Izzadt, sárga póló, rövidnaci, térdig felhúzott okkersárga-mohazöld-lila kockás zokni, vászoncipő. Vörösen fénylő arc, ritkás göndör vörös haj, báva tekintet, félig nyitott rácsodálkozó száj. A fotósoknak való karszalag keresztbe ragasztva a pólóján, a vége betűrve a gallérjába. Majdnem elsodort két kolleginát, mert nem vette észre, hogy pont közöttük megy át. Érdeklődve szemléltük a jelenséget, kollegina diszkréten megjegyzi:
- Német a csávó, most mutattam meg neki a vécét. Kicsit bolond. Ja és büdi a szája.
Ezek után nem engedtem közel magamhoz és így ragyogóan megvoltunk. Kiderült, hogy okos, mert nagyon helyesen proszcéniumpáholynak hívta az első emeleti bal szélsőt, és csupa hozzáértő kérdése volt egyébként is. Az egész vezetés alatt olyan volt, mint egy érdeklődő csirke. Vagy strucc. Egykedvű érdeklődéssel nyújtotta előre a vézna nyakán ülő fejét és meredt rám a kerek seszínű szemeivel. (Amikor olyan figyelmesen várják a tyúkhúrt.)
Elvarázsolt csudabogár lelkem.
- Német a csávó, most mutattam meg neki a vécét. Kicsit bolond. Ja és büdi a szája.
Ezek után nem engedtem közel magamhoz és így ragyogóan megvoltunk. Kiderült, hogy okos, mert nagyon helyesen proszcéniumpáholynak hívta az első emeleti bal szélsőt, és csupa hozzáértő kérdése volt egyébként is. Az egész vezetés alatt olyan volt, mint egy érdeklődő csirke. Vagy strucc. Egykedvű érdeklődéssel nyújtotta előre a vézna nyakán ülő fejét és meredt rám a kerek seszínű szemeivel. (Amikor olyan figyelmesen várják a tyúkhúrt.)
Elvarázsolt csudabogár lelkem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése