Szívesen hátrahagynám a premisszáimat, és mennék felsőbb logikai szintre újakat találni. (Nem érted? Nem baj. Kognitív pszichológiai szakbarbarizmus, magyarázat nélkül, mert úgy titokzatosabb. :))
Vajon mi fog kijönni ebből a kalamajkából? Mikor alapvetően minden rendben van (tényleg, igazán), és mégis rágörcsöl az ember teljesítménykényszeresen mindenre, ami kevésbé fontos. Miközben ha nem tenné, valószínűleg jobban haladna, mert a napja fele nem arra menne rá, hogy szorongató torokkal rohangál fel-alá, hogy hogyan lesz meg minden. (Így naná hogy sehogy.) És nem kéne TSH-t nézetni laborban. Miközben a tiszta pillanatokban nyilván egyértelmű, hogy semmi baj sincs. De valami miatt kisebbségben vannak a tiszta pillanatok.
Úgy érzem, hogy szétesik, rám zúdul, magam alá temet a.... a mi?
Na, ez a jogos és lényeges kérdés. A válasz meg nagyjából a "semmi" és az "én magam" között-körül keresendő.
Majdcsak lesz valami ebből a kalamajkából. :)
Vajon mi fog kijönni ebből a kalamajkából? Mikor alapvetően minden rendben van (tényleg, igazán), és mégis rágörcsöl az ember teljesítménykényszeresen mindenre, ami kevésbé fontos. Miközben ha nem tenné, valószínűleg jobban haladna, mert a napja fele nem arra menne rá, hogy szorongató torokkal rohangál fel-alá, hogy hogyan lesz meg minden. (Így naná hogy sehogy.) És nem kéne TSH-t nézetni laborban. Miközben a tiszta pillanatokban nyilván egyértelmű, hogy semmi baj sincs. De valami miatt kisebbségben vannak a tiszta pillanatok.
Úgy érzem, hogy szétesik, rám zúdul, magam alá temet a.... a mi?
Na, ez a jogos és lényeges kérdés. A válasz meg nagyjából a "semmi" és az "én magam" között-körül keresendő.
Majdcsak lesz valami ebből a kalamajkából. :)
1 megjegyzés:
asszem érik egy pofon... csupa szeretetből meg féltésből, tényleg.
Megjegyzés küldése