Feküdtem csak fekhelyemen, álmatlanul én ágyamban,
jobbra-balra hánykolódtam, hátról oldalra fordúltam,
mégse szállott rám az álom, áhítottam csak az enyhet,
éjjel éjfél után is még mondtam volna vidám verset.
Így jár az, ki egyre-másra finnek énekét olvassa,
Kaleva kies földjéről felé fúvott foszlányokban
örökösen gyönyörködik, olvasásban kedve telik.
Látja léha Lemminkejnent, fennhéjázó Joukahajnent,
Ajnót, akit ajándékul Vejnemöjnennek váltságul
bátyja ígért, de a szép szűz hullámok közt lelt halálra.
...
Még folytathatnám.
Ez az alliterációkkal megspékelt tizenhat szótagos dolog ez fertőző :)
Ha el akarjátok kerülni, ne olvassatok Kalevalát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése