágni, hanem ott toporognak Ebben Jóvagyok kicsi (dagály esetén ijesztően apró) szigetén. Csakhát olyan nehéz belemenni abba a zavaros, végtelen óceánba. Bőrig ázva kajla mozdulatokkal tempózni, míg nagy sokára újra talaj kerül az ember lába alá. Az ember hajlamos apránként odaóvakodni a partra, beledugni a kislábujját (a bátrabbak egészen derékig gázolnak), aztán prüszkölve iszkolnak vissza a meleg partra. Fenének kell itt a strapa. Hogy én legyek a legbénább, és mindenki rajtam röhögjön?
A sikerorientált ember ebből a szempontból módfelett rugalmatlan és gyáva. Ha mégis menni akar valamire, sorban kell legyőznie a gátlásait és nem minden apró nehézség után visszavonulót fújni. Könnyen görbül ilyenkor lefelé a száj: dehát ha egyszer neeemsikerül...! A sikerorientált ember így nemcsak az újjal, de a saját önbecsülésével is folyamatos harcot vív, ha nem akar élete végéig a várában bujdokolni. Ami, mármint a harc, egy kimerítő és önmegkérdőjelező folyamat.

Bénázni sose jó, de sajna mindennek ez az alapja. Nehéz ezt lenyelni egy maximalistának, no.

laughing out loud

Az 50 legviccesebb angol nyelvű boltnév.
A kreativitás és a pihentség nevében: KÖSZÖNÖM.
:)

ui. Na, ki van a 9. helyen?

ma

lencse.

felvett fonal

Mintha bomba robbant volna. Lisztfelhők, tejföltócsák, edényre égett kajamaradék, csöpögő mosogatócsap. Kiszedtem a kaját edényből jénaiba, amit jobb híján a hokedlire tettem egyelőre, mert máshol nem volt hely. A konyhaasztal újságpapírral leterítve, egyik sarkánál felpúpozódva- ott, ahol sejteni lehetett az alatta hagyott határidőnaplót. A felhajtódott papír vidáman lifegett a maradék hagyma és krumpli nejlonba bugyolált sziluettjei fölött, a nyitott konyhaablak felől esőillatú szellő és tompa, lágy forgalomzaj lengedeztek az edédcsinálás romjai fölött.
Elmostam az éles kést, a nagyobb kést, a nagyon nagy lukacsos kést, a lisztkiszedő kanalat, a tejfölkiszedő kanalat, a kóstolgatós kanalat, az olajadagoló kanalat, a merőkanalat, a keverőkanalat és a mindenféle alapanyagok rádobálására használt tányérokat. Edények, szűrők, hámozók várakoztak még a sorsukra, de előbb inkább levakargattam a melléfolyt-csöpögött-kitúrt-ráégett maradékokat a tűzhelyről és héjastul kivágtam az újságpapírokat a kukába. Még jó, hogy az alapanyagokat már előbb elpakoltam. Már csak összesöpörni és felmosni kellett az egész konyhát, és most már a világon senki sem tudná megmondani, hogy röviddel ezelőtt itt krumplifőzelék készült. Első ízben.
Apropó íz: a krumpli sótlan. De miután az ember kiette közüle a burgonyát, a szmötyi. egész élvezhető. Hepinesz. ^^

epiphany

Tegyük fel, hogy 1993 körül kismarica ücsörög Fertőrákoson a nappaliban a tv előtt és megy a Cartoon Network. Paprikajancsinak öltözött nő tör be éppen ékszert lopni, és összefut egy mérgező növényekben érdekelt nőszeméllyel. Elég nehéz követni, mert az angol akkor még érthetetlen hablaty, de a lényeg lejön a képekből. És öt perc után valami történik, és ki kell kapcsolni a tévét. Kismaricát ez mérhetetlenül idegesíti, mert nagyon megragadta az a pár perc mesézés, és onnantól kezdve azon töri a fejét, kik lehettek azok a figurák. Hogy bűnözők, az egyértelmű, de mi a történetük? Mi a képességük? És főleg a paprikajancsinő (paprikajuliska?) kicsoda?... Innentől kezdve sok gondolatban, álomban, képzettársításban felbukkantak a figurák vagy pár jelenet.
(Ezen csak keveset segít, hogy az Eszti az angolos csoportból pár (4?) évvel később lerajzol pár figurát, és azt mondja rájuk, hogy Kétarc, Méregcsók és Dzsóker a Betmenből. Jé, az a Méregcsók az olyasmi, mint a rajzfilmből az egyik. Nincs neki paprikajancsi barátnője? Nem, nem tudott róla Eszti. Zsákutca.)
Legutóbb a Dark Knight hozta elő bennem a dolgot, de nem jutottam sokra, mígnem egy szép napon (ma) kijött a facebook-kvízben, hogy ha én női rajzfilmfigura lennék, én lennék Harley Quinn. He? Keressünk már rá. Hopp, a paprikajancsi lány. Innen már csak pár lépés volt youtube-on megtalálni az ovis részt... Csak most már értettem, mit beszélnek.

Kicsit úgy éreztem magam, mint a bácsi, akinek Amélie visszajuttatja a dobozkáját. :)

Amúgy igen, Batman. A harlequin lány érdekes mód szintén inkább Jokert szereti, mint Batmant, és a barátnője tényleg a Méregcsók volt. Furamód se Batmanre, se Jokerre nem emlékeztem a meséből, pedig benne voltak ők is. Éljen a Batman-rajzfilmsorozat!... (Az már csak hab a tortán, hogy tripla Emmy-díjas.)

inglis

Nokérem, elvittem az első angolos csoportomat is. Ez a nap is eljött. Bizonytalankodtam (nyilván), ezért nem vagyok elégedett (nyilván). De szörnyű sem volt, csak mehetne jobban is, de majd idővel fog. Most éppen a megkönnyebbülés és a jólcsináltam/elcsesztem mérleg készítése van soron. Holnap ügyesebb leszek. Juhéj!

Amúgy jobbkor nem is jöhetett volna a dolog. Így nem unatkoztam júliusban, többé-kevésbé beleszokom őszre, amikor úgyis síkideg lennék (leszek) a tolmácsszakon (hjaj, a maximalizmus), legalább majd ott is merek majd megszólalni. Turistáktól megedződve. És ippeg kezdtem volna már magam nagyon szégyelleni, hogy az egyetlen idegen nyelvet, amit tudok, nem beszélem a szószerinti értelemben. Hát most aztán bénázhatok kedvemre, amíg bele nem rázódom. ^^ Úgy kell nekem. (Kellett is.)

Holnap meg nagyon jó lesz már. Nem csak emiatt. :)

ortopéd

Na szóval ő lesz az, itt balra. Helyesebben már most az, merthogy itten van a lábomon. Ez az egyetlen olyan modell, ami viszonylag légáteresztő (=nem sül bele annyira a lábam), és nem látszik rajta, hogy gömbölyded talpikóval bír. A többi sokkal brutkóbb:

Hát igen, anticipő. Ronda, drága, egészséges. De mondjuk ha állsz benne, az még lenyomja a talpat és még kevésbé látszik, főleg az újabbaknál. És valami hihetetlen lebegést érzel, ha mész benne, és miután levetted, olyan, mintha hirtelen azonnal híztál volna 10 kilót. Eléggé addiktív. Az a ritka eset, amikor a kényelmi szempontok felülírják a hiúságot (na jó, még nem írták felül teljesen).
A reklámkampányuktól mondjuk nem tudtam, sírjak-é avagy nevessek... (Húg röhögött, be is rakta msn-képnek.)

klasszikus

15 évesen találtam otthon bakeliton, azóta alap-marica-szám. (Van róla fogalma bárkinek, milyen fáradságos dolog egy bakelitlemezet újra és újra hátratekerni?... Bár idő után már tudtam, hová rakjam a tűt.) Kevésen múlt, hogy ez kerüljön jobbra az Alice-Vigyormacska dialógus helyére. De aztán mégiscsak túl nyálasnak találtatott a refrén :) Mosmeg valahogyan idekívánkozik nekem.
'szongya:

they say a restless body can hide a peaceful soul
a voyager and a settler, they both have a distant goal
if I explore the heavens, or if I search inside
well, it really doesn't matter as long as I can tell myself I've always tried

like a roller in the ocean, life is motion
move on
like a wind that's always blowing, life is flowing
move on
like the sunrise in the morning, life is dawning
move on
how I treasure every minute
being part of, being in it
with the urge to move on

I've travelled every country, I've travelled in my mind
it seems we're on a journey, a trip through space and time
and somewhere lies the answer to all the questions why
what really makes the difference between all dead and living things, the will to stay alive

the morning breeze that ripples the surface of the sea
the crying of the seagulls that hover over me
I see it and I hear it, but how can I explain
the wonder of the moment to be alive, to feel the sun that follows every rain

like a roller in the ocean, life is motion
move on
like a wind that's always blowing, life is flowing
move on
like the sunrise in the morning, life is dawning
move on
how I treasure every minute
being part of, being in it
with the urge to move on

felvételi

Hát tolmácskodni fogok tanulni szeptembertől, csókolom. Méghozzá ingyen. Szívatós felvételit döbbenetesen alacsony ponthatárok követtek. Hurrá-hurrá, vigalom.

mért nem voltam ott?

Ortopéd cipőt fogok hordani.

tegnap írtam

Nem tudtam eddig, hogy van olyan is, hogy itthon nyaralni. Itthon nem lehet pihenni, gondoltam eddig, mert állandóan stresszelsz valami problémákon, amik idekötnek, nem tudsz lazítani, csak idegen környezetben. Ehhez képest harmadik napja járom turistaként a várost, amelyben három éve élek. Tegnap este film után olyan volt a Duna partján sétálni, mintha Görögország, -nem, inkább Horvátország valamelyik városában lennénk. Nehéz volt a levegő, amit sötétedés után lehellt magából az aszfalt, a mészkő, a virágágyás. Narancssárga fényben, kéken villanó vízparton emberek kavarogtak, járművek tolongtak. Ma meg kertmozinál úgy sötétedett ránk észrevehetetlenül folyamatosan, mégis érezhető gyorsasággal, ahogy Krétán. Napközben shoppingolásokra ragadtatjuk magunkat a Nagykörúton. Járkálunk természetgyógyász általi szúratásra. Hallgatom mami történeteit, amik bizonyos helyszíneken bukkannak fel. Elbénázzuk a BKV-csatlakozások gyors és effektív kihasználását.

"Itthon otthon van." :P

Na, tegnap egymást átölelve nézték a szüleim a Sturm der Liebe című osztrák szappanoperát laptopon és nyüffögtek azon, hogy Emma jöjjön már össze Felixszel és ne menjen hozzá Benhez, miközben én teljes lelki agóniában olvastam az Állatfarmot (,ami mellesleg zseniális). Ma meg apum nosztalgiából mit kapcsol be? A Gladiátort, kétszázhuszadszor is. Ráadásul hülye magyar szinkronnal is, és nem lehetett lebeszélni az eredetiről, feliratosan sem. És most ülünk és drukkolunk Maximusnak.

Már megint találtam Zseniális Előadóművészt. Jön Pöstre, Gödörbe júli végén. Ki jön velem?

nyűgl

Nyüff.
Fetr.
Phöj.
Hiszt.
Ehh.

Fertőrákos

Jelentem, regenerálódom. Alszom, eszem, főzök, olvasok, úszom, simulok, vágyakozom, beszélgetek, gondolkodom, helyrerakok. Nyárra programokat tervezek. Terül bennem széjjel a csönd. Ha nem verik föl éppen káráló barátnék. :)

nüansz

A nagy különbségek annyira nyilvánvalóak, hogy fölösleges hangoztatni őket, ezáltal elvész a megkülönböztető jelleg. Úgyis mindenki látja.
Az apró különbségek jelentősebbek a nagyoknál. Rezdülésnyi eltérésekben nyilvánul meg a különbözés igazi mibenléte.


Hatvan hossz után ilyenek járnak a fejemben a zuhany alatt. Négyméteres bölcsészsállal törülközöm.

így legalább pihentem

...na erre mi van?, mandulagyulladás. VOLTnak 3/4 részében lőttek(, de legalább az utolsó nap az olyan is volt:)). Az én szervezetem a saját érdekemben ellenem játszik. Gondolta, erélyesen jelez, hogy álljak le, ígyhát a kimerültségtől gyenge immunrendszerem beengedett pár vírust.
Ez legalábbis jobban hangzik, mint az, hogy a hűvös estén nem vettem pulcsit.

kutyafuttában

Segítség, el vagyok maradva bejegyzésileg a történtekhez képescht. Ugyan tűrhetetlen, de ez márcsak így marad. (Pedig de meséltem volna arról a négy üveg borról Kapcsolat-koncert alatt-után... frenetikus volt kéremszépen, frenetikus, előre el nem tervezett azegészvilágolyanszép típusú delíriummal. Lányok, minden tiszteletem a miénk.) Hopsz, elkalandoztam, wo war ich? Szóval lényeg, hogy már megint/még mindig program program hátán, pörgés van, alvás nincs, újra szívlötyögős kávéivások viszont igen (de csak VOLT végéig fognak tartani), Kánaánként várt VOLT-utáni-pihi, Paradicsomként várt augusztus eleje fémjelzi mindennapjaim. Ma meló, mozi, koncert, mozi, holnap felvételi, rohangálás, pakolás, felvételi, hazamenés, VOLT. (Mintha tavaly ilyenkor lenne. Aludni a sírban, eccer élünk vagy mi a szösz.)
De a nyár többi részén istenuccse pihenek. Először passzívan, majd aktívan.

steam off

E!
Há lediplomáztam, csókolom. Mondjuk valamivel előbb jelen időpontnál, de most kezd befárkőzni az agyamba a kétségbevonhatatlan tény. Szalonképesen becsiccsentettem (utóbbi idők legkellemesebb alkoholizálása), és még szalonképesebb módon kijózanodtam (ez ugyan még hazugság, de mire ezt reggel újraolvasom, biztos). Buta diszkóban buta zenére buta emberek között ugráltam és élveztem. Olyannyira, hogy mostanra értem haza, egyedül, gyalog, felmenő napban, debil módon vigyorogva a kékülő égre. Ciki módon vihogtam, arra emlékszem, meg mikor felszálltam az éjjeli buszra, úgy tettem, mintha nagyon részeg lennék, kotorásztam elő az érvénytelen bérletemet, és átengedtek. Meg előtte vmi parkgyanús helyen nagyon jól éreztük magunkat a pázsiton.

Világbéke.

felsőfokú végzettség

Mondjuk voltak előjelek. Például hogy útban a vesztőhely felé a Vigadó térnél kinézett a nap a felhők mögül. Vagy hogy mikor lementem a vásárcsarnoki Match-ba kedvenc-inspiráló-feketeribizlis-jegesteát venni, az utolsó üveg várt ott rám.
Mindenesetre Diplomás Ember lettem, jelen pillanatban úgy érzem, minden belefektetett energiám megtérült a mai nappal. Csúúúcs.

Egy dühítő incidens volt azért eredményhirdetés után. Öreg vizsgáztató tanárbácsi megkérdezte, hogy "És hogyan tovább? Maradnak itt?" Provokatív csapdakérdés, de nem fogok mismásolni.
m: Én nem... Bejelöltem, de nem első helyre.
t: HOGYHOGY?...
m: Mert kipróbálnám az ELTE tolmács szakot.
t: Ja hát igen, a könnyebbik út...
m: (?!) Miért lenne az?... Dolgoztam már tolmácsként, és nagyon megragadott, szeretném elvégezni. Idegenvezetőként is dolgozom, szóval nem jönne rosszul.
t: De azt ugye tudja, hogy maga zártszájúsággal beszél? (demonstrálásképpen leszorítja a saját szájának a sarkait)
m: ...Az a német nyelvűségem miatt van! És általában ezen a nyelven beszélek munka közben...
t: ...jaaa, annak megfelel.

Mosolyogtam, hadd higgye, hogy nem vágtam le. Meg most már úgyis mindegy. De most komolyan, mit sérteget csak azért, mert elmegyek a szar szakjáról? Még én magyarázkodjam? Neki kéne a pocsék színvonal miatt. Mindenesetre kapott mindenki milyen-volt-itt-tanulni-kérdőívet, jól lehúztam szakmai szempontból az egész kócerájt. Ugyanakkor ötösre értékeltem a "Tanulmányaim alatt volt lehetőségem máshol szakmai munkát végezni" és "Tanulmányaim alatt volt lehetőségem szakmai gyakorlatot végezni" kijelentéseket. Ha valami, ez a kettő óriási pozitívum. (No és persze a jól csengő név... bárcsak lenne mögötte valami...)

Világbéke^^

h i s z t i

Holnap államvizsga. Holnap záróvizsga.
Most lett meg a védésprezentációm végleges változata. 12 perc lehet max, nekem rendre 20-ra sikerült elmondani, tehát elővettem a sintérbárdot és kíméletlen vérengzést csapva rendet vágtam a diáim között. Mintha a kezemet vágtam volna le meg a lábamat. Mert persze az embernek ilyenkor az az érzése, hogy semennyit nem bír átadni az ő egyedülállóan komplex dolgozatának szellemi szárnyalásából, hanem csak sarkos kijelentésekre futja csupán. Ami így is van, de 12 perc az nunmal 12 perc. És bár szerintem semmi kohézió nincs benne, meg parttalanul locsogva mondom el, jobb nem lesz. És vannak, akik biztatnak.^^
És az utolsó kettő elpróbálásnál másodpercre 12 perc lett. Már szinte bizakodom.

A maximalizmust be kéne tiltani, mert anyagcserebántalmakat okoz.

Mutti

Die Nacht schluckt jedes schwere Gewicht
Entlässt den Tag aus der Pflicht
Der Mond steht steil und tut wieder nichts
Ich schließ die Augen und denk an dich

Ist jemand da, wenn dein Flügel bricht?
Der ihn für dich schient, der dich beschützt?
Der für dich wacht, der dich auf Wolken trägt?
Für dich die Sterne zählt, wenn du schläfst?

Ich versuche mir einen Traum vorzuprogrammieren
Und stell mir vor, du kämst zu mir
Ich sollte aufhörn, mein Hirn zu strapaziern
Du bist dort, und ich bin hier

Ist jemand da, wenn dein Flügel bricht?
Der ihn für dich schient, der dich beschützt?
Der für dich wacht, der dich auf Wolken trägt?
Für dich die Sterne zählt, wenn du schläfst?

/herbert grönemeyer: dort und hier/

Mit kell tenni akkor, hogyha sok az elmosatlan, felgyűlt a műanyagpalack és tornyosul a nem-összehajtogatott ruha?
Kezdjünk el záróvizsgára tanulni. Azonnal fel fog tűnni, milyen tűrhetetlen állapotok uralkodnak a lakásban. Ígyhát mostanra az hulladék szelektáltan elhelyezve a néki fenntartott tárolókban, a konyha rendben, a naplóm tele új filozófiai eszmefuttatásokkal (tanulás közben jön az ihlet), a tételeim meg... hát az előirányzott 10 helyett 5. De még máma megeszem a maradékot, és akkor holnap márcsak 5 kell. Csak nehogy felszívódjanak szerdáig...

szólókarrier

Tavaly még együtt, most meg külön a két szívszorító. Na melyik jobb?

anti-bad-mood-fight

Ezt kérem úgy kell csinálni, hogy ha rossz a kedv, be köll menni a városba ügyeket intézni. Most ebbe tökmindegy, hogy a nyűgösségtől nem fókuszálok rendesen, korrdinálatlan a mozgásom, meg nem süt a nap, meg minden mufurc, főleg én, meg elfelejtkezem az intézendő dolgok közül néhányról, nem számít. Csináljuk csak kérem, amit kell, ha időközbe adódik valami, azt még inkább, mert egy idő után csak elkezdi kapiskálni az ember fáradt agya, hogy minden bágyadtság ellenére hatékony azért.
Meg tán az is rásegít, ha rég esedékes bevásárlásokat intéz el az ember eggyéletem-egyhalálom alapon, és jól túlzásba viszi... nem baj, olyan tolltartóm lett gyerekek, hogy olyan nincs még egy a világon. A bevásárlásban az a jó, hogy az ember durcás lánya, bár legszívesebben elszigetelt entitásként szivárogna át a tömegen, mindenféleképp interakcionálni kényszerül a környezetével. Ebből aztán az lesz, hogy legfinomabbparadicsomot adnak néki a piacon, olcsón kap füstöltsajtot, és az írószerboltos csávó az élettársáról kezd el mesélni valahogyan. És az az érzés, amikor futólag ránézel valakire, és kapsz egy őszinte, mosolygós visszanézést - nagyon jól tud esni, hiszen emberszámba vesznek. Kihúzott derékkal mész tovább. Aztán hazaérsz, és eszel oooolllyan tökfőzeléket, hogy utána pihenni kell. Máris kerekebb a világ.

sitting waiting jumping up running in circles english phrases+expressions thru my mind however nevertheless in spite of after all a good deal of although thinking of possible answers of possible questions topics can be leisure time learning relationships future plans culture and so on phrasal verbs linking devices somehow in an awkward way i enjoy this whole thing pretty much wohoo im preparing for my cae speaking test im from fertorakos a village near sopron a small city in the northwestern part of the country however (!) in the past 3 years ive been studying here in budapest so im living here at the mo other relevant aspects can be mentioned such as graduation or job as tour guide the point is dont stop talking only if they tell you so

szakdoga

Ötös lett!

Bensőséges társalgások a húgommal

a-- Te ismered a Brainiac-et?
m- Nem, mi az?
a-- Az egy műsor a Discoveryn. A múltkor is megmérték, mekkorát lehet fingani.
m- ...Mivel...?
a-- Metánmérővel. Megnézték, ki fingik nagyobbat, a tehén vagy az ember. A tehén szalmát evett, az ember meg sóletet. Már nemtom ki nyert...

a-- Megyek eszem cseresznyét.
[reccs, sikoly.]
m- [félmásodperces halálvízió, majd ocsúdás:] Micsiná'sz???!
a-- [kiegyensúlyozott hang valahonnan a fűből:] Leesem.

a-- Ennézd, vettem melltartót.
m- Csecse az elején a fityegő bizsu betű.
a-- Ja, mindjárt le is vágom...
m- "B"? ...mint "Bunny", mi??? [kaján sikkantás]
a-- B mint... mint... Bra.

ZAC EFRON HASONMÁSVERSENY!

Készíts magadról Zac Efron-os képet, küldd be a megint17@cinemacity.hu e-mail címre 2009. június 8-ig, hogy szavazhassanak Rád a rajongóid a www.cinemacity.hu/megint17 weboldalon!

A megszavazott LegEfronosabb versenyző barátaival vendégünk egy zártkörű VIP mozizásra a Cinema City Arénában!

A szavazók között pedig 100 db Avon Clearskin ajándékcsomagot sorsolunk ki!

Eredményhirdetés: 2009. június 12.

--Nem hittem el, felmentem. És bazmeg, feltöltöttek. Sook kicsi Brüno.

túláradó ömlengés

Szokatlan dolog ebből a jelenlegi elfoglaltan dolgozó/vizsgázó/kulturálódó létállapotból egyszer-egyszer kiszakadni, és fittyet hányva mindenfajta fáradtságérzetre ugrándozni végre egy isteneset. Nyáron, szabadtéren, ránk sötétedve, kedvenczenekarra. De hogy gyerekek, ez mennyire egy létszükséglet volt már és hogy mennyire jól sikerült! Mikor az a sok ember viszonylagos békességben taposta egymást és nem volt harag abból, ki kinek rázza az arcába a haját/csapkodja az oldalának a táskáját, az esernyők alá meg beállhattak a többiek is. Én mondjuk nem, én nem esernyőzök koncerten, van helyette ez a filmekből ellesett pózom, hogy ilyenkor fel kell fordítani az arcot és hagyni kell a csöppeket dobolni az arcon. Priceless. Hozzá zenélnek a quimbysfiúk, magához szorít a kedves, és fiatal szülők mögöttünk mulatnak nyakukban a gyerekeikkel - köszönöm, nincs több kívánságom. Kicsit katarzis, kicsit tombolás, kicsit megnyugvás. Végigkajabáltam-gajdoltam az egészet, ah. (Ilyenkor lehet, elnyomja a mjuzik. Remélhetőleg.)
Köszönöm továbbá Rogán Antalnak, hogy a zenekart beharangozó beszéde valóban a zenekar beharangozására szorítkozott, no és főképpen örök hálám a ránk húzódó sötétben egyre sárgább fénnyel világító MTV-székház részéről a vizuális élményért. Ha egy koncertet oldalról százéves épületek határolnak, annak van némi fílingje.
Minden annyira a helyén volt.

Ma reggeli vezetés utántól egészen mostanáig törtem az agyam, hogy hogyan is lehetne szépen elmesélni. Vagy megfogalmazni, mit is jelent ez. De legyen elég ennyi:

IMÁDOM A MUNKÁMAT!!!

Ma annyit kaptam, mint összesen egy hónap alatt! Kettő! Három!
(Ja és nem jatt, korántsem.)
Ilyenkor mindig rájövök, miért csinálom. Ezért az érzésért. Mikor olyan az a szemcsillogás, bólogatás, utána-odajövés-megköszönés-kézszorítás, hogy a fal adja a másikat.
Beghatódtam:)

savazzunk

Katt a képre és megtudjátok, hol lakik az úristen.
Találós kérdés: kik csinálták?

Válasz: ugyanők.

vakok között félszemmel

Budapesti Corvinus Egyetem, kommunikáció- és médiatudomány mesterszak, felvételi eredmények:

Nappali, államilag támogatott képzés felvételi irányszáma: 15<40
Felvételizők száma: 185
Felvételi dolgozat összpontszáma: 70

50 vagy afölötti pontot elértek száma: 56
ebből 55 vagy afölötti pontot elértek száma: 37
ebből 60 vagy afölötti pontot elértek száma: 18

Szóbeli nem lesz.

Botrány.
Én azt hittem, 60-65 lesz azért úgy a felének, amilyen semmilyen volt ez a felvételi.
Ehelyett benn vagyok az első háromban. Gyász.

táplálék

Tegnap vettem egy Radiohead Bestof CD-t. Ezres volt a Profiban. Mint szomjazó a sivatagban, olyanformán vetettem rá magam. (Ha már feketeribizlis teát nem tartanak. Bezzeg.)

lába van, mégis

Ma kétszer is megbotlottam. Utálok. Cipő orra lehorzsol, mozdulatsor megtörik, másikkal nagyot lép, szív kihagy, egy tizedmásodpercre oda a biztonságérzet, sok tizedmásodpercre ott a lapos kémlelés, vajon hányan látták.
Pár méterrel odébb kisgyerek tanul görkorizni. Bukdácsol, nem bánja, koncentrál. Neki ez mindennapos. Hozzátartozik. Benne van a pakliban. Neki tanulási folyamat velejárója, nekünk a gyengeség (precízebben: balfaszság) jele. A mienkét már máshogyan mosolyogják meg. A mienkért már mi kérünk elnézést. Utána meg csakazértis-összeszedetten menetelünk tovább: így is tudunk ám. Elvégre nem vagyunk gyerekek.

az előbbiekkel baromira nem összefüggésben

AZ ELSŐ SORBAN AKAROK TOMBOLNI!!!!

Green Day - Know your enemy

az előbbiek jegyében

némi audiovizuális jóság. Hallgatni is jó, de nézni főleg.

letisztul

Kinőni valamiből vagy valamit mindig egyszerre ijesztő és érdekes. Elhagysz valamit magadból a saját akaratod ellenére.

