június 15, 2009

anti-bad-mood-fight

Ezt kérem úgy kell csinálni, hogy ha rossz a kedv, be köll menni a városba ügyeket intézni. Most ebbe tökmindegy, hogy a nyűgösségtől nem fókuszálok rendesen, korrdinálatlan a mozgásom, meg nem süt a nap, meg minden mufurc, főleg én, meg elfelejtkezem az intézendő dolgok közül néhányról, nem számít. Csináljuk csak kérem, amit kell, ha időközbe adódik valami, azt még inkább, mert egy idő után csak elkezdi kapiskálni az ember fáradt agya, hogy minden bágyadtság ellenére hatékony azért.
Meg tán az is rásegít, ha rég esedékes bevásárlásokat intéz el az ember eggyéletem-egyhalálom alapon, és jól túlzásba viszi... nem baj, olyan tolltartóm lett gyerekek, hogy olyan nincs még egy a világon. A bevásárlásban az a jó, hogy az ember durcás lánya, bár legszívesebben elszigetelt entitásként szivárogna át a tömegen, mindenféleképp interakcionálni kényszerül a környezetével. Ebből aztán az lesz, hogy legfinomabbparadicsomot adnak néki a piacon, olcsón kap füstöltsajtot, és az írószerboltos csávó az élettársáról kezd el mesélni valahogyan. És az az érzés, amikor futólag ránézel valakire, és kapsz egy őszinte, mosolygós visszanézést - nagyon jól tud esni, hiszen emberszámba vesznek. Kihúzott derékkal mész tovább. Aztán hazaérsz, és eszel oooolllyan tökfőzeléket, hogy utána pihenni kell. Máris kerekebb a világ.

Nincsenek megjegyzések: