minőségi idő - testi érintés: 11-8

Én is meglepődtem, de ezek szerint így van.

És még mielőtt valami szerelem-szex problematikát sejtenénk emögé: nem erről szól a fönti, hanem az ún. szeretetnyelvekről. Nem new age, nem keleti szekta, hanem egy amcsi (mellesleg vallásos) pszichológus ötlete, hogy mégpedig mindenki mást ért szeretetmegnyilvánuláson. Általában ötféle típus van: Van, aki akkor érzi úgy, hogy szeretik, ha ajándékokat kap. Van, aki akkor, ha beszélgethet meg lelkizhet. Van, aki akkor érzi mások szeretetét, ha megérintik. Megint mások akkor, ha segítenek nekik, és egyesek akkor érzik magukat szeretve, ha dicsérő szavakat kapnak.
Ja és emiatt van az, hogy néha a szeretet nem ér célba, mert az ember azt adja, amit kapni szeretne és nem azt, amire a másik vágyik.

Sok romantikus komédia/dráma dolgozza föl ezt a témát. És tényleg elég nagy szívás, ha te mindent megteszel, és a másik nem eléggé értékeli. Mert neki nem az kell, hanem más. Ne ajándékot vegyél, hanem beszélgess velem többet. Ne lelkizzél már folyton, inkább főzz egy jó vacsorát. Ne csinálj már 8fogásos ebédet, elég nekem a rántotthús, inkább kérdezd meg, milyen volt a napom. Ne kérdezgessél már folyton, öleljél te át, vagy masszírozzál meg, és jól leszek.
Jó, ez persze csak egy tipológia, és nem abszolút érvényű, viszont jó móka kitalálni mindenkiről, milyen lehet vajon. Amióta megismertem ezt az elméletet, azóta játszom ezzel. Nemcsak párkapcsolattal lehet, barátokkal is. Vicces tud lenni.

Na és aki nem jönne rá magától, hogy neki mi a fontos, annak van teszt is. Neten fönn van, megtaláltam és meglepődtem. Merthogy én azt hittem, hogy az érintés lesz a nyerő, de csak a 2. helyen végzett. A beszélgetős-lelkizős-együttprogramokatcsinálós az legfontosabb, bármily meglepő. 11 strigulát kapott a 30-ból, az érintés 8-at, a többin eloszlik a maradék. Utólag mondjuk egyértelmű, mert nem érdekelnek az ajándékok, sem az, hogy ki mennyire segít, és a dicséret csak a munkában fontos. Illetve ezek is számítanak annyiban, hogy persze jólesik, ha kapok ezekből is, de nem igénylem. Se adni, se kapni nem vágyom ezeket különösebben. A másik kettő nélkül viszont felfordulnék. Se érintés, se érintkezés? Elképzelhetetlen!

Tök vicces ezen agyalászni (már aki ilyen megveszekedett analizátor, mint amilyen én vagyok). Most már nemcsak az extrovertált-introvertált arányt próbálom megsaccolni mindenkinél, meg hogy milyen arányban szangvinikus, kolerikus, melankolikus és flegmatikus, hanem még ez is. Mondom én, hogy jó játék.