Először hatéves koromban ért a sokk, mikor a hőn szeretett Lila Farmerszoknya egy szép tavaszi napon nem akart rám jönni. Pedig még Mezőberényben jártam benne bölcsibe!!! Együtt másztunk négykézláb! Együtt csúsztunk le a gúla alakú szobortalapzaton! Őt ettem le almaszósszal!... Mindez sajnos a szervezetemet nem nagyon érdekelte, mert egy tél alatt sikerült úgy megnőnöm, hogy nem passzolt rám sehogyse kismaricaságom kifejezője. Máig emlékszem az érzésre.
Aztán, amikor rájössz, hogy a szobád falán tündöklő Leonardo DiCaprio-val semmi közös nincs bennetek és teljes feleslegesen lóg hunyorogva az íróasztal fölött. (Megfordítottam, a másik oldalán Darth Vader volt.)
Meg, az eddigi legnagyobb falat, a diszkó. Egyszer csak észreveszed, hogy egyszerűen nem volt semmi abban a partyban. Nem akarod elhinni, elmész mégegyszer. Meg még egyszer. Nekiállsz hajszolni a bulikat, hát nem igaz, hogy nem jön már vissza az az eufória, nem igaz, hogy nem jönnek vissza azok a régi mozdulatok. Amitől én vagyok én. És nem. Próbálod részegen és józanul, egyik helyen, másik helyen, sok emberrel, pár emberrel. Ettől rájössz, hogy az emberek azok, akik számítanak. Értékválság.
Új értékrend, nyitás: jön a hazai alternatív zenei szcéna az összes koncertjével. A zenei ízlés mélyülése, horizont kitágulása, az újdonság ereje, közös élmény emberekkel, katarzis. Eufória. Telhetetlenség, mindenhol ottlenni akarás, koncertre belázasodás, emiatt sírás. Idő után megnyugvás, kiegyensúlyozott és kritikus befogadás. Kombináció egyéb kulturális programokkal. Harmónia.
Majd, úgy egy háromnegyed éve, fokozatos lelassulás. Több munka, több mozgás, több kaja, növekvő alvás- és csendigény, csökkenő alkoholtűrő kapacitás, enyhe spleen. De csak enyhe. Elmúlt a türelmetlen lobogás. Pontosabban a mennyiség helyett a minőség lett a mérvadó. Kevesebbszer, de akkor nagyon. :) És nemcsak a szórakozás terén.
Rendkívül érdekes megtapasztalni, hogy az igényeim a saját szemeim láttára alakulnak át. Furcsa tehetetlenül végignézni ezeket a folyamatokat, vagyishát utólag feleszmélni rájuk, miután végbementek. Ja és a legdurvább: nem zavar.

Jájdejó, nagyon biztató dolgok közelednek: vizsgák vége, koncertek és alkohol. :) Pazar. Prájszlessz. Jön föl majd a Húg, lesz sok zenés event, meg kultúra, meg emberek. Több sose kellett a kánaánhoz. :)

Ideje is, mert nagyon felhúztam magam a Master-felvételimen. Botrányosan egyszerű volt, a szó minden értelmében. Előre világos volt az esszékérdés, ki is dolgozta otthon már mindenki. Tippelős feladatok, igaz-hamis, meg a kommunikáció egyszerűsített modellje, ami 11. osztály nyelvtanóra anyaga. Szóval a 40 állami helyre lesz 60 hibátlan dolgozat, de ne aggódjunk, mondja Tanszékvezető kacsintva, betekintéskor majd felismer a javítótanár... Úristen, ezek után fel ne vegyenek. Szörnyű. (Egyáltalán az, hogy kommunikáció szakon írásbeli a felvételi. Illett volna legalább szóbelit csináltatni... ennyire nem lehetnek lusták és igénytelenek.)

Továbbá segítség, csak ilyen kis életjelekre tudok szorítkozni. Még holmi utalgatásokra sincsen jelenleg kapacitásom (mármint igazi belsőkivetítősekre - simára mindig...). Széééégyeen. :)

Ezt meg csak úgy.